Higgyetek az Ő prófétáinak - november 24 - PÉNTEK - Hóseás 5

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 54. fejezet 865. nap

Nehémiást egy pillanatig sem befolyásolta az a tény, hogy az elnyomók jómódú emberek, akiknek segítségére nagy szükség van a város helyreállításánál. Keményen megdorgálta az előkelőket és a vezetőket. Amikor gyűlésre hívta össze a népet, eléjük tárta Isten kívánságát e dologban.

Felhívta figyelmüket az Akház király uralkodása alatt történtekre. Elismételte Isten üzenetét, amellyel annak idején megdorgálta Izráel kegyetlenségét és zsarnokságát. Júda fiai, bálványimádásuk miatt, a bálványimádóbb testvér, Izráel népe kezébe kerültek. Az utóbbi szabad folyást engedve gyűlöletének, Júda férfiai közül sok ezret megölt a csatában, a nőket és gyermekeket rabul ejtette saját rabszolgájául, vagy áruba bocsátotta őket pogányok szolgálatára.

Júda bűnei miatt az Úr nem lépett közbe az összecsapás elhárítására, de Odéd próféta által megdorgálta a győztes hadsereg kegyetlen tervét. "És most azt gondoljátok, hogy leigázhatjátok a júdaiakat és jeruzsálemieket, hogy rabszolgáitokká és rabnőitekké legyenek, pedig ezáltal magatokat teszitek vétkesekké Istenetek, az Úr előtt" (2Krón 28:10). Odéd figyelmeztette Izráel népét, hogy az Úr haragja felgerjed ellenük, és a méltánytalan, zsarnoki eljárásukkal kihívják az Úr bűntető ítéletét. E szavak hallatára a fegyveresek ott hagyták a foglyokat és a zsákmányt a fejedelmek és az egész gyülekezet előtt. Majd egyes vezetők Efraim törzséből "...gondjaikba vették a foglyokat: a mezíteleneket mind felöltöztették a zsákmányból, ruhát és sarut, ételt és italt adtak nekik, és bekenték őket olajjal. A gyengéket szamarakon szállították, és elvitték őket honfitársaikhoz Jerikóba, a pálmák városába; azután visszatértek Samariába" (2Krón 28:15).

Nehémiás és mások is kiváltottak egyes zsidókat, akiket honfitársaik eladtak a pogányoknak. Nehémiás ezt a tettet ellentétbe állította azoknak a magatartásával, akik földi nyereségért rabszolgasorba döntötték testvéreiket. "Nem helyes, amit ti műveltek - mondta. Hát nem akartok Istenünk félelmében élni, hogy ne gyalázzanak bennünket a pogány népek, a mi ellenségeink?"

Nehémiás tudomásukra hozta, hogy ő - akit a perzsa király hatalommal ruházott fel - nagy jutalékot igényelhetne saját hasznára. De még azt sem fogadta el, ami jogosan megilletné. Ehelyett bőkezűen adakozott a szegények nyomorának enyhítésére. Kérlelte az uzsorában vétkes zsidó vezetőket, hogy hagyják abba ezt a gonoszságot. Adják vissza a földet és a jogtalan pénzt a szegényeknek! Kölcsönözzenek nekik zálog és uzsorakamat nélkül!

Ezek a szavak az egész gyülekezet előtt hangzottak el. Ha a vezetők igazolni akarták volna magukat, lett volna erre alkalmuk. De nem hoztak fel semmit sem mentségükre. "Visszaadjuk - mondták -, nem követelünk tőlük semmit! Úgy teszünk, ahogyan te kívánod." Nehémiás ekkor megeskette őket a papok jelenlétében, "hogy így fognak eljárni". "Az egész gyülekezet áment mondott rá és dicsérte az Urat! A nép pedig eszerint járt el.".

Mai Bibliai szakasz: Hóseás 5

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=H%C3%B3se%C3%A1s+5&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=H%C3%B3se%C3%A1s+5&version=NT-HU

Az észak-izraeli papok bűnei ellen szóló prófétikus üzenet a negyedik fejezet 4. versében kezdődik. Az ötödik fejezetben az első verstől kezdve az ítéletről szóló üzenet nemcsak a papoknak szól, hanem a királyra és Izrael magas rangú tisztviselőire is vonatkozik. Az eljövendő ítélet bejelentése volt ez. Az izraeliták Miczpában és a Tábor-hegyen állították fel bálványimádó helyeiket (1. vers). Akik az aranyborjú imádását bevezették és a király, aki a Baál kultuszt meghonosította, tétovázás nélkül pusztították Isten igaz híveit (2. vers). E nagyfokú gonoszság és lealacsonyodás oka bálványimádásuk volt és a paráznaság bennük élő szelleme. Szándékos engedetlenségük Istennel szemben az aranyborjak felállításával és a szidoni Baál-kultusz bevezetésével Izraelben, Isten utasításainak és törvényének nyílt elvetése volt.  Ilyen emberek nem állhattak őszinte szerető kapcsolatban Istennel. (5. vers).

Mivel bűnbánat és odaadás nélkül mutatták be áldozataikat Istennek, Ő nem fogadja el felajánlásaikat (5. vers). A nép nem őszinte szereteten alapuló kapcsolatban szolgálta Istent, hanem Szidon istenét, Baált imádták és Izrael szerte elterjesztették a bálványimádást.

A 7.vers második fele így olvasható: „és megemészti őket az újhold, örökségeikkel egyben.” Egy holdhónap 28 napból áll és a prófétai időszámítás szerint egy nap egy évnek felel meg (Ez 4:6).  II. Jeroboám uralkodásának végétől (Kr. e. 753) Szamária és a környező városok lerombolásáig (Kr. e. 722) valóban körülbelül 28 esztendő telt el. A 8-9. vers az északi királyság, Izrael elpusztítására érkező Asszíria bizonyos eljövetelét írja le (13. vers).

Júda ugyanúgy bálványimádó néppé vált, mint Izrael (10., 12., 14. vers). Számukra olyan lesz Isten, mint a molylepke, mely a ruhaneműt eszi, és mint a rothadás, ami ehetetlenné teszi az ételt. Olyan lesz Isten számukra, mint az embereket és jószágaikat megtámadó erős oroszlán, és senki sem lesz képes megmenteni őket tőle.

Amíg nem ismerik be bűneiket és nem keresik Isten bocsánatát, Ő nem tudja megáldani őket, sem pedig helyreállítani a jó kapcsolatot velük, mint Teremtőjük és Megváltójuk (15. vers). Ő mindig kész helyreállítani a jó kapcsolatot velünk. Fel kell ismernünk, hogy a nép szentsége az Istennek való teljes odaadást és odaszánást jelenti.

Yoshitaka Kobayashi

121. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 53-54. fejezeteihez (november 19-25.).

Mások vezetésére alkalmassá kell válni. Nehémiás megtestesítette ezt a jellemvonást, amikor a küldetést vezette Jeruzsálem falainak újjáépítésére. Az ő alkalmassága, valamint alkalmazkodása azon nyugodott, hogy szilárdan megalapozódott az imában, éleslátással rendelkezett a jövőre nézve, és alaposan megismerte az előtte álló feladatot. Ezeket szem előtt tartva joggal várhatta a szükséges változásokat. Amikor a falak egy bizonyos szakaszát javítani kellett, ő már ismerte azt a szakaszt, hiszen korábban tanulmányozta az egész falat. Amikor a munkásokat megtámadták, ő megparancsolta, hogy a férfiak fele fegyverezze fel magát, míg a másik fele dolgozzon tovább. Amikor befolyásos emberek arra próbálták rávenni Nehémiást, hogy változzon az ő kényük-kedvük szerint, Nehémiás fenntartotta az integritását.

A mi szemszögünkből könnyű ezt úgy látni, hogy milyen egyszerűen meg lehetett ezeket a dolgokat valósítani. Hiszen úgy tűnik, Nehémiás nagyon rugalmasan és gördélékenyen oldott meg mindent. Mégis, ezen döntéseknek maradandó visszhangjuk volt, és jelentős következményekkel jártak. Nehámiás erős maradt azáltal, hogy elnyerte az erőt, ami csak az Istennel való kapcsolatból származhat; szem előtt tartotta egyetlen célját, és hajlandó volt a munkát is elvégezni.

 A te vezetői szolgálatod talán nem falak újjáépítéséről szól, de vannak örökre szóló és jelentős következményei. Ha azt választod, hogy gyermekeket tanítasz, ők Krisztussal járó vezetőkké válhatnak. Választhatod azt, hogy elmondod bizonyságtételedet egy munkatársadnak, és lehet, hogy ezzel békét és reményt hozol az életébe. Bármi is a szolgálatod, ugyanazok az alapok, amelyekre Nehémiás épített, a te gyümölcshozó és erős vezetői képességednek is az alapjai lehetnek.

Heather Crews

lelkész, Potomac Egyházterület, USA

Fordította: Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 23 - CSÜTÖRTÖK - Hóseás 4

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 54. fejezet 864. nap

54. A kizsákmányolás megfeddése

Mielőtt még Jeruzsálem falai felépültek volna, felhívták Nehémiás figyelmét a nép szegény rétegének szerencsétlen helyzetére. Az ország rendezetlen körülményei miatt nem fordítottak elég gondot a föld megművelésére. Mivel a Júdeába visszatérők közül egyesek önző módon éltek, az Úr megvonta áldását földjüktől. Csak szűkösen termett a gabona.

A szegények - hogy családjukat élelemhez juttassák - kénytelenek voltak hitelben vásárolni, mégpedig uzsoraáron. Hogy ki tudják fizetni a perzsa királyok által kivetett súlyos adókat, kamatra kellett pénzt kölcsön kérniük. Nyomorukat az is súlyosbította, hogy kényszerhelyzetüket a jómódú zsidók kihasználták saját gazdagodásukra.

Az Úr Mózes által megparancsolta Izráelnek, hogy minden harmadik évben gyűjtsenek tizedet a szegények megsegítésére; minden hetedik évben pedig szüneteltessék a mezőgazdasági munkát, és hagyják a szűkölködőknek azt, amit a föld magától terem. A szegények megsegítésével és az adomány más jótékonykodásra történő odaáldozása által a nép emlékezetében tartotta azt az igazságot, hogy minden Istené, ők pedig áldásait közvetíthetik. Jahve olyan nevelést akart adni Izráelnek, amely jellemüket nemesítve kiírtja belőlük az önzést és kicsinyességet.

Isten erre is oktatta Mózest: "Ha pénzt adsz kölcsön a népemből való szegény embernek, ne légy neki uzsorása, ne vessetek ki rá uzsorát!" "Ne végy kamatot atyádfiától se pénz, se élelem, se más egyéb után, amit kamatra szokás adni!" (2Móz 22:24; 5Móz 23:20). Ezt is mondta: "Ha valaki elszegényedik testvéreid közül valamelyik lakóhelyeden, abban az országban, amelyet Istened, az Úr ad neked, ne légy kemény szívű és szűkmarkú szegény testvéreddel szemben, hanem légy hozzá bőkezű, és adj neki szívesen kölcsönt, amennyire szüksége van, amiben szükséget szenved." "Mert a szegény nem fogy el a földről, azért parancsolom néked, hogy légy bőkezű az országodban levő nyomorult és szegény testvéredhez" (5Móz 15:7-8, 11).

A babiloni fogságból való visszatérés után a gazdag zsidók e parancsok ellenkezőjét cselekedték. Amikor a szegények kénytelenek voltak kölcsönt felvenni, hogy kifizethessék az adót a királynak, a gazdagok adtak nékik kölcsönt magas kamatot követelve. A szegények földjének elzálogosításával a szerencsétlen adósokat fokozatosan a legnagyobb szegénységbe taszították. Sokan arra kényszerültek, hogy rabszolgáknak adják el fiaikat és leányaikat. Semmi kilátás nem volt helyzetük javulására, semmi mód földjeik és gyermekeik visszaváltására. A jövő csak egyre növekvő gyötrelmes, életfogytiglani ínséget és szolgaságot kínált. Pedig ugyanahhoz a néphez tartoztak, mint szerencsésebb testvéreik, és ugyanannak a szövetségnek fiai voltak.

Végül is a nép Nehémiás elé tárta helyzetét. "...rabszolgáknak kell eladnunk fiainkat és leányainkat - mondták. Vannak is már így eladott leányaink, de mi tehetetlenek vagyunk, mert mezőnk és szőlőnk már a másé."

Amikor Nehémiás tudomást szerzett erről a kegyetlen elnyomásról, lelke felháborodással telt meg. "Amikor panaszkodásukat és ezeket a dolgokat meghallottam, nagy haragra indultam..." Tudta, hogy az uzsoráskodás nyomasztó szokásának megtöréséhez határozottan állást kell foglalnia az igazság mellett. A rá jellemző erélyességgel és határozottsággal fogott munkához, hogy könnyítsen testvérein.

Mai Bibliai szakasz: Hóseás 4

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=H%C3%B3se%C3%A1s+4&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=H%C3%B3se%C3%A1s+4&version=NT-HU

A hűség, az igazság, a szeretet és Isten ismeretének híján Izrael népe közt egyre inkább elharapózott a hazugság, a gyilkosság és a lopás. Isten látta, hogy a bűnbánat nélküli jólét nem tesz jót népének (3. vers). Az északi országrész, Izrael első királya aranyborjúkat készített, állítólag azért, hogy a nép azok előtt imádja Izrael Istenét. Akháb király és felesége, Jézabel bevezette a Baál-kultuszt Izraelben. II. Jeroboám idejében az aranyborjakat és Szidon Baál istenét is imádták. A hamis papoknak tudniuk kellett, hogy Isten akarata nemcsak az izraelitákra vonatkozik, de ők nem törődtek Istennel. Nem léviták voltak, hanem I. Jeroboám, az első északi király választotta ki őket a nép több törzséből (1Kir 12:31). Jónás próféta könyörgésére Isten megengedte Izrael felvirágzását, de minél jobban ment a soruk, annál inkább elmerültek a bűnben. (7. vers).

A 10-14. versekben Hóseás a gonosz Baál-kultuszt írja le. Szertartásaikon vallási prostitúciót gyakoroltak, azt remélve, ezzel rávehetik Baált, hogy megáldja őket, növelje jószágállományukat és termésüket. Isten abban a reményben állítja le jólétük növekedését, hogy megbánják bűneiket és felhagynak a rossz cselekvésével (10. vers).

Áron és az izraeliták népe jut erről eszünkbe, akik dalolva táncolták körül az aranyborjút (2Móz 32:18-19), és bor ittak, ami „elveszi az észt.” (11. vers).  A kánaániták és a mezopotámiaiak vallása alapjában véve termékenység-kultusz volt.  Női és férfi prostituáltak szolgáltatásait ajánlották az ellenkező nemű bálványimádóknak. És amikor több templomi prostituáltra volt szükségük, a hétköznapi hívők leányait és hitveseit is templomi szolgálatra kérték fel (13-14. vers).

Isten az ő népe másik feléért, Júdáért is aggódott. Meg akarta óvni Júdát az aranyborjú és Baál kultuszától valamint az északi testvérnép, Izrael befolyásától. (15. vers). Gilgál, Béthel és Dán voltak észak-Izrael vallási ceremoniális központjai. E templomok mindegyike a „bajok temploma” volt.  Béthelt Beth-aven-nek nevezték, ami azt jelenti, hogy „a bajok temploma”, vagy a „gonoszság háza”.

Isten nem tudott egy ilyen bálványimádó, parázna népet sajátjának tekinteni. Bűnbánat nélkül élték világukat. Szerették a paráznaság kultuszát és a termékenységi prostitúciót. Az isteni ítélet azonban, amit itt a szélvész jelképez, el fog jönni rájuk (19. vers). Bárcsak jobban megértenénk Isten türelmét, és szeretettel engedelmeskednénk neki!

Yoshitaka Kobayashi

121. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 53-54. fejezeteihez (november 19-25.).

Mások vezetésére alkalmassá kell válni. Nehémiás megtestesítette ezt a jellemvonást, amikor a küldetést vezette Jeruzsálem falainak újjáépítésére. Az ő alkalmassága, valamint alkalmazkodása azon nyugodott, hogy szilárdan megalapozódott az imában, éleslátással rendelkezett a jövőre nézve, és alaposan megismerte az előtte álló feladatot. Ezeket szem előtt tartva joggal várhatta a szükséges változásokat. Amikor a falak egy bizonyos szakaszát javítani kellett, ő már ismerte azt a szakaszt, hiszen korábban tanulmányozta az egész falat. Amikor a munkásokat megtámadták, ő megparancsolta, hogy a férfiak fele fegyverezze fel magát, míg a másik fele dolgozzon tovább. Amikor befolyásos emberek arra próbálták rávenni Nehémiást, hogy változzon az ő kényük-kedvük szerint, Nehémiás fenntartotta az integritását.

A mi szemszögünkből könnyű ezt úgy látni, hogy milyen egyszerűen meg lehetett ezeket a dolgokat valósítani. Hiszen úgy tűnik, Nehémiás nagyon rugalmasan és gördélékenyen oldott meg mindent. Mégis, ezen döntéseknek maradandó visszhangjuk volt, és jelentős következményekkel jártak. Nehámiás erős maradt azáltal, hogy elnyerte az erőt, ami csak az Istennel való kapcsolatból származhat; szem előtt tartotta egyetlen célját, és hajlandó volt a munkát is elvégezni.

 A te vezetői szolgálatod talán nem falak újjáépítéséről szól, de vannak örökre szóló és jelentős következményei. Ha azt választod, hogy gyermekeket tanítasz, ők Krisztussal járó vezetőkké válhatnak. Választhatod azt, hogy elmondod bizonyságtételedet egy munkatársadnak, és lehet, hogy ezzel békét és reményt hozol az életébe. Bármi is a szolgálatod, ugyanazok az alapok, amelyekre Nehémiás épített, a te gyümölcshozó és erős vezetői képességednek is az alapjai lehetnek.

Heather Crews

lelkész, Potomac Egyházterület, USA

Fordította: Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 22 - SZERDA - Hóseás 3

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 53. fejezet 863. nap

Izráel ellenségei megteltek haraggal, amikor látták, hogy milyen hasztalan erőlködnek. Eddig nem mertek erőszakos eszközöket alkalmazni, mert tudták, hogy Nehémiás és társai a király utasítását hajtják végre. Attól féltek, hogy ha ténylegesen szembeszállnak vele, magukra vonják az uralkodó haragját. Most dühükben ők követték el azt a bűnt, amivel Nehémiást vádolták. Egybegyűltek tanácskozni, "és mindnyájan egy akarattal összeesküdtek, hogy harcot indítanak Jeruzsálem ellen..."

Ugyanakkor, amikor a samaritánusok összeesküvést szőttek Nehémiás és munkája ellen, egyes zsidó vezetők, kedvüket veszítve, a vállalkozással járó nehézségek felnagyításával próbálták Nehémiást elcsüggeszteni. "Megrokkant a teherhordók ereje, pedig sok a törmelék, és mi már nem tudjuk építeni a várfalat!"

Máshonnan is igyekeztek csüggeszteni. "A szomszédságban lakó júdaiak", akik nem vettek részt a munkában, összegyűjtötték ellenségeik állításait és bátortalanításra, csüggesztésre, elkedvetlenítésre használták fel azokat.

A gúny és csúfolódás, a támadások és fenyegetések még eltökéltebbé és óvatosabbá tették Nehémiást. Felismerte a veszélyeket, amelyekkel szembe kellett néznie a harcban, de rettenthetetlen volt. "De mi imádkoztunk Istenünkhöz – mondta -, és őrséget állítottunk ellenük védelmül éjjel-nappal." "Azért odaállítottam a népet a hely legalsó részére, a várfal mögé a hézagokba, odaállítottam őket nemzetségenként fegyveresen, dárdákkal és íjakkal. Majd szemlét tartottam és eléjük állva ezt mondtam az előkelőknek, az elöljáróknak és a nép többi részének: Ne féljetek tőlük! A nagy és félelmes Úrra gondoljatok, és harcoljatok testvéreitekért, fiaitokért, leányaitokért, feleségeitekért és otthonaitokért!

Ellenségeink meghallották, hogy megtudtuk tervüket, és így Isten meghiúsította azt. Mi pedig mindnyájan visszatértünk a várfalhoz, mindenki a maga munkájához. Attól a naptól fogva legényeimnek csak a fele végezte a munkát, a másik fele dárdával, pajzzsal, íjjal és páncéllal volt fölfegyverkezve... A várfal építői, a teherhordók és a rakodók egyik kezükkel a munkát végezték, a másikkal pedig a kopját tartották. Mindegyik építőnek a derekára volt kötve a kardja, úgy építettek."

Nehémiás mellett a kürtös állt, és a fal különböző részein papok helyezkedtek el kezükben a szent kürtökkel. A nép szétszóródva végezte munkáját, de ha bármely ponton veszély közeledett, a kürtszó jelezte, hogy késedelem nélkül vonuljanak oda. "Így végeztük a munkát, - mondta Nehémiás -, miközben az emberek fele dárdával volt fölfegyverkezve, hajnalhasadástól a csillagok feljöttéig."

A Jeruzsálemen kívül - más városokban és falvakban - lakók most felszólítást kaptak, hogy a falakon belül aludjanak azért, hogy őrizzék a munkát és reggel készen álljanak a szolgálatra. Így nem késlekednek szükségtelenül, és nem adnak alkalmat az ellenségnek - amit kihasználna - az otthonról jövő vagy haza igyekvő munkások megtámadására. Nehémiás és társai nem riadtak vissza sem a nehézségtől, sem a megerőltető munkától. Sem éjjel, sem nappal - még a rövid alvásidő alatt sem - vették le ruhájukat, és nem tették le fegyverüket.

Olyan támadásokkal és csüggesztésekkel, amelyek Nehémiás korában érték az építőket a nyílt ellenség és a barátságot színlelők részéről, találkoznak majd azok is, akik ma Istennek szolgálnak. Nemcsak az ellenség haragja, megvetése és kegyetlensége próbálja meg a hívőket, hanem az állítólagos barátok és jóakarók nemtörődömsége, állhatatlansága, közömbössége és hűtlensége is. Gúnyt és szemrehányást szórnak rájuk. Az az ellenség, amely megvetést szít, kegyetlenebbül és erőszakosabban lép fel, ha erre alkalma van.

Sátán minden szentségtelen tényezőt felhasznál szándékai véghezvitelére. Azok között, akik vallják, hogy Isten ügyét támogatják, vannak olyanok, akik Isten ellenségeivel egyesülve, ügyét a legelkeseredettebb ellenség támadásának teszik ki. Még olyanok is, akik szeretnék, ha Isten műve virágzana, gyengítik Isten szolgái kezét az ellenség rágalmazásainak, dicsekvéseinek és fenyegetéseinek meghallgatásával, híresztelésével és azzal, hogy félig el is hiszik ezeket. Sátán bámulatos sikerrel dolgozik eszközei által. A befolyásuknak engedők a megrontó hatalom célpontjai, amely elveszi a bölcs bölcsességét és az okos értelmét. Nehémiáshoz hasonlóan, Isten népe ne féljen, de ne is becsülje alá az ellenséget. Istenbe vetett bizalommal menjen kitartóan előre, szolgálja önzetlenül, és bízza gondviselésére azt az ügyet, amelyet képvisel.

A csüggesztő körülmények között Nehémiás Istenbe - biztos védelmezőjébe - vetette bizalmát. És Ő, aki szolgáját segítette, támasza marad népének minden időben. Isten népe minden válságban bizalommal mondhatja: "Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?" (Róm 8:31). Sátán és eszközei bármilyen ravaszul fektetik le terveiket, Isten le tudja leplezni őket, és semmivé teheti minden tanácsukat. A hitből fakadó válasz ugyanaz, mint amit Nehémiás adott: "Istenünk harcol érettünk!", mert Isten van a munkával, és senki nem gátolhatja meg. Végül sikert arat!

Mai Bibliai szakasz: Hóseás 3

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=H%C3%B3se%C3%A1s+3&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=H%C3%B3se%C3%A1s+3&version=NT-HU

Hóseás bővebben kifejti gondolatait a második fejezet 2-3. verseiről. Utána ebben a fejezetben (1. vers) megemlíti, hogy mit mondott neki Isten korábban, és (2. vers) mit tett. Továbbhaladva (3-5. vers) Hóseás elmeséli, hogy mit mondott a feleségének arról, hogy Izraelt fogságba viszi egy idegen hatalom, de visszatérnek majd saját földjükre, és keresni fogják Istent.

Észrevehetjük, hogy az első versben ott van egy határozószó, az „újra”. Vagyis ez azt jelenti, hogy Hóseás visszavette a feleségét másodjára is. Hóseás felesége megcsalta őt, és kétszer elhagyta. A szövegben szereplő „újra” szót úgy lehet értelmezni, hogy Isten ezt mondta Hóseásnak: „menj, még mindig nem késő visszahívni őt magadhoz!” Ez a hitehagyott Izraelt szemlélteti, ahogy visszatér a férjéhez, Istenhez. Ez azt jelenti, hogy Isten és Hóseás cselekvése nagyon hasonló, de szem előtt kell tartanunk, hogy Hóseás könyve nem említi konkrétan, hogy Izrael kétszer is elhagyta volna az Urat.

Mózes idejében Mózes megengedte az izraeli férfiaknak, hogy elváljanak a feleségüktől, ha a feleség paráználkodott vagy házasságtörést követett el (4Móz 24:1, Mt 19:9). Azonban Hóseás a házasságtörés vagy paráználkodás esete után is szerette a feleségét, vissza szerette volna hívni magához, és visszaállítani a férj-feleség kapcsolatot.  Az izraeliták elhagyták Istent, de a Férjük még mindig szerette őket és vissza szerette volna állítani kapcsolatát a Feleségével, Izraellel.  

Izrael Istene örök Isten, aki megjelent Jákobnak Peniélnél, mielőtt átkelt volna a Jabbók folyón (1 Mózes 32:24-28). Jákob bebizonyította kitartását Isten mellett, és az Úr új nevet adott neki: Izraelt, ami azt jelenti „Istennel versenyez” és „Isten mellett kitart.” Ez volt az az ígéret Izrael népének, hogy Isten türelmes lesz és mindig kitart a népe mellett.

Izrael szerette az illatos szőlőmazsola tortát (Énekek éneke 2:5) melyet a szerelme készített. Izrael szerette és bízott Istenben, jobban, mint a szomszéd nemzetekben. Ezért paráznaság volt Isten szemében, hogy inkább erős idegen nemzetekben bíztak meg, mint Istenben, a Férjükben.

Mennyire hálásak lehetünk, hogy a mi Istenünk egy szerető Isten, aki kitartó és türelmes a velünk való kapcsolatában! Ma is szeretné fenntartani velünk a házastársi köteléket.

Yoshitaka Kobayashi

121. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 53-54. fejezeteihez (november 19-25.).

Mások vezetésére alkalmassá kell válni. Nehémiás megtestesítette ezt a jellemvonást, amikor a küldetést vezette Jeruzsálem falainak újjáépítésére. Az ő alkalmassága, valamint alkalmazkodása azon nyugodott, hogy szilárdan megalapozódott az imában, éleslátással rendelkezett a jövőre nézve, és alaposan megismerte az előtte álló feladatot. Ezeket szem előtt tartva joggal várhatta a szükséges változásokat. Amikor a falak egy bizonyos szakaszát javítani kellett, ő már ismerte azt a szakaszt, hiszen korábban tanulmányozta az egész falat. Amikor a munkásokat megtámadták, ő megparancsolta, hogy a férfiak fele fegyverezze fel magát, míg a másik fele dolgozzon tovább. Amikor befolyásos emberek arra próbálták rávenni Nehémiást, hogy változzon az ő kényük-kedvük szerint, Nehémiás fenntartotta az integritását.

A mi szemszögünkből könnyű ezt úgy látni, hogy milyen egyszerűen meg lehetett ezeket a dolgokat valósítani. Hiszen úgy tűnik, Nehémiás nagyon rugalmasan és gördélékenyen oldott meg mindent. Mégis, ezen döntéseknek maradandó visszhangjuk volt, és jelentős következményekkel jártak. Nehámiás erős maradt azáltal, hogy elnyerte az erőt, ami csak az Istennel való kapcsolatból származhat; szem előtt tartotta egyetlen célját, és hajlandó volt a munkát is elvégezni.

 A te vezetői szolgálatod talán nem falak újjáépítéséről szól, de vannak örökre szóló és jelentős következményei. Ha azt választod, hogy gyermekeket tanítasz, ők Krisztussal járó vezetőkké válhatnak. Választhatod azt, hogy elmondod bizonyságtételedet egy munkatársadnak, és lehet, hogy ezzel békét és reményt hozol az életébe. Bármi is a szolgálatod, ugyanazok az alapok, amelyekre Nehémiás épített, a te gyümölcshozó és erős vezetői képességednek is az alapjai lehetnek.

Heather Crews

lelkész, Potomac Egyházterület, USA

Fordította: Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 21 - KEDD - Hóseás 2

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 53. fejezet 862. nap

Minden vallásos mozgalomban vannak olyanok, akik - bár nem tagadják, hogy az ügy az Istené - elzárkóznak, és nem hajlandók segíteni. Jó volna, ha a mennyei feljegyzésekre gondolnának - arra a könyvre, amelyből nem marad ki semmi, nincs benne tévedés, - amelyek alapján meg lesznek ítélve. Isten szolgálatára visszautasított minden alkalmat feljegyeznek abban; ugyancsak a hitből és a szeretetből fakadó tettek is örök emlékezetre vannak fenntartva.

Nehémiás jelenlétének ösztönző befolyása mellett a tekóai előkelők példájának nem nagy súlya volt. A népet általában a hazaszeretet és a buzgóság fűtötte. Jó képességű és befolyásos emberek csoportokba szervezték a polgárság különböző osztályait. Minden vezető felelősséget vállalt a fal egy bizonyos részének felépítéséért. Egyesekről azt olvassuk, hogy "éppen a maga házával szemben" javítgatott.

Nehémiás tettereje akkor sem csökkent, amikor a munka ténylegesen megkezdődött. Felkészülve minden eshetőségre, fáradhatatlan éberséggel ellenőrizte az építkezést, irányította a munkásokat, meglátta az akadályokat. A három mérföld hosszúságú fal mentén állandóan érezhető volt befolyása. Kellő időben mondott szavakkal bátorította a félénkeket, felrázta a lustákat, megdicsérte a szorgalmasakat. Közben állandóan figyelte ellenségeik mozdulatait, akik időről időre bizonyos távolságban összegyűltek és tárgyaltak, mintha valami gonoszságot terveznének. Majd közelebb húzódva a munkásokhoz, megkísérelték figyelmüket másfelé terelni.

Nehémiás sok tevékenysége közepette sem feledkezett el ereje Forrásáról. Szívét állandóan Istenhez, mindenek nagy Felvigyázójához emelte. "Maga a menny Istene ad nekünk sikert" - kiáltotta. Szavai harsogtak és visszhangzottak, lelkesítve a falakon dolgozó munkásokat.

Jeruzsálem erődítéseinek helyreállítása nem haladt akadálytalanul. Sátán az ellenségeskedés szításán és az elcsüggesztésen dolgozott. Szanballat, Tóbiás és Gesem - fő eszközei ebben a mozgalomban - gátolták az újjáépítés munkáját. Megpróbáltak széthúzást támasztani a munkások között. Csúfot űztek az építők erőfeszítéseiből azt hangoztatva, hogy vállalkozásuk képtelenség és kudarcba fullad.

"Mit csinálnak ezek a nyomorult júdaiak? - kiáltotta gúnyosan Szanballat. Hát megengedik ezt nekik? ...Életre kelthetik-e ezt a halom követ, amely porrá égett?" Tóbiás még lenézőbben tette hozzá: "Bármit építsenek is ha ráugrik egy róka, az is ledönti a kőfalakat!"

Az építők nemsokára hevesebb támadások pergőtüzébe kerültek. Kénytelenek voltak állandóan védekezni ellenségeik fondorlatai ellen, akik barátságot színlelve különböző utakon igyekeztek zavart okozni, bonyodalmat kelteni és bizalmatlanságot ébreszteni. Megkísérelték elcsüggeszteni a zsidókat. Összeesküdtek, hogy Nehémiást kelepcébe csalják; és a kétszínű zsidók készek voltak ezt az álnok vállalkozást támogatni. Az a hír járta, hogy Nehémiás összeesküvést sző a perzsa uralkodó ellen, magát akarja királlyá tenni Izráelben, és hogy azok, akik neki segítenek, mind árulók.

Nehémiás továbbra is Istentől várt eligazítást és segítséget. A nép pedig "nagy kedvvel dolgozott". A munka haladt, a réseket mind betömték, és az egész fal felépült a tervezett magasságra.

Mai Bibliai szakasz: Hóseás 2

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=H%C3%B3se%C3%A1s+2&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=H%C3%B3se%C3%A1s+2&version=NT-HU

Hóseás 2:1 folytatása az 1:10-nek, ahol Isten áldásáról és Izrael jólétéről olvashattunk. Hóseás próféta bármelyik izraelitát fivérének vagy nővérének nevezhette volna. Azonban ez a megígért áldás feltételes volt: lelkileg nagyon mélyre süllyedtek, és továbbra is hűtlenek voltak Istenhez.

Hóseás 2:2-13 felvázolja szégyenteljes viselkedésüket (2:4, 9), és Istent elutasító magatartásukat (2:7). Izrael nem bízott meg a férjként viselkedő Istenben, és úgy döntött, hogy erősebb nemzetekre bízza sorsát (Jer 2:25). Isten módszere, hogy visszahívja Izraelt magához, első lépésként abból állt, hogy megállítsa őt a más népekkel való kapcsolatkeresésben (2:5-6), és kimondassa vele, hogy „elmegyek hát és visszatérek előbbi férjemhez: mert jobb dolgom volt akkor, hogynem mint mostan” (2:6). Másodsorban Isten megfosztotta őket az élvezeteiktől, így talán emlékezni fognak arra, hogy az igazi Ajándékozó az Isten, és nem a szeretőik. Ha nem térnek vissza Istenhez, el fogják veszíteni a kenyerüket, vizüket, gyapjújukat, lenjüket, italukat (2:4), gabonájukat, borukat, olajukat, ezüstjüket, aranyukat (2:7), szőlőjüket és fügéjüket (2:11). Így nem tudnak majd ünnepségeket szervezni.

Hóseás 2:13-22 leírja azt, ahogyan Isten bűnbánatra és reménykeltő állapotba vezeti Izraelt. Először Isten szükséghelyzetbe és nehéz körülmények közé vezeti Izraelt, azért, hogy elkezdjenek odafigyelni rá. Az Istenre való hallgatás már a „reménység ajtaja” (2:14). Isten erős vágya, hogy visszaállítsa a helyes lelkiállapotot és a kapcsolatot Izraellel kifejezésre jut például ezekben a szavakban: „hoz,” és „csalogat” ami csábítást, elcsábítást is jelent (2:14). Isten szeretné, ha Izrael ugyanabban az állapotban és kedélyben lenne, mint amikor örömmel énekelve kijöttek Egyiptomból (2:14).

Hóseás idejéig Isten megengedte Izraelnek, hogy az általánosságban használt Baál szóval illessék, ami azt jelenti „Mester.” Azonban Isten szerette volna, ha Izrael úgy értelmezi a kapcsolatot, mint férj és feleség, nem pedig mester és szolga (2:15-16). Isten szeretne örök házassági szövetséget kötni népével, ami a hűségen, igazságosságon, kegyelmen és együttérzésen alapul (2:19:20).

Ha Izrael megtartotta volna a helyes kapcsolatot Istennel, akkor az egek és a föld válaszoltak volna; a föld élelmet biztosított volna számukra (2:21). Bárcsak Izrael fenntartotta volna ezt a fajta kapcsolatot Istennel! Milyen kegyelmes Istenünk van!

Yoshitaka Kobayashi

121. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 53-54. fejezeteihez (november 19-25.).

Mások vezetésére alkalmassá kell válni. Nehémiás megtestesítette ezt a jellemvonást, amikor a küldetést vezette Jeruzsálem falainak újjáépítésére. Az ő alkalmassága, valamint alkalmazkodása azon nyugodott, hogy szilárdan megalapozódott az imában, éleslátással rendelkezett a jövőre nézve, és alaposan megismerte az előtte álló feladatot. Ezeket szem előtt tartva joggal várhatta a szükséges változásokat. Amikor a falak egy bizonyos szakaszát javítani kellett, ő már ismerte azt a szakaszt, hiszen korábban tanulmányozta az egész falat. Amikor a munkásokat megtámadták, ő megparancsolta, hogy a férfiak fele fegyverezze fel magát, míg a másik fele dolgozzon tovább. Amikor befolyásos emberek arra próbálták rávenni Nehémiást, hogy változzon az ő kényük-kedvük szerint, Nehémiás fenntartotta az integritását.

A mi szemszögünkből könnyű ezt úgy látni, hogy milyen egyszerűen meg lehetett ezeket a dolgokat valósítani. Hiszen úgy tűnik, Nehémiás nagyon rugalmasan és gördélékenyen oldott meg mindent. Mégis, ezen döntéseknek maradandó visszhangjuk volt, és jelentős következményekkel jártak. Nehámiás erős maradt azáltal, hogy elnyerte az erőt, ami csak az Istennel való kapcsolatból származhat; szem előtt tartotta egyetlen célját, és hajlandó volt a munkát is elvégezni.

 A te vezetői szolgálatod talán nem falak újjáépítéséről szól, de vannak örökre szóló és jelentős következményei. Ha azt választod, hogy gyermekeket tanítasz, ők Krisztussal járó vezetőkké válhatnak. Választhatod azt, hogy elmondod bizonyságtételedet egy munkatársadnak, és lehet, hogy ezzel békét és reményt hozol az életébe. Bármi is a szolgálatod, ugyanazok az alapok, amelyekre Nehémiás épített, a te gyümölcshozó és erős vezetői képességednek is az alapjai lehetnek.

Heather Crews

lelkész, Potomac Egyházterület, USA

Fordította: Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 20 - HÉTFŐ - Hóseás 1

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Új olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 53-54. fejezeteihez

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 53. fejezet 861. nap

Nehémiásnál királyi megbízólevél volt, amely arra szólította a lakosságot, hogy működjék együtt vele a város falainak újjáépítésében. Nehémiás nem kívánt hatalmi szóval élni, inkább meg akarta nyerni a nép bizalmát és megértését, mert tudta, hogy az előtte álló nagy munkában szívük egységére éppolyan szüksége van, mint kezük összefogására. Amikor másnap összehívta a népet, olyan érveket hozott fel, amelyeket alkalmasnak gondolt szunnyadó tetterejük felébresztésére és a széthúzók egyesítésére.

Nehémiás hallgatói nem tudtak az előző éjszaka sötétjében tett körútjáról, ő pedig nem beszélt róla. E körútja sokban hozzájárult eredményességéhez, mert oly pontosan és részletesen tudott beszélni a város állapotáról, hogy hallgatóit bámulatba ejtette. Az a hatás, amit Jeruzsálem gyengesége és megalázottsága tett rá, súlyt és erőt adott szavainak.

Nehémiás elmondta a népnek, hogy állapotuk milyen szégyenteljes a pogányok között. Vallásukat becsmérelik, Istenüket káromolják. Elmondta, hogy egy távoli országban hallott szenvedésükről. Imádkozott értük a menny Istenéhez és könyörgése közben elhatározta, megkéri a királyt, engedje el, hogy segítségükre lehessen. Azért imádkozott, hogy a király ne csak engedélyt adjon, hanem felhatalmazást is, és olyan segítséget, amire szüksége van a munkához. Az imájára kapott válasz módjából tudta, hogy a terv az Úrtól van.

Miután mindezt elmondta, és bebizonyította, hogy mind Izráel Istene, mind a perzsa király támogatja hatalmával, megkérdezte a népet, él-e ezzel az alkalommal, és kész-e a falat felépíteni.

A felhívás szíven találta őket. A menny jóindulatának megmutatása félelmüket szégyenné változtatta, és felbátorodva egyhangúlag mondták: "Kezdjük el az építést! És bátran hozzáfogtak a jó munkához."

Nehémiás egész lelkével benne volt a vállalkozásban. Reménysége, tettereje, lelkesedése, eltökéltsége ugyanezzel a szent bátorsággal és fennkölt szándékkal hatotta át a többieket is. Minden ember egy-egy Nehémiássá vált a maga helyén, szomszédja szívét és kezét erősítve.

Amikor Izráel ellenségei meghallották, hogy mit akarnak a zsidók csinálni, kinevették őket, és ezt mondták: "Mit akartok csinálni? Talán a király ellen akartok föllázadni?" Nehémiás így válaszolt: "Maga a menny Istene ad nekünk sikert, és mi az ő szolgáiként kezdjük el az építést. Nektek azonban semmi részetek és jogotok nincs, emléketek sem marad Jeruzsálemben."

Elsők között a papokat ragadta magával Nehémiás lelkesedése. Befolyásos tisztségüknél fogva sokat tehettek a munka előbbrevitelére vagy hátráltatására. Készséges együttműködésük már az induláskor sokban hozzájárult a sikerhez. Izráel fejedelmeinek és vezetőinek többsége jelesen állt hozzá kötelességéhez, és ezeket a hittel teljes embereket Isten könyve megdicséri. A tekóai előkelők azonban "nem hajtották a nyakukat uruk szolgálatába". E rest szolgák gyalázattal megbélyegzett emlékét megörökítették a későbbi nemzedékek figyelmeztetésére.

Mai Bibliai szakasz: Hóseás 1

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=H%C3%B3se%C3%A1s+1&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=D%C3%A1niel+12&version=NT-HU

Isten kiválasztott néhány prófétát, hogy az északi királyságban, Izraelben dolgozzanak. „Isten egy embere” üzenetet vitt, hogy megsegítse első Jeroboám királyt, de nem követte hűségesen Isten szavát, és egy oroszlán szétmarcangolta, miközben hazafelé tartott (1Kir 13:24). A másik oldalon viszont Illés és Elizeus hűségesen dolgozott Istennek. Isten kiválasztotta Hazáelt, Szíria eljövendő királyát, hogy mivel arany borjakat imádtak, megbüntesse az északi Izráelt és bűnbánatra késztesse őket (2Kir 12-13). Később Isten az asszírokat akarta felhasználni büntetésképpen, de előtte elküldte Jónást Ninivébe a bűnbánatra késztető üzenettel. És igen, a niniveiek megbánták a bűneiket, még a király is. Azonban Jónás dühös volt az Úrra az Ő jóságáért és azért, hogy elfogadta az asszírok bűnbánatát. Tehát a béke megmaradt, az északi királyság virágzott,  és második Jeroboám kiterjesztette Izrael határait, és az ország majdnem elérte a Salamon korabeli nagyságát (2Kir 14:25).

Isten még két prófétát választott Ámost és Hóseást, hogy az Északi Királyság érdekében dolgozzanak. Hóseás volt az utolsó próféta, aki a néphez szólt. A korrupt – aranyborjút és Baált tisztelő – bálványimádó rendszer elterjedt, a szociális problémák pedig már tűrhetetlenek voltak Jeruzsálemben, második Jeroboámnak sikeres uralkodási periódusában (Kr. e. 793-753). Hóseás üzenete az északi Izraelnek szólt az elkövetkezendő harminc évre (Kr. e. 755-725).

Második Jeroboám hosszú uralkodásának (I.e. 793-753) vége felé Hóseásnak azt mondta az Úr, hogy vegye el (vissza) a parázna nőt feleségül (1:2). Ez volt Isten szeretetének ábrázolása Izrael felé. Először Izrael is hűséges feleség volt Istenhez (2:6), ahogy valószínűleg Hóseás felesége is az volt. Isten szerette volna visszakapni Izraelt, ahogyan Hóseás felesége is visszatért a férjéhez. Isten elfogadta volna felesége, Izrael bűnbánatát. „Elmegyek hát és visszatérek előbbi férjemhez” (2:6). Tehát Hóseás visszafogadta feleségét, szerette, és gyermekei születtek tőle.

Isten megparancsolta, hogy nevezze az első fiút Jezréelnek (1:4). Később Jéhu megölte Jézabelt, Akháb feleségét, és mindenkit Akháb házából Jezréelnél (2Kir 9:30-37; 10:14). Vagyis Hóseás fiának neve, Jezréel, jel volt Isten részéről, hogy megbünteti Izraelt, beleértve Jéhut is, aki nem követte Istent és nem távolodott el második Jeroboám bűneitől (2Kir 10:31). Hóseás lánya Ló-Rukhámáh azt jelenti, „nem kegyelmezek.” Ez prófétailag az Északi Királyság asszír kéztől való pusztulását jelenti. Azok, akik nem követték az Urat, Ló-Ammi-k, vagyis „Nem az én népem,” ugyanis ezt jelentette Hóseás második fiának neve.

Azonban Isten szerető szívvel fogadja azokat, akik vissza akarnak térni Hozzá, és mint nép élni és gyarapodni fognak az Ő védelme alatt (1:10-11).

Yoshitaka Kobayashi, Ph.D. 
Japán

121. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 53-54. fejezeteihez (november 19-25.).

Mások vezetésére alkalmassá kell válni. Nehémiás megtestesítette ezt a jellemvonást, amikor a küldetést vezette Jeruzsálem falainak újjáépítésére. Az ő alkalmassága, valamint alkalmazkodása azon nyugodott, hogy szilárdan megalapozódott az imában, éleslátással rendelkezett a jövőre nézve, és alaposan megismerte az előtte álló feladatot. Ezeket szem előtt tartva joggal várhatta a szükséges változásokat. Amikor a falak egy bizonyos szakaszát javítani kellett, ő már ismerte azt a szakaszt, hiszen korábban tanulmányozta az egész falat. Amikor a munkásokat megtámadták, ő megparancsolta, hogy a férfiak fele fegyverezze fel magát, míg a másik fele dolgozzon tovább. Amikor befolyásos emberek arra próbálták rávenni Nehémiást, hogy változzon az ő kényük-kedvük szerint, Nehémiás fenntartotta az integritását.

A mi szemszögünkből könnyű ezt úgy látni, hogy milyen egyszerűen meg lehetett ezeket a dolgokat valósítani. Hiszen úgy tűnik, Nehémiás nagyon rugalmasan és gördélékenyen oldott meg mindent. Mégis, ezen döntéseknek maradandó visszhangjuk volt, és jelentős következményekkel jártak. Nehámiás erős maradt azáltal, hogy elnyerte az erőt, ami csak az Istennel való kapcsolatból származhat; szem előtt tartotta egyetlen célját, és hajlandó volt a munkát is elvégezni.

 A te vezetői szolgálatod talán nem falak újjáépítéséről szól, de vannak örökre szóló és jelentős következményei. Ha azt választod, hogy gyermekeket tanítasz, ők Krisztussal járó vezetőkké válhatnak. Választhatod azt, hogy elmondod bizonyságtételedet egy munkatársadnak, és lehet, hogy ezzel békét és reményt hozol az életébe. Bármi is a szolgálatod, ugyanazok az alapok, amelyekre Nehémiás épített, a te gyümölcshozó és erős vezetői képességednek is az alapjai lehetnek.

Heather Crews

lelkész, Potomac Egyházterület, USA

Fordította: Gősi Csaba