Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 54. fejezet 864. nap
54.
A kizsákmányolás megfeddése
Mielőtt még Jeruzsálem falai felépültek volna, felhívták
Nehémiás figyelmét a nép szegény rétegének szerencsétlen helyzetére. Az ország
rendezetlen körülményei miatt nem fordítottak elég gondot a föld megművelésére.
Mivel a Júdeába visszatérők közül egyesek önző módon éltek, az Úr megvonta
áldását földjüktől. Csak szűkösen termett a gabona.
A szegények - hogy családjukat élelemhez juttassák -
kénytelenek voltak hitelben vásárolni, mégpedig uzsoraáron. Hogy ki tudják
fizetni a perzsa királyok által kivetett súlyos adókat, kamatra kellett pénzt
kölcsön kérniük. Nyomorukat az is súlyosbította, hogy kényszerhelyzetüket a
jómódú zsidók kihasználták saját gazdagodásukra.
Az Úr Mózes által megparancsolta Izráelnek, hogy minden
harmadik évben gyűjtsenek tizedet a szegények megsegítésére; minden hetedik
évben pedig szüneteltessék a mezőgazdasági munkát, és hagyják a szűkölködőknek
azt, amit a föld magától terem. A szegények megsegítésével és az adomány más
jótékonykodásra történő odaáldozása által a nép emlékezetében tartotta azt az
igazságot, hogy minden Istené, ők pedig áldásait közvetíthetik. Jahve olyan
nevelést akart adni Izráelnek, amely jellemüket nemesítve kiírtja belőlük az
önzést és kicsinyességet.
Isten erre is oktatta Mózest: "Ha pénzt adsz kölcsön a
népemből való szegény embernek, ne légy neki uzsorása, ne vessetek ki rá
uzsorát!" "Ne végy kamatot atyádfiától se pénz, se élelem, se más
egyéb után, amit kamatra szokás adni!" (2Móz 22:24; 5Móz 23:20). Ezt is
mondta: "Ha valaki elszegényedik testvéreid közül valamelyik lakóhelyeden,
abban az országban, amelyet Istened, az Úr ad neked, ne légy kemény szívű és
szűkmarkú szegény testvéreddel szemben, hanem légy hozzá bőkezű, és adj neki
szívesen kölcsönt, amennyire szüksége van, amiben szükséget szenved."
"Mert a szegény nem fogy el a földről, azért parancsolom néked, hogy légy
bőkezű az országodban levő nyomorult és szegény testvéredhez" (5Móz
15:7-8, 11).
A babiloni fogságból való visszatérés után a gazdag zsidók
e parancsok ellenkezőjét cselekedték. Amikor a szegények kénytelenek voltak
kölcsönt felvenni, hogy kifizethessék az adót a királynak, a gazdagok adtak
nékik kölcsönt magas kamatot követelve. A szegények földjének elzálogosításával
a szerencsétlen adósokat fokozatosan a legnagyobb szegénységbe taszították.
Sokan arra kényszerültek, hogy rabszolgáknak adják el fiaikat és leányaikat.
Semmi kilátás nem volt helyzetük javulására, semmi mód földjeik és gyermekeik
visszaváltására. A jövő csak egyre növekvő gyötrelmes, életfogytiglani ínséget
és szolgaságot kínált. Pedig ugyanahhoz a néphez tartoztak, mint szerencsésebb
testvéreik, és ugyanannak a szövetségnek fiai voltak.
Végül is a nép Nehémiás elé tárta helyzetét.
"...rabszolgáknak kell eladnunk fiainkat és leányainkat - mondták. Vannak
is már így eladott leányaink, de mi tehetetlenek vagyunk, mert mezőnk és
szőlőnk már a másé."
Amikor Nehémiás tudomást szerzett erről a kegyetlen
elnyomásról, lelke felháborodással telt meg. "Amikor panaszkodásukat és
ezeket a dolgokat meghallottam, nagy haragra indultam..." Tudta, hogy az
uzsoráskodás nyomasztó szokásának megtöréséhez határozottan állást kell
foglalnia az igazság mellett. A rá jellemző erélyességgel és határozottsággal
fogott munkához, hogy könnyítsen testvérein.
Mai Bibliai szakasz: Hóseás
4
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A hűség, az igazság, a
szeretet és Isten ismeretének híján Izrael népe közt egyre inkább elharapózott
a hazugság, a gyilkosság és a lopás. Isten látta, hogy a bűnbánat nélküli jólét
nem tesz jót népének (3. vers). Az északi országrész, Izrael első királya
aranyborjúkat készített, állítólag azért, hogy a nép azok előtt imádja Izrael
Istenét. Akháb király és felesége, Jézabel bevezette a Baál-kultuszt Izraelben.
II. Jeroboám idejében az aranyborjakat és Szidon Baál istenét is imádták. A
hamis papoknak tudniuk kellett, hogy Isten akarata nemcsak az izraelitákra
vonatkozik, de ők nem törődtek Istennel. Nem léviták voltak, hanem I. Jeroboám,
az első északi király választotta ki őket a nép több törzséből (1Kir 12:31).
Jónás próféta könyörgésére Isten megengedte Izrael felvirágzását, de minél
jobban ment a soruk, annál inkább elmerültek a bűnben. (7. vers).
A 10-14. versekben
Hóseás a gonosz Baál-kultuszt írja le. Szertartásaikon vallási prostitúciót
gyakoroltak, azt remélve, ezzel rávehetik Baált, hogy megáldja őket, növelje
jószágállományukat és termésüket. Isten abban a reményben állítja le jólétük
növekedését, hogy megbánják bűneiket és felhagynak a rossz cselekvésével (10. vers).
Áron és az izraeliták
népe jut erről eszünkbe, akik dalolva táncolták körül az aranyborjút (2Móz
32:18-19), és bor ittak, ami „elveszi az
észt.” (11. vers). A kánaániták és a
mezopotámiaiak vallása alapjában véve termékenység-kultusz volt. Női és férfi prostituáltak szolgáltatásait
ajánlották az ellenkező nemű bálványimádóknak. És amikor több templomi
prostituáltra volt szükségük, a hétköznapi hívők leányait és hitveseit is
templomi szolgálatra kérték fel (13-14. vers).
Isten az ő népe másik
feléért, Júdáért is aggódott. Meg akarta óvni Júdát az aranyborjú és Baál
kultuszától valamint az északi testvérnép, Izrael befolyásától. (15. vers).
Gilgál, Béthel és Dán voltak észak-Izrael vallási ceremoniális központjai. E
templomok mindegyike a „bajok temploma” volt.
Béthelt Beth-aven-nek nevezték, ami azt jelenti, hogy „a bajok
temploma”, vagy a „gonoszság háza”.
Isten nem tudott egy
ilyen bálványimádó, parázna népet sajátjának tekinteni. Bűnbánat nélkül élték
világukat. Szerették a paráznaság kultuszát és a termékenységi prostitúciót. Az
isteni ítélet azonban, amit itt a szélvész jelképez, el fog jönni rájuk (19. vers).
Bárcsak jobban megértenénk Isten türelmét, és szeretettel engedelmeskednénk
neki!
Yoshitaka Kobayashi
121. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 53-54. fejezeteihez (november
19-25.).
Mások vezetésére
alkalmassá kell válni. Nehémiás megtestesítette ezt a jellemvonást, amikor a
küldetést vezette Jeruzsálem falainak újjáépítésére. Az ő alkalmassága,
valamint alkalmazkodása azon nyugodott, hogy szilárdan megalapozódott az
imában, éleslátással rendelkezett a jövőre nézve, és alaposan megismerte az
előtte álló feladatot. Ezeket szem előtt tartva joggal várhatta a szükséges
változásokat. Amikor a falak egy bizonyos szakaszát javítani kellett, ő már
ismerte azt a szakaszt, hiszen korábban tanulmányozta az egész falat. Amikor a
munkásokat megtámadták, ő megparancsolta, hogy a férfiak fele fegyverezze fel
magát, míg a másik fele dolgozzon tovább. Amikor befolyásos emberek arra
próbálták rávenni Nehémiást, hogy változzon az ő kényük-kedvük szerint,
Nehémiás fenntartotta az integritását.
A mi szemszögünkből
könnyű ezt úgy látni, hogy milyen egyszerűen meg lehetett ezeket a dolgokat
valósítani. Hiszen úgy tűnik, Nehémiás nagyon rugalmasan és gördélékenyen
oldott meg mindent. Mégis, ezen döntéseknek maradandó visszhangjuk volt, és
jelentős következményekkel jártak. Nehámiás erős maradt azáltal, hogy elnyerte
az erőt, ami csak az Istennel való kapcsolatból származhat; szem előtt tartotta
egyetlen célját, és hajlandó volt a munkát is elvégezni.
A te vezetői
szolgálatod talán nem falak újjáépítéséről szól, de vannak örökre szóló és
jelentős következményei. Ha azt választod, hogy gyermekeket tanítasz, ők
Krisztussal járó vezetőkké válhatnak. Választhatod azt, hogy elmondod
bizonyságtételedet egy munkatársadnak, és lehet, hogy ezzel békét és reményt
hozol az életébe. Bármi is a szolgálatod, ugyanazok az alapok, amelyekre
Nehémiás épített, a te gyümölcshozó és erős vezetői képességednek is az alapjai
lehetnek.
Heather Crews
lelkész,
Potomac Egyházterület, USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése