Higgyetek az Ő prófétáinak

2020. február 23., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 23 - VASÁRNAP- Zsoltárok 21

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 24. fejezet 1685. nap

24. A szentek szentjében

A szentély tana volt az a kulcs, amely megadta az 1844-es csalódás nyitját. Egy kerek, összefüggő és harmonikus igazságrendszerre derített fényt. Ennek ismeretében világossá vált, hogy Isten irányította a nagy adventmozgalmat. Egyértelmű lett, hogy Isten népének mi volt a szerepe, és az is, mi lesz a további feladata. Jézus tanítványai gyötrelmük és csalódásuk szörnyű éjszakája után "örvendezének..., hogy látják vala az Urat". Így örültek azok is, akik hittel várták Jézus második eljövetelét. Hitték, hogy Uruk megjelenik dicsőségben, és megjutalmazza szolgáit. De amikor reményeik meghiúsultak, szem elől veszítették Jézust, és mint Mária a sírnál, ezt zokogták: "Elvitték az én Uramat, és nem tudom, hová tették. " És most a szentek szentjében újra "meglátták" Jézust, könyörülő Főpapjukat, aki nemsokára királyként és szabadítóként jelenik meg. A szenthelyről sugárzó fény megvilágította a múltat, a jelent és a jövőt. Tudták, hogy a gondviselő Isten tévedhetetlenül vezette őket. Habár az első tanítványokhoz hasonlóan ők sem értették azt az üzenetet, amit tolmácsoltak, de az üzenet minden vonatkozásban helyes volt. Hirdetésével betöltötték Isten szándékát, és amit az Úrért tettek, nem volt hiábavaló. Újjászületve "élő reménységre", "kibeszélhetetlen és dicsőült örömmel örvendeztek".

Mind Dániel próféciája: "Kétezer és háromszáz estvéig és reggelig, azután kiderül a szenthely igazsága" (8:14), mind pedig az első angyali üzenet: "Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget; mert eljött az Ő ítéletének órája", a vizsgálati ítéletre és a szentek szentjében szolgáló Krisztusra, nem pedig a népe megváltására és a gonoszok elpusztítására megjelenő Krisztusra hívta fel a figyelmet.

A krisztusvárók nem a prófétikus időszakok kiszámításában tévedtek, hanem abban, hogy milyen esemény lesz a 2300 nap végén. E tévedés miatt csalódtak. De mindaz, amit a próféta megjövendölt, és mindaz, amit a Szentírás bizonysága alapján várhattak volna, megvalósult. Pontosan akkor, amikor reményeik meghiúsulása miatt siránkoztak, történt meg az üzenetben megjövendölt esemény, amelynek be kellett teljesednie, mielőtt az Úr eljön, hogy szolgáit megjutalmazza.

Krisztus megjelent, de nem a földön, ahogy várták, hanem Isten templomában, a mennyei szentek szentjében, ahogy azt az árnyékszolgálat jelezte. Dániel próféta azt mondja, hogy Krisztus ekkor az Öregkorúhoz lép: "Látám éjszakai látásokban, és ímé az égnek felhőiben mint valami emberfia jöve" - nem a földre, hanem - "az Öregkorúhoz, és eleibe vivék Őt" (Dán 7:13).

Ezt Malakiás próféta is megjövendölte: "Mindjárt eljön az Ő templomába az Úr, akit ti kerestek, és a szövetségnek követe, akit ti kívántok; ímé eljön, azt mondja a Seregeknek Ura" (Mal 3:1). Az Úr váratlanul lépett be templomába. Erre népe nem számított. Ott nem keresték. Azt hitték, hogy a földre jön, és "tűznek lángjában" "bosszút áll azokon, akik nem ismerik az Istent, és akik nem engedelmeskednek... evangéliumának" (2Thessz 1:8).

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 21

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok+21&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok+21&version=NT-HU

Ez a zsoltár zárja az ima és az arra érkező válasz körét: kér, majd választ ad arra, ami a 20. zsoltárban felvetődött. Ezt a zsoltárt a győzelem után énekelték; arról a győzelemről szólt, amiért a 20. zsoltárban könyörögtek. Követték Isten akaratát, elmondták a győzelemért való imát, a hódítást pedig megtapasztalták. Most Isten emberei nagyon hűségesen visszatérnek Isten színe elé, hálaimát mondanak Neki, és megköszönik a sikert, amit elérhettek. A hívők számára tanulság, hogy a munkának még nincs vége, amikor elmondjuk imánkat a győzelemért, és megnyerjük a csatákat. Van még valami más, amit el kell végeznünk. És mi ez? Egy különleges, megfontolt, elgondolkodó hálaadás és ima Istennek. Ez a zsoltár megfelelően körvonalazza a harc utáni teendőket. Könnyen három részre lehet osztani: 1) köszönet a királynak a győzelemért (2-8. versek), az alaposság biztosítja a hosszú távú győzelmet (9-13. versek), annak kifejezése, hogy a dicsőség egyedül Istené (14. vers).

A. Hálaadás Istennek a múltbeli győzelmekért (2-8. vers).

B. Megállapítható, hogy a siker átfogó és tartós (9-13. vers).

C. A dicsőség egyedül Istené a sikeres múltért, jelenért és jövőért (13. vers).

Megjegyzések

1) A győzelemnek van egy előfeltétele és egy utólagos eleme is. A 21. zsoltár azt a témát zárja le, ami a 20. zsoltárban kezdődött el. A király ellenségeinek lovai és szekerei gyengéknek bizonyultak Isten ereje ellen (lásd Zsolt 20:7). Isten szabadítását előre lehetett látni (Zsolt. 20:5, 6, 9), és most meg is valósult. A 20. zsoltárban olvasható az, hogy a győzelmet Istentől várják, a 21. zsoltárban pedig az, hogy a győzelem megvalósult. Ez a két zsoltár kiegészíti egymást, ezért gyakorolnunk kell, megértenünk, értékelnünk és ismételnünk. Ha a győzelmeinket Istentől kapjuk, és utána nem adunk Neki dicsőséget, vagy rosszra használjuk a győzelem adta lehetőségeket, akkor nem leszünk méltóak a jövőbeli győzelmekre. Legalább annyira szükségesek a jó lépések az ima folyamatának végén is, mint az elején, ha hőstetteket akarunk végrehajtani Istenért. A 20. és 21. zsoltár legalább annyira tisztán érthető napjainkban, mint amikor leírták.

2) A siker több mint győzelem: ez a zsoltár emlékeztet bennünket arra, hogy a győzelem, a siker, és az ezekhez kapcsolódó következmények többet jelentenek, mint a harc és a hadizsákmány. Sokkal többet! Tegyük fel magunknak a következő kérdéseket: Mi történt? Hogyan tettük azt, amit tettünk? Vannak levonható tanulságok? Mely hibáinkat kell kijavítanunk? A legfontosabb, hogy észrevegyük: Isten a győzelem forrása, ezért Ő érdemli meg a dicsőítést, és az elismerést a harcban megszerzett győzelemért, és a teljes cselekménysorozatért, ami történt. Továbbá el kell ismernünk az emberi és isteni fél között. Ezért ez a 21. fejezetnek a kezdése: „Uram, a te erősségedben örül a király, és a te segítségedben felette örvendez. Szívének kívánságát megadtad néki; és ajkainak kérését nem tagadtad meg" (2-3. vers).

3) A dicsőséget Istennek adjuk: a dicsőséget nem könnyű teljes egészében Istennek tulajdonítani, mivel azt mi magunknak akarjuk. A 21. zsoltár nyilvánvalóvá teszi, hogy Istené a dicsőség, mivel Ő az oka és forrása mindennek, ami jó és értékes. Továbbá hasznos és jellemfejlesztő számunkra, ha Istennek tulajdonítjuk a dicsőséget. A 21. zsoltár leírja, hogyan is néz ki mindez a gyakorlatban. Minden egyes lélegzetvételkor, minden egyes kimondott szónál, minden elvégzett feladatnál Istené a dicsőség, és nem csak egy része, hanem az egész. Nem a legtöbb, hanem az összes. Nem csak 99,9%, hanem minden dicsőség egyedül az Övé, egyedül Istené. A 21. zsoltár és egyéb bibliai szakaszok mind-mind ösztönözzenek arra bennünket, hogy minden dicsőséget Istennek tulajdonítsunk, hiszen Ő gondviselő és egyedül uralkodó Úr.

(Lásd a további verseket Isten dicsőségéről: 2Kor 10:17; 1Kor 4:7-18; Kol 1:27; Jel. 4:11; Mt 6:13; 16:27; 24:30; Róm 11:36; Zsolt 72:19; 19:2; 97:6; 8:2; Zsolt 24; Jn 12:28; Ézs 43:7).

4) Indulj erőteljesen, és érj célba ugyanígy: itt van a kérdés, vajon biztosak lehetünk-e benne, hogy jól végeztük el az elkezdett munkát; hogy véglegesen és alaposan befejeztük-e feladatunkat vagy a győzelmet, ami előttünk volt. A 9-13. versek arra utasítják a királyt, hogy fejezzen be minden munkát tökéletes alapossággal. Arra intik őt, hogy olyan alapossággal fejezze be a vállalkozást, amilyen egy királyhoz illik; a királyhoz, aki tudja, hogyan fejezzen be mindent tökéletesen. Ne legyünk olyanok, mint Jóás király, aki Elizeushoz ment, mert szeretett volna győzni a szíriabeliek fölött. Amikor Elizeus arra utasította, hogy lőjön a földbe, mutatva ezzel az Istenbe vetett hitét, Jóás csak háromszor tette meg, ahelyett, hogy ötször, vagy hatszor megtette volna. Ezzel bizonyította, mennyire hitetlen volt (2 Királyok 13:14-19). Bármit teszünk Istenért, tegyük azt a legjobb tudásunk szerint (Préd 9:12)! A győzelemnek egyedülállónak, határozottnak és véglegesnek kell lennie. Végezd el feladatodat minél előbb, fejezd be rendesen, végül pedig adj hálát Istennek, és neki tulajdonítsd a teljes dicsőséget!

5) Hogyan adjuk Istennek a dicsőséget?

* Csakis Isten dicsőségére: Elvileg minden zenének egy célja kellene, hogy legyen: Isten dicsősítése és a lélek felfrissítése, amennyiben ez nem történik meg, nincs is igazi zene, csak ördögi dübörgés.

* A kerekes székes atléta dicsőíti Istent: Dennis profi futballista volt. Egy feltörekvő, új csillag, akitől mindenki azt várta el, hogy győzelemre fogja vezetni a csapatát. De egy tragédia közbeszólt. Dennis összeütközött egy másik játékossal, és a gerincvelője elszakadt. Egy tizedmásodperc alatt derékbatört a karrierje. Nyaktól lefele lebénult. Minden, amit eltervezett az életében, romba dőlt. De az egész világ hallotta és látta, hogy Dennis a médiában azt mondta, hogy Krisztus volt a biztonságérzetének forrása a tragédia idején. A doktorok közölték, hogy Dennis talán sosem fog újra járni. De Dennis nem szégyellte a hitét, és dicsőítette Istent azzal, hogy a médiában azt mondta: Isten segítségével előbb, vagy utóbb, de újra járni fog.

A legfényesebb csillag: 2010. júliusában a Sheffield Egyetem fizika és csillagászat karán jelentették be, hogy felfedezték a legfényesebb csillagot a világegyetemben. Míg a csillag mérete körülbelül 265-szöröse a napunkénak, a csillag ennél sokkal fényesebb. Nem csak kétszer fényesebb, mint a napunk, nem csak tízszer, vagy százszor, nem is ezerszer, vagy milliószor. Hanem 10 milliószor fényesebb a mi naprendszerünk napjánál!

Szeretném javasolni, hogy ez legyen „Jézus Csillag" azoknak, akik arra születtek, hogy Isten világosságáról tegyenek bizonyságot, hiszen senki sem ragyogott fényesebben mint Megváltónk. Jézus saját maga mondta: „Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag" (Jel 22:16). Az éppen most felfedezett csillaghoz hasonlóan, Ő a legfényesebb csillag az univerzumban. „És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal" (Jn 1:14).

Delbert W. Baker

238. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM 24. fejezetéhez (február 23-29.).

Lesújtó csalódás! Megsemmisítő fájdalom! Gyötrő kérdések! Mit tettünk rosszul?

Imádkoztak, böjtöltek, időt, pénzt, energiát és hírnevet áldoztak fel, hiszen annyira erősen hittek, hogy boldogan oda adták volna az életüket is. És most mindez elmúlt. Eltűnt a ködben. A remények és álmok halottak. Mit tartogathat a jövő egyáltalán egy ilyen fájdalmas dolog után?

Ez történt, amikor Jézus meghalt. Ez történt ismét, amikor Jézus nem jött el 1844-ben. Ezeket az eseményeket a nagy megpróbáltatások időszaka követte, és sokan feladták hitüket, és elfordultak az imádkozástól és a Biblia tanulmányozásától.

Ez nem egy kis döntés volt! Félreértették, hogy mi történt, Isten azonban nem hagyta el az Ő népét. SOSEM tenné ezt. Azok számára, akik hűségesek maradtak, figyeltek és imádkoztak, hogy megismerjék Isten akaratát, feltárta a szentély nagyszerű igazságát, és annak a valóságát, hogy mi is történt azon az 1844-es, prófétikus napon. Krisztus bámulatos közbenjárása kezdődött el, amit értünk folytat ÉPPEN MOST! A dicsőséges remény a jövő számára!

Ami a múltban történt, egy példa számunkra ma. Krisztus még mindig közbenjár a mi nevünkben, és még mindig megvilágosítja azokat, akik keresik a világosságot. Ha azt választjuk, hogy könnyelműek leszünk, és figyelmen kívül hagyjuk a világosságot, amit adott, ha nem fogadjuk el Krisztus jellemének átformáló esküvői ruháját, akkor a legszomorúbb szavakkal fogunk szembenézni, amit csak valaha hallhatunk Jézustól: „Sohasem ismertelek titeket!” (Máté 7:23)

Fogadjuk hát meg ma, hogy hűségesek leszünk, kerül, amibe kerül.

Lisa Ward

Vidéki Élet

Hetednapi Adventista Egyház tisztviselője

Cleburne, Texas, USA

Fordította Gősi Csaba

2020. február 22., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 22 - SZOMBAT - Zsoltárok 20

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 23. fejezet 1684. nap

Ez a szolgálat tizennyolc évszázadon át folyt a templom első helyiségében. Krisztus a bűnbánó hivők érdekében vérére hivatkozott. Kieszközölte számukra az Atya bocsánatát és pártfogását, de bűneik még bent maradtak a mennyei könyvekben. A jelképes szolgálat év végi engesztelési munkájához hasonlóan Krisztus is, megváltási munkájának befejezése előtt, engesztelési szolgálatot végez a mennyben, hogy a bűnöket eltávolítsa. Ez a szolgálat kezdődött el a 2300 nap végén. Ekkor, miként Dániel próféta megjövendölte, Főpapunk belépett a szentek szentjébe, hogy ennek az ünnepélyes munkának az utolsó szakaszát - a templom megtisztítását - elvégezze.

Ahogy hajdan a nép hitben ráhelyezte bűneit a bűnért való áldozatra, és az áldozat vére által jelképesen áthárította őket a földi szentélyre, az újszövetség idején a bűnbánók éppígy helyezik hitben Krisztusra bűneiket, és valóságosan áthárítják őket a mennyei szentélyre. S miként a földi szentély a bűnök eltávolításával jelképesen megtisztult a bűnök szennyétől, a mennyei szentély az ott nyilvántartott bűnök eltávolításával, azaz eltörlésével ténylegesen megtisztul. A mennyei templom megtisztítása előtt azonban a feljegyzések könyvét megvizsgálva meg kell állapítani, hogy ki részesülhet - bűnbánata és Krisztusba vetett hite nyomán - az engesztelés áldásaiban. A szentély megtisztítása tehát egyben vizsgálat is - azaz ítélkezés. Ennek a munkának le kell zárulnia, mielőtt Krisztus eljön, hogy népét megváltsa, mert amikor eljön, a jutalmat is hozza, hogy mindenkinek cselekedetei szerint fizessen (Jel 22:12).

Mindazok tehát, akik a prófétai ige fényét követték, felismerték, hogy a 2300 év végén - 1844-ben - Krisztus nem a földre jött el, hanem belépett a mennyei szentek szentjébe, hogy befejezze az engesztelési munkát, amely előkészíti eljövetelét.

Az is kiderült, hogy míg a bűnáldozat Krisztus áldozatára mutatott, és a főpap a közbenjáró Krisztust ábrázolta, Azázel bakja Sátánnak, a bűn szerzőjének jelképe volt, akire végül Krisztus ráhelyezi az őszinte bűnbánók bűneit. A főpap a bűnöket a bűnért való áldozat vérével távolította el a templomból, és ráhelyezte Azázel bakjára. Amikor Krisztus - szolgálatának befejeztével - saját vére által eltávolítja a mennyei templomból népének bűneit, e bűnöket ráhelyezi Sátánra, aki az ítélet végrehajtásakor megkapja végső büntetését. Azázel bakját lakatlan helyre küldték, és soha többé nem térhetett vissza Izrael közösségébe. Így fogja Isten Sátánt is a maga népe közeléből örökre elűzni. A bűn és a bűnösök végleges megsemmisítésekor Sátán megszűnik létezni.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 20

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok+20&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok+20&version=NT-HU

A 20. és 21. zsoltárban a harci zsoltárok kombinációját találjuk meg. A 20. zsoltárról azt állítják, hogy ezt énekelték csata előtt, a 21-et, pedig, ami ünneplő ének, csata után énekelhették. Az előbbi várakozásokkal teli volt, amely arról szólt, mi mindent tegyen Isten az Ő népéért, míg az utóbbival megünnepelték azt, amit tett értük. Mivel Isten akarata volt a középpontban, számolhattak az Úr oltalmával, és azzal, hogy ígérete szerint képes megadni, és meg is adja azt az eredményt, amire népének szüksége volt. Nem volt helye kétségeknek és tétovázásnak, teljes bizonyosságuk lehetett, ami bizakodóvá tette a katonai akció hangulatát.

Isten volt a király főparancsnoka, a király pedig a csatába vonuló csapatok tábornoka és vezetője. E zsoltárnak a szépségét Isten jelenléte és győzelme adja, ami már a csata előtt bizonyos. Amíg Isten emberei engedelmesek voltak, és hűségesen hívták segítségül az Urat, addig jogosan hihettek Isten útmutatásában és jelenlétében. Ez a biztonság olyan lelkületet eredményezett, amely sziklaszilárd bizonyosságban nyilvánult meg, s ez ragályos volt.

A győzelem elemei a mai hívők életére is alkalmazhatók. A jó és a rossz közötti nagy küzdelem ma is zajlik, Isten ígéreteire és Igéjére támaszkodhatunk, nyilvánvalóan bízhatunk és hihetünk a győzelemben. A győzelemre vágytak Isten emberei akkor; erre vágynak és törekszenek ma is. A kultúra és a történelmi időszak más, de az elköteleződés elvei ugyanazok. Isten népének tagjai szóban és tettben egyaránt valósítsák meg a 20-21. zsoltárban megfogalmazott elveket, miközben előretörnek a harcban a hatalmasságok és erők ellen (lásd: Ef 6:10-18)!

Közbenjáró ima: Az első vers a közbenjáró ima erejére emlékeztet bennünket. Amikor a vezetés kivitelez, vagy éppen megtervez egy programot Istenért, a hűséges hívők imádkozzanak értük, és a munka eredményességéért! Amikor a hívők tudatosan imádkoznak Isten Igéje szerint, akkor nagy dolgok bekövetkeztét várják. Ugyanez az elv érvényes olyankor is, amikor a hívők személyes problémákkal és aggodalmakkal néznek szembe. Istent keresik imában egyénenként, és közösségileg is. Ha Istent szólítjuk, idézzük az Ő Igéjét, igényeljük ígéreteit, akkor joggal várjuk a győzelmet, mint az ősi Izrael népe is.

A szentély ereje: Ez egy utalás arra, hogy a segítség a szentélyből érkezik, ahol Isten szolgál értünk, és ez nagyon tanulságos. Ezek a konkrét helyre irányított és pontosan megfogalmazott imák biztonságérzettel töltenek el, mert tudjuk, hogy hol van Isten, és mit tesz értünk. Van egy barátunk a magasságban, aki törődik velünk és harcainkkal. Az is érdekli, mi a szívünk vágya, milyen célokat tűzünk ki, és segít megvalósítani, ha azok megegyeznek az Ő isteni tervével. Biztosak lehetünk abban, hogy mindvégig fogja a kezünket, és végül minden javunkra válik.

Vezetőség: Miközben e zsoltárt írta, Dávid kétség nélkül Józsuétól kapta a bátorítást, Izrael egyik első vezetőjétől, aki jó példát mutatott arra, hogyan harcoljunk Istenért. Izrael csatáiról – többek között – a Pátriárkák és próféták című könyv 474-475. oldalain olvashatsz (Budapest, 1993, Advent Kiadó).

Erőt adó mondatok: A 20. zsoltár számos kifejezést tartalmaz, amit Isten emberei hatékonyan fel tudnak használni lelki harcaik közepette.

1) Az erőforrás elérhető számunkra a nehéz időszakokban: „Hallgasson meg téged az Úr a szükség idején” (2. vers).

2) Krisztus által szabadon járulhatunk Istenhez a szent helyen, aki segítséget nyújt követőinek. „Küldjön néked segítséget a szent helyről" (3. vers).

3) Mindaz, amit Isten országáért áldoztunk, nyereségként szerepel majd a nehéz időkben. „Emlékezzék meg minden ételáldozatodról” (4. vers).

4) Isten érzékeny a mi vágyainkat és céljainkat illetően. „Cselekedjék veled szíved szerint, és teljesítse minden szándékodat" (5. vers).

5) Jézus nevében erő van, amely motivál és lelkesít. „A mi Istenünk nevében zászlót lobogtassunk" (6. vers).

6) A hívő sziklaszilárd biztossággal tud mozogni és cselekedni. „Most tudom, hogy az Úr megsegíti felkentjét” (7. vers).

7) A hívők határozottan másképp közelítik meg a hadviselést, mint a többi ember a világban. „Ezek szekerekben, amazok lovakban bíznak; mi pedig az Úrnak, a mi Istenünknek nevéről emlékezünk meg" (8. vers).

8) A végeredményt hittel már elkönyvelhetjük, még mielőtt a csata elkezdődött. „Azok meghanyatlanak és elesnek; mi pedig felkelünk és megállunk" (9. vers).

A győzelem biztos: Egy idős portás türelmesen várt, amíg a diákok befejezték a meccset a tornateremben. Nyugodtan üldögélt, a Bibliát olvasva. Egy nap az egyik diák megkérdezte, hogy mit olvas. A férfi így válaszolt: „A Jelenések könyvét.” A diák meglepődve kérdezte, hogy egyáltalán érti-e amit olvas. „Ó, igen” – válaszolt a férfi magabiztosan. „Értem." Erre a diák megkérdezte: „És mi a lényege?" A gondnok gyorsan válaszolt: „Az, hogy Jézus győzni fog."

Delbert W. Baker

237. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM 23. fejezetéhez (február 16-22.).

Évekkel ezelőtt egy ismerősöm, aki akkor még lelkész volt, ezt mondta nekem: „A mennyei szentély nem lehet valóságos. A mennyben nincsen vér.” Elvetette az egész elgondolást.

Valamiért sehogy sem értette meg igazán a szentély szimbolikus természetét, és hogy milyen tökéletesen mutatja be a földi szentély a végső mennyei valóságot. Pedig ez a páratlan szépségű jelképrendszer lélegzetelállító. Például, a kerubok, amelyek lefelé szegezik tekintetüket a frigyláda tetejére, szemléltetik a mennyei angyalokat, ahogy csodálják és eltűnődnek rajta, hogy Isten milyen tökéletesen összeillesztette a kegyelmet és az igazságot a megváltás tervében. A szentély minden egyes részletében Isten egy-egy mennyei folyamatot állított párba egy-egy földi valósággal. Ez segít jobban megértenünk az Istentől származó helyreállítás üdvözítő folyamatát.

Tizennyolc évszázadon keresztül a mennyei szentélyben Krisztus a vérével érvelt a szeretett elveszett gyermekeiért, bizonyítékként bemutatván a megsebzett kezeit, lábait és oldalát, amelyek a megváltásra igazolást nyújtottak. A vére elvégezte a megtisztítást.

Valamiképpen a barátom elmulasztotta felismerni a szentély szépségének gyönyörű jelképrendszerét. Sosem fogta fel a megsebzett Közbenjáró gyönyörű titokzatosságát, aki megadta a végső árat, hogy megváltsa gyermekeit. Mindent emberi nézőpontból próbált ésszerűsíteni, és így elkerülte a szentély üzenete. Végső soron a szentély rendszere Isten szívét tárja fel előttünk, aki egy elképesztő, kockázatos tervet dolgozott ki arra, hogy helyreállítson minket a meghittség legmagasabb, szent fokozatára, az örökkévalóság számára.

A szentély üzenete gyönyörű bepillantást jelent Isten szerető szándékaiba a jövőt illetően. Bölcs dolog részünkről, ha elmerünk abban a titokzatosságban, amelyet az angyalok hódolattal csodálnak. Ahogyan Einstein fogalmazott egyszer: „Meg akarom ismerni Isten gondolatait; a többi csupán részletkérdés.”

Lori Engel

lelkész

Eugene, Oregon, USA

Fordította Gősi Csaba

2020. február 21., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 21 - PÉNTEK - Zsoltárok 19

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 23. fejezet 1683. nap

A pap egyszer egy évben - a nagy engesztelési napon - belépett a szentek szentjébe, hogy megtisztítsa a templomot. Ezzel a munkával lezárult az évi szolgálat körforgása. Az engesztelési napon két fiatal kecskebakot vittek a templom ajtajához, és sorsot vetettek rájuk: "egyik sorsot az Úrért, a másik sorsot Azázelért" (3Móz 16:8). Azt a kecskét, amelyre az Úrért való sors esett, megölték bűnáldozatként a népért. Vérét a pap bevitte a függöny mögé, majd a fedélre és a fedél elé hintette. Hintett belőle a füstölő oltárra is, amely a függöny előtt állt.

"És tegye Áron mind a két kezét az élő baknak fejére, és vallja meg felette Izrael fiainak minden hamisságát és minden vétkét, mindenféle bűneit: és rakja azokat a baknak fejére, azután küldje el az arra való emberrel a pusztába, hogy vigye el magán a bak minden ő hamisságukat kietlen földre" (3Móz 16:21-22). Azázel bakja többé nem jött be Izrael táborába; az embernek pedig, aki elvezette, önmagát és öltözetét meg kellett mosnia, és csak aztán térhetett vissza a táborba.

Az egész szertartásnak az volt a célja, hogy tudatosítsa Izraelben Isten szentségét és a bűnnel szembeni gyűlöletét, és azt is, hogy a bűnnel való érintkezés óhatatlanul beszennyez. Az engesztelési munka során mindenkinek meg kellett sanyargatnia magát. Minden munkát félre kellett tenni, és ezt a napot Izrael egész gyülekezetének Isten előtt komolyan megalázkodva, imával, böjttel és mélységes önvizsgálattal kellett töltenie.

A jelképes szolgálat az engesztelés fontos igazságaira tanított. Isten helyettest fogadott el a bűnös helyett, de az áldozat vére nem törölte el a bűnt. A bűn így átkerült a templomra. A bűnös a véráldozattal elismerte a törvény tekintélyét, megvallotta, hogy a törvény áthágásával vétkezett, és kifejezte, hogy hisz az eljövendő Megváltóban és bocsánatra vágyik, de még teljesen nem szabadult meg a törvény kárhoztatásától. Az engesztelési napon a főpap átvette a gyülekezet által bemutatott áldozatot, és az áldozat vérével bement a szentek szentjébe; majd a vért a frigyláda fedelére hintette, közvetlenül a törvény fölé, hogy a törvény kívánalmainak eleget tegyen. Közbenjáróként a bűnöket magára vette, és kivitte a templomból. Kezét Azázel bakjának fejére téve, megvallotta ezeket a bűnöket, és jelképesen önmagáról a bakra helyezte. Ezután a bak elvitte a bűnöket, és ezzel a nép örökre megszabadult tőlük.

Ez volt "a mennyei dolgok ábrázolatának és árnyékának" szolgálata. Ami jelképesen a földi templomszolgálatban történt, az történik a valóságban a mennyei templomszolgálatban is. Megváltónk, miután a mennybe ment, főpapként kezdte el munkáját. Ezt mondja Pál: "Nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék érettünk" (Zsid 9:24).

A pap szolgálata, amit a templom első helyiségében, a szenthelyet a külső udvartól ajtóként elválasztó "kárpiton belül" egész évben végzett, jelképezi azt a szolgálatot, amelyet Krisztus a mennybemenetelekor megkezdett. A mindennapi szolgálatban a papnak az volt a feladata, hogy bemutassa Istennek a bűnáldozat vérét, és tömjént füstölögtessen, amely Izrael imájával együtt szállt fel. Így viszi Krisztus is a saját vérét az Atya elé a bűnösökért, és bemutatja - saját igaz voltának jóillatával együtt - a bűnbánó hivők imáit is. Ez a szolgálat folyt a mennyei templom első helyiségében.

Ide kísérte el Krisztust tanítványainak hite, amikor a mennybe emelkedve eltűnt a szemük elől. Ide összpontosultak reményeik. Erről a reménységről mondta Pál, hogy "lelkünknek mintegy bátorságos és erős horgonya", amely "beljebb hatol a kárpitnál, ahová útnyitóul bement érettünk Jézus, aki örökkévaló főpap". "Nem bakok és tulkok vére által, hanem az Ő tulajdon vére által ment be egyszer mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve" (Zsid 6:19-20; 9:12).

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 19

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok+19&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok+19&version=NT-HU

A 19. zsoltár egyike a nagy zsoltároknak, és úgy tartják számon, mint Isten egyik leghíresebb kinyilatkoztatását és közlését. Egy lehetséges utat biztosít a hívőknek, hogy jobban megismerjék Istent, személyes és gyakorlati alapon. A zsoltár gyönyörű, ugyanakkor egyszerű, szinte szárnyal a magasban. Dávid úgy írja le Istent, mint a világ és a szent Ige szerzőjét és erőforrását.

Ez a zsoltár néhány rövid versben összefoglalja Isten mindkét kinyilatkoztatását: általános kinyilatkoztatását (ami a természet világában fedezhető fel) és különleges kinyilatkoztatását (ami a Bibliában szerepel). Mindkét megnyilvánulás azt mutatja számunkra, hogy Isten a szeretet, s hogy Ő szeretné felfedni magát előttünk. Nekünk csak annyit kell tennünk, hogy időt szánjunk a tanulásra és kinyilatkoztatásának megértésére.

Az 1-7-ig tartó versekben Dávid ékesszólóan körvonalazza Isten páratlan dicsőségét, ahogy az a természetben megnyilvánul. A 8-11. versekben kifejti az Isten kijelentett törvényeiben található előnyöket, majd a 12-14. versekben bemutatja az általános és különleges kinyilatkoztatásoknak hatásait a személyiségen és a viselkedésen.

Isten szeretetteljesen nyilatkoztatta ki önmagát a világon és az Igéjén keresztül. Ezért férfi és nő elszámoltatható Isten előtt, mivel Ő kommunikál velünk verbálisan és nonverbálisan is. A 19. zsoltár tömören összefoglalja önkinyilatkoztatásának e két kiemelkedő pontját.

A 15. vers – mint összefoglalás – az egyik legjobban ismert vers a Bibliában, amit Dávid az imádságának befejezésének szánt. Isten általános és különleges kinyilatkoztatásain gondolkodott, és most azért imádkozik, hogy a szavai és szívének gondolatai elfogadhatóak legyenek a fenséges Isten zsoltáraiban feljegyzett szavaihoz.

Körvonalakban

A. Isten általános önkifejezése a világban (19:1-7).

1. A természet kiáltványa (19:2-5b).

2. A természet termékenysége (19:5c-6).

3. A természet kiszámítható volta (19:7).

B. Isten különleges önkifejezése az Ő Igéjében (19:8-14).

1. Az Ige előnyei (19:8-10).

2. Az Ige tulajdonságai (19:13-14).

3. Az Ige alkalmazása (19:8-14).

Az Ige előnyei: ez a zsoltár annyira szép leírás és magyarázat, hogy egészen könnyen magunk elé képzeljük, amint Dávid egy nagy sziklán ül, vagy áll egy széles mezőn, és néz fel a hatalmas égre egy csodálatos napkelte vagy gyönyörű naplemente közben. A zsoltár annyira azonnal alkalmazható, hogy bárki megteheti, és szó szerint kimehet a természetbe, és felolvashatja vagy hangosan énekelheti mint egy Istenhez szóló elmélkedést vagy imádságot. A zsoltár hét különböző különleges áldást fejez ki amit az Ige Istene biztosítani fog az olvasónak, aki tanulmányozza, és elmélyed Isten igazságában.

1) A legnagyobb vagyont biztosítja: „Kívánatosabbak az aranynál, még a sok színaranynál is" (11. vers)

2) A legnagyobb gyönyörűséget biztosítja: „… édesebbek a méznél, még a színméznél is." (11. vers).

3) A legnagyobb védelmet biztosítja: „… szolgádat is intik azok" (12. vers).

4) A legnagyobb hasznot biztosítja, „… aki megtartja azokat, nagy jutalma van" (12. vers).

5) A legnagyobb tisztaságot biztosítja: „… titkos bűnöktől tisztíts meg engemet" (13. vers).

6) A legnagyobb hatalmat biztosítja: „… ne uralkodjanak rajtam" (14. vers).

7) A legnagyobb tökéletességet biztosítja: „… ártatlan leszek, és tiszta leszek, sok vétektől" (14. vers).

Az Ige elhanyagolása: napjainkban nagyon sok ember állítja, hogy Isten Igéje szavahihető, mégis hanyagolja azt. Inkább más dolgok után kutatnak, hogy kielégítsék a vágyaikat, mivel nem vették figyelembe a 19. zsoltár egyszerű üzenetét. Ha átitatják lelküket az Igével, akkor rájönnek, milyen csodálatos hatalom rejlik benne; és tudatosul bennük, hogy csakis akkor fogják elismerni Jézust, mint erejük forrását és Megváltójukat, ha beszédük és elmélkedésük összhangba kerül Istennel.

Delbert W. Baker

237. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM 23. fejezetéhez (február 16-22.).

Évekkel ezelőtt egy ismerősöm, aki akkor még lelkész volt, ezt mondta nekem: „A mennyei szentély nem lehet valóságos. A mennyben nincsen vér.” Elvetette az egész elgondolást.

Lori Engel

lelkész

Eugene, Oregon, USA

Fordította Gősi Csaba

2020. február 20., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 20 - CSÜTÖRTÖK - Zsoltárok 18

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 23. fejezet 1682. nap

Arra a kérdésre, hogy: mi a szenthely, a Szentírásban világos választ találunk. A "szenthely" szó a Biblia szóhasználatában egyrészt a Mózes által épített templomra, a mennyei dolgok tükörképére vonatkozik, másrészt pedig az "igazi sátor"-ra, a mennyeire, amelyre a földi templom hívta fel a figyelmet. Krisztus halálakor a jelképes szolgálat véget ért. Az "igazi sátor" a mennyei, az újszövetség temploma. És mivel Dániel próféciája (Dán 8:14) a keresztény korszakban teljesült, a próféciában említett szenthely minden bizonnyal az újszövetség temploma. A 2300 nap végén - 1844-ben - már hosszú századok óta nem volt szenthely a földön. Tehát ez a prófécia: "Kétezer és háromszáz estvéig és reggelig, azután kiderül a szenthely igazsága" - kétségtelenül a mennyei templomra vonatkozik.

A legfontosabb kérdés azonban még megválaszolásra vár: Mit jelent a szenthely megtisztítása? Az Ótestamentum szerint a földi templomban volt ilyen szolgálat. De vajon a mennyben lehet-e olyasmi, amit meg kell tisztítani? A Zsidókhoz írt levél 9. fejezete nyomán világossá válik, hogy mind a földi, mind a mennyei "megtisztíttatik". "Csaknem minden vérrel tisztíttatik meg a törvény szerint, és vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat. Annakokáért szükséges, hogy a mennyei dolgoknak ábrázolatai effélékkel (állatok vérével) tisztíttassanak meg, maguk a mennyei dolgok azonban ezeknél különb áldozatokkal" (Zsid 9:22-23), Krisztus drága vérével.

A megtisztítás mind a jelképes, mind pedig a valóságos szolgálatban vérrel történt, illetve történik: az előbbiben állatok vérével, az utóbbiban Krisztus vérével. Pál elmondja, hogy miért kell a megtisztításnak vérrel történnie. Azért, mert vérontás nélkül nincs bűnbocsánat. A megbocsátás, illetve a bűnök eltávolítása az elvégzendő feladat. De mi köze lehet a bűnnek a templomhoz - a mennyeihez, illetve a földihez? Megtudhatjuk a jelképes szolgálatból, mert a földön ténykedő papok "a mennyei dolgok ábrázolatának és árnyékának" szolgáltak (Zsid 8:5).

A földi templomszolgálat két részből állt: a papok naponta szolgáltak a szenthelyen, a főpap pedig egyszer egy évben a szentek szentjében végezte az engesztelés különleges munkáját: megtisztította a templomot. A bűnbánó bűnösök nap mint nap hozták áldozatukat a templom ajtajához, és kezüket az áldozat fejére téve megvallották bűneiket. A bűnös így jelképesen önmagáról az ártatlan áldozatra helyezte bűneit, majd az állatot megölte. "Vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat" - mondja az apostol. "A testnek élete a vérben van" (3Móz 17:11). Isten megsértett törvénye a törvényszegő életét követelte. A vér az elveszett bűnöst képviselte, bűnét pedig az áldozat hordozta. Az áldozat vérét a pap bevitte a szentélybe, és a függöny elé hintette. A függöny mögött volt a frigyláda, és benne a bűnös által megsértett törvény. E szertartással a bűn a vér útján jelképesen átkerült a templomra. A vért nem mindig vitték be a szentélybe. Egyes esetekben a pap a húst megette, ahogy Mózes megparancsolta Áron fiainak: "Néktek adta azt az Úr a gyülekezet vétkének hordozásáért" (3Móz 10:17). Mindkét szertartás egyaránt azt szimbolizálta, hogy a bűn átkerült a bűnbánóról a templomra.

Ez a munka egész évben nap mint nap folyt. Izrael bűnei így kerültek át a templomra, és eltávolításuk különleges szolgálatot igényelt. Isten megparancsolta, hogy a pap mindkét szent helyiségért végezzen engesztelést: "a szenthelynek Izrael fiainak tisztátalanságai és vétkei miatt, mindenféle bűnei miatt; így cselekedjék a gyülekezet sátorával is, amely közöttük van, az ő tisztátalanságaik közepette. " Az oltárért is engesztelést kellett végezni: "tegye tisztává, és... szentelje meg az Izrael fiainak tisztátalanságaitól" (3Móz 16:16.19)

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 18

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok+18&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok+18&version=NT-HU

"Szeretlek, Uram, erősségem!" (1. vers). Ebben a versben a szeretetet jelentő héber szó, egy nagyon gyöngéd kifejezés. Egy túláradó szeretetet jelent, amilyet a szerelmesek éreznek egymás iránt, vagy az édesanyák éreznek újszülött csecsemőjük iránt. Dávid ilyen szeretettel szerette Istent, és ilyen szeretettel szeret bennünket az Isten. És te ilyen szeretettel szereted Istent?

Az este, amikor elaltattam a kisfiamat, lehajoltam, hogy megpusziljam a homlokát. Olyan jó illata volt. Nincs olyan illatszer, mint a kis csecsemőd feje, és mivel Simon 16 hónapos, tudtam, hogy ezek a pillanatok nem tartanak soká. Talán az illatának a belégzése volt az az eszköz, amely által megpróbáltam belekapaszkodni ezekbe a tökéletes és meghitt pillanatokba, abba a leírhatatlan érzésbe, amely azzal jár együtt, hogy először vagyok anyuka. Annyira szeretem a kis fickót, hogy ha oda kellene adnom az életem a megmentéséért, minden tétovázás nélkül megtenném.

Miközben a kis Simonnal otthon vagyok, a férjem, akivel öt éve vagyunk házasok, hosszú útról érkezik haza a hajnali órákban. Annak ellenére, hogy csak két napig volt távol, annyira szeretem, hogy a szívem türelmetlen és azt akarja, hogy azonnal itt legyen. Annyira izgatott vagyok, hogy nemsokára láthatom, hogy nem tudok elaludni, mielőtt megérkezne.

Dávid bensőséges és túláradó szeretettel szereti Istent, a tapasztatok miatt, amit együtt átéltek. Dávid tudta, hogy milyen az, amikor Isten a szabadítója. A 18. zsoltárral Istent dicsőíti, akinek végtelen hatalma megszabadította őt a szeszélyes Saultól. Dávid tudta, hogy milyen az, amikor egyedül Isten a mentőkötele, milyen az, amikor egyedül Isten irgalmára hagyatkozhat, milyen igazán szerelmesnek lenni Istenbe, és milyen Isten jelenléte és cselekedete életének legmélyebb pontján is. Tapasztalta, hogy milyen az Isten és az Ő Messiása, és tudta, hogy egy napon áldozati Bárány lesz.

Kész vagyok-e bevonni Istent életem minden történésébe, úgy ahogy Dávid tette? Kész vagyok érte élni? Vágyom-e arra, hogy minden lépésemmel az Ő lábnyomát kövessem, és hogy még többet kapjak szabadító erejéből? Ha ez az én vágyam és a tied, akkor az Isten iránti szeretetünk egyre meghittebb és egyre mélyebb lesz, ahogy az irántunk való szeretetének megtapasztalása is.

Marla Samaan Nedelcu

237. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM 23. fejezetéhez (február 16-22.).

Évekkel ezelőtt egy ismerősöm, aki akkor még lelkész volt, ezt mondta nekem: „A mennyei szentély nem lehet valóságos. A mennyben nincsen vér.” Elvetette az egész elgondolást.

Lori Engel

lelkész

Eugene, Oregon, USA

Fordította Gősi Csaba