Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 22 - CSÜTÖRTÖK - 2 Királyok 1

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 55. fejezet 1501. nap

55. Átalakult élet

János apostol élete példaképe az őszinte megszentelődésnek. Jézussal szoros kapcsolatban eltöltött évei alatt mindig szívesen fogadta a Megváltó intéseit és figyelmeztetéseit. Minél jobban megnyilvánult előtte az Úr jelleme, annál világosabban látta saját fogyatékosságát. Ez a felismerés alázatossá tette. Saját heves természetével ellentétben, napról napra szemlélhette Jézus gyengédségét és hosszútűrését; hallgathatta az alázatról és türelemről szóló tanításait. Napról napra jobban vonzódott Krisztushoz, míg a Mester iránti szeretetében teljesen megfeledkezett önmagáról. Az erély és gyengédség, a fenség és szelídség, az erő és türelem, melyet Isten Fiának mindennapi életében tapasztalt, csodálatra, imádatra ragadta. Érzékeny, sértődő és nagyravágyó lényét alárendelte Krisztus átformáló hatalmának; az isteni szeretet pedig átalakította jellemét.

János életében megnyilvánuló megszentelődésnek merő ellentéte apostoltársának, Júdásnak tapasztalata. Társához hasonlóan, Júdás szintén az Úr tanítványának vallotta magát, de élete csak a "kegyesség látszata" volt. Krisztus jellemének szépségei ugyan megragadták; de gyakran, ha felfigyelt szavaira, azok szíven találták. Mégsem akart megalázkodni, sem bűneit megvallani. Ellenállt az isteni befolyásnak; ezáltal megvetette a Mestert, akit - vallomása szerint - szeretett. János komolyan küzdött hibái ellen; Júdás ellenben elnyomta lelkiismerete szavát, engedett a kísértéseknek, miáltal rossz szokásai mindinkább begyökereztek.

Jézus által tanított igazságok gyakorlása keresztezte volna vágyait és szándékait. Saját elgondolásait nem volt hajlandó alárendelni, hogy mennyei bölcsességben részesüljön. Világosság helyett a sötétséget választotta. Kapzsiság, bosszúállás, rosszindulat, gonosz kívánságok és egyéb sötét gondolatok dúltak benne, míg végül Sátán teljesen hatalmába kerítette.

János is, Júdás is, mindketten képviselik Krisztus hitvalló követőit. Mind a két tanítványnak egyforma alkalma volt, hogy szemlélje és kövesse az isteni Mintaképet. Mindkettő egyformán szoros kapcsolatban élt Jézussal; kiváltságuk volt, hogy tanításait hallgathatták. Jelleme mindkettőnek igen fogyatékos volt; de mindketten hozzáférkőzhettek az isteni kegyelemhez, mely tulajdonságaikat átalakíthatja. Mialatt azonban egyikük alázatos szívvel tanult Jézustól, a másik kimutatta, hogy nem cselekvője, csupán hallgatója az Igének. Egyikük naponként meghalt "én"-jének, legyőzte a bűnt és az igazság megszentelte életét, viszont a másik, mivel ellenállott a kegyelem átformáló erejének, önző vágyainak engedett, tehát teljesen Sátán rabszolgájává vált.

A jellem ilyen átalakulása, miként János életéből kiviláglik, mindenkor a Krisztussal való kapcsolat eredménye. Bármilyen fogyatékosságai legyenek valakinek, ha őszinte tanítványa Jézusnak, jellemét az isteni kegyelem hatalma átalakítja és megszenteli. Mialatt, mintegy tükörben, szemléli az Úr dicsőségét, átalakul, dicsőségről dicsőségre, amíg hasonlóvá válik Hozzá, akit imád.

János a megszentelt élet tanítója; leveleiben a gyülekezetnek tévedhetetlen szabályokat adott a keresztény magatartásra nézve: "És akiben megvan ez a reménység Ő iránta, az mind megtisztítja ő magát, amiképpen Ő is tiszta." "Aki azt mondja, hogy őbenne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt." (l. Ján. 3, 3; 2, 6.) Azt tanította, hogy a keresztény legyen tisztaszívű, és éljen új életet. Sohase elégedjen meg üres hitvallomással. Miként Isten szent, mint Isten, az elesett ember, mint ember, legyen szent, emberi mivoltában.

"Mert ez az Isten akaratja, a ti szentté tételetek" (1. Thess. 4, 3.) - írja Pál apostol. Isten mindazzal, amit gyermekeiért tesz, a gyülekezet megszentelődését célozza. Örök időktől fogva kiválasztotta őket, hogy szentek legyenek. Fiát odaadta érettük a halálba, hogy megszentelődjenek, az igazság iránti engedelmességük által, és megszabaduljanak minden kicsinyességtől. Személyes munkát követel tőlük. Személyes odaadást. Istent, hitvallói csak úgy tisztelhetik, ha igyekeznek Képére áthasonulni, ha engedelmeskednek vezetésének. Akkor hirdethetik, mint az Üdvözítő tanúbizonyságai, hogy mit művelt érettük az isteni kegyelem.

Életünk megszentelődését úgy érhetjük el, ha kiéljük a szeretet alapelvét. "Az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad és az Isten is ő benne." (1. Ján. 4, 16.) Aki szívébe fogadta Krisztust, vallását tetteivel bizonyítja. Jelleme megtisztul, finomodik, nemesebbé és tökéletesebbé válik. A hittételek tisztasága kapcsolódik szent, igaz életmóddal; az isteni szabályok szent cselekedetekkel.

Akik a megszentelődés áldásait óhajtják, előbb meg kell tanulniuk, hogy mit jelent az önfeláldozás. Krisztus keresztje az a főoszlop, mely "igen-igen nagy örök dicsőséget" hordoz. (2. Kor. 4, 17.) "Ha valaki jőni akar én utánam" - mondja Jézus - "tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét és kövessen engem." (Máté 16, 24.) Embertársaink iránti szeretetünk mutatja Isten iránti szeretetünket. A türelmes szolgálat szerez a léleknek nyugalmat. Alázatos, szorgalmas és hűséges munka növeli Isten gyermekei jólétét. A Mindenható támogatja és erősíti azt, aki Krisztus útján akar haladni.

Mai Bibliai szakasz: 2 Királyok 1

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kir%C3%A1lyok+1&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kir%C3%A1lyok+1&version=NT-HU

Üdvözöllek a Királyok második könyvében! A Királyok első könyvének folytatása közel háromszáz éven keresztül követi nyomon Izrael és Júda fokozatos hanyatlását. A hitehagyás éveiben még mindig találhatunk itt-ott néhány jó királyt és Isten kegyelmének megannyi csodáját.

A Királyok második könyvének 1. fejezetben láthatjuk Akháb büszke fiát Akháziát, aki követeket küldött, hogy érdeklődjenek a filiszteus Istentől, az ekroni Baálzebubtól. Akházia komolyan megsérült egy zuhanásban, és a beteg király arra vágyott, hogy meggyógyuljon. De ahelyett, hogy a mennyek Istenét kérdezte volna meg, Akházia a követeit egy pogány istenséghez küldte tanácsért. Mert ő biztosan jobban tudja. Hiába tapasztalta meg már korábban Jehova hatalmát Illés prófétán keresztül, de a szíve valószínűleg megkeményedett az Úr ellen hírhedt anyja, Jézabel bűnös befolyása miatt.

Ahhoz, hogy Samáriából eljussanak Ekronba, a hírnököknek el kellett haladnia Illés lakhelye és Jeruzsálem mellett is. Mi megfeledkezünk néha Istenről, amikor a világ népszerű bölcseihez futunk tanácsért? Amikor Akházia hírnökei visszajönnek Illés hírével, Akházia ahelyett, hogy megalázkodna, mint ahogy apja, Akháb tette, inkább megpróbálja elfogatni a hatalmas prófétát. Rossz ötlet. Az első két főember és az embereik elégtek abban a tűzben, amit Illés hívott le a mennyből a földre. A makacs királyt ez sem hatja meg, hanem elküld még ötven embert, hogy elfogják Illést. Elődei parázsló maradványai mellett, a harmadik főembernek és az embereinek már több esze van. Megalázzák magukat Illés előtt és így kegyelmet kapnak. Megfeledkeznek a bilincsről és Illés önként követi őket a fiatal királyhoz és személyesen is elmondja, hogy a király meg fog halni, mert megvetette Isten szavát. Makacs és büszke kerülőutaink Isten körül mindig véget érnek, és nem vezetnek sehova.

Szerető Istenünk, kérünk bocsáss meg nekünk azért, mert sokszor megfeledkezünk rólad, amikor közel vagy, és rossz helyen keressük a válaszokat. Kérünk segíts emlékezni arra, hogy hozzád imádkozzunk, eléd vigyük kérdéseinket, ha észrevesszük, hogy rossz úton járunk, és segíts nekünk, hogy meg tudjunk alázkodni, és meg tudjunk fordulni! Ámen!

Doug Batchelor

211. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  54-55. fejezeteihez (augusztus 18-24.).

János, a szeretett tanítvány, a levelében bemutatta Isten igaz követőinek jellemzőit. A tanítványok megváltoztatták a világot a keresztény időszámítás első évszázadában, hiszen Krisztus élt bennük. Ez annak volt eredménye, hogy Jézussal voltak, tőle tanultak, és az Ő szeretetét tapasztalták meg. Ahogy teltek a napok Jézus mennybemenetelét követően, a hívők hajlamosak lettek egymás hibáira figyelni, ahelyett, hogy Jézusra tekintettek volna, mint életük középpontjára. Ezért aztán János írt a gyülekezetnek, hogy változtassák meg ezt a hozzáállást, megadva egyúttal a gyógyírt: hogy szeressék egymást. Ez a testvéri szeretet csak akkor lehetséges, ha megértettük Isten szeretetét, ami abban nyilvánult meg, hogy Jézust elküldte értünk. Emellett tudatában kell lennünk annak is, hogy a legnagyobb veszély a gonosz a szívünkben. Ennek az ellenszere az, hogy tegyük ki magunkat Isten szeretetének, amiről a legcsodálatosabb bizonyság egy egységes nép létrejötte lesz.

Az Isten szeretete a hívő életében működik, azonban nem automatikusan, és nem függetlenül az emberi akarattól. Júdás és Péter ugyanannak a szeretetnek voltak kitéve, mégis különböző döntést hoztak. Ezért kell az ént megtagadnunk, és Istennek engedelmeskednünk. Ez az áldozat vezet a megszentelődéshez. A bűnös természetünknek azonban szüksége van segítségre az énnel szembeni csatában. Nincsen az imánál jobb segítség, hiszen aki kér, annak megadatik. Adjunk át hát mindent Jézusnak!

Alvaro F. Rodríguez

Bibliai héber és Ószövetség oktató

Teológiai szemináriumi oktató

Perui Unió Egyeteme

Fordította Gősi Csaba