Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 25 - VASÁRNAP - 2 Királyok 4

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 56. fejezet 1504. nap

56. Patmos

Több mint fél évszázad múlt el a keresztény egyház megszervezése óta. Ez idő alatt az evangélium állandó ellenállásba ütközött. Ellenségeinek erőfeszítései sohasem lanyhultak el, végül is sikerült nekik Róma uralkodóját a keresztények ellen hangolni.

Ezután borzalmas üldözés következett, mely alatt János apostol állandóan igyekezett a testvéreket erősíteni és a hitben megalapozni. Tanúbizonyságait ellenségei sem cáfolhatták meg; ezzel segített hittestvéreinek, hogy a rájuk szakadt nyomorúsággal bátran és állhatatosan szálljanak szembe. Valahányszor a keresztények hite ingadozott a rettenetes megpróbáltatások alatt, Jézusnak ez az idős, kipróbált szolgája nagy erővel és ékesszólással idézte emlékezetükbe a megfeszített és feltámadott Üdvözítő történetét. Állhatatosan kitartott hitében; ajkairól ismét és ismét felhangzott az örömhír: "Ami kezdettől fogva vala, amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk és kezeinkkel illettünk, az életnek igéjéről... Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek." (1. Ján. 1-3.)

János magas kort én meg. Tanúja volt Jeruzsálem pusztulásának; látta a gyönyörű templom romjait. Miután az összes tanítványok közül már csak ő volt életben, akit a legbensőbb kötelékek fűztek Jézushoz, üzenete, hogy Jézus a Messiás, a világ Megváltója, igen nagy befolyást gyakorolt. Őszinteségét senki sem vonhatta kétségbe és így tanításai által sokan megtértek hitetlenségükből.

Zsidó előkelőségek elkeseredetten gyűlölték Jánost, mert rendíthetetlenül ragaszkodott Krisztushoz. Azt állították, hogy hiábavaló minden erőfeszítésük a keresztények ellen mindaddig, amíg a nép újból és újból hallja János bizonyságtételét. Annak érdekében, hogy Jézus csodatételei és tanításai feledésbe merüljenek, a bátor tanút el kell hallgattatni.

Jánost tehát megidézték Rómába, hogy ott hitéért felelősségre vonják. Itt a hatóságok előtt elferdítették az apostol tanításait. Hamis tanúk azzal vádolták, hogy eretnekséget hirdet. Ellenségei azt remélték, hogy Jánost, vádjaik alapján, halálra ítélik.

Mai Bibliai szakasz: 2 Királyok 4

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kir%C3%A1lyok+4&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kir%C3%A1lyok+4&version=NT-HU

Elizeus csodái közül egy újabbat olvashatunk itt. Egy prófétatanítvány özvegye kiáltott Elizeushoz: „Az én férjem meghalt. Most eljött a hitelező, és nincs egyéb a házamban, mint egy korsó olaj.” Vajon miért éppen ezt tartotta meg utoljára? Olívaolajról van szó, ami akkoriban alapvető szükségleti cikk volt minden házban. Felhasználták gyógyításra (külsőleg: olajjal való megkenés), ételkészítésre (kenyérsütés), szépségápolásra (kozmetika), világításra (a mécsesekbe), és melegítésre. Az asszony azt akarta, hogy gyermekei egészségesek legyenek; szépek legyenek; világosságban járjanak; jól tápláltak legyenek; és meleg otthonban éljenek.  

A Bibliában mit jelképez az asszony? Az egyházat. Vajon nem kellene mindezért nekünk is mindig olajat tartanunk a gyülekezetben? Természetesen nem arról beszélek, hogy legyen étolaj a konyhaszekrényben, hanem Isten Lelkéről!

Mit jelent ez? Így növekszik a gyülekezet. Mennyi van bennünk a Szentlélekből? Valamennyi biztosan. Felkeressük szomszédainkat, akik nem ismerik Krisztust; ők üres edények. Meghívjuk őket Bibliát tanulmányozni. Öntünk át beléjük abból az olajból, ami nekünk van, és az megsokszorozódik. Ráadásul nekünk is több lesz a másik és a harmadik üres edényhez, míg hamarosan minden edény tele lesz. Az asszonnyal történt csoda nem fejeződött be akkor, amikor már nem tudta hová önteni az olajat, mert minden edénye tele volt. Az olaj tovább szaporodott, és ki tudta belőle fizetni a hitelezőket. A fejezet további csodákról is említést tesz, amikre most nincs időnk kitérni. Például: Elizeus elmegy Súnembe, és feltámasztja egy asszony halott fiát; ehetővé tesz egy fazék mérgező főzeléket; majd megvendégel száz embert húsz kis árpakenyérrel.   

Isten soha nem fogy ki a Szentlélekből, csak azokból az emberekből fogy ki, akik már nem hajlandók befogadni a Szentlelket, mert szívük túlságosan megtelt más dolgokkal. Ha betöltenek a világ dolgai, akkor egyebet már nem tudsz befogadni. Vajon megüresíted magad Isten Lelke számára, vagy túlzsúfolod életedet mindenféle mással?

Úgy szeretem ezt Jézusban! Dávid király így énekel róla: „elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam” (Zsolt 23:5). A tanítványok még 12 teli kosárral gyűjtöttek össze a maradékból Jézus csodája után. Az Úr bőségesen, minden képzeletünket felülmúlva árasztja ránk áldásait. Csordultig tölt, és még maradék is lesz. Ez jó hír, nem? Sosem fogysz ki a Szentlélekből, különösen pedig, ha másokkal is megosztod Isten szeretetét. Megnyitja az egek csatornáit, és kiárasztja áldásait olyannyira, hogy nem lesz elég helyed azok befogadására.

Drága Urunk! Jézus megnyitotta a Menny ablakait pünkösdkor, és csordultig töltötte tanítványait Szentlelkével, akiknek élete kiáradt Jeruzsálem utcáira, ahol megszületett az újtestamentumi egyház. Kérünk, tedd meg ezt értünk ma is! Ámen.

Doug Batchelor

212. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  56. fejezetéhez (augusztus 25-31.).

János, a fiatalember, aki engedélyt kért arra, hogy tűz szállhasson alá az égből egy őket elutasító falura (Lukács 9:54), a Szentlélek hatalma által a szeretett tanítvánnyá vált, és egyúttal a tizenkettő közül az utolsó túlélővé. Mostanra már öregemberként túl sokat látott a megpróbáltatásokból, a testvére kivégzésétől kezdve a templom elpusztításáig. Azonban semmi sem tarthatta vissza őt attól, hogy a Jézustól hallott üzenetet terjessze.

A zsidó vezetők és még a római császár is minden tőlük telhetőt megtettek, hogy elhallgattassák, azonban végül a legtöbb, amit tehettek, az volt, hogy száműzik egy kopár, földközi-tengeri szigetre, egy Patmosz nevű helyre. János számára ez a terméketlen sziklás vidék is az élet és a béke helye volt, mert az Ura vele volt. Manapság a világ minden tájáról érkezett embereket a kompok szállítják ide, hogy lássák ezt a sivár vidéket, hiszen Isten idős szolgálója itt kapta látomásait. Isten az egyik legidősebb követőjét választotta ki a világmegváltoztató üzenetének hordozójává.

Isten sosem ígér kényelemben eltöltött életet, azonban az Ő szolgálatában eltöltött élet az egyetlen út, hogy arra a változásra és békére találjunk, amit János és a hozzá hasonló emberek megtapasztaltak. Az ellenség gyűlöli, ha Istent szolgáló, hűséges életű embereket lát, és gyakran próbákat és nehézségeket küld rájuk, azonban nincs hatalma az Istennek alázatosan odaszentelt életet elpusztítani.

Michael White

Bibliaoktató és fordító

Perui Unió Egyeteme

Fordította Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 24 - SZOMBAT - 2 Királyok 3

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 55. fejezet 1503. nap

Az ima a menny elrendelt eszköze, hogy a bűn ellen sikeresen küzdjünk s keresztényi jellemet fejlesszünk. Az isteni befolyások, melyek válaszként imáinkra hatásukat éreztetik, véghezviszik a kérelmező lelkében mindazt, amiért Istenhez könyörög. Kérhetjük bűneink bocsánatát, a Szentlelket; kérhetünk Krisztushoz hasonló lelkületet, bölcsességet és erőt, hogy művét munkálhassuk; kérhetünk minden általa megígért adományt, mert ígérete így szól: "Kérjetek és megadatik néktek!"

Mózes, midőn a hegyen Istennél időzött, ott láthatta annak a csodálatos épületnek mintáját, amely dicsőségének lakóhelyéül szolgált. Mi is, fenn a hegyen, Isten közelében, imáink csendes kamrájában - elmélkedjünk Isten dicsőséges eszményéről, melyet gyermekei elé tűzött. Így valósította meg Isten mindenkor terveit gyermekeivel; ugyanis, ha Vele kapcsolatban állottak, feltárta, megvilágította előttük kegyelmi szándékát. Eljárását, ahogyan velünk igazságokat közöl, e szavak vázolják: "Az ő kijövetele bizonyos, mint a hajnal." (Hós. 6, 3.) Akit Isten értelmileg megvilágosít, ennek folyamata olyan, mint ahogyan a hajnali derengésből előtör a verőfényes napsütés.

A megszentelődés: tökéletes szeretet, tökéletes engedelmesség, tökéletes alkalmazkodás Isten akaratával szemben. Az életszentség útja: az igazság iránti engedelmesség. Tisztítsuk meg lelkiismeretünket élettelen tettektől, külső formaságoktól, hogy az élő Istennek szolgálhasson. Nem vagyunk még tökéletesek; azonban kiváltságunk, hogy megszabaduljunk énünk, továbbá a bűn béklyóitól, és a tökéletesség felé haladjunk. Nagy lehetőségek, magas és szent célok tárulnak elénk.

Korunkban sokan csak azért haladnak oly lassan az istenes életben, mert Isten akaratát úgy értelmezik, ahogy nekik tetszik, ahogy szeretnék. Mialatt saját vágyaikat követik, megnyugtatják magukat, hogy Isten akaratát cselekszik. Nem vívnak harcot önmagukkal. Egyesek ugyan időnként eredményt érnek el s leküzdik élvvágyukat és kényelemszeretetüket. Őszinték és komolyak, de idővel elfáradnak az állandó erőfeszítés alatt. Ellustulnak, lanyhák arra, hogy a harcot naponként elölről kezdjék; a pihenés kívánatosabb, álmos szemeiket behunyják, engednek a kísértés hatalmának, ahelyett, hogy ellenállnának.

Az Isten Igéjében adott tanítások nem engedik meg, hogy megalkudjunk a gonosszal. Isten Fia azén jött, hogy mindeneket magához vonzzon. Nem azért jött, hogy álomba ringassa a világot, hanem, hogy megmutassa a keskeny utat, amelyen mindenkinek járnia kell, aki végül is Isten városának kapuit elérni óhajtja. Gyermekeinek követniük kell lábnyomát, ha fel is kell áldozniuk kényelmüket, vagy önző élvezeteiket. Kerüljön bármily fáradságba és szenvedésbe, állandóan harcolniuk kell önmagukkal.

Istent legjobban úgy dicsőíthetjük, ha megszentelt eszközévé válunk, ha általunk munkálkodhat, megnyilatkozhat. Az idő gyorsan rohan; int felénk az örökkévalóság. Ne fosszuk meg Istent attól, ami Övé. Ne tagadjuk meg Tőle azt, amiért ugyan jutalmat kapunk, de amit károsodásunk nélkül vissza sem tarthatunk. Isten egész szíveteket kéri; adjátok át Neki. Tulajdona az, mind a teremtés, mind a megváltás által. Értelmi erőtöket kéri; adjátok át Neki, hiszen az Övé. Pénzeteket kéri; adjátok oda, mert ez is az Övé. "Nem a magatoké vagytok, mert áron vétettetek meg." (l. Kor. 6, 19. 20,) Isten csak a megszentelt lélek hódolatát kívánja, olyan lélekét, akit a szeretet által tevékeny hit készített elő, hogy Neki szolgáljon. A legmagasabb eszményt tárja elénk: a tökéletességet. Felkér bennünket, éljünk teljesen és tökéletesen Őérette ezen a világon, ahogyan Ő helytáll érettünk Isten színe előtt.

"Mert ez az Isten akaratja", veletek, "a ti szentté Tételetek." (1. Thess. 4, 3.) Vajon ez a ti óhajotok is? Ha bűneitek, mint magas hegyek állják el utatokat, de megvalljátok azokat, ha megalázkodtok és bíztok a megfeszített és feltámadott Üdvözítő érdemeiben, akkor megbocsát nektek és megtisztít minden igazságtalanságtól. Isten teljes engedelmességét, alkalmazkodást követel tőletek törvénye iránt. Törvénye visszhangja Szavának, mely így kiált felétek: Legyetek szentek, mindig szentebbek! Kérjétek Krisztus kegyelmének teljességét. Teljen meg szívetek forró vággyal szentsége, igazsága után, melyről Igéje kijelenti: "És lesz az igazság műve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké." (Ésa. 32, 17.)

Mialatt lelketek sóvárogva vágyakozik Istenhez, mindig többet és többet ragadtok meg kegyelmének felmérhetetlen kincseiből. És, miközben elmélkedtek ezen kincsek felett, tulajdonaitokká válnak; kinyilatkoztatjátok a Megváltó áldozatának érdemeit, szentségének védő oltalmát, bölcsességének és erejének teljességét. "Szeplő és hiba nélkül" állít benneteket az Atya elé. (2. Péter 3, 14.)

Mai Bibliai szakasz: 2 Királyok 3

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kir%C3%A1lyok+3&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kir%C3%A1lyok+3&version=NT-HU

Izrael és Júda királyságai háborút viseltek a szomszédos moábiták ellen. Meglepetésszerűen hátba akarták támadni az ellenséget, ezért úgy döntöttek, hogy hosszú kerülőutat tesznek a sivatagon át. Hozzá kell tennem, hogy ez a világ egyik legforróbb, legszárazabb és legmélyebben fekvő pusztasága. Az út tovább tartott, mint remélték, és Izrael serege kifogyott a vízből. Akkoriban a hadseregek lábasjószágot vittek magukkal hordozható élelmiszerként. Ám a sivatagban nem volt legelő és víz az állatok számára. A katonák szomjaztak és az állatok halódtak. Ezért Júda királya megkérdezte a velük tartó Elizeus prófétát: „Mit tegyünk?”  A próféta szokatlan dolgot kért.  Azt mondta: „Hozzatok ide egy zenészt!”. Amint találtak egy katonát, aki tudott énekelni, Elizeus elé vitték.  Akkor a Szentlélek a zenészre szállt, és amint ő énekelni kezdett, az Úr keze megérintette a prófétát, aki az Úr nevében így szólt: „Csináljatok ebben a völgyben árkokat!” Így Júda királya hitből megparancsolta katonáinak, hogy ássanak vályúkat a sík homokba. Csodálatos módon az éjszaka folyamán az Edom hegyeiben záporzó zivatarok reggelre vízzel töltötték meg az árkokat. A felfrissült katonák sikeresen legyőzték a moábitákat. Ez emlékeztet minket a csodálatos élő vízre, amit Isten Jézuson keresztül ad nekünk, hogy győzelmet arathassunk ellenségünkön, sátánon.

Van még egy nagyon fontos esemény ebben a fejezetben. A csata folyamán az izraeliek az erődjükbe való visszavonulásra kényszerítették a moábitákat.  Mikor Moáb királya látta, hogy menekülésük eredménytelen volt, és embereinek végzete bekövetkezik, felajánlotta elsőszülött fiát, a trónörököst égőáldozatul a kőfal tetején, ahol mindenki láthatta. Ez az elkeseredett áldozat annyira megdöbbentette a konfliktus minden résztvevőjét, hogy tűzszünetet hirdettek, és Izrael seregei visszavonultak. Ki ne értené ennek mély lelki jelentőségét? Csak Isten Fiának áldozata hoz békét a nagy küzdelemben.

Drága Urunk, adj nekünk hitet és eltökéltséget, hogy árkokat ássunk áldásod elnyerésére, még ha  nincsenek is felhők az égen! Kérünk, lepjél meg, és frissíts fel minket ebben a vigasztalan világban az élő vízzel, amely a te Egyszülött Fiad áldozata által vált elérhetővé! Ámen.

Doug Batchelor

211. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  54-55. fejezeteihez (augusztus 18-24.).

János, a szeretett tanítvány, a levelében bemutatta Isten igaz követőinek jellemzőit. A tanítványok megváltoztatták a világot a keresztény időszámítás első évszázadában, hiszen Krisztus élt bennük. Ez annak volt eredménye, hogy Jézussal voltak, tőle tanultak, és az Ő szeretetét tapasztalták meg. Ahogy teltek a napok Jézus mennybemenetelét követően, a hívők hajlamosak lettek egymás hibáira figyelni, ahelyett, hogy Jézusra tekintettek volna, mint életük középpontjára. Ezért aztán János írt a gyülekezetnek, hogy változtassák meg ezt a hozzáállást, megadva egyúttal a gyógyírt: hogy szeressék egymást. Ez a testvéri szeretet csak akkor lehetséges, ha megértettük Isten szeretetét, ami abban nyilvánult meg, hogy Jézust elküldte értünk. Emellett tudatában kell lennünk annak is, hogy a legnagyobb veszély a gonosz a szívünkben. Ennek az ellenszere az, hogy tegyük ki magunkat Isten szeretetének, amiről a legcsodálatosabb bizonyság egy egységes nép létrejötte lesz.

Az Isten szeretete a hívő életében működik, azonban nem automatikusan, és nem függetlenül az emberi akarattól. Júdás és Péter ugyanannak a szeretetnek voltak kitéve, mégis különböző döntést hoztak. Ezért kell az ént megtagadnunk, és Istennek engedelmeskednünk. Ez az áldozat vezet a megszentelődéshez. A bűnös természetünknek azonban szüksége van segítségre az énnel szembeni csatában. Nincsen az imánál jobb segítség, hiszen aki kér, annak megadatik. Adjunk át hát mindent Jézusnak!

Alvaro F. Rodríguez

Bibliai héber és Ószövetség oktató

Teológiai szemináriumi oktató

Perui Unió Egyeteme

Fordította Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 23 - PÉNTEK - 2 Királyok 2

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 55. fejezet 1502. nap

Az életszentség nem egy pillanat, egy óra, egy nap, hanem egy egész élet munkája. Nem a boldog elragadtatás érzete által érjük el, hanem annak eredménye, hogy állandóan meghalunk a bűnnek és élünk Krisztusnak. Gyenge, időnkénti erőfeszítésekkel nem lehet igazságtalanságokat jóvátenni, nem lehet a jellem átalakulását munkálni. Hosszas, kitartó erőfeszítések, szigorú önfegyelem és kemény küzdelmek árán érhetjük el a győzelmet. Sohasem tudhatjuk, milyen harc vár reánk holnap. Ameddig Sátán uralkodik, énünket meg kell aláznunk, fojtogató bűneinket le kell győznünk. Amíg életünk tart, nincs megállás, nincs olyan magaslat, melyre feljutva, elmondhatnánk: Teljesen célhoz értem. Az életszentség: életfogytig tartó engedelmesség eredménye.

Egyetlen apostol, egyetlen próféta sem állította, hogy teljesen bűntelen. Emberek, akik Isten közvetlen közelében éltek, akik inkább feláldozták életüket, mintsem tudatos bűnt kövessenek el, emberek, akiket Isten mennyei világossággal és erővel tüntetett ki, valamennyien beismerték természetük bűnös voltát. Nem bíztak a testben, nem állították, hogy igazak, szentek, hanem egyes-egyedül Krisztus érdemeire, igazságosságára támaszkodtak.

Így tesz mindenki, aki Krisztust szemléli. Minél közelebb férkőzünk Jézushoz, minél jobban felismerjük jellemének tisztaságát, annál világosabban látjuk, hogy milyen undorító a bűn, és annál kevésbé hajlunk önmagunk magasztalására. Lelkünk állandóan Isten után vágyódik; komolyan és őszintén beismerjük bűneinket és szívből megalázkodunk Előtte. Keresztényi tapasztalatunk minden további lépésénél bűnbánatunk mélyül. Tudni fogjuk, hogy alkalmasságunk egyedül Krisztusban rejlik, és valljuk az apostollal együtt: "Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó." "Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, aki által nékem megfeszíttetett a világ és én is a világnak." (Róm. 7, 18; Gal. 6, 14.)

Ugyan angyalok jegyzik fel Isten gyermekeinek szent küzdelmét és harcait; jelentik imáikat és könnyeiket; Istenre azonban ne hozzon szégyent emberi ajak, ilyen kijelentéssel: Én bűntelen vagyok! Én szent vagyok! Megszentelt ajkak sohasem ejtenek ki ilyen elbizakodott szavakat.

Pál apostol elragadtatott a harmadik égig; leírhatatlan dolgokat látott és hallott; mégis szerényen jelentette ki: "Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem." (Fil. 3, 12.) Noha Isten angyalai jelentették Pál apostol győzelmeit a hit erős küzdelmeiben; a menny pedig örvendett kitartó igyekezetének, s annak, hogy a jutalomra tekintve, minden mást szemétnek ítélt; bár az angyalok örömujjongva hirdették is diadalait, Pál mégsem dicsekedett sikereivel. Ilyen magatartást tanúsítson Krisztus valamennyi követője, amikor a romolhatatlan koronáért folytatott küzdelmében előbbre haladni igyekszik.

Akik hajlamosak arra, hogy saját szentségüket hangoztassák, pillantsanak Isten törvényének tükrébe. Mialatt felismerik parancsolatainak messze ható követelményeit, és megértik a törvény hivatását, hogy a gondolatok és a szív szándékainak bírája, nem dicsekszenek bűntelenségükkel. János, anélkül, hogy kivonná magát hittestvérei közül, így ír: "Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk." "Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt, és az ő igéje nincsen mi bennünk." "Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól." (1. Ján. 1, 8. 10. 9.)

Sokan vallják, hogy szentek; és állítják, hogy teljesen az Úréi; jogot formálnak Isten ígéreteire, azonban parancsolatainak engedelmeskedni nem akarnak. A törvény ezen áthágói igényt tartanak mindarra, amit Isten ígért gyermekeinek; részükről ez csupán merész elbizakodottság, mert János kijelenti, hogy Isten iránti szeretetünket úgy mutatjuk ki, ha engedelmeskedünk parancsolatainak. Nem elegendő, ha az igazságot elméletben elfogadjuk, ha vallomást teszünk Krisztusba vetett hitünkről, ha hisszük, hogy Jézus nem volt csaló, és hogy a Biblia vallása nem csupán ravaszul kieszelt mese. János ezekről így ír: "Aki azt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság. Aki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk." "És aki az ő parancsolatait megtartja, az Ő benne marad és Ő is abban." (1. Ján. 2, 4. 5.; 3, 24.)

János ugyan nem tanította azt, hogy az üdvösséget engedelmesség által kiérdemelhetjük; viszont az engedelmesség: a hit és a szeretet gyümölcse. Ezt mondotta: "És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye; és ő benne nincsen bűn. Aki ő benne marad, egy sem esik bűnbe; aki bűnbe esik, egy sem látta őt, sem meg nem ismerte őt." (1. Ján. 3, 5. (.) Ha Krisztusban maradunk, ha Isten szeretete lakozik szívünkben, akkor érzelmeink, gondolataink és cselekedeteink összhangban lesznek Isten akaratával. A megszentelt szív összhangban él Isten törvényének szabályaival.

Vannak sokan, akik igyekszenek Isten törvényének engedelmeskedni, de csak kevés békét és örömet élveznek. Ez a hiányuk onnan ered, hogy a hitet nem gyakorolják. Életük sivár, mintha kiszáradt pusztaságban járnának. Keveset igényelnek, holott sokat kívánhatnának, mivel Isten ígéretei korlátlanok. Ilyen hívők nem nyújtanak helyes képet a megszentelt életről, mely az igazság iránti engedelmesség által érhető el. Az Úr kívánsága, hogy valamennyi gyermeke boldog, elégedett és engedelmes legyen. A hívők ezeket az áldásokat akkor nyerik el, ha hitüket gyakorolják. Hit által kiegyenlíthető a jellem minden fogyatékossága; megtisztítható minden foltja, helyrehozható minden hibája; fejleszthető minden jó vonása.

Mai Bibliai szakasz: 2 Királyok 2

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kir%C3%A1lyok+2&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kir%C3%A1lyok+2&version=NT-HU

Ez a fejezet beszámol arról, hogy Illés elragadtatott a mennybe egy szekéren, amit tüzes angyalok csoportja vett körbe. Amikor Elizeus mindezt látta, térdre hullott, és megszaggatta a ruháit, jelezve ezzel, hogy „mindnyájan olyanok lettünk, mint a tisztátalanok, minden igazságunk olyan, mint a szennyes ruha” (Ézs 64:5 – új prot. ford.). A mennyei kíséret dicső fényében Elizeus kicsinek érezte magát méltatlansága miatt. Ám miután a szekér és az angyalok látványa a távolban egyre halványabb lett, Elizeus felvette elődje palástját, ami a földre hullott, és közben kétszeresét kapta meg a léleknek és erőnek, ami Illésben volt, úgy, ahogy azt előtte kérte.  Mit teszünk mi akkor, amikor Krisztus igazságosságát kapjuk? Ha beismerjük, hogy bűnösök vagyunk, hogy a mi „igazságunk olyan, mint a szennyes ruha" akkor vegyük fel Krisztus igazságosságának palástját!

Mi más volt még a feltétele annak, hogy Elizeus megkapja azt, amit kért, Illés lelkületének a kétszeresét? Látnia kellett Illés felemelkedését. A szöveg azt írja, hogy „Elizeus látta ezt" (2Kir 2:12). A tanítványok szintén látták Jézus felemelkedését a felhők közé. De miből álltak ezek a felhők? A 104. zsoltár 3-4. versében ezt olvashatjuk: „a felhőket tette kocsijává, szelek szárnyán jár. A szeleket tette követeivé, a lángoló tüzet szolgájává" (új prot. ford.). Minden bibliafordításban ezeket a kifejezéseket találjuk: angyalok, felhők, tűz, szekér. Az a fényáradat, ami befogadta Jézust, és amit a tanítványok láttak, nem más volt, mint angyalok sokasága. Az Ószövetségben az írók szekerekre és tüzes lovakra utaltak. Az angyalok azonban nem vágtatnak lovakon, le a Földre és vissza a Mennybe. A bibliai időkben ez volt az utazás leggyorsabb és legjobb módja, ami az emberek rendelkezésére állt – tehát ez egy jól érthető szimbólum volt számukra. Az angyalok egy csoportja volt az, amely Illést a magasba emelte, és azért is angyalok egy ragyogó csoportja jött a Földre, hogy magukkal vigyék Jézust. Elizeus látta Illést, ahogy felemelkedik a mennybe, és megkapta az Illésben munkálkodó lélek kétszeresét. Az apostolok látták Jézust, ahogy a felhők fölé emelkedik, és röviddel utána a Szentlélek kezdett el bennük munkálkodni, amit a tűznyelvek jeleztek.

Szerető Istenünk, segíts minket, hogy csakis Rád figyelhessünk, és elsősorban azért imádkozhassunk, hogy a Szentlélek áldásának kétszerese hulljon reánk! 

Doug Batchelor

211. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  54-55. fejezeteihez (augusztus 18-24.).

János, a szeretett tanítvány, a levelében bemutatta Isten igaz követőinek jellemzőit. A tanítványok megváltoztatták a világot a keresztény időszámítás első évszázadában, hiszen Krisztus élt bennük. Ez annak volt eredménye, hogy Jézussal voltak, tőle tanultak, és az Ő szeretetét tapasztalták meg. Ahogy teltek a napok Jézus mennybemenetelét követően, a hívők hajlamosak lettek egymás hibáira figyelni, ahelyett, hogy Jézusra tekintettek volna, mint életük középpontjára. Ezért aztán János írt a gyülekezetnek, hogy változtassák meg ezt a hozzáállást, megadva egyúttal a gyógyírt: hogy szeressék egymást. Ez a testvéri szeretet csak akkor lehetséges, ha megértettük Isten szeretetét, ami abban nyilvánult meg, hogy Jézust elküldte értünk. Emellett tudatában kell lennünk annak is, hogy a legnagyobb veszély a gonosz a szívünkben. Ennek az ellenszere az, hogy tegyük ki magunkat Isten szeretetének, amiről a legcsodálatosabb bizonyság egy egységes nép létrejötte lesz.

Az Isten szeretete a hívő életében működik, azonban nem automatikusan, és nem függetlenül az emberi akarattól. Júdás és Péter ugyanannak a szeretetnek voltak kitéve, mégis különböző döntést hoztak. Ezért kell az ént megtagadnunk, és Istennek engedelmeskednünk. Ez az áldozat vezet a megszentelődéshez. A bűnös természetünknek azonban szüksége van segítségre az énnel szembeni csatában. Nincsen az imánál jobb segítség, hiszen aki kér, annak megadatik. Adjunk át hát mindent Jézusnak!

Alvaro F. Rodríguez

Bibliai héber és Ószövetség oktató

Teológiai szemináriumi oktató

Perui Unió Egyeteme

Fordította Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 22 - CSÜTÖRTÖK - 2 Királyok 1

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 55. fejezet 1501. nap

55. Átalakult élet

János apostol élete példaképe az őszinte megszentelődésnek. Jézussal szoros kapcsolatban eltöltött évei alatt mindig szívesen fogadta a Megváltó intéseit és figyelmeztetéseit. Minél jobban megnyilvánult előtte az Úr jelleme, annál világosabban látta saját fogyatékosságát. Ez a felismerés alázatossá tette. Saját heves természetével ellentétben, napról napra szemlélhette Jézus gyengédségét és hosszútűrését; hallgathatta az alázatról és türelemről szóló tanításait. Napról napra jobban vonzódott Krisztushoz, míg a Mester iránti szeretetében teljesen megfeledkezett önmagáról. Az erély és gyengédség, a fenség és szelídség, az erő és türelem, melyet Isten Fiának mindennapi életében tapasztalt, csodálatra, imádatra ragadta. Érzékeny, sértődő és nagyravágyó lényét alárendelte Krisztus átformáló hatalmának; az isteni szeretet pedig átalakította jellemét.

János életében megnyilvánuló megszentelődésnek merő ellentéte apostoltársának, Júdásnak tapasztalata. Társához hasonlóan, Júdás szintén az Úr tanítványának vallotta magát, de élete csak a "kegyesség látszata" volt. Krisztus jellemének szépségei ugyan megragadták; de gyakran, ha felfigyelt szavaira, azok szíven találták. Mégsem akart megalázkodni, sem bűneit megvallani. Ellenállt az isteni befolyásnak; ezáltal megvetette a Mestert, akit - vallomása szerint - szeretett. János komolyan küzdött hibái ellen; Júdás ellenben elnyomta lelkiismerete szavát, engedett a kísértéseknek, miáltal rossz szokásai mindinkább begyökereztek.

Jézus által tanított igazságok gyakorlása keresztezte volna vágyait és szándékait. Saját elgondolásait nem volt hajlandó alárendelni, hogy mennyei bölcsességben részesüljön. Világosság helyett a sötétséget választotta. Kapzsiság, bosszúállás, rosszindulat, gonosz kívánságok és egyéb sötét gondolatok dúltak benne, míg végül Sátán teljesen hatalmába kerítette.

János is, Júdás is, mindketten képviselik Krisztus hitvalló követőit. Mind a két tanítványnak egyforma alkalma volt, hogy szemlélje és kövesse az isteni Mintaképet. Mindkettő egyformán szoros kapcsolatban élt Jézussal; kiváltságuk volt, hogy tanításait hallgathatták. Jelleme mindkettőnek igen fogyatékos volt; de mindketten hozzáférkőzhettek az isteni kegyelemhez, mely tulajdonságaikat átalakíthatja. Mialatt azonban egyikük alázatos szívvel tanult Jézustól, a másik kimutatta, hogy nem cselekvője, csupán hallgatója az Igének. Egyikük naponként meghalt "én"-jének, legyőzte a bűnt és az igazság megszentelte életét, viszont a másik, mivel ellenállott a kegyelem átformáló erejének, önző vágyainak engedett, tehát teljesen Sátán rabszolgájává vált.

A jellem ilyen átalakulása, miként János életéből kiviláglik, mindenkor a Krisztussal való kapcsolat eredménye. Bármilyen fogyatékosságai legyenek valakinek, ha őszinte tanítványa Jézusnak, jellemét az isteni kegyelem hatalma átalakítja és megszenteli. Mialatt, mintegy tükörben, szemléli az Úr dicsőségét, átalakul, dicsőségről dicsőségre, amíg hasonlóvá válik Hozzá, akit imád.

János a megszentelt élet tanítója; leveleiben a gyülekezetnek tévedhetetlen szabályokat adott a keresztény magatartásra nézve: "És akiben megvan ez a reménység Ő iránta, az mind megtisztítja ő magát, amiképpen Ő is tiszta." "Aki azt mondja, hogy őbenne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt." (l. Ján. 3, 3; 2, 6.) Azt tanította, hogy a keresztény legyen tisztaszívű, és éljen új életet. Sohase elégedjen meg üres hitvallomással. Miként Isten szent, mint Isten, az elesett ember, mint ember, legyen szent, emberi mivoltában.

"Mert ez az Isten akaratja, a ti szentté tételetek" (1. Thess. 4, 3.) - írja Pál apostol. Isten mindazzal, amit gyermekeiért tesz, a gyülekezet megszentelődését célozza. Örök időktől fogva kiválasztotta őket, hogy szentek legyenek. Fiát odaadta érettük a halálba, hogy megszentelődjenek, az igazság iránti engedelmességük által, és megszabaduljanak minden kicsinyességtől. Személyes munkát követel tőlük. Személyes odaadást. Istent, hitvallói csak úgy tisztelhetik, ha igyekeznek Képére áthasonulni, ha engedelmeskednek vezetésének. Akkor hirdethetik, mint az Üdvözítő tanúbizonyságai, hogy mit művelt érettük az isteni kegyelem.

Életünk megszentelődését úgy érhetjük el, ha kiéljük a szeretet alapelvét. "Az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad és az Isten is ő benne." (1. Ján. 4, 16.) Aki szívébe fogadta Krisztust, vallását tetteivel bizonyítja. Jelleme megtisztul, finomodik, nemesebbé és tökéletesebbé válik. A hittételek tisztasága kapcsolódik szent, igaz életmóddal; az isteni szabályok szent cselekedetekkel.

Akik a megszentelődés áldásait óhajtják, előbb meg kell tanulniuk, hogy mit jelent az önfeláldozás. Krisztus keresztje az a főoszlop, mely "igen-igen nagy örök dicsőséget" hordoz. (2. Kor. 4, 17.) "Ha valaki jőni akar én utánam" - mondja Jézus - "tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét és kövessen engem." (Máté 16, 24.) Embertársaink iránti szeretetünk mutatja Isten iránti szeretetünket. A türelmes szolgálat szerez a léleknek nyugalmat. Alázatos, szorgalmas és hűséges munka növeli Isten gyermekei jólétét. A Mindenható támogatja és erősíti azt, aki Krisztus útján akar haladni.

Mai Bibliai szakasz: 2 Királyok 1

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kir%C3%A1lyok+1&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kir%C3%A1lyok+1&version=NT-HU

Üdvözöllek a Királyok második könyvében! A Királyok első könyvének folytatása közel háromszáz éven keresztül követi nyomon Izrael és Júda fokozatos hanyatlását. A hitehagyás éveiben még mindig találhatunk itt-ott néhány jó királyt és Isten kegyelmének megannyi csodáját.

A Királyok második könyvének 1. fejezetben láthatjuk Akháb büszke fiát Akháziát, aki követeket küldött, hogy érdeklődjenek a filiszteus Istentől, az ekroni Baálzebubtól. Akházia komolyan megsérült egy zuhanásban, és a beteg király arra vágyott, hogy meggyógyuljon. De ahelyett, hogy a mennyek Istenét kérdezte volna meg, Akházia a követeit egy pogány istenséghez küldte tanácsért. Mert ő biztosan jobban tudja. Hiába tapasztalta meg már korábban Jehova hatalmát Illés prófétán keresztül, de a szíve valószínűleg megkeményedett az Úr ellen hírhedt anyja, Jézabel bűnös befolyása miatt.

Ahhoz, hogy Samáriából eljussanak Ekronba, a hírnököknek el kellett haladnia Illés lakhelye és Jeruzsálem mellett is. Mi megfeledkezünk néha Istenről, amikor a világ népszerű bölcseihez futunk tanácsért? Amikor Akházia hírnökei visszajönnek Illés hírével, Akházia ahelyett, hogy megalázkodna, mint ahogy apja, Akháb tette, inkább megpróbálja elfogatni a hatalmas prófétát. Rossz ötlet. Az első két főember és az embereik elégtek abban a tűzben, amit Illés hívott le a mennyből a földre. A makacs királyt ez sem hatja meg, hanem elküld még ötven embert, hogy elfogják Illést. Elődei parázsló maradványai mellett, a harmadik főembernek és az embereinek már több esze van. Megalázzák magukat Illés előtt és így kegyelmet kapnak. Megfeledkeznek a bilincsről és Illés önként követi őket a fiatal királyhoz és személyesen is elmondja, hogy a király meg fog halni, mert megvetette Isten szavát. Makacs és büszke kerülőutaink Isten körül mindig véget érnek, és nem vezetnek sehova.

Szerető Istenünk, kérünk bocsáss meg nekünk azért, mert sokszor megfeledkezünk rólad, amikor közel vagy, és rossz helyen keressük a válaszokat. Kérünk segíts emlékezni arra, hogy hozzád imádkozzunk, eléd vigyük kérdéseinket, ha észrevesszük, hogy rossz úton járunk, és segíts nekünk, hogy meg tudjunk alázkodni, és meg tudjunk fordulni! Ámen!

Doug Batchelor

211. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  54-55. fejezeteihez (augusztus 18-24.).

János, a szeretett tanítvány, a levelében bemutatta Isten igaz követőinek jellemzőit. A tanítványok megváltoztatták a világot a keresztény időszámítás első évszázadában, hiszen Krisztus élt bennük. Ez annak volt eredménye, hogy Jézussal voltak, tőle tanultak, és az Ő szeretetét tapasztalták meg. Ahogy teltek a napok Jézus mennybemenetelét követően, a hívők hajlamosak lettek egymás hibáira figyelni, ahelyett, hogy Jézusra tekintettek volna, mint életük középpontjára. Ezért aztán János írt a gyülekezetnek, hogy változtassák meg ezt a hozzáállást, megadva egyúttal a gyógyírt: hogy szeressék egymást. Ez a testvéri szeretet csak akkor lehetséges, ha megértettük Isten szeretetét, ami abban nyilvánult meg, hogy Jézust elküldte értünk. Emellett tudatában kell lennünk annak is, hogy a legnagyobb veszély a gonosz a szívünkben. Ennek az ellenszere az, hogy tegyük ki magunkat Isten szeretetének, amiről a legcsodálatosabb bizonyság egy egységes nép létrejötte lesz.

Az Isten szeretete a hívő életében működik, azonban nem automatikusan, és nem függetlenül az emberi akarattól. Júdás és Péter ugyanannak a szeretetnek voltak kitéve, mégis különböző döntést hoztak. Ezért kell az ént megtagadnunk, és Istennek engedelmeskednünk. Ez az áldozat vezet a megszentelődéshez. A bűnös természetünknek azonban szüksége van segítségre az énnel szembeni csatában. Nincsen az imánál jobb segítség, hiszen aki kér, annak megadatik. Adjunk át hát mindent Jézusnak!

Alvaro F. Rodríguez

Bibliai héber és Ószövetség oktató

Teológiai szemináriumi oktató

Perui Unió Egyeteme

Fordította Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 21 - SZERDA - 1 Királyok 22

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 54. fejezet 1500. nap

János mélységes szomorúsággal figyelte, hogyan szivárognak be e pusztító tévtanok a gyülekezetbe. Felismerve a veszélyt, gyors és határozott fellépéssel igyekezett szembeszállni a visszásságokkal. János levelei a szeretet lelkületét árasztják. Úgy tűnik fel, mintha írásánál tollát a szeretetbe mártotta volna. Ha azonban találkozott hitetőkkel, akik azt állították, hogy tiszta életet élnek, de ugyanakkor áthágták a törvényt, nem mulasztotta el, hogy őket megintse; figyelmeztette e szörnyű öncsalás következményeire.

Egy jó hírnévnek, és széles körű befolyásnak örvendő asszonynak - aki az evangéliumi munkában segédkezett - így ír: "Mert sok hitető jött a világba, akik nem vallják a Jézust testben megjelent Krisztusnak. Ez a hitető az antikrisztus. Vigyázzatok magatokra, hogy el ne veszítsük, amit munkáltunk, hanem teljes jutalmat nyerjünk. Aki félrelép és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. Aki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé. Ha valaki elmegy hozzátok és nem ezt a tudományt viszi, ne fogadjátok azt be házatokba, és azt ne köszöntsétek. Mert aki köszönti azt, részes annak gonosz cselekedeteiben."

Mi, Jézus szeretett tanítványához hasonló módon ítélhetjük meg azokat, kik azt állítják, hogy Krisztus követői, de ugyanakkor Isten törvényét áthágják. Ez utolsó napokban hasonló bajok fenyegetik a gyülekezet fejlődését, mint amelyek az ősegyházat támadták; e pontokban tehát János apostol tanításait gondosan meg kell szívlelnünk. "Gyakoroljátok a szeretetet!" hallatszik mindenfelől, de különösen azoktól, kik hivalkodnak szentségükkel. Az őszinte szeretet azonban tisztább annál, semhogy egyetlen rejtegetett bűnt is elfedezne. Egyrészt szeressük a lelkeket, kikért Krisztus életét adta, másrészt azonban nem szabad a gonosszal megalkudnunk. Nem szabad egyesülnünk a lázadókkal és ezt szeretetnek nevezni. Isten megkívánja, hogy népe ebben a korszakban éppen olyan rendíthetetlenül álljon ki az igazságért, ahogyan annak idején János szembeszállt a lélekromboló tévelygésekkel.

Az apostol azt tanítja, hogy noha keresztényi udvariasságot kell tanúsítanunk, de kötelesek vagyunk a bűnnel és a bűnössel szemben határozottan fellépni. Ez nagyon is összeegyeztethető az igazi szeretettel. "Valaki a bűnt cselekszi, az a törvénytelenséget is cselekszi; a bűn pedig a törvénytelenség. És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye; és ő benne nincsen bűn. Aki ő benne marad, egy sem esik bűnbe; aki bűnbe esik, egy sem látta őt, sem meg nem ismerte őt."

János, mint Krisztus tanúja, sohasem bocsátkozott szóvitákba, vagy fárasztó fejtegetésekbe. Azt hirdette, amit tudott, látott és hallott. Szoros kapcsolata volt Jézussal; hallgatta tanításait és látta hatalmas csodáit. Csak kevesen ismerhették meg annyira Jézus jellemének szépségeit, mint János. Számára eloszlott a sötétség; reá az igaz világosság sugárzott. A Megváltó életéről és haláláról szóló tanúsága világos és hatalmas volt. Szíve túláradt Megváltója iránti szeretetétől; ajkára tolultak bizonyságtételei, melyek ellenállhatatlanul ragadták magukkal hallgatóit.

"Ami kezdettől fogva vala" - bizonyította - "amit hallottunk, amit szemléltünk és kezeinkkel illettünk, az életnek igéjéről... Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségtek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az Ő Fiával, a Jézus Krisztussal."

Minden őszinte hívő ugyanígy saját tapasztalatával "pecsételheti meg, hogy az Isten igaz." (Ján. 3, 33.) Bizonyságot tehet arról amit látott, hallott és érzett Krisztus erejéből.

Mai Bibliai szakasz: 1 Királyok 22

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Kir%C3%A1lyok+22&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Kir%C3%A1lyok+22&version=NT-HU

A tanulságok és azok alkalmazhatósága végtelen ebben a fejezetben. Milyen gyakran rajtakapjuk magunkat, hogy olyan ösztönösen cselekszünk, mint Akháb, amikor sokkal inkább Josafát példáját kellene követnünk: „Kérdezősködjél még ma az Úr beszéde után" (5. vers).

Isten prófétái sosem népszerűek – és sajnos ez igaz Isten népének körében is. Izrael királya gyűlölte magához hívni a prófétákat, mivel csak nagyon ritkán mondtak neki jó híreket. Inkább a hamis híreket hallgatta meg a 400 hamis prófétától! És Mikeás saját maga mondja ezt: „Él az Úr, hogy csak azt fogom mondani, amit az Úr mondánd nékem" (14. vers).

Mikeás üzenete éles ellentétben áll a hamis próféták kedves szavaival. Újra elmondhatjuk, mennyire értékeljük ennek az embernek a rendíthetetlen és elkötelezett hűségét Istenhez, még a lehetséges üldöztetés és bebörtönzés árnyékában is. A csata elkezdődött, és ahogy Mikeás megjósolta, Akháb a saját szekerében, a saját vérében állva hal meg. Elég szomorú vég egy olyan ember esetében, akinek Isten megváltást ajánlott fel újra meg újra. És bár az élete figyelmeztetésül szolgál mindnyájunknak, közülünk senki sem fog mást hibáztatni, hanem csak magát, hogyha elveszünk a végítéletkor.  Ezért ha ma halljuk Isten hangját, akkor most jött el az idő, hogy válaszoljunk. Ma, csakis most tudunk választani: életet vagy halált. Vagy a Megmentőt választjuk, vagy önmagunkat. A választás mindig a mienk, és amit választunk, az fogja befolyásolni örök sorsunkat.

A Királyok első könyve kommentárjainak zárásaként figyeljük meg, hogy a Biblia újra meg újra utal arra, hogy a fiak mindig az apjuk lábnyomát követik (43. és 53. vers). Szülőként hatalmas a felelősségünk – túlságosan is hatalmas ahhoz, hogy egyedül hordozhassuk. Legyen az az örök vágyunk, hogy úgy vezessük gyermekeinket, hogy ismerjék és szeressék Jézust, miközben szorosan kapaszkodunk Isten kezébe! A gyermekeink mindig figyelnek minket; egy nap ránk fognak hasonlítani. Ezért mi is igyekezzünk Jézusra hasonlítani! Ámen!

Charissa Fong

211. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  54-55. fejezeteihez (augusztus 18-24.).

János, a szeretett tanítvány, a levelében bemutatta Isten igaz követőinek jellemzőit. A tanítványok megváltoztatták a világot a keresztény időszámítás első évszázadában, hiszen Krisztus élt bennük. Ez annak volt eredménye, hogy Jézussal voltak, tőle tanultak, és az Ő szeretetét tapasztalták meg. Ahogy teltek a napok Jézus mennybemenetelét követően, a hívők hajlamosak lettek egymás hibáira figyelni, ahelyett, hogy Jézusra tekintettek volna, mint életük középpontjára. Ezért aztán János írt a gyülekezetnek, hogy változtassák meg ezt a hozzáállást, megadva egyúttal a gyógyírt: hogy szeressék egymást. Ez a testvéri szeretet csak akkor lehetséges, ha megértettük Isten szeretetét, ami abban nyilvánult meg, hogy Jézust elküldte értünk. Emellett tudatában kell lennünk annak is, hogy a legnagyobb veszély a gonosz a szívünkben. Ennek az ellenszere az, hogy tegyük ki magunkat Isten szeretetének, amiről a legcsodálatosabb bizonyság egy egységes nép létrejötte lesz.

Az Isten szeretete a hívő életében működik, azonban nem automatikusan, és nem függetlenül az emberi akarattól. Júdás és Péter ugyanannak a szeretetnek voltak kitéve, mégis különböző döntést hoztak. Ezért kell az ént megtagadnunk, és Istennek engedelmeskednünk. Ez az áldozat vezet a megszentelődéshez. A bűnös természetünknek azonban szüksége van segítségre az énnel szembeni csatában. Nincsen az imánál jobb segítség, hiszen aki kér, annak megadatik. Adjunk át hát mindent Jézusnak!

Alvaro F. Rodríguez

Bibliai héber és Ószövetség oktató

Teológiai szemináriumi oktató

Perui Unió Egyeteme

Fordította Gősi Csaba