Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit a Korinthusi első levél 14. fejezete bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Korintusi%2014&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Korinthus%2014&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten a lelki ajándékokat a szeretettel kapcsolja össze. Az előző fejezetben arról olvastunk, hogy a lelki ajándékok szeretet nélkül hiábavalóak. De ez nem jelenti azt, hogy nincs szükség a lelki ajándékokra. Szükség van rájuk, mert ezek a motorjai a gyülekezet életének és növekedésének. A lelki ajándék a motor, a szeretet az üzemanyag. Ezért kezdi így az apostol ezt a fejezetet, hogy „Törekedjetek a szeretetre, buzgón kérjétek a lelki ajándékokat.” És az sem mindegy, hogy melyik motorba öntjük az üzemanyagot. Pál első helyre a prófétálást helyezi, utolsónak pedig a nyelveken való szólást. A nyelveken való szóláshoz nem igazán tud kapcsolódni a szeretet, mert az önérdekű, nem a mások építését szolgálja.”
2. Isten az ajándékait haszonra adja. Isten nem ad haszontalan dolgokat és haszontalan lelki ajándékokat. Pál felteszi a kérdést, hogy „Ha elmegyek hozzátok, és nyelveken szólok, mit használok nektek?” Ezzel szemben azt javasolja, hogy inkább a prófétálás lelki ajándékáért könyörögjenek, mert az hasznos a közösség és a szolgálatok számára.
3. Isten nem fér meg a zűrzavarral és az összevisszasággal. A Biblia sok helyen beszél arról, hogy ahol Isten jelen van, ott rend és szépség lesz a zűrzavarból. Isten rendezett világegyetemet teremtett, rendezetté teszi azok életét, akik Hozzá csatlakoztak, a bábeli zűrzavarból, ahol senki sem értette a másik nyelvét pünkösdöt teremt, ahol mindenki érti a másikat. Pál szomorú, hogy a korinthusi gyülekezetben Bábel irányába mennek, ahol senki sem érti, hogy mit mond a másik. Pál azt mondja, hogy ha bemegy valaki hozzájuk, és meglátja, ami történik, azt fogja mondani, hogy őrjöngenek.
4. Isten tapintatos. Pál nem bántja meg azokat, akik nyelveken szólnak, hanem óvatosan rávezeti őket a helyes útra. Ez a fejezet egy különleges irodalmi stílusban íródott, amelyben az író képzeletbeli párbeszédet folytat a hallgatósággal. Így néz ki ez a párbeszéd:
Gyülekezet: aki nyelveken szól, nem emberekhez szól, hanem Istenhez. Nem is érti meg őt senki, mert a Lélek által szól titkokat.
Pál: Aki viszont prófétál, emberekhez szól, és ezzel épít, bátorít, vigasztal
Gyülekezet: Aki nyelveken szól, önmagát építi
Pál: aki viszont prófétál, a gyülekezetet építi
Gyülekezet: ha nyelveken szólva imádkozom, a lelkem imádkozik, de az értelmemet nem használom
Pál: Imádkozom lélekkel, de imádkozom értelemmel is
Pál nem tiltja a nyelveken szólást, de elgondolkoztatja a híveket és olyan szabályokat vezet be, amelyek mentén szinte lehetetlen a nyelveken szólás:
· ne mindenki kórusban szóljon nyelveken, hanem ketten vagy hárman és egymás után – ezt teljesen lehetetlen megvalósítani
· csak akkor szóljon, ha van fordító (értelmező) – ilyen nem nagyon szokott előfordulni
5. Isten önzetlen. Isten semmit sem tesz csupán önmagáért. Másoknak él, másoknak szolgál, másokat épít. Így a vallásos önzést sem tudja elfogadni, ami csupán nekem használ. Ha vallásoddal önmagadon kívül senkinek sem használsz, nem vagy egy csapatban Istennel és nem is mondhatod magad kereszténynek.
6. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki világos, érthető üzenettel szólítja meg az embert
b. aki nem érthetetlen vagy félreérthető
c. aki a nyelv ajándékát azért adta, hogy az emberek megértsék egymást
d. aki értelmes kapcsolatra és párbeszédre törekszik az emberrel
e. aki lelkileg felnőtt érettségre akar vezetni gondolkozásunkban és gyakorlatunkban
f. aki értelmes, de szeretettel teljes imádatot vár el gyermekeitől
g. aki szívünk érzelmeire vágyik, de soha nem hagyja ki ebből az értelmünket sem
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy szívével, lelkével, minden erejével, de az értelmével is imádjon téged, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 81-82. fejezet
81. fejezet – „FELTÁMADOTT AZ ÚR” (3. rész)
Mikor Jézust sírba tették, Sátán diadalt ült. Azt remélte, hogy az Üdvözítő nem veszi fel az életét ismét. Az Úr testére ő maga tartott igényt, és elhelyezte őrségét a sír körül, és megpróbálta Krisztust fogságba vetett rabként tartani. Elkeseredett és megharagudott, mikor a mennyei hírnök közeledtére angyalai elmenekültek. Mikor azt látta, hogy Krisztus diadalmasan lép ki a sírjából, tudatára ébredt annak a ténynek, hogy királyságának vége lett, és hogy végül neki is meg kell halnia.
A papok azzal, hogy Krisztust halálra adták, a Sátán eszközeivé tették magukat. Most teljesen a Sátán hatalmában voltak. Belegabalyodtak egy csapdába, amelyből nem láttak más kiutat, csak azt, hogy tovább folytatják Krisztus elleni hadviselésüket. Mikor meghallgatták az őrszemek jelentését Krisztus feltámadásáról, elkezdtek félni a nép haragjától. Úgy érezték, hogy saját életük is veszélyben forog. Az egyetlen reménység az volt a számukra, hogy sikerül Krisztust csalónak feltüntetniük feltámadása letagadásával. Megvesztegették a katonákat, és biztosították Pilátus hallgatását, csendben maradását. Hazug beszámolójukat terjesztették közel és távol. Voltak azonban olyan tanúk is, akiket nem tudtak elhallgattatni. Sokan hallották a katonák bizonyságtevését Krisztus feltámadásáról. Azután a halottak közül is egyesek, akik Krisztussal együtt jöttek elő a sírjukból, megjelentek sokaknak, és kijelentették, hogy Krisztus feltámadott. A jelentéseket azokról a személyekről, akik látták ezeket a feltámadottakat, és hallották a bizonyságtevésüket, elvitték a papokhoz is. A papok és a főemberek folyamatosan attól féltek, hogy az utcákon való járásuk-kelésük közben, vagy saját otthonuk magányosságában szemtől szembe találják magukat Krisztussal. Úgy érezték, hogy nem voltak biztonságban. A reteszek és zárak nagyon szegényes védelmet nyújtottak nekik Isten Fiával szemben. Éjjel és nappal arra a rettenetes jelenetre kellett gondolniuk, mikor a helytartó rezidenciájának az udvarán az egész néppel együtt ezt kiáltozták: "Az ő vére mi rajtunk és a mi magzatainkon" (Mt 27:25). Emlékezetükben sohasem halványodott el ennek a jelenetnek a képe.
Mikor a hatalmas angyal szava elhangzott Krisztus sírjánál ezt mondván: "Atyád hív téged", akkor az Üdvözítő előjött a sírból azzal az élettel, amely önmagában volt. Most igazolódtak Jézus szavai: "Én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt [...] Van hatalmam letenni azt és van hatalmam ismét felvenni azt" (Jn 10:17-18). Most teljesedett be a prófécia is, amelyet a papoknak és a főembereknek mondott: "Rontsátok le a templomot és három nap alatt megépítem azt" (Jn 2:19).
József feltört sírboltja felett Krisztus győzedelmesen jelentette ki: "Én vagyok a feltámadás és az élet" (Jn 11:25). Ezeket a szavakat csak egy Istenség mondhatta el. Minden teremtett lény Isten akaratából és hatalmából él. Mindnyájan függő viszonyban levő elfogadói az Istentől való életnek. A legmagasabb rangú szeráftól a legalázatosabb lelkes lényig mindenki az életnek ebből a forrásából töltődik meg élettel. Csak az, Aki Istennel egy, mondhatja el: van hatalmam, hogy letegyem az életemet, és van hatalmam, hogy ismét felvegyem azt. Istenségében Krisztusnak megvolt a hatalma arra, hogy széttörje a halál bilincseit.
Krisztus feltámadt a halottak közül első gyümölcseként azoknak, akik elaludtak. Előképe volt a kévelengetésnek. Feltámadása éppen azon a napon következett be, mikor a kévelengetést kellett bemutatni az Úr előtt. Több mint ezer évig hajtották végre ezt a jelképes ceremóniát. A szántóföldekről az első megérett, magvas gabonakalászokat összegyűjtötték. Amikor az emberek felmentek Jeruzsálembe, akkor az első termésből kötött kévéket lengették hálaáldozatként az Úr előtt. Amíg ez a felajánlás meg nem történt, a sarlóval nem érinthették meg a gabonaszálakat, nem gyűjthették és köthették azokat kévékbe. Az Istennek felajánlott kévék ábrázolták azt a nagy lelki aratást, amelynek a kalászait és kévéit be kellett takarítani Isten országa számára. Krisztus feltámadása az előképe és a záloga az igazak feltámadásának. "Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképpen az Isten is előhozza azokat, akik elaludtak, a Jézus által ővele együtt" (lThess 4:14).
Ámen 🛐🙏
VálaszTörlés