Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez
Olvasmány – E.G. White Az imádság 8. fejezet 2138. nap
8. fejezet (2. rész) – A GYŐZEDELMES IMÁDSÁG
A kitartó imának nagy értéke van. – Az az ima igen hatékony, mely hívő, buzgó, őszinte szívből fakad. Isten nem mindig úgy felel imánkra, amint elvárnánk, hiszen lehet, hogy nem azt kérjük, ami a legáldásosabb lenne számunkra, [72] de végtelen szeretetével és bölcsességével azokat adja meg, amelyekre legnagyobb szükségünk van. – Bizonyságtételek 4. kötet, 531. o.
Ne akarjatok túl hamar kikerülni Isten karjaiból. – Kérdeztem az angyalt, miért nincs több hit és erő Izraelben? Így felelt: „Ti nagyon hamar elengeditek a Mindenható karját. Szálljon fel fohászotok Isten királyi székéhez, és tartsatok ki erős hitben. Az ígéretek bizonyosak. Higgyétek, hogy elnyeritek azokat a dolgokat, amikért könyörögtök, és akkor mind meglesznek azok.”
Ezután Illésre hívták fel a figyelmemet. Hozzánk hasonló ember volt, de áhítattal és buzgón imádkozott. Hite kiállta a próbát. Hétszer könyörgött az Úrhoz, és végül megjelent a felhő. Láttam, hogy az Úr ígéreteiben kételkedünk, és az Urat hitetlenségünkkel megsértettük. Így szólt az angyal: „Öltsétek magatokra az Úr fegyverzetét; mindenekelőtt pedig öltsétek fel a hit pajzsát. Ez óvja meg szíveteket, ez óvja meg egész életeteket a gonosz tüzes nyilaitól.”
Ha az ellenségnek sikerül a gyengék szemét Jézusról eltéríteni, s ha tekintetüket saját méltatlan voltukra irányíthatja ahelyett, hogy Jézus érdemeivel, szeretetével és kegyelmével foglalkoznának, akkor elérte célját: megrabolta őket hitük pajzsától. Védtelenül lesznek kitéve kísértéseinek. Tekintsünk hát állandóan Jézusra, bízzunk Őbenne, és akkor hitünk megerősödik. – Tapasztalatok és látomások, 73. o.
Tartsatok ki az imában bizonytalankodás nélkül. – Amikor valaki kitartóan fohászkodik Istenhez Jézus nevében (a Jézus Krisztus neve az egyetlen az ég alatt, amely által üdvösséget nyerhetünk), állhatatossága és komolysága mögött Isten ígérete rejtőzik, mely biztosítja őt, hogy válaszolni fog imájára gazdagon, sokkal gazdagabban, mint gondolnánk. Amellett, hogy a Jézus nevére hivatkozunk, szavainkat a Szentlélek forró biztatása hatja át. „Maga a Lélek esedezik miérettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal” – olvashatjuk Róma 8:26. versében. Komoly hittel imádkozzunk, és akkor kéréseink feljutnak a kegyelem trónjához. Legyünk állhatatosak az imában, ne kételkedjünk Isten ígéreteiben. Isten nem azt mondja, hogy kérjünk egyszer, és Ő válaszolni fog. Arra tanít, hogy imádkozzunk szüntelenül, és higgyük, hogy megkapjuk Tőle a kért dolgokat. Isten válaszol imáinkra. – The Gospel Herald, 1902. május 28.
Égő imákra van szükség, nem pedig gyenge, félszívvel elmondott imákra. – Nagyon nagy szükség van az imára – olyan imára, amilyet Dávid mondott, amikor így kiáltott fel: „Ahogy a szarvas a forrás vizére kívánkozik, úgy vágyakozik a lelkem utánad, Uram!” „Törvényed után vágyakozom.” „Vágyakozom szabadításodra.” „Lelkem eleped a vágytól, mert folyvást törvényed után vágyakozik.” Ez a küzdő ima lelkülete, amilyen a zsoltáros királyé volt.
Dániel úgy könyörgött Istenhez, hogy nem magasztalta magát, hogy jóságot sem tulajdonított magának: „Hallgass meg, Uram! Bocsásd meg, Uram! Figyelj rám, Uram! Cselekedj tenmagadért, és ne késlekedj!” Ezt nevezi Jakab az igazak eredményes, önmegtagadó könyörgésének. Krisztusról mondták: „Majd halálfélelem vett erőt rajta, és még állhatatosabban imádkozott.” Milyen ellentétei ennek a menny fönségese által könyörgött közbenjárásnak a gyönge és hideg imák, melyeket Istennek ajánlanak. Sokan megelégednek a száj szolgálatával, és alig akad, aki őszintén, komolyan, szeretettel vágyik Isten után. – Bizonyságtételek 4. kötet, 534. o.
Mai Bibliai szakasz: Máté 26
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9%2026&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9%2026&version=NT-HU
Máté 26-ban kezdődnek el Jézus földi életének utolsó órái az evangélium feljegyzésében. Ebben a fejezetben egy összeesküvés leírását találjuk, hogy megöljék Jézust, valamit a húsvét, az úrvacsora, Jézus elárultatása és Péter tagadásának feljegyzését. A húsvét és az úrvacsora szimbólumai széles körben ismertek, ezért most inkább a Jézus elleni összeesküvés dinamikájára és a Megváltó elárultatására fogunk összpontosítani.
Ismerjük Jézus több mint három éves nyilvános szolgálatának a történetét. A vallásos vezetők próbára tették Jézust, de nem tudták becsapni vagy tőrbe ejteni őt. Jézus olyan tiszta erkölcsi életet élt és tanított, amilyet soha senki, sem előtte, sem utána. A papok és a vallásos vezetők azonban, akik önjelölt oltalmazói voltak a zsidó teológiának és erkölcsnek, összeesküvést szőnek ellene, az ártatlan ember ellen. Azért tették ezt, mert úgy vélték, hogy veszélyt jelent a nép feletti hatalmukra. Hogyan lehettek az Isten által kinyilatkoztatott erkölcs tanítói ennyire erkölcstelenek?
Amikor a vallás a
személyes fontosság és hatalom eszköze lesz, az ilyen ember hajlik arra, hogy
egy ideológiai identitást fejlesszen ki magában, amelyet kész megvédeni még
halála árán is (vagy legalábbis így gondolja). Ezen a ponton a személyes
identitás sokkal dominánsabb lesz az erkölcsi döntésekben, mint az adott tény
vagy az isteni kinyilatkoztatás. Minden támadás ez ellen az identitás ellen
bősz ellenállással fog találkozni. Jézus tanítása a személyes hatalomról, hogy
aki közöttetek a legnagyobb, legyen a ti szolgátok, szöges ellentétben áll az
azonosság vezérelte teológiával és etikával. Jézus tanítása és példája komoly
támadást jelentett a papok azonosságtudatára vonatkozóan, hiszen ők képviselték
a tekintélyt és a hatalmat. E vallási vezetők gyakorlatilag mindenféle módszert
megengedtek maguknak, akár etikus, akár etikátlan volt is, hogy megvédjék saját
azonosságtudatukat, és az intézményi struktúra identitását. Amikor nehéz
vitákkal találjuk szembe magunkat az egyházban, óvatosaknak kell lennünk, hogy
a személyes vagy kollektív azonosságunk ne szorítsa ki a helyéről azt a
tanítható lelkületet, amely az Isten akaratát választja, kerüljön az bármibe.
303. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 8. fejezetéhez (május 23-29.).
A kommunikációnak kulcsszerepe van mindenféle kapcsolatban. Isten képére teremtettünk, amiből arra következtethetünk, hogy Isten is szeret beszélgetni. Tudja, mit gondolunk, mégis vágyik arra, hogy elmondjuk neki közvetlenül. Azt találtam a Bibliában, hogy amikor Isten az emberekhez beszélt, gyakran kérdéseket tett föl. Isten vágyik arra, hogy hallja, amint hozzá beszélünk és elmondjuk az érzéseinket.
Nemrégiben elszomorított egy közeli kapcsolatomban a kommunikáció hiánya. Fájdalmas volt, és meglehetősen szomorú voltam miatta. A helyzetet Isten elé tártam imában. Ő elkezdte megmutatni nekem, hogy Ő is így érzi magát, amikor nem töltök elég időt a vele való személyes beszélgetéssel. Mélyen bántja Őt. Mondj el Jézusnak mindent, beleértve, hogy érzel, aztán kérd meg Őt, hogy segítsen olyan jellemet kialakítani, amellyel Ő szeretné, hogy rendelkezz. Mondd el neki az összes szükségletedet, félelmedet, örömödet és szomorúságodat. Úgy találtam, hogy ha elképzelem, hogy egy dobozba teszem mindazt, ami aggaszt, és átadom a Megváltómnak, Ő elveszi azt a terhet. Ő megígéri, hogy segít cipelni a terheinket és békét ad nekünk! Valahányszor megtesszük, igazi béke és nyugalom vesz rajtunk erőt és tölti meg a szívünket. Talán nem csak egyszer kell megismételnem ezt az eljárást, de Ő még sosem hagyott cserben!
„Legyen szokásotok a Megváltóval beszélgetni, amikor egyedül vagytok, amikor az utcán jártok, vagy amikor mindennapi munkátokban szorgoskodtok!” (Az imádság, 76. o.)
Cheri Holmes
sürgősségi osztályon dolgozó nővér, Lynden, Washington, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés