Higgyetek az Ő prófétáinak - december 26 - CSÜTÖRTÖK - Korinthusi első levél 16. fejezet

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit a Korinthusi első levél 16. fejezete bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Korintusi%2016&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Korinthus%2016&version=NT-HU

A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten nem korlátozza művét szűk földrajzi területre. A kereszténység hamar túl nőtt Jeruzsálem határain, ahonnan elindult. Ha ez nem történik meg, talán ma egy kis helyi szekta lenne Jeruzsálemben, vagy el is tűnhetett volna a történelemből. De Isten nagyban gondolkodik, és össze is kapcsolja művét szerte a világon. A világ különböző területein létrejött gyülekezetek hiteles vezetőknek fogadják el a Jeruzsálemi vezetést, döntéseiket kötelezőnek tartják. Viszont, amikor Jeruzsálemben éhség van és nehéz időket élnek át, akkor Korinthusban, Galáciában és más helyeken adományokat gyűjtenek a jeruzsálemi gyülekezet számára. Több ezer kilométer távolságból gondoskodnak egymásról. Így van ez mai is. Nemcsak a kis helyi gyülekezetünkre gondolunk, hanem misszionáriusokat küldünk a föld legtávolabbi vidékeire és ha nehézségbe kerülnek testvéreink, a föld távolabbi részéből is küldenek adományokat. Ez a világraszóló keresztény, adventista összefogás.         

2.    Isten gyermekei szívükön viselik egymás sorsát. Isten gyermekei nem közömbösek egymás gondja, nehézségei, szükségletei iránt, mert Isten sem közömbös irántunk és mi az Ő képére formálódunk át. A korinthusi gyülekezet nem volt gazdag, de amikor megtudták, hogy Jeruzsálemben és Júdeában éhínség van, azonnal reagáltak. Gyűjtést szerveztek és megtervezték a szállítást, ami nem volt könnyű ilyen távolságból (szárazföldön 2.500 km, de hajóval is több mint 1.000 km). Isten is messziről jött hozzánk. Jézus a mennyből jött le, hogy segítsen rajtunk, mert annyira szeretett bennünket.        

3.    Isten nemcsak az anyagiakkal való felelős gazdálkodásra szólít, hanem az emberi erőforrások megbecsülésére is. Pál ebben a fejezetben elismerően beszél munkatársairól és arra kéri a gyülekezetet, hogy a helyi munkásokat becsüljék meg és támogassák azokat és fogadják be, akik hozzájuk érkeznek szolgálni. Említi Priszcillát és Akvillát, Apollóst, Stefanást és társait. Ezt kéri a gyülekezettől: „Kérlek titeket, testvéreim: tudjátok Stefanász házanépéről, hogy ők Akhája zsengéje, és a szentek szolgálatára szánták magukat: ti is engedelmeskedjetek az ilyeneknek, és mindazoknak, akik velük együtt szolgálnak és fáradoznak.” „Mert felüdítették mind az én lelkemet, mind a tieteket. Becsüljétek meg tehát az ilyeneket!”

4.    Isten munkája nem mentes az akadályoktól. Az ősellensége nagyon haragszik Isten művére, akadályozni akarja és tönkre akarja tenni azt. Pál megosztja ezt az aggodalmát a korinthusi gyülekezettel, hogy imádkozzanak érte és egymás terhét hordozzák. Ezt mondja: „Efézusban pünkösdig maradok, mert nagy és sokat ígérő kapu nyílt ott előttem, de az ellenfél is sok.” A munka sok és a nehézség is, de ha Isten népe összefog egymással és Istennel, senki és semmi nem tudja megállítani őket.

5.    Isten a bátorítás Istene. Sok minden elcsüggeszthet bennünket ezen a földön. Ha Isten nem jönne a segítségünkre, el sem tudnánk viselni. Azonban maga Isten is bátorít bennünket és egymásnak ajándékozott minket, hogy egymást is bátorítsuk földi vándorutunkon. Így át lehet vészelni minden nehézséget.

6.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki együttérző testvéri szeretetet ültet gyermekei szívébe

b.    aki a rend és szervezettség Istene – az adományokat szervezetten juttatták el Jeruzsálembe

c.    aki egymásrautaltságunkkal is építi az egymással való közösséget

d.    aki egy nagy családként kezeli népét az egész világon

e.    aki kegyelmével velünk van, és ez a kegyelem egy aktív kegyelem – nemcsak megbocsát, hanem átformáló és szolgáló erőt is biztosít számunkra

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy szívén viselje testvérei sorsát, ahogy Te is szíveden viseled az övét, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 81-82. fejezet

82. fejezet – „Mit sírsz?” (1. rész)

Máté 28:1, 5-8; Márk 16:1-8; Lukács 24:1-12; János 20:1-18.

Azok az asszonyok, akik Krisztus keresztjénél álltak, órákig vigyáztak és vártak a szombat elmúlására. A hét első napján már nagyon korán útban voltak a sírbolthoz. Magukkal vitték az értékes fűszereket, hogy megkenjék az Üdvözítő testét. Nem gondoltak a feltámadására. Reménységük napja leáldozott, és sötét éjszaka telepedett a szívükre. Útközben beszélgettek, részletesen megemlékeztek Krisztus irgalmas cselekedeteiről és vigasztalást nyújtó szavairól. Erre az ígéretre azonban nem emlékeztek: "Ismét meglátlak majd titeket" (Jn 16:22).

Nem volt tudomásuk arról, hogy az éppen most következik majd be. Közeledtek a kerthez. Menet közben csak azt fontolgatták: "Kicsoda hengeríti el nékünk a követ a sírbolt szájáról?" (Mk 16:3). Azt tudták, hogy ők nem bírják elmozdítani a követ. Mégis tovább mentek útjukon a sírbolt felé. Ímé, az ég hirtelen lángoló dicsőséggel kivilágosodott és ez a világosság nem a felkelő naptól volt. A föld megremegett. A sírbolthoz érve az asszonyok azt látták, hogy a nagy követ elhengerítették. A sír pedig üres volt.

Az asszonyok nem mind ugyanabból az irányból érkeztek a sírbolthoz. Mária Magdaléna volt az első, aki a helyszínre érkezett. Mikor azt látta, hogy a követ elhengerítették, sietve eltávozott, hogy megmondja a tanítványoknak. Közben más asszonyok is odaérkeztek a kertbe. Ezek azt látták, hogy világosság fénylett a sírbolt körül, de Jézus teste nem volt ott. Amint a sírbolt körül álltak, hirtelen észrevették, hogy nincsenek egyedül. Egy fehér ruhába öltözött fiatal férfi ült a sírboltban. Ez volt az az angyal, aki elhengerítette a követ. Emberi alakot öltött magára, hogy meg ne riassza Jézus barátait. A mennyei dicsőség világossága még körülragyogta alakját. Az asszonyok megijedtek. Megfordultak, hogy elfussanak, de az angyal szavai megállították őket: "Ne féljetek! - mondotta nékik - A Názáreti Jézust keresitek, aki megfeszíttetett; föltámadott, nincsen itt; ímé a hely, ahová Őt helyezék. De menjetek el, mondjátok meg az ő tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megyen Galileába" (Mk 16:6-7). Ismét betekintettek a sírboltba, és újból hallották a csodálatos hírt. Emberi alakban egy másik angyal is ott volt a sírboltban, aki azt mondotta nekik: "Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, mikor még Galileában volt, mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bűnös emberek kezébe és megfeszíttetni és harmadnapon feltámadni" (Lk 24:5-7).

Feltámadott, feltámadott! Az asszonyok újra és újra elmondották ezeket a szavakat. Most már nem volt többé szükség a megkenéshez való fűszerekre. Az Üdvözítő él és nem halott. Most már visszaemlékeztek arra is, hogy Jézus, amikor a haláláról beszélt, akkor azt is megmondotta nekik, hogy majd fel is támad. Micsoda nap ez az egész világ számára! Az asszonyok gyorsan eltávoztak a sírtól; "félelemmel és nagy örömmel, futnak vala, hogy megmondják az ő tanítványainak" (Mt 28:8).

Mária nem hallotta az örömüzenetet. Azzal a szomorú hírrel kereste fel Pétert és Jánost: "Elvitték az Urat a sírból és nem tudjuk, hova tették őt" (Jn 20:2). A tanítványok a sírbolthoz siettek és azt látták, amit Mária mondott nekik. Látták, a sírboltban a halotti lepelt és a kendőt, de nem találták ott az Urat. Éppen ez volt a bizonyítéka annak, hogy Krisztus feltámadott. A halotti lepedőket nem hanyagul rakta félre, hanem gondosan összehajtogatva mindegyiket a maga helyére tette. János "lát és hisz vala" (Jn 20:8). Még nem értette meg az Írásnak azt az üzenetét, hogy Krisztusnak fel kell támadnia a halottak közül; de most már visszaemlékezett az Üdvözítő szavaira, amelyekkel megjövendölte feltámadását.

Maga Krisztus volt az, aki a halotti lepedőket gondosan elhelyezte. Mikor a hatalmas angyal lejött a sírbolthoz, akkor egy másik angyal is csatlakozott hozzá, aki társaival őrséget tartott az Úr teste fölött. Mikor a mennyből jött angyal elhengerítette a követ, akkor ez a másik angyal belépett a sírboltba, és kioldozta és levette Jézus testéről azokat a lepedőket, amelyekbe begöngyölték. Az Üdvözítő keze volt azonban az, amely a lepedők mindegyikét összehajtogatta és helyére tette. Jézus szemében, aki a csillagokat éppúgy vezérli, mint a parányi atomokat, semmi sincs, ami nem fontos. Rendet és tökéletességet láthatunk minden munkájában.

Higgyetek az Ő prófétáinak - december 25 - SZERDA - Korinthusi első levél 15. fejezet

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit a Korinthusi első levél 15. fejezete bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Korintusi%2015&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Korinthus%2015&version=NT-HU

A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.   Isten legnagyobb ajándéka az evangélium. Pál levele vége felé összefoglalja az evangélium lényegét. Azt, amiről bővebben beszélt levelének eddigi részében, most emlékeztetőként összefoglalja: 1) Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint; 2) Eltemették; 3) feltámadt a harmadik napon – ugyancsak az Írások szerint; 4) Megjelent az apostoloknak; 5) Végül pedig megjelent Pálnak és megbízta az evangélium hirdetésével. Ez egyszerűnek tűnik, de Pál azt mondja, hogy ettől függ az életünk és az üdvösségünk: „Általa üdvözültök is, ha megtartjátok úgy, ahogy én hirdettem is nektek.”       

2.   Isten a feltámadással egy csomó dolgot megold. Pál felsorolja, hogy mi minden maradt volna megoldatlanul, ha Krisztus nem támadt volna fel: 1) hiábavaló lenne Pál szolgálata és a keresztények hite is; 2) Isten jó híre le lenne rombolva; 3) a bűn problémája rendezetlen maradt volna; 4) a halál leküzdhetetlen ellenség maradt volna; és 5) minden reménység megszűnt volna. Hála Istennek, Jézus feltámadt, és nincs „volna.”   

3.   Amikor Isten hatalma is szükségtelenné válik. Isten inkább kedveli a szeretetteljes kapcsolatokat, mint a hatalommal való uralkodást. Isten azért gyakorolja még a hatalommal való uralkodást, mert a bűnnek és annak következményeinek a kezeléséhez szükséges. Amikor a bűn végleg megszűnik, már nem lesz szükség a hatalommal való uralkodásra, ezért Isten megszünteti azt. Pál világosan fogalmaz: „Mert addig kell uralkodnia, míg lába alá nem veti valamennyi ellenségét. Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.” Ekkor Isten „eltöröl minden fejedelemséget, minden hatalmat és erőt.”  Ezután csak egy valami lesz uralmon, a szeretet, azaz Isten.

4.   Isten a halált életre cseréli. Pál apostol hosszan beszél a halottak feltámadásáról. Jézus feltámadása utat nyit mindazok feltámadása előtt, aki Istent választották. A bűn miatt a földön eluralkodott a halál, és emberileg nézve ez így is marad. Pál azonban arról beszél, hogy a halál uralmát át fogja venni az élet uralma. Ez az evangélium üzenete, ez az evangélium győzelme.

5.   Isten munkára hív. Mivel Isten győzelme biztos, és már meg is van, mert Jézus megszerezte a Golgotán, Isten arra hív, hogy ezt mondjuk el másoknak is. Hívjuk az embereket, hogy a halált cseréljék le az életre. Isten ezen munkálkodik, és erre hív bennünket is: „Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.”

6.   Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.   aki az evangélium jó hírét el akarja juttatni minden emberhez

b.   aki az evangéliumot Hozzá hűséges és buzgó emberekre bízza

c.    akinek nem okoz nehézséget feltámasztani a halottakat

d.   aki egy ember (Jézus Krisztus) által hozta el a feltámadást

e.   akiért érdemes a legnagyobb áldozatot is meghozni

f.     aki a halandót halhatatlanná tudja változtatni

g.   aki, mint utolsó ellenséget szünteti meg a halált

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy a halált életre cserélje Jézus Krisztus áldozata által, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 81-82. fejezet

81. fejezet – „FELTÁMADOTT AZ ÚR” (4. rész)

Mikor Krisztus feltámadott, a foglyok sokaságát hozta elő a sírjaikból. A halálakor bekövetkezett földrengés megnyitotta sírjaikat, és amikor feltámadt, akkor vele együtt előjöttek ezekben a megnyílt sírokban nyugvó halottak is. Ezek olyan halottak voltak, akik míg éltek, Isten munkatársai voltak, és akik életük árán is bizonyságot tettek az igazságról. Most Krisztus mellett kellett nekik bizonyságot tenniük, aki feltámasztotta őket a halálból.

Földi szolgálata alatt Jézus életre hívott néhány halottat. Feltámasztotta a naini özvegyasszony fiát, és egy főembernek, név szerint Jairusnak a leányát és Lázárt. Ezeket azonban nem ruházta fel halhatatlansággal. Feltámadásuk után is még mindig alá voltak vetve a halálnak. Azok azonban, akik Krisztus feltámadásakor jöttek elő a sírjukból, már az örök életre támadtak fel. Vele együtt emelkedtek fel a halál felett aratott győzelmének bizonyságaiként, diadalemlékeiként. Ezek - mondotta Krisztus -, többé nem foglyai a Sátánnak, mert megváltottam őket. Hatalmam első gyümölcseiként kihoztam őket sírjukból, hogy velem legyenek ott, ahol én vagyok, és hogy soha többé ne lássanak halált, és ne tapasztaljanak szomorúságot.

Ezek a Krisztussal együtt feltámadott halottak mentek be a városba, és jelentek meg sokaknak és mondották el mindenkinek, hogy Krisztus feltámadott a halottak közül, és mi is vele együtt támadtunk fel. Így vált letagadhatatlanná a feltámadás igazsága. A feltámadott szentek tettek tanúbizonyságot a próféta szavainak igazsága mellett. "Megelevenednek halottaid és holttesteim fölkelnek" (Ésa 26:19). Feltámadásuk szemléltette a prófécia beteljesedését: "Serkenjetek föl és énekeljetek, akik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata és visszaadja a föld az árnyakat!" (Ésa 26:19).

A hívő emberek számára Krisztus a feltámadás és az élet. Üdvözítőnknél Isten helyreállította azt az életet, amely a bűn által elveszett. Mivel az életet önmagában hordozza, azért meg tudja eleveníteni azokat, akiket akar. Isten felruházta őt a halhatatlanság adásának a jogával. Azt az életet, amelyet letett ember voltában, ismét felveszi és az emberiségnek adja. "Én azért jöttem - mondta -, hogy életük legyen és bővölködjenek" (Jn 10:10). "Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz őbenne" (Jn 4:14). "Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon" (Jn 6:54).  

A hívő emberek számára a halál csak egy röpke pillanat és nincs nagy jelentősége. "Ha valaki megtartja az én beszédemet, nem lát halált soha örökké [...] nem kóstol halált örökké" (Jn 8:51-52). A keresztények számára a halál csak elalvás, egy pillanatnyi csendesség és sötétség. A Krisztussal való élet Istenben elrejtett élet. "Mikor a Krisztus, a mi életünk megjelen, akkor majd ti is Ővele együtt, megjelentek dicsőségben" (Kol 3:4).

Azt a hangot, amely a keresztről ezt kiáltotta: "Elvégeztetett!" (Jn 19:30) - a halottak is meghallották. Ez a hang átütötte a sírok falait és megparancsolta az alvóknak, hogy keljenek fel. Így lesz majd, mikor Krisztus hangja felharsan az égből. Ez a hang behatol majd a sírokba, kinyitja a sírboltokat és a Krisztusban meghaltak feltámadnak. Üdvözítőnk feltámadásakor csak néhány sír tárult fel. Második eljövetelekor azonban minden drága halottunk meghallja majd az Ő hangját és előjönnek a dicsőséges és halhatatlan életre. Ugyanaz a hatalom, amely feltámasztotta Krisztust a halottak közül, feltámasztja majd az Ő egyházát is, és megdicsőíti azt Vele, minden fejedelemségek, minden hatalmasságok és minden más név felett, amely adatott, nemcsak ebben a világban, hanem az eljövendőben is.

Higgyetek az Ő prófétáinak - december 24 - KEDD - Korinthusi első levél 14. fejezet

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit a Korinthusi első levél 14. fejezete bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Korintusi%2014&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Korinthus%2014&version=NT-HU

A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.   Isten a lelki ajándékokat a szeretettel kapcsolja össze. Az előző fejezetben arról olvastunk, hogy a lelki ajándékok szeretet nélkül hiábavalóak. De ez nem jelenti azt, hogy nincs szükség a lelki ajándékokra. Szükség van rájuk, mert ezek a motorjai a gyülekezet életének és növekedésének. A lelki ajándék a motor, a szeretet az üzemanyag. Ezért kezdi így az apostol ezt a fejezetet, hogy „Törekedjetek a szeretetre, buzgón kérjétek a lelki ajándékokat.” És az sem mindegy, hogy melyik motorba öntjük az üzemanyagot. Pál első helyre a prófétálást helyezi, utolsónak pedig a nyelveken való szólást. A nyelveken való szóláshoz nem igazán tud kapcsolódni a szeretet, mert az önérdekű, nem a mások építését szolgálja.”     

2.   Isten az ajándékait haszonra adja. Isten nem ad haszontalan dolgokat és haszontalan lelki ajándékokat. Pál felteszi a kérdést, hogy „Ha elmegyek hozzátok, és nyelveken szólok, mit használok nektek?” Ezzel szemben azt javasolja, hogy inkább a prófétálás lelki ajándékáért könyörögjenek, mert az hasznos a közösség és a szolgálatok számára.

3.   Isten nem fér meg a zűrzavarral és az összevisszasággal. A Biblia sok helyen beszél arról, hogy ahol Isten jelen van, ott rend és szépség lesz a zűrzavarból. Isten rendezett világegyetemet teremtett, rendezetté teszi azok életét, akik Hozzá csatlakoztak, a bábeli zűrzavarból, ahol senki sem értette a másik nyelvét pünkösdöt teremt, ahol mindenki érti a másikat. Pál szomorú, hogy a korinthusi gyülekezetben Bábel irányába mennek, ahol senki sem érti, hogy mit mond a másik. Pál azt mondja, hogy ha bemegy valaki hozzájuk, és meglátja, ami történik, azt fogja mondani, hogy őrjöngenek.

4.   Isten tapintatos. Pál nem bántja meg azokat, akik nyelveken szólnak, hanem óvatosan rávezeti őket a helyes útra. Ez a fejezet egy különleges irodalmi stílusban íródott, amelyben az író képzeletbeli párbeszédet folytat a hallgatósággal. Így néz ki ez a párbeszéd:

Gyülekezet: aki nyelveken szól, nem emberekhez szól, hanem Istenhez. Nem is érti meg őt senki, mert a Lélek által szól titkokat.

Pál: Aki viszont prófétál, emberekhez szól, és ezzel épít, bátorít, vigasztal

Gyülekezet: Aki nyelveken szól, önmagát építi

Pál: aki viszont prófétál, a gyülekezetet építi  

Gyülekezet: ha nyelveken szólva imádkozom, a lelkem imádkozik, de az értelmemet nem használom

Pál: Imádkozom lélekkel, de imádkozom értelemmel is

Pál nem tiltja a nyelveken szólást, de elgondolkoztatja a híveket és olyan szabályokat vezet be, amelyek mentén szinte lehetetlen a nyelveken szólás:

·        ne mindenki kórusban szóljon nyelveken, hanem ketten vagy hárman és egymás után – ezt teljesen lehetetlen megvalósítani

·        csak akkor szóljon, ha van fordító (értelmező) – ilyen nem nagyon szokott előfordulni

5.   Isten önzetlen. Isten semmit sem tesz csupán önmagáért. Másoknak él, másoknak szolgál, másokat épít. Így a vallásos önzést sem tudja elfogadni, ami csupán nekem használ. Ha vallásoddal önmagadon kívül senkinek sem használsz, nem vagy egy csapatban Istennel és nem is mondhatod magad kereszténynek.

6.   Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.   aki világos, érthető üzenettel szólítja meg az embert

b.   aki nem érthetetlen vagy félreérthető

c.    aki a nyelv ajándékát azért adta, hogy az emberek megértsék egymást

d.   aki értelmes kapcsolatra és párbeszédre törekszik az emberrel

e.   aki lelkileg felnőtt érettségre akar vezetni gondolkozásunkban és gyakorlatunkban

f.     aki értelmes, de szeretettel teljes imádatot vár el gyermekeitől

g.   aki szívünk érzelmeire vágyik, de soha nem hagyja ki ebből az értelmünket sem

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy szívével, lelkével, minden erejével, de az értelmével is imádjon téged, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 81-82. fejezet

81. fejezet – „FELTÁMADOTT AZ ÚR” (3. rész)

Mikor Jézust sírba tették, Sátán diadalt ült. Azt remélte, hogy az Üdvözítő nem veszi fel az életét ismét. Az Úr testére ő maga tartott igényt, és elhelyezte őrségét a sír körül, és megpróbálta Krisztust fogságba vetett rabként tartani. Elkeseredett és megharagudott, mikor a mennyei hírnök közeledtére angyalai elmenekültek. Mikor azt látta, hogy Krisztus diadalmasan lép ki a sírjából, tudatára ébredt annak a ténynek, hogy királyságának vége lett, és hogy végül neki is meg kell halnia.

A papok azzal, hogy Krisztust halálra adták, a Sátán eszközeivé tették magukat. Most teljesen a Sátán hatalmában voltak. Belegabalyodtak egy csapdába, amelyből nem láttak más kiutat, csak azt, hogy tovább folytatják Krisztus elleni hadviselésüket. Mikor meghallgatták az őrszemek jelentését Krisztus feltámadásáról, elkezdtek félni a nép haragjától. Úgy érezték, hogy saját életük is veszélyben forog. Az egyetlen reménység az volt a számukra, hogy sikerül Krisztust csalónak feltüntetniük feltámadása letagadásával. Megvesztegették a katonákat, és biztosították Pilátus hallgatását, csendben maradását. Hazug beszámolójukat terjesztették közel és távol. Voltak azonban olyan tanúk is, akiket nem tudtak elhallgattatni. Sokan hallották a katonák bizonyságtevését Krisztus feltámadásáról. Azután a halottak közül is egyesek, akik Krisztussal együtt jöttek elő a sírjukból, megjelentek sokaknak, és kijelentették, hogy Krisztus feltámadott. A jelentéseket azokról a személyekről, akik látták ezeket a feltámadottakat, és hallották a bizonyságtevésüket, elvitték a papokhoz is. A papok és a főemberek folyamatosan attól féltek, hogy az utcákon való járásuk-kelésük közben, vagy saját otthonuk magányosságában szemtől szembe találják magukat Krisztussal. Úgy érezték, hogy nem voltak biztonságban. A reteszek és zárak nagyon szegényes védelmet nyújtottak nekik Isten Fiával szemben. Éjjel és nappal arra a rettenetes jelenetre kellett gondolniuk, mikor a helytartó rezidenciájának az udvarán az egész néppel együtt ezt kiáltozták: "Az ő vére mi rajtunk és a mi magzatainkon" (Mt 27:25). Emlékezetükben sohasem halványodott el ennek a jelenetnek a képe.

Mikor a hatalmas angyal szava elhangzott Krisztus sírjánál ezt mondván: "Atyád hív téged", akkor az Üdvözítő előjött a sírból azzal az élettel, amely önmagában volt. Most igazolódtak Jézus szavai: "Én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt [...] Van hatalmam letenni azt és van hatalmam ismét felvenni azt" (Jn 10:17-18). Most teljesedett be a prófécia is, amelyet a papoknak és a főembereknek mondott: "Rontsátok le a templomot és három nap alatt megépítem azt" (Jn 2:19).

József feltört sírboltja felett Krisztus győzedelmesen jelentette ki: "Én vagyok a feltámadás és az élet" (Jn 11:25). Ezeket a szavakat csak egy Istenség mondhatta el. Minden teremtett lény Isten akaratából és hatalmából él. Mindnyájan függő viszonyban levő elfogadói az Istentől való életnek. A legmagasabb rangú szeráftól a legalázatosabb lelkes lényig mindenki az életnek ebből a forrásából töltődik meg élettel. Csak az, Aki Istennel egy, mondhatja el: van hatalmam, hogy letegyem az életemet, és van hatalmam, hogy ismét felvegyem azt. Istenségében Krisztusnak megvolt a hatalma arra, hogy széttörje a halál bilincseit.

Krisztus feltámadt a halottak közül első gyümölcseként azoknak, akik elaludtak. Előképe volt a kévelengetésnek. Feltámadása éppen azon a napon következett be, mikor a kévelengetést kellett bemutatni az Úr előtt. Több mint ezer évig hajtották végre ezt a jelképes ceremóniát. A szántóföldekről az első megérett, magvas gabonakalászokat összegyűjtötték. Amikor az emberek felmentek Jeruzsálembe, akkor az első termésből kötött kévéket lengették hálaáldozatként az Úr előtt. Amíg ez a felajánlás meg nem történt, a sarlóval nem érinthették meg a gabonaszálakat, nem gyűjthették és köthették azokat kévékbe. Az Istennek felajánlott kévék ábrázolták azt a nagy lelki aratást, amelynek a kalászait és kévéit be kellett takarítani Isten országa számára. Krisztus feltámadása az előképe és a záloga az igazak feltámadásának. "Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképpen az Isten is előhozza azokat, akik elaludtak, a Jézus által ővele együtt" (lThess 4:14).

Higgyetek az Ő prófétáinak - december 23 - HÉTFŐ - Korinthusi első levél 13. fejezet

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit a Korinthusi első levél 13. fejezete bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Korintusi%2013&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Korinthus%2013&version=NT-HU

A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Ilyen az Isten. A szeretet himnusza Istent mutatja be. Pál ilyen képet rajzol meg Istenről, amilyet itt találunk. Tégy egy próbát! Olvasd úgy a 4-7 verseket, hogy a szeretet helyére mond a te nevedet. Igaznak találod így a mondatokat? Aztán olvasd el ezt a szakaszt úgy, hogy a szeretet helyére Istent olvasod. Megnyugtatóbb így olvasni? Igen, mert Isten a szeretet.       

2.    Szeretet nélkül Isten sem lenne Isten. Isten tud angyalok nyelvén szólni, tud jövendőt mondani, ismer minden titkot és tudományt és hegyeket is tud mozdítani. De nem ettől Isten. Szeretet nélkül nem lenne az, még akkor sem, ha szépen tud beszélni, ismeri a jövőt, mindent tud és mindenre képes. Istent nem ez teszi Istenné, hanem a szeretet.

3.    Isten szeretete kimeríthetetlen. Pál úgy fogalmazza ezt meg, hogy a „szeretet soha el nem fogy.” Isten és jelleme, a szeretet soha nem változik meg. Nem fogy el, nem merül ki. Nem tehetünk semmit, amiért Isten jobban szeretne, mint eddig, mert maximálisan szeret. És nem tehetünk semmit, amiért Isten kevésbé szeretne, mert szeretete változatlan. Az Istennel való kapcsolatunkban nem az Isten változik meg, hanem mi. Nem az Ő szeretete hűl ki, hanem a mienk.

4.    A szereteten kívül minden más csak eszköz egy cél elérése érdekében. Ilyen a prófétálás, a nyelvek ismerete vagy az ismeret. Ezek mind hozzásegítenek bennünket valamihez, ami fontos: az Isten megismeréséhez, a megváltási terv megértéséhez és ahhoz, hogy jó döntéseket hozzunk az üdvösségünk érdekében. Amikor elértük az üdvösséget, már nincsen szükségünk rájuk. Ez olyan, mint az állványzat egy építkezésen. Amikor az épület elkészült, az állványt lebontják és megmarad az épület.   

5.    Három dologra szükségünk van az Istennel való kapcsolatunk megéléséhez még a mennyben is. A hitre, mert a hit bizalmat jelent. Az Istenben való bizalom jellemzi most is és az örök életben is a Vele való kapcsolatunkat. A másik dolog a remény. Remény abban, hogy amit Isten az üdvösségben adott, sosem romlik el. Nem kell attól tartanunk, hogy a tökéletes világ valamikor elromolhat és a rossz ismét felütheti fejét Isten világában. A szeretet pedig a leghatalmasabb és a legértékesebb dolog, mert ez teszi széppé és vonzóvá az Istennel és egymással való közös életünket az örökkévalóságon át.

6.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki türelmes, jóságos és nem irigykedik

b.    aki nem kérkedik és nem fuvalkodik fel

c.    aki nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát

d.    aki nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat

e.    aki nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal

f.      aki mindent elfedez és mindet eltűr

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy a hit, a remény és a szeretet jellemezze az életét, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 81-82. fejezet

81. fejezet – „FELTÁMADOTT AZ ÚR” (2. rész)

Az angyalok és a megdicsőült Üdvözítő látványára a római őrség tagjai összeestek és olyanok lettek, mint a holtak. Mikor a mennyei kíséret eltűrt szemeik elől, akkor álltak lábukra és olyan gyorsan, amilyen gyorsan remegő végtagjaik csak vinni tudták őket, a kert kapujához siettek. A részeghez hasonlóan, ingadozva siettek a város felé vezető úton, és elmondták mindazoknak, akikkel csak találkoztak a csodálatos eseményt. Útban voltak Pilátushoz, de a hírt már a zsidó hatóságokhoz is elvitték, a főpapok és a főemberek elküldtek érettük, mert először ők kívántak velük találkozni. Különleges látványt nyújtottak ezek a katonák. A félelemtől remegve, falfehér arccal tettek tanúbizonyságot Krisztus feltámadásáról. Ezek a katonák mindent úgy mondtak el, amint látták. Nem volt idejük arra, hogy a puszta igazság helyet valami mást gondoljanak ki, mást mondjanak. Fájdalmas arckifejezéssel ezt mondták: Isten fia volt az, akit keresztre feszítettek. Hallottuk, mikor egy angyal mennyei fenségként, a dicsőség királyaként nevezte Őt.

A papok arca olyan lett, mint a halottaké. Kajafás megpróbált szólni. Az ajkai mozogtak, de nem bocsátottak ki semmi hangot. A katonák éppen készültek elhagyni a tanácstermet, mikor egy hang megállította őket. Kajafás végre megszólalt: "Várjatok, várjatok" - mondotta. "Ne mondjátok el senkinek azt, amit láttatok."

Azután egy hazug jelentést adtak a katonák szájába. "Mondjátok, - kérték őket a papok - hogy az ő tanítványai odajövén éjjel, ellopák őt, mikor mi aluvánk" (Mt 28:13). Itt a papok abba a verembe estek bele, amelyet másnak ástak. Miként mondhatták a katonák azt, hogy a tanítványok lopták el Jézus holttestét, mikor elaludtak? Ha aludtak, akkor hogyan tudhatták? Ha pedig a katonák vétkeseknek bizonyultak Krisztus holttestének az ellopásában, akkor vajon nem a papok lettek volna-e az elsők, hogy elítéljék őket? Vagy, ha az őrszemek elaludtak a sírnál, akkor elsőként nem a papok vádolták volna-e be őket Pilátusnál?

A katonák megrémültek arra a gondolatra, hogy az őrhelyen való elalvás vádját vonják magukra. Olyan fegyelemsértés volt ez, amelyért halálbüntetés járt. Tegyenek-e hamis tanúvallomást, csapják be az embereket, és sodorják-e saját életüket veszélybe? Nem harcolták-é meg fárasztó őrködésüket álmatlan virrasztással? Miként állhatnának meg az elkövetkező kihallgatáson éppen még a felkínált pénz ismeretében is, ha hamis tanúvallomást tesznek?

Azért, hogy elhallgattassák a katonák bizonyságtételét arról, amitől féltek, a papok megígérték, hogy szavatolják az őrség biztonságát, mivel szerintük Pilátus sem kívánja, hogy olyan beszámoló terjedjen el az eseményről, mint amilyent ők adtak. Végül is a római katonák pénzért eladták megvesztegethetetlenségüket a zsidóknak. Az igazság legmegdöbbentőbb hírével megterhelve mentek be a papok elé; és pénzzel megterhelve mentek el tőlük. Nyelvükön ott volt már egy hazug jelentés, beszámoló, amit a papok szerkesztettek és eszeltek ki számukra.

Közben a Krisztus feltámadásáról szóló hír eljutott Pilátushoz. Ámbár Pilátus volt a felelős Krisztus halálra adásáért, viszonylag nem nagyon érzett nyugtalanságot azért, amit tett. Ha kelletlenül és a szánalom érzésével a szívében ítélte is el az Üdvözítőt, mind ez ideig nem érzett igazi lelkiismeret-furdalást. Most megrettenve bezárkózott a házába és úgy döntött, hogy nem akar senkit sem látni. A papok azonban mégis megjelentek színe előtt, és elmondták neki azt a történetet, amelyet kieszeltek, és arra ösztönözték, hogy ne vegyen tudomást az őrszemek kötelességmulasztásáról. Mielőtt hozzájárult volna ehhez, bizalmasan maga is kikérdezte az őrséget. Ezek, saját biztonságukat féltve, nem mertek eltitkolni semmit sem, és Pilátus kiszedett belőlük egy hiteles beszámolót mindarról, ami a sírboltnál történt. Nem vitte bíróság elé az ügyet, de ettől az időtől kezdve nem érzett békességet a szívében.

Higgyetek az Ő prófétáinak - december 22 - VASÁRNAP - Korinthusi első levél 12. fejezet

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit a Korinthusi első levél 12. fejezete bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Korintusi%2012&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Korinthus%2012&version=NT-HU

A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.   Isten nem akarja, hogy az árral sodródjunk. Pál azt mondja a korinthusiaknak, hogy amikor pogányok voltak észrevétlenül és megállíthatatlanul sodródtak a rossz irányba: „Tudjátok, hogy amikor pogányok voltatok, ellenállhatatlanul vitt és sodort valami benneteket a néma bálványokhoz.” De miután megkapták a Lélek ajándékát, már nem mondták átkozottnak Jézust, hanem Úrnak nevezték Őt. Ez nem volt egyszerű, nem magától történt, hanem a Szentlélek által. Ez a legstabilabb dolog az ember életében, amikor biztosra tudja, hogy kicsoda Jézus.       

2.   Isten nem megoszlást és versengést akar előidézni ajándékaival. A Lélek ajándékával sok különleges ajándékot kaptak a gyülekezet tagjai, viszont ezek a képességek büszkévé tették őket. Úgy gondolták, hogy különlegesek és jobbak a többieknél. Pál tisztába akarja tenni a kérdést és elmondja, hogy nem jobbak, csak más az ajándékuk. A testvéreiknek is vannak olyan ajándékaik, amik nekik nincs. És ez így van jól, mert kiegészítik egymást. Isten nem egyénekben gondolkodik, hanem egy közösségben, egy gyülekezetben, és ők így együtt jók. Együtt működőképesek. Együtt tudják betölteni küldetésüket. Ezért lelki ajándékaikat ne egymás ellen fordítsák, hanem egymáshoz kössék. Ha így összekötik a leli ajándékaikat, egy testté lesznek.

3.   A lelki ajándékok olyan egységet alkotnak, mint a Szentháromság. Pál elmondja, hogy „a kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz.” Különbség van a szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz. És különbség van az erőben is, de ugyanaz az Isten, aki cselekszik. A Szentháromság személyei egységet alkotnak, annak ellenére, hogy más a szerepük. Így a gyülekezetben betöltött szerepeink nem megkülönböztetnek egymástól, hanem eggyé kovácsolnak.

4.   Egy tag még nem a test. Egy gyülekezeti tag, csak egy gyülekezeti tag és nem az egész gyülekezet, bármi is legyen a szerepe és a szolgálata. Éppen úgy, ahogy a Szentháromság tagjai sem lehetnek Isten külön-külön. Csak egymással összekapcsolva azok, mint mi is a gyülekezetben.   

5.   Krisztus teste a gyülekezeti tagokból épül fel. Lehet, hogy merészen hangzik, de ezt mondja Pál: „Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai.” Ezért meg kell becsülnünk a gyülekezetet és saját szerepünket Krisztus Testében.

6.   Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.   aki egy ajándékozó Isten, ezért nevezi a Biblia ajándéknak azokat a képességeket, amelyekkel a gyülekezetben szolgálunk

b.   akinek Úrként való elfogadása, üdvösségünk feltétele

c.    aki erős és hatalmas

d.   aki a bölcsesség adományozója

e.   aki egy gyógyító Isten

f.     aki egy próféta Isten – előre tudja a jövőt

g.   aki nem ad olyan ajándékot, ami semmire sem használható

h.   aki a test minden tagjának, minden sejtjének kiosztja a szerepét, úgy, hogy az tökéletesen működjön

i.     aki mindenkinek a szerepét fontosnak tartja, amelyet Ő adott neki

j.     aki nem meghasonlást akar a testben, hanem egységet és működőképességet

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy úgy épüljön bele Krisztus testébe, hogy amikor Jézus eljön, ő is ennek a testnek a tagjaként haza mehessen Vele, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 81-82. fejezet

81. fejezet – „FELTÁMADOTT AZ ÚR” (1. rész)

Máté 28:2-4, 11-15.

A hét első napjának az éjszakája lassan elmúlott. Eljött a legsötétebb óra, éppen napkelte előtt. Krisztus még mindig rab volt keskeny sírboltjában. A nagy kő a helyén volt. A római pecsét feltöretlen volt. A római katonák őrszolgálatukat tartották. Voltak azonban láthatatlan őrök is. A gonosz angyalok seregei összegyülekeztek a sírhely körül. Ha lehetséges lett volna, akkor a sötétség fejedelme, pártütő hadseregével együtt, a sírboltot örökre lepecsételve tartotta volna, és fogva tartotta volna Isten Fiát. A sírt azonban a mennyei seregek is körülvették. Ezek a kiváló erővel rendelkező angyalok is őrizték a sírboltot, és arra vártak, hogy üdvözölhessék az Élet Fejedelmét.

"És ímé nagy földindulás lőn; mert az Úrnak angyala leszállván a mennyből" (Mt 28:2). Isten teljes vértezetébe öltözötten, az angyal elhagyta a mennyei udvarokat. Isten dicsőségének ragyogó fénysugarai jártak előtte és világították meg ösvényét. "A tekintete pedig olyan volt, mint a villámlás és a ruhája fehér, mint a hó. Az őrizők pedig tőle való féltökben megrettenének és olyanokká lőnek, mint a holtak" (Mt 28:3-4).

Papok és főemberek, hol van őrségetek hatalma? Azok a bátor katonák, akik eddig sohasem rettentek meg emberi erőtől és hatalomtól, most fogolyként viselkedtek, mint akiktől elvették a kardjukat és dárdájukat. Az az arc, amelyre tekintettek, nem egy halandó harcos orcája; ez Isten serege leghatalmasabb harcosának az arca volt. Ő volt az a mennyei hírnök, aki azt a helyet töltötte be a mennyben, amelyből Sátán kibukott. Ez a mennyei hírnök volt az, aki Bethlehem halmain kihirdette Krisztus születését. A föld megremegett közeledtére, a sötétség seregei elmenekültek, és amikor elhengerítette a követ a sírbolt bejárata elől, úgy tűnt, hogy a menny jön le a földre. A katonák csak azt látták, hogy úgy mozdította el a nagy követ, mintha az csak egy kis kődarab lett volna. Azután hallották, mikor szólt: "Isten Fia, jöjj elő; Atyád hív Téged." Látták, hogy Jézus kijött a sírboltból, és hallották, hogy ezt jelentette ki a megnyitott sír fölött: "Én vagyok a feltámadás és az élet" (Jn 11:25). Amint Jézus előjött a sírboltból fenséggel és dicsőséggel, a mennyei sereg imádattal hajolt meg a Megváltó előtt és magasztaló énekekkel köszöntötték Őt.

Földrengés jelezte azt az órát, amikor, Krisztus letette az életét, és egy másik földrengés hirdette azt a pillanatot, mikor diadalmasan újra felvette azt. Krisztus, aki győzelmet aratott a halál és a sír fölött, győztesen jött elő a sírboltból, földrengés, felvillanó villámlások és mennydörgések közepette. Isten előre megmondotta, hogy amikor Krisztus újra eljön a földre, akkor "megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is" (Zsid 12:26). "Inogva meging a föld, miként a részeg, és meglódul, mint a kaliba" (Ésa 24:20). "Az ég mint írás egybehajtatik" (Ésa 34:4). "Az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak és a föld és a rajta levő dolgok is megégnek" (2Pt 3:10). "De az Úr az ő népének oltalma és az Izrael fiainak erőssége!" (Jóel 3:16)

Jézus halálakor a katonák azt látták, hogy a föld délben sötétségbe burkolódzott. Feltámadásakor pedig azt látták, hogy az angyalok ragyogása megvilágította az éjszakát, és azt hallották, hogy a menny lakói nagy örömmel és diadallal azt énekelték: Te legyőzted a Sátánt és a sötétség hatalmasságait; Te győzelemmel nyelted el a halált! {DA 780.2}  

Krisztus megdicsőülten jött elő a sírboltból, és a római őrség látta Őt. Szemeiket és figyelmüket Jézus arcára összpontosították, Akit az imént még kigúnyoltak és kinevettek. Ebben a megdicsőített lényben azt a foglyot látták meg, Akit a törvényházban láttak, Azt, Akinek a fejére tövisből fontak koronát. Ő volt Az, Aki ellenállás nélkül állott Pilátus és Heródes előtt, akinek a testét kegyetlen korbácsolással marcangolták szét. Ő volt az, akit felszegeztek a keresztre, Akire a papok és a főemberek teljes önelégültséggel bólogattak fejükkel és ezt mondták: "Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani" (Mt 27:42). Ő volt az, akit József új sírboltjába fektettek be. A mennyei rendelet azonban szabadon bocsátotta a sírbolt foglyát. Ha hegyek halmozódtak volna hegyekre, akkor sem tudták volna megakadályozni azt, hogy Krisztus kijöjjön a sírboltból.