Higgyetek az Ő prófétáinak - május 20 - CSÜTÖRTÖK - Máté 22

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – E.G. White Az imádság 7. fejezet 2133. nap

7. fejezet (5. rész) – IMA ÉS ENGEDELMESSÉG

Az ima semmit sem ér, ha a szívünkben tudatos bűnt ápolunk. – „Megjelent ugyanis Istennek minden emberre üdvöt árasztó kegyelme, mely arra tanít, hogy szakítsunk az istentelenséggel és a világi vágyakkal, és éljünk mértéktartón, szentül és buzgón a világon.” Krisztus mondta: „Legyetek tökéletesek, amint mennyei Atyátok is tökéletes.” Mennyit is érhetnek imáitok, míg gonoszságra néztek szívetekben? Ha meg nem változtok, bele fogtok fáradni az intésekbe, mint Izrael gyermekei, és akárcsak ők, ti is el fogtok pártolni Istentől. Egyesek szavaikkal ugyan elismerik az intést, de szívükben mégis elutasítják. Azt folytatjátok, mint addig, csak épp kevésbé hajlotok Isten Lelkének ösztökélésére. Egyre jobban elvakultok, kevesebb a bölcsességetek, önuralmatok, erkölcsi erőtök, egyre kevésbé vágytok rá, és örvendeztek a vallásos gyakorlatoknak; és ha meg nem tértek, végül teljesen feladjátok Istenhez fűződő kapcsolatotokat. Nem értetek el határozott változást életetekben. Feddések érkeztek, mert nem ismertétek fel és nem értették meg jellemhibáitokat, az óriás különbséget a ti és a Krisztus élete között. Eddig úgy viselkedtetek, olyan álláspontra helyezkedtetek, hogy ne veszítsétek el testvéreitek bizalmát. – Bizonyságtételek 4. kötet, 332. o.

Az ima nem helyettesíti az engedelmességet. – Isten feltételekhez köti ígéretei teljesítését. Az ima nem foglalhatja el a kötelességteljesítés helyét. „Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok” – mondja Krisztus. – „Aki ismeri az én parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.” (Jn 14:15, 21) Aki az ígéretekre hivatkozva, de a feltételek teljesítése nélkül kér Istentől, megsérti Jahvét. Krisztus nevének emlegetésével formál jogot az ígéretek teljesítésére, de cselekedeteivel nem bizonyítja, hogy szereti Krisztust, és hisz benne. [68]

Jól meg kell vizsgálnunk, hogy milyen alapon közeledünk Istenhez.

Sokan nem teljesítik az imameghallgatás feltételeit. Ha kérünk, de nem engedelmeskedünk, olyan kötelezvényt akarunk az Úrral kiegyenlíttetni, amelynek feltételeit mi magunk nem teljesítettük. Az Úr elé tárjuk ígéreteit, és kérjük, hogy teljesítse őket. Ha ezt engedetlenségünk ellenére is megtenné, meggyalázná saját nevét.

Az ígéret így hangzik: „Ha énbennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és meglesz az néktek.” (Jn 15:7) János pedig ezt mondja: „Arról tudjuk meg, hogy megismertük Őt, ha az Ő parancsolatait megtartjuk. Aki ezt mondja: ismerem Őt, és az Ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság. Aki pedig megtartja az Ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete.” (1Jn 2:3–5) – Krisztus példázatai, 143–144. o.

 

Mai Bibliai szakasz: Máté 22

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9%2022&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9%2022&version=NT-HU

Máté 22. fejezetében számos leírást találunk arról, ahogyan a vallási vezetők próbára akarják tenni Jézust. A 34-40. verseket szeretném kiemelni. Nekem, mint etikával foglalkozó tanárnak rendkívül érdekes a törvénytudó esete, aki azt kérdezi Jézustól, melyik a legnagyobb parancsolat. Miért kérdez ilyesmit?

Amikor a törvénytudó a „törvény” szót használja, majdnem biztosan a Tórát, Mózes öt könyvét érti alatta. Krisztus napjaira a rabbik már réges-régen összeszámolták a rendelkezéseket, amelyekből 613-at találtak (beleértve a Tízparancsolatot is). Ennek a 613 parancsnak a megtartása került a középpontba annak érdekében, hogy Isten áldásait visszaszerezzék, és elkerüljenek egy újabb fogságot, mint amilyent Babilonban átéltek.

Ha valaki nem törvénytudó (ti. Biblia tudós), mennyire lehet reális számára, mint képzetlen „közönséges ember” számára, mind a 613 parancsolatra emlékezni? Az emberek többségét félelemmel töltené el, ha több mint 600 szabályt kellene észben-, és betartaniuk. Még egy írott listával a kezében is, az átlagember hajlamos elfelejteni néhányat. Ily módon logikus a kérdés, hogy melyik parancsolat vagy parancsolatok a legnagyobbak, legfontosabbak, amiket semmiképpen sem szabad elfelejteni? A törvénytudók nyilvánvalóan vitáztak erről egymás között. A Jézusnak feltett kérdés alapján arra következtethetünk, hogy a törvénytudók, hogy segítsenek az embereknek, osztályozták az előírásokat, voltak kevésbé fontosak és elhagyhatatlanok. Így ha valaki nem tudja fejben tartani mind a 613-at, jobb, ha olyanról feledkezik meg, ami kevésbé fontos.

Jézus válasza ezzel teljesen ellentétes képet fest Isten törvényéről, ami egész és oszthatatlan. Mind e parancsolatok mögött két alapelv húzódik meg: Szeresd Istent mindenekfelett, és szeresd felebarátodat. Minden más e kettőből következik. Így az egyszerű embernek nem kell 613 szabályt észben tartania. Csak kettőre van szüksége, amelyek megszentelt gondolkodásmód által minden helyzetre útmutatást adnak.

Túl egyszerű utakat keresni arra, hogy fontossági sorrendet állíthassunk fel Isten parancsolataival kapcsolatban, és így kihúzzuk magunkat a felelősség alól bizonyos szituációkban. Bárcsak felfedeznénk a két parancsolatban rejlő erőt ahelyett, hogy kibúvókat keresnénk a kötelességek alól, vagy a rendszabályok új, szükségtelen rétegeit alkotnánk meg magunk és mások számára.

Stephen Bauer

302. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 7. fejezetéhez (május 16-22.).

„Napról napra minden múló percben erőt kapok a próbáimhoz, Bízva az Atya bölcs adományaiban, Nincs okom az aggodalomra vagy félelemre. Az Ő szívének szeretete mindent felülmúl, Ő adja minden nap azt, amit legjobbnak ítél. Szeretettel, a fájdalom és az öröm részeként, a fáradtságot a békével és a pihenéssel vegyítve.” (532-es ének az angol adventista énekeskönyvben)

Az imádság által szívünket és elménket folyamatosan Istenhez emelhetjük. A nap során azt veszem észre magamon, hogy segítséget kérek, hogy gondolataimat eltereljem magamról, és Isten jó akaratára figyeljek. Amikor frusztráló és bosszantó érzések árasztják el az elmémet, azt tapasztaltam, ha azonnal Istenhez fordulok segítségért, akkor eltűnnek ezek az érzések. Harcban állunk a saját elménkért. Mindvégig résen kell lennünk a gonosszal szemben. Az egyetlen módja, hogy éberek maradjunk, ha a nap során mindig Jézushoz fordulunk segítségért.

Kezdjünk minden reggelt azzal, hogy a ránk következő napot odaszánjuk Istennek és elfogadjuk az Ő tervét, amit gondol életünk felől. A munkahelyemen van egy különleges helyem, ahova elvonulok, ha úgy veszem észre, túl sokat időzöm a saját érzéseimnél. Emlékeztetem magamat, hogy arra hívtak el, hogy segítsek másokon, és szolgáljam akár a munkatársaimat is. Az ént félre kell tenni. Viszont egyedül ez nem valósítható meg. Hidd el nekem, már próbáltam! Szántszándékkal vissza kell hívnom Jézust, hogy hassa át bensőmet az Ő Lelke. Ilyenkor anélkül, hogy tudatában lennék, mi is volt a bosszúság forrása, az hirtelen eltűnik. Többé már nem saját magamon van a fókusz, hanem Jézus kezeire és lábaira összpontosítok. Ily módon ismét béke járja át a szívemet és elmémet.

Uram, taníts meg minket, hogy visszataláljunk hozzád, ha elhagyjuk a szerető jelenlétedet!

Cheri Holmes

sürgősségi osztályon dolgozó nővér, Lynden, Washington, USA

Fordította Gősi Csaba