Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 24 - SZOMBAT - 2 Királyok 3

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 55. fejezet 1503. nap

Az ima a menny elrendelt eszköze, hogy a bűn ellen sikeresen küzdjünk s keresztényi jellemet fejlesszünk. Az isteni befolyások, melyek válaszként imáinkra hatásukat éreztetik, véghezviszik a kérelmező lelkében mindazt, amiért Istenhez könyörög. Kérhetjük bűneink bocsánatát, a Szentlelket; kérhetünk Krisztushoz hasonló lelkületet, bölcsességet és erőt, hogy művét munkálhassuk; kérhetünk minden általa megígért adományt, mert ígérete így szól: "Kérjetek és megadatik néktek!"

Mózes, midőn a hegyen Istennél időzött, ott láthatta annak a csodálatos épületnek mintáját, amely dicsőségének lakóhelyéül szolgált. Mi is, fenn a hegyen, Isten közelében, imáink csendes kamrájában - elmélkedjünk Isten dicsőséges eszményéről, melyet gyermekei elé tűzött. Így valósította meg Isten mindenkor terveit gyermekeivel; ugyanis, ha Vele kapcsolatban állottak, feltárta, megvilágította előttük kegyelmi szándékát. Eljárását, ahogyan velünk igazságokat közöl, e szavak vázolják: "Az ő kijövetele bizonyos, mint a hajnal." (Hós. 6, 3.) Akit Isten értelmileg megvilágosít, ennek folyamata olyan, mint ahogyan a hajnali derengésből előtör a verőfényes napsütés.

A megszentelődés: tökéletes szeretet, tökéletes engedelmesség, tökéletes alkalmazkodás Isten akaratával szemben. Az életszentség útja: az igazság iránti engedelmesség. Tisztítsuk meg lelkiismeretünket élettelen tettektől, külső formaságoktól, hogy az élő Istennek szolgálhasson. Nem vagyunk még tökéletesek; azonban kiváltságunk, hogy megszabaduljunk énünk, továbbá a bűn béklyóitól, és a tökéletesség felé haladjunk. Nagy lehetőségek, magas és szent célok tárulnak elénk.

Korunkban sokan csak azért haladnak oly lassan az istenes életben, mert Isten akaratát úgy értelmezik, ahogy nekik tetszik, ahogy szeretnék. Mialatt saját vágyaikat követik, megnyugtatják magukat, hogy Isten akaratát cselekszik. Nem vívnak harcot önmagukkal. Egyesek ugyan időnként eredményt érnek el s leküzdik élvvágyukat és kényelemszeretetüket. Őszinték és komolyak, de idővel elfáradnak az állandó erőfeszítés alatt. Ellustulnak, lanyhák arra, hogy a harcot naponként elölről kezdjék; a pihenés kívánatosabb, álmos szemeiket behunyják, engednek a kísértés hatalmának, ahelyett, hogy ellenállnának.

Az Isten Igéjében adott tanítások nem engedik meg, hogy megalkudjunk a gonosszal. Isten Fia azén jött, hogy mindeneket magához vonzzon. Nem azért jött, hogy álomba ringassa a világot, hanem, hogy megmutassa a keskeny utat, amelyen mindenkinek járnia kell, aki végül is Isten városának kapuit elérni óhajtja. Gyermekeinek követniük kell lábnyomát, ha fel is kell áldozniuk kényelmüket, vagy önző élvezeteiket. Kerüljön bármily fáradságba és szenvedésbe, állandóan harcolniuk kell önmagukkal.

Istent legjobban úgy dicsőíthetjük, ha megszentelt eszközévé válunk, ha általunk munkálkodhat, megnyilatkozhat. Az idő gyorsan rohan; int felénk az örökkévalóság. Ne fosszuk meg Istent attól, ami Övé. Ne tagadjuk meg Tőle azt, amiért ugyan jutalmat kapunk, de amit károsodásunk nélkül vissza sem tarthatunk. Isten egész szíveteket kéri; adjátok át Neki. Tulajdona az, mind a teremtés, mind a megváltás által. Értelmi erőtöket kéri; adjátok át Neki, hiszen az Övé. Pénzeteket kéri; adjátok oda, mert ez is az Övé. "Nem a magatoké vagytok, mert áron vétettetek meg." (l. Kor. 6, 19. 20,) Isten csak a megszentelt lélek hódolatát kívánja, olyan lélekét, akit a szeretet által tevékeny hit készített elő, hogy Neki szolgáljon. A legmagasabb eszményt tárja elénk: a tökéletességet. Felkér bennünket, éljünk teljesen és tökéletesen Őérette ezen a világon, ahogyan Ő helytáll érettünk Isten színe előtt.

"Mert ez az Isten akaratja", veletek, "a ti szentté Tételetek." (1. Thess. 4, 3.) Vajon ez a ti óhajotok is? Ha bűneitek, mint magas hegyek állják el utatokat, de megvalljátok azokat, ha megalázkodtok és bíztok a megfeszített és feltámadott Üdvözítő érdemeiben, akkor megbocsát nektek és megtisztít minden igazságtalanságtól. Isten teljes engedelmességét, alkalmazkodást követel tőletek törvénye iránt. Törvénye visszhangja Szavának, mely így kiált felétek: Legyetek szentek, mindig szentebbek! Kérjétek Krisztus kegyelmének teljességét. Teljen meg szívetek forró vággyal szentsége, igazsága után, melyről Igéje kijelenti: "És lesz az igazság műve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké." (Ésa. 32, 17.)

Mialatt lelketek sóvárogva vágyakozik Istenhez, mindig többet és többet ragadtok meg kegyelmének felmérhetetlen kincseiből. És, miközben elmélkedtek ezen kincsek felett, tulajdonaitokká válnak; kinyilatkoztatjátok a Megváltó áldozatának érdemeit, szentségének védő oltalmát, bölcsességének és erejének teljességét. "Szeplő és hiba nélkül" állít benneteket az Atya elé. (2. Péter 3, 14.)

Mai Bibliai szakasz: 2 Királyok 3

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kir%C3%A1lyok+3&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kir%C3%A1lyok+3&version=NT-HU

Izrael és Júda királyságai háborút viseltek a szomszédos moábiták ellen. Meglepetésszerűen hátba akarták támadni az ellenséget, ezért úgy döntöttek, hogy hosszú kerülőutat tesznek a sivatagon át. Hozzá kell tennem, hogy ez a világ egyik legforróbb, legszárazabb és legmélyebben fekvő pusztasága. Az út tovább tartott, mint remélték, és Izrael serege kifogyott a vízből. Akkoriban a hadseregek lábasjószágot vittek magukkal hordozható élelmiszerként. Ám a sivatagban nem volt legelő és víz az állatok számára. A katonák szomjaztak és az állatok halódtak. Ezért Júda királya megkérdezte a velük tartó Elizeus prófétát: „Mit tegyünk?”  A próféta szokatlan dolgot kért.  Azt mondta: „Hozzatok ide egy zenészt!”. Amint találtak egy katonát, aki tudott énekelni, Elizeus elé vitték.  Akkor a Szentlélek a zenészre szállt, és amint ő énekelni kezdett, az Úr keze megérintette a prófétát, aki az Úr nevében így szólt: „Csináljatok ebben a völgyben árkokat!” Így Júda királya hitből megparancsolta katonáinak, hogy ássanak vályúkat a sík homokba. Csodálatos módon az éjszaka folyamán az Edom hegyeiben záporzó zivatarok reggelre vízzel töltötték meg az árkokat. A felfrissült katonák sikeresen legyőzték a moábitákat. Ez emlékeztet minket a csodálatos élő vízre, amit Isten Jézuson keresztül ad nekünk, hogy győzelmet arathassunk ellenségünkön, sátánon.

Van még egy nagyon fontos esemény ebben a fejezetben. A csata folyamán az izraeliek az erődjükbe való visszavonulásra kényszerítették a moábitákat.  Mikor Moáb királya látta, hogy menekülésük eredménytelen volt, és embereinek végzete bekövetkezik, felajánlotta elsőszülött fiát, a trónörököst égőáldozatul a kőfal tetején, ahol mindenki láthatta. Ez az elkeseredett áldozat annyira megdöbbentette a konfliktus minden résztvevőjét, hogy tűzszünetet hirdettek, és Izrael seregei visszavonultak. Ki ne értené ennek mély lelki jelentőségét? Csak Isten Fiának áldozata hoz békét a nagy küzdelemben.

Drága Urunk, adj nekünk hitet és eltökéltséget, hogy árkokat ássunk áldásod elnyerésére, még ha  nincsenek is felhők az égen! Kérünk, lepjél meg, és frissíts fel minket ebben a vigasztalan világban az élő vízzel, amely a te Egyszülött Fiad áldozata által vált elérhetővé! Ámen.

Doug Batchelor

211. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  54-55. fejezeteihez (augusztus 18-24.).

János, a szeretett tanítvány, a levelében bemutatta Isten igaz követőinek jellemzőit. A tanítványok megváltoztatták a világot a keresztény időszámítás első évszázadában, hiszen Krisztus élt bennük. Ez annak volt eredménye, hogy Jézussal voltak, tőle tanultak, és az Ő szeretetét tapasztalták meg. Ahogy teltek a napok Jézus mennybemenetelét követően, a hívők hajlamosak lettek egymás hibáira figyelni, ahelyett, hogy Jézusra tekintettek volna, mint életük középpontjára. Ezért aztán János írt a gyülekezetnek, hogy változtassák meg ezt a hozzáállást, megadva egyúttal a gyógyírt: hogy szeressék egymást. Ez a testvéri szeretet csak akkor lehetséges, ha megértettük Isten szeretetét, ami abban nyilvánult meg, hogy Jézust elküldte értünk. Emellett tudatában kell lennünk annak is, hogy a legnagyobb veszély a gonosz a szívünkben. Ennek az ellenszere az, hogy tegyük ki magunkat Isten szeretetének, amiről a legcsodálatosabb bizonyság egy egységes nép létrejötte lesz.

Az Isten szeretete a hívő életében működik, azonban nem automatikusan, és nem függetlenül az emberi akarattól. Júdás és Péter ugyanannak a szeretetnek voltak kitéve, mégis különböző döntést hoztak. Ezért kell az ént megtagadnunk, és Istennek engedelmeskednünk. Ez az áldozat vezet a megszentelődéshez. A bűnös természetünknek azonban szüksége van segítségre az énnel szembeni csatában. Nincsen az imánál jobb segítség, hiszen aki kér, annak megadatik. Adjunk át hát mindent Jézusnak!

Alvaro F. Rodríguez

Bibliai héber és Ószövetség oktató

Teológiai szemináriumi oktató

Perui Unió Egyeteme

Fordította Gősi Csaba