Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez
Olvasmány – E.G. White AZ IGAZI MEGÚJULÁS 9. fejezet 2357. nap
9. fejezet – Őrizzük az új tapasztalatot (2. rész)
Az áldás elvesztésének könnyű útjai
Bizonyos dolgok miatt hosszabb idő óta nagy erővel érzem a késztetést a szólásra és érzem, Isten Lelke arra kényszerít, hogy írjak ezekről a dolgokról. Az Úr kegyelmesen megnyitotta számotokra a menny ablakait és áldást árasztott ki rátok? Akkor ez volt a legalkalmasabb ideje annak, hogy a tanárok és a diákok megtanulják, hogyan őrizhetik Isten drága kegyelmét azzal, hogy a növekvő világosság mértéke szerint munkálkodnak és továbbküldik annak drága sugarait másoknak is. Megadatott nektek a Menny világossága? És vajon mi végett adatott meg? Hogy ugyanez a világosság az igazság gyakorlati munkái révén áradjon tovább. Amikor azt kellene látnunk, hogy azok, akik oly bőséges áldásban részesültek, mélyebb és buzgóságosabb vallási életet élnek — tudatára ébredve annak, hogy az Isten Bárányának drága vérén vétettek meg és az Ő üdvösségének ruháiba öltöztettek fel —, ők nem képviselik Krisztust?
Nem a Sátán útmutatása szerint oktatták őket a játékokra, a jutalmakra, a bokszkesztyű felvételére, aki így akarta elérni azt, hogy az ő tulajdonságaival bírjanak? Mi lenne, ha ők is akként láthatnák Jézust, a Golgota férfiát, amint én szemlélhettem őt látásban: azt, ahogy szomorúan tekint rájuk? Vannak dolgok, amelyek bizonyosan rossz kerékvágásban haladnak és szöges ellentétben vannak a kegyelmesen reánk bízott isteni erők munkálkodásával. Minden igaz keresztény dolga, hogy Krisztust képviselje, hogy visszatükrözze a világosságot, hogy felemelje az erkölcsi színvonalat és Istennek szentelt szavakkal, befolyással kényszerítse a gondtalan és nemtörődöm embereket arra, hogy gondoljanak Istennel és az örökkévalósággal. A világ örömmel vetné ki az emlékezetéből az örökkévalóságot, de nem járnak sikerrel addig, ameddig azok, akik Krisztust képviselik, ott vannak az életükben.
Az a kötelék, ami a lelkeket Jézus Krisztushoz köti, olyan, mint egy arany láncolat, amelyben minden hívő külön-külön láncszem, és annak a világosságnak a csatornája, amely a sötétségben élőkre kell, hogy áradjon. Csak veszítse el a kapcsolatát valamelyikünk Krisztussal, Sátán máris megragadja az alkalmat, arra késztetve őt, hogy Krisztust szavakkal, lelkülettel, tettel gyalázza, hogy ily módon Krisztus jelleme rossz színbe kerüljön. Megkérdezlek titeket, testvéreim, hogy vajon nem kerül helytelen megvilágításba Jézus Krisztus vallása a szórakozások túlzásba vitelével? Amikor az Úr Battle Creeknek adta kegyelmének gazdagságait, ott voltak-e a felelős állást viselők, akiknek az lett volna a dolguk, hogy útmutatást adjanak ezeknek a lelkeknek arról, hogy hogyan fejlesszék a kapott javakat, jót téve, hasznos munkát végezve, ami másféle kikapcsolódást nyújtott volna nekik a tanulmányaik közepette, mint a játékaik által nyert izgalmak és érzések? Ez a fajta időtöltés nem fejleszti az elmét, a lelkületet és a modort abba az irányba, hogy az illető felkészüljön a próbaidő jeleneteire, amiknek hamarosan elébe kell néznie. A vallásosságnak nevezett felszínes kegyességet a kemence emészti meg a próbák tüzében.
Az Úr azt szeretné, ha a tanárok megfontolnák milyen mételyező a példaadásuk. Többet kell imádkozniuk és meg kell gondolniuk, hogy a jó életből és istenfélő élettapasztalatból, az élő és eltökélt kereszténységből kiáramló hit nem más, mint a szív kertjének előkészítése az igazság magjai számára. Azt pedig a bőséges aratás reményében vetik be, illetve az igazság Napja felemelkedésére, amikor feljön, hogy sugaraival gyógyítson. Igazságotok úgy ragyogjon az emberek előtt, „hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat” (Mt 5:16). Krisztus így szólt a tanítványaihoz: „Ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek” (Mt 5:13). A gyülekezet bevilágítja a világot, nem az istenfélelem hitvallásával, hanem az igazságnak az életre és a jellemre gyakorolt átalakító, megszentelő erejének megnyilatkozása által.
A dolognak summája pedig az, hogy annyira egymást érik a közelgő küzdelmet beharangozó jelek, hogy nincs idő arra, hogy az ifjakat szórakoztatással és játékkal neveljük.
https://white-konyvtar.hu/fejezet/IM/advent/2011/11974.416/
Mai Bibliai szakasz: Jelenések 12
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jelen%C3%A9sek%2012&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jelen%C3%A9sek%2012&version=NT-HU
A 12. fejezettől kezdődően bemutatásra kerülnek a jó és a rossz közötti küzdelem főszereplői, és olvashatunk ezeknek a főszereplőknek a végső sorsáról is. Az egyik oldalon találjuk a sárkány, a fenevad, és a hamis próféta gonosz hármasát, a föld királyaival és lakosaival a hátuk mögött, a mások oldalon pedig ott áll a Bárány, a „Bárány követői”, a „napba öltözött asszony”, a „maradék”, és a „144000”. Minden baljós előjel ellenére a Bárány diadalmaskodik a fenevad felett, és a maradék osztozik győzelmében.
A Jelenések Könyve közepén a 12. fejezet 7-12. versei találhatók (e szakasz előtt 200, utána pedig 198 vers van). Ezek a versek egy meghökkentő bejelentést és egy diadalmas kinyilatkoztatást tartalmaznak. A bejelentést a 7. versben találjuk: „És lőn az égben viaskodás”. Ezt a Szentírás legrémisztőbb bejelentései közé kell sorolnunk. Isten közvetlen jelenlétében, a Békesség Fejedelmének házában, az egyetlen helyen, ahol soha sem gondolnánk, háború van! A gonoszság a világegyetem legszentebb helyén született meg. Isten saját gyermekei lázadtak fel. Az angyalok egyharmada nem bízott többé Isten szeretetében és megvetette uralmát, és a Sárkány mögé sorakoztak fel.
A diadalmas kinyilatkoztatást a 10. és a 11. versben, az ítélethozatal jelenetei között hangzik el: „Most lett meg az idvesség és az erő, és a mi Istenünknek országa, és az ő Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolja vala őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt. És ők legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételüknek beszédéért”. A Jelenések könyvének épp a közepén, a kozmikus küzdelem forgatagában, fektette le Isten a Golgota keresztjének tervét. Kiontott vére által szerezte meg a jogot Krisztus, hogy felmenthessen bennünket sátán vádjai alól, bármennyire sajnálatosan igazak is azok. Nincs semmi egyéb érvük a vádakkal szemben. Nem találhatunk kifogást, nem tudjuk szépíteni bűneinket, nem tudjuk jócselekedetekkel kiváltani a rosszakat. Az egyetlen, amit tehetünk, hogy személyesen vallást teszünk Krisztus haláláról bűneink bocsánatára, üdvösségünkre (Róm 10:10). Ez az egyetlen, ami mentségünkre szolgálhat, de hála Istennek, ez az egyetlen, amire szükségünk van.
Garth Bainbridge
336. heti olvasmány AZ IGAZI MEGÚJULÁS 9. fejezeteihez (január 2-8.).
Ha a teljes Bibliában kellene megkeresned a valódi megújulás megőrzésének két legjobb módját, mik lennének azok? Alább megnevezem és kifejtem az elsődleges választásomat, míg a második a következő heti olvasmányban lesz benne.
Ésaiás 27:5-ben, az első választásomban, hallhatjuk az Istentől jövő hívást: „fogd meg erősségemet.” Ezután következik a magyarázat: „azért, hogy békés köss velem.” Végül Jahve ezt a hatalmas ígéretet teszi: „és békét kötsz velem.”
Habakuk 3:4-ből tudjuk, hogy az Ő erejéhez fogható nagyszerű dolog csak a fénysugár lehet az Ő tenyeréből, ami a Kálvária sebeit jelenti, a Bárány kiontott vérét a régi, göcsörtös kereszten, hogy elvegye a világ bűneit, azaz „Ha jön bánva bűnét a leggonoszabb, az Úr néki azonnal kegyelmet ad.” („Az Úr légyen áldott” c. ének) Itt Jézus arra hív minket, hogy folyamatosan (naponta) fogadjuk el az Ő Kereszten való győzelmét és függjünk tőle. Tudunk ennél az oltalomnál bizonyosabbat elképzelni a lelki hanyatlás ellen? Pál ennek a Kereszten való megbocsátásnak a tapasztalatát „boldog” (szó szerint: áldott) létnek nevezi (Róma 4:6), különösképpen azért, mert „Adni semmit nem tudok, keresztfádra borulok.” („Rejts magadba sziklaszál” c. ének HÉ 221)
Végezetül minden ember, aki Ésaiás 27:5-öt követi, meg fogja hallani az Új Jeruzsálemből ezeket a csodálatos szavakat Jézus ajkáról: „Íme, ők azok, akikért véremet ontottam! Értük szenvedtem, értük haltam meg, hogy velem éljenek az örökkévalóságban.” (A nagy küzdelem, 671. o.)
Micsoda megdöbbentő gondolat; egy ilyen ajándékra a válaszunk, „Az áldozatom oly csekély.” („Én Uram, teremtőm” c. ének)
John T. Baldwin
Nyugalmazott teológiaprofesszor, HNA Teológiai Szeminárium,
Andrews Egyetem, Michigan, USA
Fordította Gősi Csaba
ÁMEN!
VálaszTörlésÁmen 🛐✝️🙏🕊
VálaszTörlés