Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 56. fejezet 1504. nap
56.
Patmos
Több mint fél évszázad múlt el a keresztény egyház
megszervezése óta. Ez idő alatt az evangélium állandó ellenállásba ütközött.
Ellenségeinek erőfeszítései sohasem lanyhultak el, végül is sikerült nekik Róma
uralkodóját a keresztények ellen hangolni.
Ezután borzalmas üldözés következett, mely alatt János
apostol állandóan igyekezett a testvéreket erősíteni és a hitben megalapozni.
Tanúbizonyságait ellenségei sem cáfolhatták meg; ezzel segített
hittestvéreinek, hogy a rájuk szakadt nyomorúsággal bátran és állhatatosan
szálljanak szembe. Valahányszor a keresztények hite ingadozott a rettenetes
megpróbáltatások alatt, Jézusnak ez az idős, kipróbált szolgája nagy erővel és
ékesszólással idézte emlékezetükbe a megfeszített és feltámadott Üdvözítő
történetét. Állhatatosan kitartott hitében; ajkairól ismét és ismét felhangzott
az örömhír: "Ami kezdettől fogva vala, amit hallottunk, amit szemeinkkel
láttunk, amit szemléltünk és kezeinkkel illettünk, az életnek igéjéről... Amit
hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek." (1. Ján. 1-3.)
János magas kort én meg. Tanúja volt Jeruzsálem
pusztulásának; látta a gyönyörű templom romjait. Miután az összes tanítványok
közül már csak ő volt életben, akit a legbensőbb kötelékek fűztek Jézushoz,
üzenete, hogy Jézus a Messiás, a világ Megváltója, igen nagy befolyást
gyakorolt. Őszinteségét senki sem vonhatta kétségbe és így tanításai által
sokan megtértek hitetlenségükből.
Zsidó előkelőségek elkeseredetten gyűlölték Jánost, mert
rendíthetetlenül ragaszkodott Krisztushoz. Azt állították, hogy hiábavaló
minden erőfeszítésük a keresztények ellen mindaddig, amíg a nép újból és újból
hallja János bizonyságtételét. Annak érdekében, hogy Jézus csodatételei és
tanításai feledésbe merüljenek, a bátor tanút el kell hallgattatni.
Jánost tehát megidézték Rómába, hogy ott hitéért
felelősségre vonják. Itt a hatóságok előtt elferdítették az apostol tanításait.
Hamis tanúk azzal vádolták, hogy eretnekséget hirdet. Ellenségei azt remélték,
hogy Jánost, vádjaik alapján, halálra ítélik.
Mai Bibliai szakasz: 2 Királyok
4
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Elizeus csodái közül egy újabbat olvashatunk
itt. Egy prófétatanítvány özvegye kiáltott Elizeushoz: „Az én férjem meghalt. Most eljött a hitelező, és nincs egyéb a
házamban, mint egy korsó olaj.” Vajon miért éppen ezt tartotta meg
utoljára? Olívaolajról van szó, ami akkoriban alapvető szükségleti cikk volt
minden házban. Felhasználták gyógyításra (külsőleg: olajjal való megkenés),
ételkészítésre (kenyérsütés), szépségápolásra (kozmetika), világításra (a
mécsesekbe), és melegítésre. Az asszony azt akarta, hogy gyermekei egészségesek
legyenek; szépek legyenek; világosságban járjanak; jól tápláltak legyenek; és
meleg otthonban éljenek.
A Bibliában mit jelképez az asszony? Az
egyházat. Vajon nem kellene mindezért nekünk is mindig olajat tartanunk a
gyülekezetben? Természetesen nem arról beszélek, hogy legyen étolaj a
konyhaszekrényben, hanem Isten Lelkéről!
Mit jelent ez? Így növekszik a gyülekezet. Mennyi van bennünk a Szentlélekből? Valamennyi biztosan. Felkeressük szomszédainkat, akik nem ismerik Krisztust; ők üres edények. Meghívjuk őket Bibliát tanulmányozni. Öntünk át beléjük abból az olajból, ami nekünk van, és az megsokszorozódik. Ráadásul nekünk is több lesz a másik és a harmadik üres edényhez, míg hamarosan minden edény tele lesz. Az asszonnyal történt csoda nem fejeződött be akkor, amikor már nem tudta hová önteni az olajat, mert minden edénye tele volt. Az olaj tovább szaporodott, és ki tudta belőle fizetni a hitelezőket. A fejezet további csodákról is említést tesz, amikre most nincs időnk kitérni. Például: Elizeus elmegy Súnembe, és feltámasztja egy asszony halott fiát; ehetővé tesz egy fazék mérgező főzeléket; majd megvendégel száz embert húsz kis árpakenyérrel.
Isten soha nem fogy ki a Szentlélekből, csak azokból az emberekből fogy ki, akik már nem hajlandók befogadni a Szentlelket, mert szívük túlságosan megtelt más dolgokkal. Ha betöltenek a világ dolgai, akkor egyebet már nem tudsz befogadni. Vajon megüresíted magad Isten Lelke számára, vagy túlzsúfolod életedet mindenféle mással?
Úgy szeretem ezt Jézusban! Dávid király így énekel róla: „elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam” (Zsolt 23:5). A tanítványok még 12 teli kosárral gyűjtöttek össze a maradékból Jézus csodája után. Az Úr bőségesen, minden képzeletünket felülmúlva árasztja ránk áldásait. Csordultig tölt, és még maradék is lesz. Ez jó hír, nem? Sosem fogysz ki a Szentlélekből, különösen pedig, ha másokkal is megosztod Isten szeretetét. Megnyitja az egek csatornáit, és kiárasztja áldásait olyannyira, hogy nem lesz elég helyed azok befogadására.
Drága Urunk! Jézus megnyitotta a Menny ablakait pünkösdkor, és csordultig töltötte tanítványait Szentlelkével, akiknek élete kiáradt Jeruzsálem utcáira, ahol megszületett az újtestamentumi egyház. Kérünk, tedd meg ezt értünk ma is! Ámen.
Doug
Batchelor
212. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 56. fejezetéhez (augusztus 25-31.).
János, a fiatalember, aki engedélyt kért arra,
hogy tűz szállhasson alá az égből egy őket elutasító falura (Lukács 9:54), a
Szentlélek hatalma által a szeretett tanítvánnyá vált, és egyúttal a tizenkettő
közül az utolsó túlélővé. Mostanra már öregemberként túl sokat látott a
megpróbáltatásokból, a testvére kivégzésétől kezdve a templom elpusztításáig.
Azonban semmi sem tarthatta vissza őt attól, hogy a Jézustól hallott üzenetet
terjessze.
A zsidó vezetők és még a római császár is minden
tőlük telhetőt megtettek, hogy elhallgattassák, azonban végül a legtöbb, amit
tehettek, az volt, hogy száműzik egy kopár, földközi-tengeri szigetre, egy
Patmosz nevű helyre. János számára ez a terméketlen sziklás vidék is az élet és
a béke helye volt, mert az Ura vele volt. Manapság a világ minden tájáról érkezett
embereket a kompok szállítják ide, hogy lássák ezt a sivár vidéket, hiszen
Isten idős szolgálója itt kapta látomásait. Isten az egyik legidősebb követőjét
választotta ki a világmegváltoztató üzenetének hordozójává.
Isten sosem ígér kényelemben eltöltött életet,
azonban az Ő szolgálatában eltöltött élet az egyetlen út, hogy arra a
változásra és békére találjunk, amit János és a hozzá hasonló emberek
megtapasztaltak. Az ellenség gyűlöli, ha Istent szolgáló, hűséges életű
embereket lát, és gyakran próbákat és nehézségeket küld rájuk, azonban nincs
hatalma az Istennek alázatosan odaszentelt életet elpusztítani.
Michael White
Bibliaoktató és fordító
Perui Unió Egyeteme
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésSunémi asszony története: az asszony felismerte Elizeusben Isten Lelkét, hogy ő Isten embere. Szeretett, és mindig szívesen látott vendég volt a házában, s áldozatra is kész volt, hogy olyan hajlékot készítsen számára, ahová bármikor betérhet és elidőzhet Isten embere, és gyakrabban, akár hosszabb időre is vendégül láthassa őt.
VálaszTörlésNem maradt el az asszony Isten keresésének jutalma. Ami lehetetlennek tűnt ember számára - akár Abrám és Száraj esetében - az lehetséges Isten számára, és fiú született az Isten emberét mindig szívesen fogadók házába. A baj és szükség idején sem maradt hűtlen az asszony, mindvégig tudta, hová forduljon, és kitől várhat segítséget a bajban, ki az aki mindenkor figyel rá, és megsegíti. Elizeust nem figyelmeztette az Úr a történtekre, az asszony maga ismerte fel szükségét, nem roskadt magába a bajban, tudta hogy honnan várhat megoldást, és megtette a szükséges lépést, hogy a segítség megérkezzen. Megőrizte cselekvőképességét, és odafordult Isten emberéhez, kinyújtotta kezét, hogy megkapaszkodhasson. A segítség pedig nem késlekedett, azonnali és teljes volt, a tragédiát örömbe fordította, a halált életre, az asszony pedig hálaadással fordult a segítség forrásához.
Mi sem vagyunk másképp, ha felismerjük életünkben a Szentlélek hiányát. Odafordulhatunk a mi királyi főpapunkhoz, Jézus Krisztushoz, s kérhetjük tőle az Igazság Lelkének kiáradását. Ha megtisztulásra vágyunk, hogy bűngyűlölő, Istenfélő, feddhetetlen életet tudjunk élni, akkor rajtunk a sor, hogy felismerjük és felszámoljuk életünkben a bálványokat, a bűn forrásait, kitisztítsuk és felékesítsük azt a templomot, ami a mi testünk, hogy így lehessen a Szentlélek állandó lakhelyévé. S bár szerény e hajlék, mégis kérjük a Mindenség Urát, hogy töltse be az Ő Lelkével. Tudván, hogy honnan kaptunk életet, hová fordulhatunk segítségért mindenkor, és kinek tartozunk hálaadással mindenért!
Prófétatanítványok története: a szükség, éhínség ideje a prófétatanítványokat sem kíméli. Az ellenség pedig megtalálja a megfelelő alkalmat, s a tanítványokon keresztül is támad. A tiszta eledel helyett mérgező sártök (vadtök) kerül a fazékba. Így van ez a lelki életünkben is, az igaz lelki táplálék, Isten Igéje helyett a felbukkanó hamis tanítók félremagyarázzák a Szentírást, és hamis lelki eledelt kínálnak a romlásra, s tévutakra viszik még az Istent keresőket is. Ám a közösség felismeri, hogy halál van a fazékban, ahogyan a gyülekezet közössége is együttesen képes arra, hogy felismerje a tévtanításokat. A próféta azonban Isten Lelkének ereje által jót hoz ki a rosszból, mindenki számára ehető ételt készítenek a vezetésével. Így a gyülekezeteink pásztorai, és egyházunk vezetői, Isten Lelkével betöltekezett testvéreink, akik jól ismerik Isten Igéjét, az Igaz táplálékot, helyes útra tudnak vezetni a rostálás, a hitetés, a tévutak megjelenésének idején.
VálaszTörlésÁmen🛐✝🙏
VálaszTörlés