Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 23. fejezet 1682. nap
Arra a kérdésre, hogy: mi a szenthely, a Szentírásban
világos választ találunk. A "szenthely" szó a Biblia szóhasználatában
egyrészt a Mózes által épített templomra, a mennyei dolgok tükörképére
vonatkozik, másrészt pedig az "igazi sátor"-ra, a mennyeire, amelyre
a földi templom hívta fel a figyelmet. Krisztus halálakor a jelképes szolgálat
véget ért. Az "igazi sátor" a mennyei, az újszövetség temploma. És
mivel Dániel próféciája (Dán 8:14) a keresztény korszakban teljesült, a
próféciában említett szenthely minden bizonnyal az újszövetség temploma. A 2300
nap végén - 1844-ben - már hosszú századok óta nem volt szenthely a földön.
Tehát ez a prófécia: "Kétezer és háromszáz estvéig és reggelig, azután
kiderül a szenthely igazsága" - kétségtelenül a mennyei templomra
vonatkozik.
A legfontosabb kérdés azonban még megválaszolásra vár: Mit
jelent a szenthely megtisztítása? Az Ótestamentum szerint a földi templomban
volt ilyen szolgálat. De vajon a mennyben lehet-e olyasmi, amit meg kell
tisztítani? A Zsidókhoz írt levél 9. fejezete nyomán világossá válik, hogy mind
a földi, mind a mennyei "megtisztíttatik". "Csaknem minden
vérrel tisztíttatik meg a törvény szerint, és vérontás nélkül nincsen
bűnbocsánat. Annakokáért szükséges, hogy a mennyei dolgoknak ábrázolatai
effélékkel (állatok vérével) tisztíttassanak meg, maguk a mennyei dolgok
azonban ezeknél különb áldozatokkal" (Zsid 9:22-23), Krisztus drága
vérével.
A megtisztítás mind a jelképes, mind pedig a valóságos
szolgálatban vérrel történt, illetve történik: az előbbiben állatok vérével, az
utóbbiban Krisztus vérével. Pál elmondja, hogy miért kell a megtisztításnak
vérrel történnie. Azért, mert vérontás nélkül nincs bűnbocsánat. A megbocsátás,
illetve a bűnök eltávolítása az elvégzendő feladat. De mi köze lehet a bűnnek a
templomhoz - a mennyeihez, illetve a földihez? Megtudhatjuk a jelképes
szolgálatból, mert a földön ténykedő papok "a mennyei dolgok ábrázolatának
és árnyékának" szolgáltak (Zsid 8:5).
A földi templomszolgálat két részből állt: a papok naponta
szolgáltak a szenthelyen, a főpap pedig egyszer egy évben a szentek szentjében
végezte az engesztelés különleges munkáját: megtisztította a templomot. A
bűnbánó bűnösök nap mint nap hozták áldozatukat a templom ajtajához, és kezüket
az áldozat fejére téve megvallották bűneiket. A bűnös így jelképesen önmagáról
az ártatlan áldozatra helyezte bűneit, majd az állatot megölte. "Vérontás
nélkül nincsen bűnbocsánat" - mondja az apostol. "A testnek élete a
vérben van" (3Móz 17:11). Isten megsértett törvénye a törvényszegő életét
követelte. A vér az elveszett bűnöst képviselte, bűnét pedig az áldozat
hordozta. Az áldozat vérét a pap bevitte a szentélybe, és a függöny elé
hintette. A függöny mögött volt a frigyláda, és benne a bűnös által megsértett
törvény. E szertartással a bűn a vér útján jelképesen átkerült a templomra. A
vért nem mindig vitték be a szentélybe. Egyes esetekben a pap a húst megette,
ahogy Mózes megparancsolta Áron fiainak: "Néktek adta azt az Úr a
gyülekezet vétkének hordozásáért" (3Móz 10:17). Mindkét szertartás
egyaránt azt szimbolizálta, hogy a bűn átkerült a bűnbánóról a templomra.
Ez a munka egész évben nap mint nap folyt. Izrael bűnei így
kerültek át a templomra, és eltávolításuk különleges szolgálatot igényelt.
Isten megparancsolta, hogy a pap mindkét szent helyiségért végezzen
engesztelést: "a szenthelynek Izrael fiainak tisztátalanságai és vétkei
miatt, mindenféle bűnei miatt; így cselekedjék a gyülekezet sátorával is, amely
közöttük van, az ő tisztátalanságaik közepette. " Az oltárért is
engesztelést kellett végezni: "tegye tisztává, és... szentelje meg az
Izrael fiainak tisztátalanságaitól" (3Móz 16:16.19)
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
18
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
"Szeretlek, Uram, erősségem!" (1. vers). Ebben a
versben a szeretetet jelentő héber szó, egy nagyon gyöngéd kifejezés. Egy
túláradó szeretetet jelent, amilyet a szerelmesek éreznek egymás iránt, vagy az
édesanyák éreznek újszülött csecsemőjük iránt. Dávid ilyen szeretettel szerette
Istent, és ilyen szeretettel szeret bennünket az Isten. És te ilyen szeretettel
szereted Istent?
Az este, amikor
elaltattam a kisfiamat, lehajoltam, hogy megpusziljam a homlokát. Olyan jó
illata volt. Nincs olyan illatszer, mint a kis csecsemőd feje, és mivel Simon
16 hónapos, tudtam, hogy ezek a pillanatok nem tartanak soká. Talán az
illatának a belégzése volt az az eszköz, amely által megpróbáltam
belekapaszkodni ezekbe a tökéletes és meghitt pillanatokba, abba a leírhatatlan
érzésbe, amely azzal jár együtt, hogy először vagyok anyuka. Annyira szeretem a
kis fickót, hogy ha oda kellene adnom az életem a megmentéséért, minden
tétovázás nélkül megtenném.
Miközben a kis Simonnal
otthon vagyok, a férjem, akivel öt éve vagyunk házasok, hosszú útról érkezik
haza a hajnali órákban. Annak ellenére, hogy csak két napig volt távol, annyira
szeretem, hogy a szívem türelmetlen és azt akarja, hogy azonnal itt legyen.
Annyira izgatott vagyok, hogy nemsokára láthatom, hogy nem tudok elaludni,
mielőtt megérkezne.
Dávid bensőséges és túláradó szeretettel szereti Istent, a tapasztatok miatt, amit együtt átéltek. Dávid tudta, hogy milyen az, amikor Isten a szabadítója. A 18. zsoltárral Istent dicsőíti, akinek végtelen hatalma megszabadította őt a szeszélyes Saultól. Dávid tudta, hogy milyen az, amikor egyedül Isten a mentőkötele, milyen az, amikor egyedül Isten irgalmára hagyatkozhat, milyen igazán szerelmesnek lenni Istenbe, és milyen Isten jelenléte és cselekedete életének legmélyebb pontján is. Tapasztalta, hogy milyen az Isten és az Ő Messiása, és tudta, hogy egy napon áldozati Bárány lesz.
Kész vagyok-e bevonni
Istent életem minden történésébe, úgy ahogy Dávid tette? Kész vagyok érte élni?
Vágyom-e arra, hogy minden lépésemmel az Ő lábnyomát kövessem, és hogy még
többet kapjak szabadító erejéből? Ha ez az én vágyam és a tied, akkor az Isten iránti
szeretetünk egyre meghittebb és egyre mélyebb lesz, ahogy az irántunk való
szeretetének megtapasztalása is.
Marla Samaan Nedelcu
237. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
23. fejezetéhez
(február 16-22.).
Évekkel ezelőtt egy ismerősöm, aki akkor még
lelkész volt, ezt mondta nekem: „A mennyei szentély nem lehet valóságos. A
mennyben nincsen vér.” Elvetette az egész elgondolást.
Valamiért sehogy sem értette meg igazán a
szentély szimbolikus természetét, és hogy milyen tökéletesen mutatja be a földi
szentély a végső mennyei valóságot. Pedig ez a páratlan szépségű jelképrendszer
lélegzetelállító. Például, a kerubok, amelyek lefelé szegezik tekintetüket a
frigyláda tetejére, szemléltetik a mennyei angyalokat, ahogy csodálják és eltűnődnek
rajta, hogy Isten milyen tökéletesen összeillesztette a kegyelmet és az
igazságot a megváltás tervében. A szentély minden egyes részletében Isten
egy-egy mennyei folyamatot állított párba egy-egy földi valósággal. Ez segít
jobban megértenünk az Istentől származó helyreállítás üdvözítő folyamatát.
Tizennyolc évszázadon keresztül a mennyei
szentélyben Krisztus a vérével érvelt a szeretett elveszett gyermekeiért,
bizonyítékként bemutatván a megsebzett kezeit, lábait és oldalát, amelyek a
megváltásra igazolást nyújtottak. A vére elvégezte a megtisztítást.
Valamiképpen a barátom elmulasztotta felismerni
a szentély szépségének gyönyörű jelképrendszerét. Sosem fogta fel a megsebzett
Közbenjáró gyönyörű titokzatosságát, aki megadta a végső árat, hogy megváltsa
gyermekeit. Mindent emberi nézőpontból próbált ésszerűsíteni, és így elkerülte
a szentély üzenete. Végső soron a szentély rendszere Isten szívét tárja fel
előttünk, aki egy elképesztő, kockázatos tervet dolgozott ki arra, hogy
helyreállítson minket a meghittség legmagasabb, szent fokozatára, az
örökkévalóság számára.
A szentély üzenete gyönyörű bepillantást jelent
Isten szerető szándékaiba a jövőt illetően. Bölcs dolog részünkről, ha elmerünk
abban a titokzatosságban, amelyet az angyalok hódolattal csodálnak. Ahogyan
Einstein fogalmazott egyszer: „Meg akarom ismerni Isten gondolatait; a többi
csupán részletkérdés.”
Lori Engel
lelkész
Eugene, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés