2021. május 25., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - május 25 - KEDD - Máté 27

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/



Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – E.G. White Az imádság 8. fejezet 2139. nap

8. fejezet (3. rész) – A GYŐZEDELMES IMÁDSÁG

A győzedelmes imában ne legyenek könnyek és kételyek. – Sokan tusakodnak különleges győzelmekért és áldásokért, hogy valamely nagy ügyet vihessenek végbe. Azt gondolják, hogy elnyeréséért imában és könnyekkel kell keservesen küzdeniük. Amikor a testvérek imádkozó szívvel kutatják az írásokat, hogy megismerjék Isten kifejezett akaratát, majd szívük mélyéből egyetlen fenntartás és maguk kényeztetése nélkül azt is teszik, nyugalmat találnak. Minden önkínzásuk, összes könnyük és tusájuk sem hozza meg a vágyott áldást. Teljesen feladják énjüket. Végezzék a kínálkozó feladatot, értékeljék Isten kegyelmének gazdagságát, melyet mindenkinek megígért, aki hittel kéri. – Bizonyságtételek 9. kötet, 165. o.

Forró és állandó imádkozásra van szükség. – Ha az emberiség Megváltója, az Isten Fia, szükségét érezte az imának, mennyivel inkább fontos, hogy mi, bűnös, gyenge emberek is felismerjük annak szükségét, hogy bensőségesen és állandóan imádkozzunk Istenhez!

Mennyei Atyánk arra vár, hogy ránk áraszthassa az áldások teljességét. Kiváltságunk, hogy szüntelenül merítsünk és igyunk határtalan szeretete forrásából. Nem különös mégis, hogy olyan keveset imádkozunk? Isten mindig kész meghallgatni legkisebb gyermekének is szívből fakadó imáját, és mi mégis oly kevés hajlandóságot mutatunk arra, hogy Isten elé vigyük kívánságainkat. Vajon mit gondolnak a mennyei angyalok a gyenge, elhagyott és kísértésnek kitett emberiségről, amikor látják, hogy Isten végtelen szeretete sokkal többet óhajt nékik adni, mint amennyit kérni tudnának, de ők mégis oly keveset imádkoznak, és oly kishitűek? Az angyaloknak öröm Istent szolgálni és az Ő közelében tartózkodni. Legnagyobb örömük, hogy Istennel közösségben lehetnek; ám e föld fiai, akiknek pedig oly nagy szükségük van arra a segítségre, melyet egyedül Ő adhat, elégedetteknek látszanak Isten Lelkének világossága és a vele való közösség hiányában is.

A gonosz sötétsége körülveszi azokat, akik az imát elhanyagolják. A kísértés szavai, melyeket Sátán súg a fülükbe, bűnre csábítják őket, mivel az ima magasztos kiváltságát nem használják fel állandóan. Miért is vonakodnak Isten gyermekei imádkozni, holott tudják, hogy az ima kulcs a hit kezében, mely megnyithatja a mennyei tárház ajtaját, ahol a Mindenható kincseinek forrásai vannak felhalmozva? Folytonos ima és buzgó éberség nélkül abban a veszélyben vagyunk, hogy hanyagokká válunk, és letérünk az egyenes ösvényről. Ellenfelünk folytonosan akadályozni akarja a kegyelem trónjához vezető utunkat, hogy a bensőséges imát és hitet nélkülözve ne jussunk ahhoz a kegyelemhez és erőhöz, amellyel a kísértéseket legyőzhetjük. – Jézushoz vezető út, 93–94. o.

Küzdjetek imában, mint Jákob. – Légy lelkiismeretes és őszinte! Sokat tehet az igaz odaadó könyörgése. Ha imádkozol, küzdj, mint Jákob! Gyötrődj! Jézus a kertben nagy vércseppeket izzadt. Neked is meg kell feszítened erődet. Ne gyere ki a szobádból, míg Istenben erősnek nem érzed magad! Aztán légy éber, s míg őrködsz és imádkozol, el tudod nyomni gonosz hajlamaidat. Isten kegyelme meg tud, és meg is fog jelenni benned. – Bizonyságtételek 1. kötet, 158. o.

Jákob győzött, mert állhatatos és határozott volt. Tapasztalata a kitartó ima hatalmát tanúsítja. Most kell megtanulnunk a győzelmes ima, a rendületlen hit leckéjét. Krisztus egyházának és a keresztény embernek nem azok a legnagyobb győzelmei, amelyeket tehetséggel vagy műveltséggel, gazdagsággal vagy az emberek jóindulatával elér, hanem amelyeket Isten fogadótermében arat, amikor komoly, küzdő hite belekapaszkodik Isten hatalmának erős karjába.

Aki nem hajlandó minden bűnt elhagyni és buzgón könyörögni Isten áldásáért, az nem nyer áldást. De mindazok, akik megragadják Isten ígéreteit, ahogyan Jákob is, buzgók és állhatatosak, hozzá hasonlóan elérik céljukat. – Pátriárkák és próféták, 203. o.

 

Mai Bibliai szakasz: Máté 27

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9%2027&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9%2027&version=NT-HU

E fejezet örökíti meg Jézus tárgyalását Pilátus előtt, valamint keresztre feszítését, halálát és temetését. Ebben a fejezetben találhatjuk a Júdás öngyilkosságáról szóló leírást is. Hiszem, hogy Krisztus hatalmas cselekedetének – hogy szenvedett és meghalt bűneinkért – ünneplése mellett igen fontos erkölcsi tanulságokat vonhatunk le Júdás, Barabbás és Pilátus történetéből is.

Nekem úgy tűnik, hogy a Barabbást választó tömeg és Júdás jelleme sok hasonlóságot mutat. Júdásról több beszámolóból is megtudhatjuk, abban a reményben szolgálta Jézust, hogy magas rangú társadalmi tisztséget tölt majd be a Mester új, messiási országában. Amikor Jézus nem használta isteni erejét önmaga megszabadítására, Júdás rádöbbent, hogy Krisztus keresztre feszítése elkerülhetetlen. Júdás reményei, hogy Krisztus és vallása által jelentős, befolyásos emberré lehet, ezzel szertefoszlottak. Krisztus már nem volt hasznos számára, és a harc, mely Jézus Krisztus valódi céljának megítélése ellen dúlt benne, végül öngyilkosságában tetőzött.

Júdáshoz hasonlóan a nép is olyan Messiásra vágyott, aki megszabadítja a rómaiaktól, és a világ uraivá teszi őket. Így amikor a szelíd Jézus és a tapasztalt harcos Barabbás között kellett választaniuk, a harcos mellett döntöttek, mert úgy tűnt, ő jobban segítheti őket világi céljaik elérésében, hogy Isten és a vallás hatalma által naggyá legyenek. Ismét láthatjuk, menyire elvakíthatja az ember erkölcsi ítélőképességét az ideológiai meggyőződése. Ráveheti, hogy álmai elérése érdekében ésszerűnek, elfogadhatónak tartson bármely igazságtalanságot vagy erkölcstelenséget.

S lássuk végül Pilátust, aki tudta, hogy Jézus ártatlan, mégis gonoszul megkorbácsoltatta Őt, csupán azért, hogy a felbolydult tömeg igényét megpróbálja kielégíteni, és megőrizze kormányzói tekintélyét. Mivel első próbálkozása nem járt sikerrel, a lázadás elkerülése érdekében átadott egy teljesen ártatlan embert a legkegyetlenebb ítélet végrehajtására. Vajon miért? Mert kormányzói tisztségének megőrzése fontosabb volt számára, mint az erkölcs, vagy az igazság. Milyen könnyen vakká teheti a lelki dolgok iránt még a legműveltebb, legtájékozottabb embert is a gőgös öntudat és az önös érdek! Bárcsak mindig alárendelnénk önző öntudatunk igényeit Krisztus uralmának!

Stephen Bauer

303. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 8. fejezetéhez (május 23-29.).

A kommunikációnak kulcsszerepe van mindenféle kapcsolatban. Isten képére teremtettünk, amiből arra következtethetünk, hogy Isten is szeret beszélgetni. Tudja, mit gondolunk, mégis vágyik arra, hogy elmondjuk neki közvetlenül. Azt találtam a Bibliában, hogy amikor Isten az emberekhez beszélt, gyakran kérdéseket tett föl. Isten vágyik arra, hogy hallja, amint hozzá beszélünk és elmondjuk az érzéseinket.

Nemrégiben elszomorított egy közeli kapcsolatomban a kommunikáció hiánya. Fájdalmas volt, és meglehetősen szomorú voltam miatta. A helyzetet Isten elé tártam imában. Ő elkezdte megmutatni nekem, hogy Ő is így érzi magát, amikor nem töltök elég időt a vele való személyes beszélgetéssel. Mélyen bántja Őt. Mondj el Jézusnak mindent, beleértve, hogy érzel, aztán kérd meg Őt, hogy segítsen olyan jellemet kialakítani, amellyel Ő szeretné, hogy rendelkezz. Mondd el neki az összes szükségletedet, félelmedet, örömödet és szomorúságodat. Úgy találtam, hogy ha elképzelem, hogy egy dobozba teszem mindazt, ami aggaszt, és átadom a Megváltómnak, Ő elveszi azt a terhet. Ő megígéri, hogy segít cipelni a terheinket és békét ad nekünk! Valahányszor megtesszük, igazi béke és nyugalom vesz rajtunk erőt és tölti meg a szívünket. Talán nem csak egyszer kell megismételnem ezt az eljárást, de Ő még sosem hagyott cserben!

„Legyen szokásotok a Megváltóval beszélgetni, amikor egyedül vagytok, amikor az utcán jártok, vagy amikor mindennapi munkátokban szorgoskodtok!” (Az imádság, 76. o.)

Cheri Holmes

sürgősségi osztályon dolgozó nővér, Lynden, Washington, USA

Fordította Gősi Csaba

2021. május 24., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - május 24 - HÉTFŐ - Máté 26

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/



Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – E.G. White Az imádság 8. fejezet 2138. nap

8. fejezet (2. rész) – A GYŐZEDELMES IMÁDSÁG

A kitartó imának nagy értéke van. – Az az ima igen hatékony, mely hívő, buzgó, őszinte szívből fakad. Isten nem mindig úgy felel imánkra, amint elvárnánk, hiszen lehet, hogy nem azt kérjük, ami a legáldásosabb lenne számunkra, [72] de végtelen szeretetével és bölcsességével azokat adja meg, amelyekre legnagyobb szükségünk van. – Bizonyságtételek 4. kötet, 531. o.

Ne akarjatok túl hamar kikerülni Isten karjaiból. – Kérdeztem az angyalt, miért nincs több hit és erő Izraelben? Így felelt: „Ti nagyon hamar elengeditek a Mindenható karját. Szálljon fel fohászotok Isten királyi székéhez, és tartsatok ki erős hitben. Az ígéretek bizonyosak. Higgyétek, hogy elnyeritek azokat a dolgokat, amikért könyörögtök, és akkor mind meglesznek azok.”

Ezután Illésre hívták fel a figyelmemet. Hozzánk hasonló ember volt, de áhítattal és buzgón imádkozott. Hite kiállta a próbát. Hétszer könyörgött az Úrhoz, és végül megjelent a felhő. Láttam, hogy az Úr ígéreteiben kételkedünk, és az Urat hitetlenségünkkel megsértettük. Így szólt az angyal: „Öltsétek magatokra az Úr fegyverzetét; mindenekelőtt pedig öltsétek fel a hit pajzsát. Ez óvja meg szíveteket, ez óvja meg egész életeteket a gonosz tüzes nyilaitól.”

Ha az ellenségnek sikerül a gyengék szemét Jézusról eltéríteni, s ha tekintetüket saját méltatlan voltukra irányíthatja ahelyett, hogy Jézus érdemeivel, szeretetével és kegyelmével foglalkoznának, akkor elérte célját: megrabolta őket hitük pajzsától. Védtelenül lesznek kitéve kísértéseinek. Tekintsünk hát állandóan Jézusra, bízzunk Őbenne, és akkor hitünk megerősödik. – Tapasztalatok és látomások, 73. o.

Tartsatok ki az imában bizonytalankodás nélkül. – Amikor valaki kitartóan fohászkodik Istenhez Jézus nevében (a Jézus Krisztus neve az egyetlen az ég alatt, amely által üdvösséget nyerhetünk), állhatatossága és komolysága mögött Isten ígérete rejtőzik, mely biztosítja őt, hogy válaszolni fog imájára gazdagon, sokkal gazdagabban, mint gondolnánk. Amellett, hogy a Jézus nevére hivatkozunk, szavainkat a Szentlélek forró biztatása hatja át. „Maga a Lélek esedezik miérettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal” – olvashatjuk Róma 8:26. versében. Komoly hittel imádkozzunk, és akkor kéréseink feljutnak a kegyelem trónjához. Legyünk állhatatosak az imában, ne kételkedjünk Isten ígéreteiben. Isten nem azt mondja, hogy kérjünk egyszer, és Ő válaszolni fog. Arra tanít, hogy imádkozzunk szüntelenül, és higgyük, hogy megkapjuk Tőle a kért dolgokat. Isten válaszol imáinkra. – The Gospel Herald, 1902. május 28.

Égő imákra van szükség, nem pedig gyenge, félszívvel elmondott imákra. – Nagyon nagy szükség van az imára – olyan imára, amilyet Dávid mondott, amikor így kiáltott fel: „Ahogy a szarvas a forrás vizére kívánkozik, úgy vágyakozik a lelkem utánad, Uram!” „Törvényed után vágyakozom.” „Vágyakozom szabadításodra.” „Lelkem eleped a vágytól, mert folyvást törvényed után vágyakozik.” Ez a küzdő ima lelkülete, amilyen a zsoltáros királyé volt.

Dániel úgy könyörgött Istenhez, hogy nem magasztalta magát, hogy jóságot sem tulajdonított magának: „Hallgass meg, Uram! Bocsásd meg, Uram! Figyelj rám, Uram! Cselekedj tenmagadért, és ne késlekedj!” Ezt nevezi Jakab az igazak eredményes, önmegtagadó könyörgésének. Krisztusról mondták: „Majd halálfélelem vett erőt rajta, és még állhatatosabban imádkozott.” Milyen ellentétei ennek a menny fönségese által könyörgött közbenjárásnak a gyönge és hideg imák, melyeket Istennek ajánlanak. Sokan megelégednek a száj szolgálatával, és alig akad, aki őszintén, komolyan, szeretettel vágyik Isten után. – Bizonyságtételek 4. kötet, 534. o.

 

Mai Bibliai szakasz: Máté 26

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9%2026&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9%2026&version=NT-HU

Máté 26-ban kezdődnek el Jézus földi életének utolsó órái az evangélium feljegyzésében. Ebben a fejezetben egy összeesküvés leírását találjuk, hogy megöljék Jézust, valamit a húsvét, az úrvacsora, Jézus elárultatása és Péter tagadásának feljegyzését. A húsvét és az úrvacsora szimbólumai széles körben ismertek, ezért most inkább a Jézus elleni összeesküvés dinamikájára és a Megváltó elárultatására fogunk összpontosítani.    

Ismerjük Jézus több mint három éves nyilvános szolgálatának a történetét. A vallásos vezetők próbára tették Jézust, de nem tudták becsapni vagy tőrbe ejteni őt. Jézus olyan tiszta erkölcsi életet élt és tanított, amilyet soha senki, sem előtte, sem utána. A papok és a vallásos vezetők azonban, akik önjelölt oltalmazói voltak a zsidó teológiának és erkölcsnek, összeesküvést szőnek ellene, az ártatlan ember ellen. Azért tették ezt, mert úgy vélték, hogy veszélyt jelent a nép feletti hatalmukra. Hogyan lehettek az Isten által kinyilatkoztatott erkölcs tanítói ennyire erkölcstelenek?

Amikor a vallás a személyes fontosság és hatalom eszköze lesz, az ilyen ember hajlik arra, hogy egy ideológiai identitást fejlesszen ki magában, amelyet kész megvédeni még halála árán is (vagy legalábbis így gondolja). Ezen a ponton a személyes identitás sokkal dominánsabb lesz az erkölcsi döntésekben, mint az adott tény vagy az isteni kinyilatkoztatás. Minden támadás ez ellen az identitás ellen bősz ellenállással fog találkozni. Jézus tanítása a személyes hatalomról, hogy aki közöttetek a legnagyobb, legyen a ti szolgátok, szöges ellentétben áll az azonosság vezérelte teológiával és etikával. Jézus tanítása és példája komoly támadást jelentett a papok azonosságtudatára vonatkozóan, hiszen ők képviselték a tekintélyt és a hatalmat. E vallási vezetők gyakorlatilag mindenféle módszert megengedtek maguknak, akár etikus, akár etikátlan volt is, hogy megvédjék saját azonosságtudatukat, és az intézményi struktúra identitását. Amikor nehéz vitákkal találjuk szembe magunkat az egyházban, óvatosaknak kell lennünk, hogy a személyes vagy kollektív azonosságunk ne szorítsa ki a helyéről azt a tanítható lelkületet, amely az Isten akaratát választja, kerüljön az bármibe.

Stephen Bauer

303. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 8. fejezetéhez (május 23-29.).

A kommunikációnak kulcsszerepe van mindenféle kapcsolatban. Isten képére teremtettünk, amiből arra következtethetünk, hogy Isten is szeret beszélgetni. Tudja, mit gondolunk, mégis vágyik arra, hogy elmondjuk neki közvetlenül. Azt találtam a Bibliában, hogy amikor Isten az emberekhez beszélt, gyakran kérdéseket tett föl. Isten vágyik arra, hogy hallja, amint hozzá beszélünk és elmondjuk az érzéseinket.

Nemrégiben elszomorított egy közeli kapcsolatomban a kommunikáció hiánya. Fájdalmas volt, és meglehetősen szomorú voltam miatta. A helyzetet Isten elé tártam imában. Ő elkezdte megmutatni nekem, hogy Ő is így érzi magát, amikor nem töltök elég időt a vele való személyes beszélgetéssel. Mélyen bántja Őt. Mondj el Jézusnak mindent, beleértve, hogy érzel, aztán kérd meg Őt, hogy segítsen olyan jellemet kialakítani, amellyel Ő szeretné, hogy rendelkezz. Mondd el neki az összes szükségletedet, félelmedet, örömödet és szomorúságodat. Úgy találtam, hogy ha elképzelem, hogy egy dobozba teszem mindazt, ami aggaszt, és átadom a Megváltómnak, Ő elveszi azt a terhet. Ő megígéri, hogy segít cipelni a terheinket és békét ad nekünk! Valahányszor megtesszük, igazi béke és nyugalom vesz rajtunk erőt és tölti meg a szívünket. Talán nem csak egyszer kell megismételnem ezt az eljárást, de Ő még sosem hagyott cserben!

„Legyen szokásotok a Megváltóval beszélgetni, amikor egyedül vagytok, amikor az utcán jártok, vagy amikor mindennapi munkátokban szorgoskodtok!” (Az imádság, 76. o.)

Cheri Holmes

sürgősségi osztályon dolgozó nővér, Lynden, Washington, USA

Fordította Gősi Csaba

2021. május 23., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - május 23 - VASÁRNAP - Máté 25

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/



Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – E.G. White Az imádság 8. fejezet 2137. nap

8. fejezet (1. rész) – A GYŐZEDELMES IMÁDSÁG

Ne szakadjatok el Isten ígéreteitől! – Minden szent, aki igaz szívvel fordul Istenhez, hittel küldve hozzá kéréseit, választ kap imáira. Hitetek ne engedje el Isten ígéreteit, ha nem látjátok vagy nem értitek imáitokra a közvetlen választ. Ne féljetek, bízzátok magatokat Istenre. Támaszkodjatok biztos ígéretére: „Kérjetek és adatik néktek!” Isten bölcsebb, mintsem tévedjen, és túl jó, hogy bármely jó dolgot visszatartson egyenesen járó szentjeitől. Az ember tévedhet. Bár becsületes szívvel küldi fel kéréseit, nem mindig kéri azt, ami javára vagy Isten dicsőségére lenne. Amikor ez történik, bölcs és jóságos Atyánk hallja imáinkat, és felel rájuk, néha azonnal is. De azt adja, ami a leginkább javunkra van, és legjobban szolgálja dicsőségét. Áldásokat áraszt ránk. Ha be tudnánk pillantani tervébe, világosan látnánk, hogy tudja, mi szolgál javunkra, és meghallgatja imánkat. Semmi ártalmasat nem ad. Áldásokat küld, amelyekre szükségünk van ahelyett, amit kértünk, mivel az nem használna, hanem ártana nekünk.

Ha nem is válaszol azonnal imáinkra, mi ragaszkodjunk szilárdan hitünkhöz, ne legyünk bizalmatlanok, mert az elválaszt minket Istentől. Ha hitünk meginog, semmit sem kapunk tőle. Istenbe vetett bizalmunk legyen erős, és amikor a legnagyobb szükségünk van rá, záporként hull majd ránk az áldás. – Bizonyságtételek 1. kötet, 120–121. o.

Imádkozzunk forrón és kitartóan! – Isten nem azt mondja, hogy kérd egyszer, és megkapod, hanem arra szólít, hogy lankadatlanul, állhatatosan imádkozzunk. Ha kitartunk a könyörgésben, buzgóságunk erősödik, és még jobban vágyunk arra, amit kérünk. Krisztus így szólt Mártához Lázár sírjánál: „Ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét.” (Jn 11:40)

Sok embernek nincs élő hite. Ezért nem látja, hogy Isten milyen hatalmas. Gyengesége forrása a hitetlenség. Jobban bízik saját cselekedeteiben, mint abban, amit Isten tehet érte. Megpróbál Isten nélkül eredményeket elérni. Tervez, de keveset imádkozik. Nem bízik igazán Istenben. Azt gondolja, hogy hisz, pedig csak a pillanat hatása alá került. Nem ismeri fel, mire van szüksége, és hogy Isten kész adni. Ezért nem ismételgeti kéréseit az Úr előtt.

Olyan buzgón és kitartóan kell könyörögnünk, mint az a megszorult barát, aki éjfélkor ment kenyeret kérni. Minél buzgóbban és állhatatosabban kérünk, annál szorosabb lelki egységre jutunk Krisztussal. Több áldást kapunk, mert hitben erősödtünk.

A mi feladatunk imádkozni és hinni. Legyünk éberek, és imádkozzunk! Vigyázzunk, imádkozzunk, és az imákat meghallgató Istennel együtt dolgozzunk! Sose felejtsük el, hogy „Isten munkatársai vagyunk” (1Kor 3:9). Imáinkkal összhangban beszéljünk és cselekedjünk! A próba vagy azt tanúsítja, hogy hitünk őszinte, vagy pedig azt, hogy csak formaságból imádkozunk. A kettő között mérhetetlenül nagy a különbség. – Krisztus példázatai, 145–146. o.

 

Mai Bibliai szakasz: Máté 25

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9%2025&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9%2025&version=NT-HU

A második advent és az azt megelőző jelek leírása után Jézus egy illusztráció sorozattal szolgál, amelyek kihangsúlyoznak bizonyos dolgokat magával a második eljövetellel kapcsolatosan. Ez a magyarázó sorozat Máté 24:32-ben kezdődik, és folytatódik végig a 25. fejezetben. Két jeles téma emelkedik ki ezekből a kijelentésekből. Az első az időzítés és a meglepetés témája. Egyrészről a napot és az órát senki sem tudja (24:36), de tudhatjuk, hogy Jézus eljövetele egyre közeledik (24:32-35). De még akkor is, ha tudjuk, hogy közel van, sokakat meglepetésként fog érni (24:39), és Ő egy nem várt időben fog megérkezni (24:44). A nem várt idővel kapcsolatosan egyesek úgy vélekednek, hogy Jézus visszajövetele késik, és ez megzavarja őket a megfelelő felkészülésben (24:45-51; 25:1-13). Ezek a késésről szóló példázatok megadják a kulcsot ahhoz, hogy hogyan ne érjen meglepetés szerűen. Az a szolga, aki hűségesen dolgozik azon, hogy mestere érdekeit előmozdítsa, és nem lazsál egy vélt késés miatt, annak nem kell aggódnia vagy meglepődnie, ha a mestere bármikor visszatér. Mindig készenlétben van, és Jézus is ezt kéri tőlünk (24:44)   

A másik hangsúlyos téma az ítélet alapüzenetével kapcsolatos. A Noéra és az özönvízre, a hűséges és hűtlen szolgára tett utalás (24:36-51), a Tíz szűz, a Tálentumok és a Juhok és kecskék példázatával együtt a gonoszok és az igazak nagy különválasztására mutatnak, amely az ítéletben valósul meg. A két szolgáról szóló példázat a legvilágosabban mutat rá egy vizsgálati ítéletre. A mesterük, vagy királyuk jön, ellenőriz, értékel, vizsgálódik és elrendeli a jutalom vagy a büntetés ítéletét. Sorban több példázat is az ítélet témáját hangsúlyozza. Nagyon világos, hogy Jézus nem tanítja azt, hogy mindenki üdvözül (univerzalizmus). Továbbá az is nagyon világos, hogy Isten ítéletet tart, és felelősségre vonja az embereket. Azoknak nem kell félni az ítélettől, akik hűségesen kiveszik részüket a mester vagy a király ügyében, akik gyarapítják talentumaikat, és akik szolgatársaikkal méltósággal és kegyesen bánnak. Így kell készülnünk a második adventre: a Mester és Király szolgáiként aktívan kivesszük részünket Isten országának építésében.

Stephen Bauer

303. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 8. fejezetéhez (május 23-29.).

A kommunikációnak kulcsszerepe van mindenféle kapcsolatban. Isten képére teremtettünk, amiből arra következtethetünk, hogy Isten is szeret beszélgetni. Tudja, mit gondolunk, mégis vágyik arra, hogy elmondjuk neki közvetlenül. Azt találtam a Bibliában, hogy amikor Isten az emberekhez beszélt, gyakran kérdéseket tett föl. Isten vágyik arra, hogy hallja, amint hozzá beszélünk és elmondjuk az érzéseinket.

Nemrégiben elszomorított egy közeli kapcsolatomban a kommunikáció hiánya. Fájdalmas volt, és meglehetősen szomorú voltam miatta. A helyzetet Isten elé tártam imában. Ő elkezdte megmutatni nekem, hogy Ő is így érzi magát, amikor nem töltök elég időt a vele való személyes beszélgetéssel. Mélyen bántja Őt. Mondj el Jézusnak mindent, beleértve, hogy érzel, aztán kérd meg Őt, hogy segítsen olyan jellemet kialakítani, amellyel Ő szeretné, hogy rendelkezz. Mondd el neki az összes szükségletedet, félelmedet, örömödet és szomorúságodat. Úgy találtam, hogy ha elképzelem, hogy egy dobozba teszem mindazt, ami aggaszt, és átadom a Megváltómnak, Ő elveszi azt a terhet. Ő megígéri, hogy segít cipelni a terheinket és békét ad nekünk! Valahányszor megtesszük, igazi béke és nyugalom vesz rajtunk erőt és tölti meg a szívünket. Talán nem csak egyszer kell megismételnem ezt az eljárást, de Ő még sosem hagyott cserben!

„Legyen szokásotok a Megváltóval beszélgetni, amikor egyedül vagytok, amikor az utcán jártok, vagy amikor mindennapi munkátokban szorgoskodtok!” (Az imádság, 76. o.)

Cheri Holmes

sürgősségi osztályon dolgozó nővér, Lynden, Washington, USA

Fordította Gősi Csaba

2021. május 22., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - május 22 - SZOMBAT - Máté 24

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – E.G. White Az imádság 7. fejezet 2136. nap

7. fejezet (7. rész) – IMA ÉS ENGEDELMESSÉG

Tudjuk, hogy nem kevés a száma azoknak a kísértéseknek és veszélyeknek, amelyek ifjainkat fenyegetik… Olyan korban élünk, amelyben csakis úgy állhatunk ellen a gonosznak, ha állandóan őrködünk és imádkozunk. Isten értékes Igéje a mérce ifjaink számára, akik hűségesek kívánnak maradni a mennyek Urához. Tanulmányozniuk kell a Szentírást, szöveget szöveg után tanuljanak meg kívülről, és ismerjék meg azokat a tanításokat, amelyeket az Úr hagyott rájuk… Amikor próbák közt küszködnek, nyissák meg a Bibliát, és alázatos szívvel és hittel kérjenek az Úrtól bölcsességet, hogy felfedezhessék az utat, amelyen járniuk kell. – Th e Youth’s Instructor, 1887. augusztus 3.

Fiataljainknak szembe kell szállniuk minden rossz szokással, még a legkisebb veszéllyel fenyegető szokással is, mely eltávolíthatja a lelket szent kötelességeitől. Legyenek előre meghatározott időpontjaik az imádkozásra, amelyeket ne mulasszanak el egyetlenegyszer sem. Ha úgy harcolnak bűnös szokásaikkal, amelyeket elsajátítottak életükben, mint mielőtt szövetségre léptek volna Krisztussal, hamar elesnek, Sátán könnyű prédáivá válnak. De ha Isten Igéjével fegyverkeznek fel, amelyet kincsként zártak szívükbe és elméjükbe, sértetlenül vészelik át Sátán támadásait. – My Life Today, 315. o.

 

Mai Bibliai szakasz: Máté 24

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9%2024&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9%2024&version=NT-HU

Ebben a fejezetben Jézus elhagyja a templomot, amivel véget vet a lelki hatáskörről keletkezett vitáknak, amiket a Máté 21-23-ban feljegyzett vallási vezetők generáltak. Ahogy továbbmentek, Jézus megjövendölte a Templom teljes pusztulását (Mt 24:2). A tanítványok egy kis személyes beszélgetésre vágytak, hogy Jézustól magyarázatot kapjanak, melyet meg is kapnak, és ebben a híres válaszában említi meg Jézus a második eljövetelének jeleit is. Ezen jelek közül az egyiket a hetednapi adventista körökben gyakran félreértelmezik.

A 4-8. versekben jelekről, hamis krisztusokról, hamis prófétákról, háborúkról, éhínségekről és földrengésekről olvashatunk, „de még ez nem itt a vég” mert „mindez pedig a sok nyomorúságnak kezdete”. Ezeket a nyomorúságos időket Isten népének üldözése követi, árulások, még több hamis próféta, törvénytelenség, és elhidegülés (9-12. vers). De Jézus azt mondja, hogy aki mindvégig állhatatos marad, az megmenekül (13. vers). 

És itt érkezünk el a félreértelmezett szöveghez. „s az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég” Ez a vers prédikációkban gyakran úgy hangzik el, mintha Jézus feltételes módban mondta volna: „HA az evangélium az egész világon hirdettetik, AKKOR jön el a vég.” Ez az elhívásunkban is tükröződik, „fejezzük be a munkát, így Jézus el tud jönni.” Sok gyülekezeti tag hisz nekünk, de ráébrednek, hogy a nem-keresztény világ, mint például a 10-40-es ablak (10-40. szélességi fokig terjedő földrész), amely javarészt muszlim és hindu, a népesség gyorsabban növekszik, mint ahogyan a keresztények prédikálni tudnának nekik. Ezért néhány gyülekezeti tag úgy gondolhatja, hogy Jézus nem jöhet el addig, amíg minden egyes ember megismeri az evangéliumot, szóval nem is fog még jó ideig eljönni, emiatt az életüket annak alapján irányítják, hogy Jézus nem mostanában jön el. 

A valóságban Mt 24:14 görög szövegében ez egy ugyanolyan határozott állítás, mint a többi jövendölés, a háborúk, éhínségek, és földrengések. Nyelvtanilag a föld minden népének való prédikálás egy jel, nem pedig feltétel. A jó hír, hogy az evangéliumot prédikálják az egész világon, és hogy Jézus biztosan jön! Azért kell befejeznünk a munkát, mert Jézus jön, és nem azért, hogy el tudjon jönni. Mikor hisszük, hogy Jézus biztosan jön, és kevés időnk van felkészíteni a világot az eljövetelére, félre kell tennünk a haszontalan vitáinkat és ellentmondásainkat a gyülekezeti életben, hogy lelkileg megújulhassunk, és komolyan dolgozhassunk. Láttam már nem működő, akadékoskodó gyülekezeteket megújulni és harmonikus egységbe rendeződni, amikor megértették, hogy van egy munkánk, amit be kell fejezni, MERT Jézus közeledik, és ez teljességgel igaz. Az internet és a közösségi média erősödésével az Evangélium el tud terjedni a világban. Ez a szemünk előtt teljesedik be. Jézus bizonyosan eljön! Cselekedjünk a szerint, hogy hamar eljön, és készítsük fel a környezetünkben élőket az Ő eljövetelére!


Stephen Bauer

302. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 7. fejezetéhez (május 16-22.).

„Napról napra minden múló percben erőt kapok a próbáimhoz, Bízva az Atya bölcs adományaiban, Nincs okom az aggodalomra vagy félelemre. Az Ő szívének szeretete mindent felülmúl, Ő adja minden nap azt, amit legjobbnak ítél. Szeretettel, a fájdalom és az öröm részeként, a fáradtságot a békével és a pihenéssel vegyítve.” (532-es ének az angol adventista énekeskönyvben)

Az imádság által szívünket és elménket folyamatosan Istenhez emelhetjük. A nap során azt veszem észre magamon, hogy segítséget kérek, hogy gondolataimat eltereljem magamról, és Isten jó akaratára figyeljek. Amikor frusztráló és bosszantó érzések árasztják el az elmémet, azt tapasztaltam, ha azonnal Istenhez fordulok segítségért, akkor eltűnnek ezek az érzések. Harcban állunk a saját elménkért. Mindvégig résen kell lennünk a gonosszal szemben. Az egyetlen módja, hogy éberek maradjunk, ha a nap során mindig Jézushoz fordulunk segítségért.

Kezdjünk minden reggelt azzal, hogy a ránk következő napot odaszánjuk Istennek és elfogadjuk az Ő tervét, amit gondol életünk felől. A munkahelyemen van egy különleges helyem, ahova elvonulok, ha úgy veszem észre, túl sokat időzöm a saját érzéseimnél. Emlékeztetem magamat, hogy arra hívtak el, hogy segítsek másokon, és szolgáljam akár a munkatársaimat is. Az ént félre kell tenni. Viszont egyedül ez nem valósítható meg. Hidd el nekem, már próbáltam! Szántszándékkal vissza kell hívnom Jézust, hogy hassa át bensőmet az Ő Lelke. Ilyenkor anélkül, hogy tudatában lennék, mi is volt a bosszúság forrása, az hirtelen eltűnik. Többé már nem saját magamon van a fókusz, hanem Jézus kezeire és lábaira összpontosítok. Ily módon ismét béke járja át a szívemet és elmémet.

Uram, taníts meg minket, hogy visszataláljunk hozzád, ha elhagyjuk a szerető jelenlétedet!

Cheri Holmes

sürgősségi osztályon dolgozó nővér, Lynden, Washington, USA

Fordította Gősi Csaba

2021. május 21., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - május 21 - PÉNTEK - Máté 23

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/



Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – E.G. White Az imádság 7. fejezet 2135. nap

7. fejezet (6. rész) – IMA ÉS ENGEDELMESSÉG

Hinnünk kell, hogy Isten hall minket, majd éljünk imáinkkal összhangban. – Gyermekek és ifjak, jöjjetek terheitekkel és kételyeitekkel Jézushoz, és tudjátok meg, hogy Ő nem utasítja el kéréseiteket, és mindazt megadja, amire szükségetek van. Légy komoly és határozott! Bízz Isten ígéreteiben, és higgy benne kételkedés nélkül! Ne várj különös, meghatott érzelmekre, mielőtt az Úr felelne könyörgéseidre. Higgy az Úr szavaiban, és minden ügyedet helyezd az Ő kezébe igaz hittel, hogy könyörgésedet meghallgatja és a feleletet is megadja abban az időben és azon az úton, amelyen Ő jónak látja. Éld imádat! Alázattal járd utadat, és törekedj előre! – Üzenet az ifjúságnak, 123. o.

Ima a kegyelemért, hogy ellenálljunk a kísértésnek. – A mindennapi életben váratlan meglepetésekkel, csalódásokkal és kísértésekkel fogsz találkozni. Mit mond a Szentírás: „Álljatok ellene az ördögnek – erős bizalommal Istenben –, és elfut tőletek. Közeledjetek Istenhez, és közeledni fog hozzátok.” (Jak 4:7–8) „Fogja meg erősségemet, kössön békét velem, békét kössön velem!” (Ésa 27:5) Nézz Jézusra mindenkor mindenütt, őszinte szívből jövő csendes imában fordulj hozzá, hogy megismerd, miként valósítsd meg akaratát. Amikor az ellenség vízözönként tör reád, az Úr Lelke zászlót emel érted az ellenség ellen. Amikor már majdnem megadod magad, elveszted türelmedet és önuralmadat, hogy kemény és feljelentő, hibakereső és vádoló légy, akkor itt az ideje, hogy a mennybe küldd imádat: „Ó! Istenem, segíts nekem, hogy ellenálljak a kísértésnek, hogy minden keserűséget, haragot, gonosz beszédet eltávolítsak szívemből! Add nekem szelídségedet, alázatosságodat, türelmedet és szeretetedet! Ne engedd, hogy Megváltómat megalázzam! Ne engedd, hogy félreértsem feleségem, gyermekeim és hittestvéreim szavait és indítékait! Segíts, hogy kedves, könyörületes, gyengéd szívű és megbocsátó legyek! Segíts, hogy összetartó kapocs legyek otthonomban, hogy másoknak is bemutassam Krisztus jellemét.” – Boldog otthon, 214–215. o.

 

Mai Bibliai szakasz: Máté 23

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9%2023&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9%2023&version=NT-HU

Máté 23. fejezetében folytatjuk a vallási vezetők és Jézus közötti konfliktus tárgyalását, ami a dicsőséges bevonulással kezdődött. Ebben a fejezetben azonban a hatalom témája van a középpontban. Jézus azzal kezdi, hogy azt mondja az írástudóknak és a farizeusoknak, hogy helytelen, ahogy súlyos terheket tesznek az emberekre, ezzel gyakorolva a vallási hatalmat fölöttük, miközben ők maguk nem cselekednek saját utasításaik szerint. Még csak nem is segítettek az általuk elnyomottaknak elvégezni a rájuk rótt feladatokat (3-4. vers). Ezek a vezetők élvezték, hogy „rabbi”-nak, hatalommal bíró személynek nevezik őket (6-7. vers), és igen kedvükre volt a tisztségükkel járó tekintély (5. vers).

Ez a hatalom és tekintély téma ismétlődik a Krisztus által az írástudókra és farizeusokra kimondott nyolc „Jaj”-ban is (13-30. vers). Hatalmuk gyakorlása közben bezárják a Mennyek országát az emberek előtt, ők maguk vak vezetők (13. és 16 vers). Ezzel ellentétben Jézus azt mondja a követőinek: „ne hívassátok magatokat mesternek”, „Atyátoknak se szólítsatok senkit”, ne hívjanak titeket tanítóknak, „aki pedig a legnagyobb közöttetek, az legyen szolgátok” (8-11. vers)!

Krisztus sosem akarta, hogy a vallás a személyes hatalomgyakorlás eszköze legyen, mégis ahogyan a farizeusok és írástudók akkoriban, sokan ma is megpróbálják kihasználni az isteni hatalmat a saját személyes hatalmuk és céljaik érdekében. Némely egyházi vezető elnyomásban tartja a tagokat. Vannak szülők, akik Isten nevében fenyegetik a gyermekeiket, ezzel akadályozva meg, hogy a gyermekeknek pozitív kapcsolata lehessen Istennel és az egyházzal.

A fügefához hasonlóan azokban, akik vallási vagy személyes hatalmuk támogatatására és felépítésére eszközként használják a vallást, megvan az Istenért való lelkiség és termékenység látszata, de hiányzik belőlük az önfeláldozó szolgálat gyümölcse és a hasonlóság Krisztushoz. „Aki pedig a legnagyobb közöttetek, az legyen szolgátok!”

Stephen Bauer

302. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 7. fejezetéhez (május 16-22.).

„Napról napra minden múló percben erőt kapok a próbáimhoz, Bízva az Atya bölcs adományaiban, Nincs okom az aggodalomra vagy félelemre. Az Ő szívének szeretete mindent felülmúl, Ő adja minden nap azt, amit legjobbnak ítél. Szeretettel, a fájdalom és az öröm részeként, a fáradtságot a békével és a pihenéssel vegyítve.” (532-es ének az angol adventista énekeskönyvben)

Az imádság által szívünket és elménket folyamatosan Istenhez emelhetjük. A nap során azt veszem észre magamon, hogy segítséget kérek, hogy gondolataimat eltereljem magamról, és Isten jó akaratára figyeljek. Amikor frusztráló és bosszantó érzések árasztják el az elmémet, azt tapasztaltam, ha azonnal Istenhez fordulok segítségért, akkor eltűnnek ezek az érzések. Harcban állunk a saját elménkért. Mindvégig résen kell lennünk a gonosszal szemben. Az egyetlen módja, hogy éberek maradjunk, ha a nap során mindig Jézushoz fordulunk segítségért.

Kezdjünk minden reggelt azzal, hogy a ránk következő napot odaszánjuk Istennek és elfogadjuk az Ő tervét, amit gondol életünk felől. A munkahelyemen van egy különleges helyem, ahova elvonulok, ha úgy veszem észre, túl sokat időzöm a saját érzéseimnél. Emlékeztetem magamat, hogy arra hívtak el, hogy segítsek másokon, és szolgáljam akár a munkatársaimat is. Az ént félre kell tenni. Viszont egyedül ez nem valósítható meg. Hidd el nekem, már próbáltam! Szántszándékkal vissza kell hívnom Jézust, hogy hassa át bensőmet az Ő Lelke. Ilyenkor anélkül, hogy tudatában lennék, mi is volt a bosszúság forrása, az hirtelen eltűnik. Többé már nem saját magamon van a fókusz, hanem Jézus kezeire és lábaira összpontosítok. Ily módon ismét béke járja át a szívemet és elmémet.

Uram, taníts meg minket, hogy visszataláljunk hozzád, ha elhagyjuk a szerető jelenlétedet!

Cheri Holmes

sürgősségi osztályon dolgozó nővér, Lynden, Washington, USA

Fordította Gősi Csaba 

2021. május 20., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - május 20 - CSÜTÖRTÖK - Máté 22

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/



Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – E.G. White Az imádság 7. fejezet 2133. nap

7. fejezet (5. rész) – IMA ÉS ENGEDELMESSÉG

Az ima semmit sem ér, ha a szívünkben tudatos bűnt ápolunk. – „Megjelent ugyanis Istennek minden emberre üdvöt árasztó kegyelme, mely arra tanít, hogy szakítsunk az istentelenséggel és a világi vágyakkal, és éljünk mértéktartón, szentül és buzgón a világon.” Krisztus mondta: „Legyetek tökéletesek, amint mennyei Atyátok is tökéletes.” Mennyit is érhetnek imáitok, míg gonoszságra néztek szívetekben? Ha meg nem változtok, bele fogtok fáradni az intésekbe, mint Izrael gyermekei, és akárcsak ők, ti is el fogtok pártolni Istentől. Egyesek szavaikkal ugyan elismerik az intést, de szívükben mégis elutasítják. Azt folytatjátok, mint addig, csak épp kevésbé hajlotok Isten Lelkének ösztökélésére. Egyre jobban elvakultok, kevesebb a bölcsességetek, önuralmatok, erkölcsi erőtök, egyre kevésbé vágytok rá, és örvendeztek a vallásos gyakorlatoknak; és ha meg nem tértek, végül teljesen feladjátok Istenhez fűződő kapcsolatotokat. Nem értetek el határozott változást életetekben. Feddések érkeztek, mert nem ismertétek fel és nem értették meg jellemhibáitokat, az óriás különbséget a ti és a Krisztus élete között. Eddig úgy viselkedtetek, olyan álláspontra helyezkedtetek, hogy ne veszítsétek el testvéreitek bizalmát. – Bizonyságtételek 4. kötet, 332. o.

Az ima nem helyettesíti az engedelmességet. – Isten feltételekhez köti ígéretei teljesítését. Az ima nem foglalhatja el a kötelességteljesítés helyét. „Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok” – mondja Krisztus. – „Aki ismeri az én parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.” (Jn 14:15, 21) Aki az ígéretekre hivatkozva, de a feltételek teljesítése nélkül kér Istentől, megsérti Jahvét. Krisztus nevének emlegetésével formál jogot az ígéretek teljesítésére, de cselekedeteivel nem bizonyítja, hogy szereti Krisztust, és hisz benne. [68]

Jól meg kell vizsgálnunk, hogy milyen alapon közeledünk Istenhez.

Sokan nem teljesítik az imameghallgatás feltételeit. Ha kérünk, de nem engedelmeskedünk, olyan kötelezvényt akarunk az Úrral kiegyenlíttetni, amelynek feltételeit mi magunk nem teljesítettük. Az Úr elé tárjuk ígéreteit, és kérjük, hogy teljesítse őket. Ha ezt engedetlenségünk ellenére is megtenné, meggyalázná saját nevét.

Az ígéret így hangzik: „Ha énbennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és meglesz az néktek.” (Jn 15:7) János pedig ezt mondja: „Arról tudjuk meg, hogy megismertük Őt, ha az Ő parancsolatait megtartjuk. Aki ezt mondja: ismerem Őt, és az Ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság. Aki pedig megtartja az Ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete.” (1Jn 2:3–5) – Krisztus példázatai, 143–144. o.

 

Mai Bibliai szakasz: Máté 22

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9%2022&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9%2022&version=NT-HU

Máté 22. fejezetében számos leírást találunk arról, ahogyan a vallási vezetők próbára akarják tenni Jézust. A 34-40. verseket szeretném kiemelni. Nekem, mint etikával foglalkozó tanárnak rendkívül érdekes a törvénytudó esete, aki azt kérdezi Jézustól, melyik a legnagyobb parancsolat. Miért kérdez ilyesmit?

Amikor a törvénytudó a „törvény” szót használja, majdnem biztosan a Tórát, Mózes öt könyvét érti alatta. Krisztus napjaira a rabbik már réges-régen összeszámolták a rendelkezéseket, amelyekből 613-at találtak (beleértve a Tízparancsolatot is). Ennek a 613 parancsnak a megtartása került a középpontba annak érdekében, hogy Isten áldásait visszaszerezzék, és elkerüljenek egy újabb fogságot, mint amilyent Babilonban átéltek.

Ha valaki nem törvénytudó (ti. Biblia tudós), mennyire lehet reális számára, mint képzetlen „közönséges ember” számára, mind a 613 parancsolatra emlékezni? Az emberek többségét félelemmel töltené el, ha több mint 600 szabályt kellene észben-, és betartaniuk. Még egy írott listával a kezében is, az átlagember hajlamos elfelejteni néhányat. Ily módon logikus a kérdés, hogy melyik parancsolat vagy parancsolatok a legnagyobbak, legfontosabbak, amiket semmiképpen sem szabad elfelejteni? A törvénytudók nyilvánvalóan vitáztak erről egymás között. A Jézusnak feltett kérdés alapján arra következtethetünk, hogy a törvénytudók, hogy segítsenek az embereknek, osztályozták az előírásokat, voltak kevésbé fontosak és elhagyhatatlanok. Így ha valaki nem tudja fejben tartani mind a 613-at, jobb, ha olyanról feledkezik meg, ami kevésbé fontos.

Jézus válasza ezzel teljesen ellentétes képet fest Isten törvényéről, ami egész és oszthatatlan. Mind e parancsolatok mögött két alapelv húzódik meg: Szeresd Istent mindenekfelett, és szeresd felebarátodat. Minden más e kettőből következik. Így az egyszerű embernek nem kell 613 szabályt észben tartania. Csak kettőre van szüksége, amelyek megszentelt gondolkodásmód által minden helyzetre útmutatást adnak.

Túl egyszerű utakat keresni arra, hogy fontossági sorrendet állíthassunk fel Isten parancsolataival kapcsolatban, és így kihúzzuk magunkat a felelősség alól bizonyos szituációkban. Bárcsak felfedeznénk a két parancsolatban rejlő erőt ahelyett, hogy kibúvókat keresnénk a kötelességek alól, vagy a rendszabályok új, szükségtelen rétegeit alkotnánk meg magunk és mások számára.

Stephen Bauer

302. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 7. fejezetéhez (május 16-22.).

„Napról napra minden múló percben erőt kapok a próbáimhoz, Bízva az Atya bölcs adományaiban, Nincs okom az aggodalomra vagy félelemre. Az Ő szívének szeretete mindent felülmúl, Ő adja minden nap azt, amit legjobbnak ítél. Szeretettel, a fájdalom és az öröm részeként, a fáradtságot a békével és a pihenéssel vegyítve.” (532-es ének az angol adventista énekeskönyvben)

Az imádság által szívünket és elménket folyamatosan Istenhez emelhetjük. A nap során azt veszem észre magamon, hogy segítséget kérek, hogy gondolataimat eltereljem magamról, és Isten jó akaratára figyeljek. Amikor frusztráló és bosszantó érzések árasztják el az elmémet, azt tapasztaltam, ha azonnal Istenhez fordulok segítségért, akkor eltűnnek ezek az érzések. Harcban állunk a saját elménkért. Mindvégig résen kell lennünk a gonosszal szemben. Az egyetlen módja, hogy éberek maradjunk, ha a nap során mindig Jézushoz fordulunk segítségért.

Kezdjünk minden reggelt azzal, hogy a ránk következő napot odaszánjuk Istennek és elfogadjuk az Ő tervét, amit gondol életünk felől. A munkahelyemen van egy különleges helyem, ahova elvonulok, ha úgy veszem észre, túl sokat időzöm a saját érzéseimnél. Emlékeztetem magamat, hogy arra hívtak el, hogy segítsek másokon, és szolgáljam akár a munkatársaimat is. Az ént félre kell tenni. Viszont egyedül ez nem valósítható meg. Hidd el nekem, már próbáltam! Szántszándékkal vissza kell hívnom Jézust, hogy hassa át bensőmet az Ő Lelke. Ilyenkor anélkül, hogy tudatában lennék, mi is volt a bosszúság forrása, az hirtelen eltűnik. Többé már nem saját magamon van a fókusz, hanem Jézus kezeire és lábaira összpontosítok. Ily módon ismét béke járja át a szívemet és elmémet.

Uram, taníts meg minket, hogy visszataláljunk hozzád, ha elhagyjuk a szerető jelenlétedet!

Cheri Holmes

sürgősségi osztályon dolgozó nővér, Lynden, Washington, USA

Fordította Gősi Csaba