Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 55. fejezet 1502. nap
Az életszentség nem egy pillanat, egy óra, egy nap, hanem
egy egész élet munkája. Nem a boldog elragadtatás érzete által érjük el, hanem
annak eredménye, hogy állandóan meghalunk a bűnnek és élünk Krisztusnak.
Gyenge, időnkénti erőfeszítésekkel nem lehet igazságtalanságokat jóvátenni, nem
lehet a jellem átalakulását munkálni. Hosszas, kitartó erőfeszítések, szigorú
önfegyelem és kemény küzdelmek árán érhetjük el a győzelmet. Sohasem tudhatjuk,
milyen harc vár reánk holnap. Ameddig Sátán uralkodik, énünket meg kell
aláznunk, fojtogató bűneinket le kell győznünk. Amíg életünk tart, nincs
megállás, nincs olyan magaslat, melyre feljutva, elmondhatnánk: Teljesen célhoz
értem. Az életszentség: életfogytig tartó engedelmesség eredménye.
Egyetlen apostol, egyetlen próféta sem állította, hogy
teljesen bűntelen. Emberek, akik Isten közvetlen közelében éltek, akik inkább
feláldozták életüket, mintsem tudatos bűnt kövessenek el, emberek, akiket Isten
mennyei világossággal és erővel tüntetett ki, valamennyien beismerték
természetük bűnös voltát. Nem bíztak a testben, nem állították, hogy igazak,
szentek, hanem egyes-egyedül Krisztus érdemeire, igazságosságára támaszkodtak.
Így tesz mindenki, aki Krisztust szemléli. Minél közelebb
férkőzünk Jézushoz, minél jobban felismerjük jellemének tisztaságát, annál
világosabban látjuk, hogy milyen undorító a bűn, és annál kevésbé hajlunk
önmagunk magasztalására. Lelkünk állandóan Isten után vágyódik; komolyan és
őszintén beismerjük bűneinket és szívből megalázkodunk Előtte. Keresztényi
tapasztalatunk minden további lépésénél bűnbánatunk mélyül. Tudni fogjuk, hogy
alkalmasságunk egyedül Krisztusban rejlik, és valljuk az apostollal együtt:
"Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó."
"Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus
Krisztus keresztjében, aki által nékem megfeszíttetett a világ és én is a
világnak." (Róm. 7, 18; Gal. 6, 14.)
Ugyan angyalok jegyzik fel Isten gyermekeinek szent
küzdelmét és harcait; jelentik imáikat és könnyeiket; Istenre azonban ne hozzon
szégyent emberi ajak, ilyen kijelentéssel: Én bűntelen vagyok! Én szent vagyok!
Megszentelt ajkak sohasem ejtenek ki ilyen elbizakodott szavakat.
Pál apostol elragadtatott a harmadik égig; leírhatatlan
dolgokat látott és hallott; mégis szerényen jelentette ki: "Nem mondom,
hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is
érjem." (Fil. 3, 12.) Noha Isten angyalai jelentették Pál apostol
győzelmeit a hit erős küzdelmeiben; a menny pedig örvendett kitartó
igyekezetének, s annak, hogy a jutalomra tekintve, minden mást szemétnek ítélt;
bár az angyalok örömujjongva hirdették is diadalait, Pál mégsem dicsekedett
sikereivel. Ilyen magatartást tanúsítson Krisztus valamennyi követője, amikor a
romolhatatlan koronáért folytatott küzdelmében előbbre haladni igyekszik.
Akik hajlamosak arra, hogy saját szentségüket hangoztassák,
pillantsanak Isten törvényének tükrébe. Mialatt felismerik parancsolatainak
messze ható követelményeit, és megértik a törvény hivatását, hogy a gondolatok
és a szív szándékainak bírája, nem dicsekszenek bűntelenségükkel. János,
anélkül, hogy kivonná magát hittestvérei közül, így ír: "Ha azt mondjuk,
hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi
bennünk." "Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt,
és az ő igéje nincsen mi bennünk." "Ha megvalljuk bűneinket, hű és
igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden
hamisságtól." (1. Ján. 1, 8. 10. 9.)
Sokan vallják, hogy szentek; és állítják, hogy teljesen az
Úréi; jogot formálnak Isten ígéreteire, azonban parancsolatainak
engedelmeskedni nem akarnak. A törvény ezen áthágói igényt tartanak mindarra,
amit Isten ígért gyermekeinek; részükről ez csupán merész elbizakodottság, mert
János kijelenti, hogy Isten iránti szeretetünket úgy mutatjuk ki, ha
engedelmeskedünk parancsolatainak. Nem elegendő, ha az igazságot elméletben
elfogadjuk, ha vallomást teszünk Krisztusba vetett hitünkről, ha hisszük, hogy
Jézus nem volt csaló, és hogy a Biblia vallása nem csupán ravaszul kieszelt
mese. János ezekről így ír: "Aki azt mondja: Ismerem őt, és az ő
parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság. Aki
pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett Isten szeretete.
Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk." "És aki az ő parancsolatait
megtartja, az Ő benne marad és Ő is abban." (1. Ján. 2, 4. 5.; 3, 24.)
János ugyan nem tanította azt, hogy az üdvösséget engedelmesség
által kiérdemelhetjük; viszont az engedelmesség: a hit és a szeretet gyümölcse.
Ezt mondotta: "És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket
elvegye; és ő benne nincsen bűn. Aki ő benne marad, egy sem esik bűnbe; aki
bűnbe esik, egy sem látta őt, sem meg nem ismerte őt." (1. Ján. 3, 5. (.)
Ha Krisztusban maradunk, ha Isten szeretete lakozik szívünkben, akkor
érzelmeink, gondolataink és cselekedeteink összhangban lesznek Isten
akaratával. A megszentelt szív összhangban él Isten törvényének szabályaival.
Vannak sokan, akik igyekszenek Isten törvényének
engedelmeskedni, de csak kevés békét és örömet élveznek. Ez a hiányuk onnan
ered, hogy a hitet nem gyakorolják. Életük sivár, mintha kiszáradt pusztaságban
járnának. Keveset igényelnek, holott sokat kívánhatnának, mivel Isten ígéretei
korlátlanok. Ilyen hívők nem nyújtanak helyes képet a megszentelt életről, mely
az igazság iránti engedelmesség által érhető el. Az Úr kívánsága, hogy
valamennyi gyermeke boldog, elégedett és engedelmes legyen. A hívők ezeket az
áldásokat akkor nyerik el, ha hitüket gyakorolják. Hit által kiegyenlíthető a
jellem minden fogyatékossága; megtisztítható minden foltja, helyrehozható
minden hibája; fejleszthető minden jó vonása.
Mai Bibliai szakasz: 2 Királyok
2
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ez a
fejezet beszámol arról, hogy Illés elragadtatott a mennybe egy szekéren, amit
tüzes angyalok csoportja vett körbe. Amikor Elizeus mindezt látta, térdre
hullott, és megszaggatta a ruháit, jelezve ezzel, hogy „mindnyájan olyanok lettünk, mint a tisztátalanok, minden igazságunk
olyan, mint a szennyes ruha” (Ézs 64:5 – új prot. ford.). A mennyei kíséret
dicső fényében Elizeus kicsinek érezte magát méltatlansága miatt. Ám miután a
szekér és az angyalok látványa a távolban egyre halványabb lett, Elizeus
felvette elődje palástját, ami a földre hullott, és közben kétszeresét kapta
meg a léleknek és erőnek, ami Illésben volt, úgy, ahogy azt előtte kérte.
Mit teszünk mi akkor, amikor Krisztus igazságosságát kapjuk? Ha beismerjük,
hogy bűnösök vagyunk, hogy a mi „igazságunk
olyan, mint a szennyes ruha" akkor vegyük fel Krisztus igazságosságának
palástját!
Mi más volt még a feltétele annak, hogy Elizeus megkapja azt, amit kért, Illés lelkületének a kétszeresét? Látnia kellett Illés felemelkedését. A szöveg azt írja, hogy „Elizeus látta ezt" (2Kir 2:12). A tanítványok szintén látták Jézus felemelkedését a felhők közé. De miből álltak ezek a felhők? A 104. zsoltár 3-4. versében ezt olvashatjuk: „a felhőket tette kocsijává, szelek szárnyán jár. A szeleket tette követeivé, a lángoló tüzet szolgájává" (új prot. ford.). Minden bibliafordításban ezeket a kifejezéseket találjuk: angyalok, felhők, tűz, szekér. Az a fényáradat, ami befogadta Jézust, és amit a tanítványok láttak, nem más volt, mint angyalok sokasága. Az Ószövetségben az írók szekerekre és tüzes lovakra utaltak. Az angyalok azonban nem vágtatnak lovakon, le a Földre és vissza a Mennybe. A bibliai időkben ez volt az utazás leggyorsabb és legjobb módja, ami az emberek rendelkezésére állt – tehát ez egy jól érthető szimbólum volt számukra. Az angyalok egy csoportja volt az, amely Illést a magasba emelte, és azért is angyalok egy ragyogó csoportja jött a Földre, hogy magukkal vigyék Jézust. Elizeus látta Illést, ahogy felemelkedik a mennybe, és megkapta az Illésben munkálkodó lélek kétszeresét. Az apostolok látták Jézust, ahogy a felhők fölé emelkedik, és röviddel utána a Szentlélek kezdett el bennük munkálkodni, amit a tűznyelvek jeleztek.
Mi más volt még a feltétele annak, hogy Elizeus megkapja azt, amit kért, Illés lelkületének a kétszeresét? Látnia kellett Illés felemelkedését. A szöveg azt írja, hogy „Elizeus látta ezt" (2Kir 2:12). A tanítványok szintén látták Jézus felemelkedését a felhők közé. De miből álltak ezek a felhők? A 104. zsoltár 3-4. versében ezt olvashatjuk: „a felhőket tette kocsijává, szelek szárnyán jár. A szeleket tette követeivé, a lángoló tüzet szolgájává" (új prot. ford.). Minden bibliafordításban ezeket a kifejezéseket találjuk: angyalok, felhők, tűz, szekér. Az a fényáradat, ami befogadta Jézust, és amit a tanítványok láttak, nem más volt, mint angyalok sokasága. Az Ószövetségben az írók szekerekre és tüzes lovakra utaltak. Az angyalok azonban nem vágtatnak lovakon, le a Földre és vissza a Mennybe. A bibliai időkben ez volt az utazás leggyorsabb és legjobb módja, ami az emberek rendelkezésére állt – tehát ez egy jól érthető szimbólum volt számukra. Az angyalok egy csoportja volt az, amely Illést a magasba emelte, és azért is angyalok egy ragyogó csoportja jött a Földre, hogy magukkal vigyék Jézust. Elizeus látta Illést, ahogy felemelkedik a mennybe, és megkapta az Illésben munkálkodó lélek kétszeresét. Az apostolok látták Jézust, ahogy a felhők fölé emelkedik, és röviddel utána a Szentlélek kezdett el bennük munkálkodni, amit a tűznyelvek jeleztek.
Szerető Istenünk, segíts minket, hogy csakis Rád figyelhessünk, és elsősorban azért imádkozhassunk, hogy a Szentlélek áldásának kétszerese hulljon reánk!
Doug Batchelor
211. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 54-55. fejezeteihez (augusztus 18-24.).
János, a szeretett tanítvány, a levelében
bemutatta Isten igaz követőinek jellemzőit. A tanítványok megváltoztatták a
világot a keresztény időszámítás első évszázadában, hiszen Krisztus élt bennük.
Ez annak volt eredménye, hogy Jézussal voltak, tőle tanultak, és az Ő
szeretetét tapasztalták meg. Ahogy teltek a napok Jézus mennybemenetelét
követően, a hívők hajlamosak lettek egymás hibáira figyelni, ahelyett, hogy
Jézusra tekintettek volna, mint életük középpontjára. Ezért aztán János írt a
gyülekezetnek, hogy változtassák meg ezt a hozzáállást, megadva egyúttal a
gyógyírt: hogy szeressék egymást. Ez a testvéri szeretet csak akkor lehetséges,
ha megértettük Isten szeretetét, ami abban nyilvánult meg, hogy Jézust elküldte
értünk. Emellett tudatában kell lennünk annak is, hogy a legnagyobb veszély a
gonosz a szívünkben. Ennek az ellenszere az, hogy tegyük ki magunkat Isten
szeretetének, amiről a legcsodálatosabb bizonyság egy egységes nép létrejötte
lesz.
Az Isten szeretete a hívő életében működik,
azonban nem automatikusan, és nem függetlenül az emberi akarattól. Júdás és
Péter ugyanannak a szeretetnek voltak kitéve, mégis különböző döntést hoztak.
Ezért kell az ént megtagadnunk, és Istennek engedelmeskednünk. Ez az áldozat
vezet a megszentelődéshez. A bűnös természetünknek azonban szüksége van
segítségre az énnel szembeni csatában. Nincsen az imánál jobb segítség, hiszen
aki kér, annak megadatik. Adjunk át hát mindent Jézusnak!
Alvaro F. Rodríguez
Bibliai héber és Ószövetség oktató
Teológiai szemináriumi oktató
Perui Unió Egyeteme
Fordította Gősi Csaba
Ámen🛐✝🙏
VálaszTörlésÁmen ,mi bünös emberek vágyakozunk az Úr Tisztaságához ,igaz Lelkületéhez mint a mi elődeink is ÁMEN .
VálaszTörlésElizeus sóvárogva vágyott a Szentlélek általi áldásra. Állhatatosan követte Illést, bárhová is ment. Hiába mondta neki Illés többször is, maradjon ott, ahol éppen voltak, míg őt máshová küldte az Úr, Elizeus élete árán is mellette akart maradni. Az utolsó pillanatig követte Illést a földön, s követte szemével is az égen, míg el nem tűnt. Isten jelenlétét, az Ő Szentlelkének munkálkodását látta Illésben, s a Menny és a föld közötti kapcsolat megtestesítőjét, akin keresztül Isten mindvégig üzent, és cselekedett. A Szentlélek ajándékára vágyott Elizeus, akit meg is kapott, s Isten azt üzeni számunkra, hogy sóvárogjuk, s kérjük az Ő Szentlelkét, mert Ő örömmel árasztja ki mindazokra, akik kérik Tőle.
VálaszTörlésMi is éhezzük és szomjúhozzuk az Igazságnak Lelkét, ahogyan a zsoltáros írja:
63. Zsoltár "Isten, én Istenem, téged kereslek, utánad szomjazik a lelkem! Érted sóvárog a testem, mint a száraz, tikkadt, kiaszott föld."
Jézus az, aki az élő víz ígéretével, és annak megadásával örökre csillapítja szomjunkat.
Jn 4/14: "... aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne."
Isten Szentlelke az, akit Jézus küld el az Atyától
Jn 16/13: "amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek."
Mielőtt Jézus felemeltett, ezt mondta tanítványainak (a Szentlélek ígérete):
Apcsel 1/8: "Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig.
Isten ajándéka a Szentlélek, aki nélkül földiek, emberiek maradnak próbálkozásaink. De Isten megadja mindazoknak, akik felismerik hiányát (boldogok a lelki szegények) várják, és kérik Tőle.
Lk 11/13: "Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle."
Kérjük együtt, hogy erősödjenek gyülekezeteink, erősödjön egyházunk, hogy lehessünk prófétai szó a végidőkben, Isten kegyelméből, az Ő Szentlelke éltal.