2017. november 23., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 23 - CSÜTÖRTÖK - Hóseás 4

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 54. fejezet 864. nap

54. A kizsákmányolás megfeddése

Mielőtt még Jeruzsálem falai felépültek volna, felhívták Nehémiás figyelmét a nép szegény rétegének szerencsétlen helyzetére. Az ország rendezetlen körülményei miatt nem fordítottak elég gondot a föld megművelésére. Mivel a Júdeába visszatérők közül egyesek önző módon éltek, az Úr megvonta áldását földjüktől. Csak szűkösen termett a gabona.

A szegények - hogy családjukat élelemhez juttassák - kénytelenek voltak hitelben vásárolni, mégpedig uzsoraáron. Hogy ki tudják fizetni a perzsa királyok által kivetett súlyos adókat, kamatra kellett pénzt kölcsön kérniük. Nyomorukat az is súlyosbította, hogy kényszerhelyzetüket a jómódú zsidók kihasználták saját gazdagodásukra.

Az Úr Mózes által megparancsolta Izráelnek, hogy minden harmadik évben gyűjtsenek tizedet a szegények megsegítésére; minden hetedik évben pedig szüneteltessék a mezőgazdasági munkát, és hagyják a szűkölködőknek azt, amit a föld magától terem. A szegények megsegítésével és az adomány más jótékonykodásra történő odaáldozása által a nép emlékezetében tartotta azt az igazságot, hogy minden Istené, ők pedig áldásait közvetíthetik. Jahve olyan nevelést akart adni Izráelnek, amely jellemüket nemesítve kiírtja belőlük az önzést és kicsinyességet.

Isten erre is oktatta Mózest: "Ha pénzt adsz kölcsön a népemből való szegény embernek, ne légy neki uzsorása, ne vessetek ki rá uzsorát!" "Ne végy kamatot atyádfiától se pénz, se élelem, se más egyéb után, amit kamatra szokás adni!" (2Móz 22:24; 5Móz 23:20). Ezt is mondta: "Ha valaki elszegényedik testvéreid közül valamelyik lakóhelyeden, abban az országban, amelyet Istened, az Úr ad neked, ne légy kemény szívű és szűkmarkú szegény testvéreddel szemben, hanem légy hozzá bőkezű, és adj neki szívesen kölcsönt, amennyire szüksége van, amiben szükséget szenved." "Mert a szegény nem fogy el a földről, azért parancsolom néked, hogy légy bőkezű az országodban levő nyomorult és szegény testvéredhez" (5Móz 15:7-8, 11).

A babiloni fogságból való visszatérés után a gazdag zsidók e parancsok ellenkezőjét cselekedték. Amikor a szegények kénytelenek voltak kölcsönt felvenni, hogy kifizethessék az adót a királynak, a gazdagok adtak nékik kölcsönt magas kamatot követelve. A szegények földjének elzálogosításával a szerencsétlen adósokat fokozatosan a legnagyobb szegénységbe taszították. Sokan arra kényszerültek, hogy rabszolgáknak adják el fiaikat és leányaikat. Semmi kilátás nem volt helyzetük javulására, semmi mód földjeik és gyermekeik visszaváltására. A jövő csak egyre növekvő gyötrelmes, életfogytiglani ínséget és szolgaságot kínált. Pedig ugyanahhoz a néphez tartoztak, mint szerencsésebb testvéreik, és ugyanannak a szövetségnek fiai voltak.

Végül is a nép Nehémiás elé tárta helyzetét. "...rabszolgáknak kell eladnunk fiainkat és leányainkat - mondták. Vannak is már így eladott leányaink, de mi tehetetlenek vagyunk, mert mezőnk és szőlőnk már a másé."

Amikor Nehémiás tudomást szerzett erről a kegyetlen elnyomásról, lelke felháborodással telt meg. "Amikor panaszkodásukat és ezeket a dolgokat meghallottam, nagy haragra indultam..." Tudta, hogy az uzsoráskodás nyomasztó szokásának megtöréséhez határozottan állást kell foglalnia az igazság mellett. A rá jellemző erélyességgel és határozottsággal fogott munkához, hogy könnyítsen testvérein.

Mai Bibliai szakasz: Hóseás 4

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

A hűség, az igazság, a szeretet és Isten ismeretének híján Izrael népe közt egyre inkább elharapózott a hazugság, a gyilkosság és a lopás. Isten látta, hogy a bűnbánat nélküli jólét nem tesz jót népének (3. vers). Az északi országrész, Izrael első királya aranyborjúkat készített, állítólag azért, hogy a nép azok előtt imádja Izrael Istenét. Akháb király és felesége, Jézabel bevezette a Baál-kultuszt Izraelben. II. Jeroboám idejében az aranyborjakat és Szidon Baál istenét is imádták. A hamis papoknak tudniuk kellett, hogy Isten akarata nemcsak az izraelitákra vonatkozik, de ők nem törődtek Istennel. Nem léviták voltak, hanem I. Jeroboám, az első északi király választotta ki őket a nép több törzséből (1Kir 12:31). Jónás próféta könyörgésére Isten megengedte Izrael felvirágzását, de minél jobban ment a soruk, annál inkább elmerültek a bűnben. (7. vers).

A 10-14. versekben Hóseás a gonosz Baál-kultuszt írja le. Szertartásaikon vallási prostitúciót gyakoroltak, azt remélve, ezzel rávehetik Baált, hogy megáldja őket, növelje jószágállományukat és termésüket. Isten abban a reményben állítja le jólétük növekedését, hogy megbánják bűneiket és felhagynak a rossz cselekvésével (10. vers).

Áron és az izraeliták népe jut erről eszünkbe, akik dalolva táncolták körül az aranyborjút (2Móz 32:18-19), és bor ittak, ami „elveszi az észt.” (11. vers).  A kánaániták és a mezopotámiaiak vallása alapjában véve termékenység-kultusz volt.  Női és férfi prostituáltak szolgáltatásait ajánlották az ellenkező nemű bálványimádóknak. És amikor több templomi prostituáltra volt szükségük, a hétköznapi hívők leányait és hitveseit is templomi szolgálatra kérték fel (13-14. vers).

Isten az ő népe másik feléért, Júdáért is aggódott. Meg akarta óvni Júdát az aranyborjú és Baál kultuszától valamint az északi testvérnép, Izrael befolyásától. (15. vers). Gilgál, Béthel és Dán voltak észak-Izrael vallási ceremoniális központjai. E templomok mindegyike a „bajok temploma” volt.  Béthelt Beth-aven-nek nevezték, ami azt jelenti, hogy „a bajok temploma”, vagy a „gonoszság háza”.

Isten nem tudott egy ilyen bálványimádó, parázna népet sajátjának tekinteni. Bűnbánat nélkül élték világukat. Szerették a paráznaság kultuszát és a termékenységi prostitúciót. Az isteni ítélet azonban, amit itt a szélvész jelképez, el fog jönni rájuk (19. vers). Bárcsak jobban megértenénk Isten türelmét, és szeretettel engedelmeskednénk neki!

Yoshitaka Kobayashi

121. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 53-54. fejezeteihez (november 19-25.).

Mások vezetésére alkalmassá kell válni. Nehémiás megtestesítette ezt a jellemvonást, amikor a küldetést vezette Jeruzsálem falainak újjáépítésére. Az ő alkalmassága, valamint alkalmazkodása azon nyugodott, hogy szilárdan megalapozódott az imában, éleslátással rendelkezett a jövőre nézve, és alaposan megismerte az előtte álló feladatot. Ezeket szem előtt tartva joggal várhatta a szükséges változásokat. Amikor a falak egy bizonyos szakaszát javítani kellett, ő már ismerte azt a szakaszt, hiszen korábban tanulmányozta az egész falat. Amikor a munkásokat megtámadták, ő megparancsolta, hogy a férfiak fele fegyverezze fel magát, míg a másik fele dolgozzon tovább. Amikor befolyásos emberek arra próbálták rávenni Nehémiást, hogy változzon az ő kényük-kedvük szerint, Nehémiás fenntartotta az integritását.

A mi szemszögünkből könnyű ezt úgy látni, hogy milyen egyszerűen meg lehetett ezeket a dolgokat valósítani. Hiszen úgy tűnik, Nehémiás nagyon rugalmasan és gördélékenyen oldott meg mindent. Mégis, ezen döntéseknek maradandó visszhangjuk volt, és jelentős következményekkel jártak. Nehámiás erős maradt azáltal, hogy elnyerte az erőt, ami csak az Istennel való kapcsolatból származhat; szem előtt tartotta egyetlen célját, és hajlandó volt a munkát is elvégezni.

 A te vezetői szolgálatod talán nem falak újjáépítéséről szól, de vannak örökre szóló és jelentős következményei. Ha azt választod, hogy gyermekeket tanítasz, ők Krisztussal járó vezetőkké válhatnak. Választhatod azt, hogy elmondod bizonyságtételedet egy munkatársadnak, és lehet, hogy ezzel békét és reményt hozol az életébe. Bármi is a szolgálatod, ugyanazok az alapok, amelyekre Nehémiás épített, a te gyümölcshozó és erős vezetői képességednek is az alapjai lehetnek.

Heather Crews
lelkész, Potomac Egyházterület, USA

Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése