2022. január 4., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 4 - KEDD - Jelenések 13

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

 Olvasmány – E.G. White AZ IGAZI MEGÚJULÁS 9. fejezet 2358. nap

 9. fejezet – Őrizzük az új tapasztalatot (3. rész)

A világosság sötétséggé válásának veszélye

Az Úr lehajolt hozzátok, hogy kiárassza rátok Szentlelkét. A tábori alkalmakon és a különböző intézményeinkben hatalmas áldáseső hullott rátok. A világosság, az igazság és az erő mennyei hírnökei meglátogattak titeket, és semmi különösre nem szabad gondolni azzal, hogy Isten ily módon áld meg titeket. Hogyan vonja igájába Krisztus választott népét a maga számára? A Szentlélek hatalmával. A Szentlélek tudniillik a Szentíráson keresztül szól az ember lelkéhez és az igazsággal mély benyomást gyakorol a szívére. Keresztre feszítését megelőzően Krisztus ígéretet tett arra, hogy elküldi a Vigasztalót a tanítványaihoz: „Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vigasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok. És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében… De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek. Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek. Mindaz, ami az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek”. (Jn 16:7,8,13-15)

Krisztusnak ezt az ígéretét kevéssé becsültük meg, és Isten Lelke híján a törvényből és annak örök kötelezettségeiből fakadó lelkiséget sokan nem értették meg. Azok, akik vallották, hogy szeretik Krisztust, nem fogták fel a közöttük és Isten közötti kapcsolat mibenlétét és még most is homályosan körvonalazódik az értelmük előtt. Épp hogy dereng számukra Isten csodálatos kegyelme abban, ahogy odaadta egyszülött Fiát a világ üdvösségéért. Nem értik, milyen nagy horderejűek a szent törvény követelményei s milyen bensőséges az a mód, ahogy a törvény előírásai bevezetést nyernek a gyakorlati életbe. Nem fogják fel, mennyire nagy kiváltság és szükség az ima, a bűnbánat és a Krisztus szavai szerinti cselekedetek. A Szentlélek feladata feltárni az elme számára, milyen az az odaszentelődés, amit Isten elfogad. A lélek a Szentlélek közreműködése által megvilágosodik, a jellem pedig megújul, megszenteltetik és felemeltetik.

Isten Lelkének mélyreható munkálkodásán keresztül megnyílt előttem, hogy miben is áll az mű, amikor Isten Lelke meglátogatja a szívet. Megnyílt előttem, miből fakad az a veszély, amelybe az ily módon meglátogatott lélek kerül. Tudniillik a Szentlélek meglátogatását követően az ellenség még ádázabb támadásokat indít, kísértéseivel ront rájuk, hogy hatástalanná tegye az előbbi munkát, és azt okozza ezzel, hogy a Szentlélektől feltárt, nagy fontosságú és bebizonyított igazságok a gyakorlati életben nem tisztítják meg és nem szentelik meg a mennyei világosság befogadóit, aminek az az eredménye, hogy Krisztus így nem dicsőíttetik meg bennük.

Ha a világosságot nem ápolják megszentelt módon és nem élnek a szerint, a nagy lelki világosság időszaka hasonlóan nagy lelki sötétségbe megy át. Az Isten Lelke által keltett benyomás – ha az emberek nem ápolják azt a szent benyomást és nem szentek az indítékaik – el fog halványulni a lélekben. Azoknak, akik előbbre akarnak lépni a lelki dolgok ismeretében, oda kell állniuk az isteni kútfőhöz, hogy újra és újra igyanak a számukra kegyelmesen megnyíló üdvösség kútforrásából. Soha nem távolodhatnak el a felüdülés forrásától, hanem mivel látják az isteni jóságnak és irgalomnak ezt a megnyilvánulását, folyamatosan inniuk kell az élő vízből.

Ó milyen sokatmondóak ezek a szavak a lelkek számára: „Én vagyok a világ világossága…”; „Én vagyok az életnek ama kenyere; aki hozzám jő, semmiképpen meg nem éhezik [valami olyanra, ami jobban kielégítené], és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha” (Jn 8:12, 6:35). Erre az állapotra eljutni annyit jelent, hogy megtaláltátok a világosság és a szeretet Forrását, továbbá megtanultátok, mikor és hogyan töltődhettek fel és élhettek Isten ígéreteivel, állandóan saját lelketekre alkalmazva azokat.

„De mondám néktek, hogy noha láttatok is engem, mégsem hisztek”. (Jn 6:36) Ez szó szerint teljesedett be sokak esetében. Merthogy az Úr mélyebb betekintést engedett nekik az igazságba, illetve kegyelmébe, irgalmába és szeretetébe, ők ennek ellenére, miután részesültek a világosságban, hitetlenül hátat fordítottak Neki. Látták Isten Lelkének mélyreható munkálkodását, ám amikor jöttek Sátán alattomos kísértései, ahogyan az ébredés időszaka után rendszeresen megérkeznek, ők nem álltak ellen vérig, harcolva a bűn ellen. Így azokat, akik kedvező helyzetben lehettek volna, ha megfelelő módon élnek a nekik juttatott drága világossággal, legyőzte az ellenség. Tükrözniük kellett volna mások lelkére a világosságot, amit Isten nekik adott. A Szentlélek szent megnyilvánulásaival összhangban kellett volna járniuk és munkálkodniuk. Azzal pedig, hogy nem így tettek, vereséget szenvedtek.  

https://white-konyvtar.hu/fejezet/IM/advent/2011/11974.416/

 

Mai Bibliai szakasz: Jelenések 13

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jelen%C3%A9sek%2013&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jelen%C3%A9sek%2013&version=NT-HU

A Jelenések könyvének 13. fejezete egy új háromságot, a Szentháromság utánzatát mutatja be. A sárkány maga sátán, akinek eredeti törekvése az volt, hogy hasonló legyen a Magasságoshoz (lásd: Ézs 14:14). A tengerből feljövő fenevad Krisztust utánozza: halálosan megsebesíttetik, mégis feltámad; tekintélyt, erőt és királyi széket kap a sárkánytól, valamint hatalmat a népek fölött negyvenkét hónapig (3,5 év). Ám mégiscsak istenkáromló antikrisztus marad. A földből feljövő fenevad a Szentlélek tevékenységét utánozza: tüzet hoz alá az égből, és csodajeleket hajt végre. Ahogy a Szentlélek Jézusra mutat, ugyanúgy a fenevad is az antikrisztusra mutat. Jel 19:20 hamis prófétának nevezi őt, aki azt állítja, hogy Istenről beszél, ám valójában valaki másnak a képviseletében van: báránynak látszik, de sárkányként szól.

E gonosz „tengelyhatalmak” tagjain és azok követőin a fenevad száma olvasható: 666. A zsidó numerológia a 7-es számot a teljesség, a tökéletesség számának tartja. Isten számát még meg is háromszorozzák: 777, hogy feltétlenül tükrözze az abszolút tökéletességét és mindenek feletti uralmát. A hét 7. napja szintén az igaz Isten tiszteletét hivatott jelezni. Ám itt Isten utánzatával is dolgunk van, hiszen leírást találunk egy fenevadról, amelynek hét feje van, minden fején istenkáromló névvel. A 6-os szám az ember száma (13:18), hiszen az embert a 6. napon teremtette Isten. A fenevad száma, a háromszoros 6, azt jelzi, miként próbál az ember folyton Isten helyére kerülni abszolút és eredendően bűnös állapota ellenére is. Pál apostol (2Thess 2:4) és János (1Jn 2:18-19) egyaránt úgy beszél erről az antikrisztusról, mint ami az egyházon belül támad, ám a vallási köntös nem szentesíti az emberi büszkeséget és hiú törekvéseket. Sőt, engedélyt sem ad arra, hogy üldözze azokat, akik nem értenek egyet vele.

Az antikrisztus hamis evangéliumot hirdet és nem biblikus törvényeket támogat Isten nevében. Minden „evangélium” hamis, ami tagadja vagy kisebbíti a kizárólag Krisztus által elnyerhető üdvösség központi igazságát, és ebből következően magán viseli a rettegett 666-os jelet. Bármi, amit mi próbálunk hozzátenni Jézus Krisztus, a Megváltónk érdemeihez abban a reményben, hogy Isten majd elfogadja a mi „hozzájárulásunkat”, ugyanezt a jelet viseli. Ahhoz, hogy Isten jóváhagyó pecsétjét megkaphassuk, annak alapján kell élnünk, amit a következő ének megfogalmaz: „Reményem semmi másra nem épül, mint Jézus vérére és igazságára.” (Edward Mote)  

Garth Bainbridge

336. heti olvasmány AZ IGAZI MEGÚJULÁS 9. fejezeteihez (január 2-8.).

Ha a teljes Bibliában kellene megkeresned a valódi megújulás megőrzésének két legjobb módját, mik lennének azok? Alább megnevezem és kifejtem az elsődleges választásomat, míg a második a következő heti olvasmányban lesz benne.

Ésaiás 27:5-ben, az első választásomban, hallhatjuk az Istentől jövő hívást: „fogd meg erősségemet.” Ezután következik a magyarázat: „azért, hogy békés köss velem.” Végül Jahve ezt a hatalmas ígéretet teszi: „és békét kötsz velem.”

Habakuk 3:4-ből tudjuk, hogy az Ő erejéhez fogható nagyszerű dolog csak a fénysugár lehet az Ő tenyeréből, ami a Kálvária sebeit jelenti, a Bárány kiontott vérét a régi, göcsörtös kereszten, hogy elvegye a világ bűneit, azaz „Ha jön bánva bűnét a leggonoszabb, az Úr néki azonnal kegyelmet ad.” („Az Úr légyen áldott” c. ének) Itt Jézus arra hív minket, hogy folyamatosan (naponta) fogadjuk el az Ő Kereszten való győzelmét és függjünk tőle. Tudunk ennél az oltalomnál bizonyosabbat elképzelni a lelki hanyatlás ellen? Pál ennek a Kereszten való megbocsátásnak a tapasztalatát „boldog” (szó szerint: áldott) létnek nevezi (Róma 4:6), különösképpen azért, mert „Adni semmit nem tudok, keresztfádra borulok.” („Rejts magadba sziklaszál” c. ének HÉ 221)

Végezetül minden ember, aki Ésaiás 27:5-öt követi, meg fogja hallani az Új Jeruzsálemből ezeket a csodálatos szavakat Jézus ajkáról: „Íme, ők azok, akikért véremet ontottam! Értük szenvedtem, értük haltam meg, hogy velem éljenek az örökkévalóságban.” (A nagy küzdelem, 671. o.)

Micsoda megdöbbentő gondolat; egy ilyen ajándékra a válaszunk, „Az áldozatom oly csekély.” („Én Uram, teremtőm” c. ének)

John T. Baldwin

Nyugalmazott teológiaprofesszor, HNA Teológiai Szeminárium,

Andrews Egyetem, Michigan, USA

Fordította Gősi Csaba


2 megjegyzés: