Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - Jézushoz vezető út 7. fejezet 21.
nap
Semmink sincs, amivel
dicsekedhetnénk; nincs okunk tehát a büszkeségre. Reménységünk egyedüli alapját
a Krisztustól ajándékozott igazság képezi, amely az Ő Lelke által bennünk és
általunk munkálkodik.
Ha hitről beszélünk,
tudnunk kell különbséget tenni. Van olyan hit is, amely az igaz hittől nagyon
különbözik. Isten létezése, mindenhatósága és Igéjének igazsága oly tények,
miket Sátán és serege nem tagadhat. A Biblia ezt mondja: "Az ördögök is
hisznek és rettegnek" (Jak 2:19). Azonban ez nem hit. Ahol nem csak Isten
szavában való hitet, hanem iránta való engedelmességet is találhatunk, ahol
egyedül érette ver, érette dobog a szív, csakis ott van igaz hit, oly hit,
amely a szeretet által munkálkodik és a szívet megtisztítja. Egyedül ilyen hit
alakítja át a szívet Isten képmására. Az a szív, amely régi állapotában nem
volt képes Isten törvényeit megtartani, mert nem is tehette, most örömmel
kiáltja a zsoltáríróval: "Mely igen szeretem a te törvényedet, egész
napestig arról gondolkodom!"(Zsolt 119:97). Teljesülésbe megy bennünk a
törvény igazsága: kik nem test szerint, hanem Lélek szerint járunk (Róm 8:1).
Vannak, akik már
érezték Krisztus megbocsátó szeretetét, és őszintén Isten gyermekei kívánnak
lenni, de ismerik jellemük fogyatékosságát és életük bűnös voltát, ezért
kételkednek abban, hogy valóban megújította szívüket a Szentlélek. Ezeknek
szeretném odakiáltani: ne ingadozzatok, ne essetek kétségbe! Gyakran kell még
térdre borulnunk, gyakran fogunk még Krisztus lábainál bűneink és fogyatkozásaink
felett sírni, mindazáltal nem szabad elcsüggednünk. Sőt még ha Sátán földre
teper bennünket, Isten akkor se taszít és feled el minket. Nem! - hiszen
Krisztus Isten jobbján ül, és képvisel bennünket! Így ír János is, a szeretett
tanítvány: "Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek.
És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus
Krisztus"(1Jn 2:1). Ne feledjétek el Krisztus szavait: "Mert maga az
Atya szeret titeket"(Jn 16:27). Újra kegyelmébe akar benneteket fogadni.
Azt szeretné, ha újból visszatükröződne rólatok szentségének és tisztaságának
fénye. Ha átengeditek néki magatokat, az üdvösségnek bennetek megkezdett
munkáját folytatni fogja és befejezi Jézus Krisztus napjáig. Legyen imátok
bensőségesebb, és hitetek szilárdabb! Ha saját erőnkben kételkedünk, annál
inkább bízzunk Megváltónk hatalmában.
Minél bensőbb
érintkezésbe lépünk Jézussal, annál nyilvánvalóbb lesz saját bűnös voltunk;
látásunk megtisztul, felismerjük fogyatkozásainkat, az Ő tökéletes jellemének éles
ellentéteként. Ez a legfőbb bizonyítéka annak, hogy Sátán csalásai elvesztették
erejüket, és felébredt bennünk Isten Lelkének éltető ereje. Krisztus iránti
mély szeretet nem lakhat oly szívben, amely még nem ébredt bűnös voltának
tudatára. A Krisztus kegyelme által megújított szív csodálni fogja az Ő isteni
jellemét. Ha saját erkölcsi gyengénket még nem ismertük fel, ez a
legvilágosabban bizonyítja, hogy Krisztust nem ismerjük még az Ő
tökéletességében.
Minél kevesebbet
képzelünk magunkról, annál többre fogjuk becsülni, a Megváltó tisztaságát és
dicsőségét. Bűnös voltunk felismerése ellenállhatatlanul ahhoz hajt bennünket,
akinél bocsánatot nyerhetünk; és ha szívünk tehetetlenségében hozzá vágyakozik,
Ő hatalmasan megnyilatkozik. Minél inkább űz bűneink tudata hozzá, és Isten
Igéjéhez, annál magasztosabbnak látjuk jellemét, és annál tökéletesebben
tükrözzük vissza az Ő képét.
Mai bibliai szakasz: 1 Mózes 21. fejezete
Sára megígért fia megszületett, mégpedig „abban az időben, amit megígért neki Isten”
(2. vers). Vesd össze ezt Gal 4:4-gyel! Isten mindig teljesíti az ígéretét, és
mindig pontos időben teszi ezt. Ábrahám is betartja a szövetség rá eső részét
azzal, hogy körülmetéli Izsákot „nyolcnapos
korában, ahogy megparancsolta neki Isten” (4. vers). Izmael, aki ekkor tizennégy éves (vö. 1Móz
16:16 és 17:24-26), gúnyolódott Izsák születésén, kétségkívül feljebbvalónak
tartva magát, mégis irigykedve az örömre, amelyet az öccse hozott a családba
(6-8. vers) és az ígéretekre, amelyeknek Izsák által kellett teljesülniük (12.
vers, vö. 1Móz 17:19). Az emberi faj az asszony magva (1Móz 3:15; 12:3; Gal
4:4-5) általi megváltásának szövetsége – az Izmaelnek és utódainak tett
ígéretek (1Móz 17:20 és 21:13) ellenére – Izsák által köttetett meg (12. vers).
Vesd össze ezt a helyzetet a Pál által a Gal 4:21-31-ben leírt allegóriával!
Milyen tanulságok rejlenek itt számunkra? Miért utasította Isten Ábrahámot
arra, hogy hallgasson Sára tanácsára, miszerint „kergesse el ezt a szolgálót a fiával együtt” (1Móz 21:10-12; Gal
4:30)?
Annak ellenére, hogy korábban Ábrahám a
helyes elveket igencsak szegényesen mutatta be Abimélek előtt, a filiszteusok
földjéhez tartozó Gerár királya (1Móz 20) arra a megfigyelésre jut, hogy Isten
Ábrahámmal van mindenben, amit tesz (22. vers), ezért szövetségkötést sürget
vele, hogy így Ábrahám viszonozni tudja azt a jóindulatot, amit ő tanúsított
Ábrahámmal szemben (23. vers, vö. 1Móz 20,14). Ábrahám kész volt ezt megtenni,
viszont előtte még megdorgálta Abiméleket egy vitás kút ügyében. Abimélek
azonban kitartott azon álláspontja mellett, hogy ő nem tudott a dologról, így
végül Ábrahám ajánlott fel neki hét bárányt ajándékul, hogy ezek tanúskodjanak
arról, hogy Ábrahám ásta a kutat. Ábrahám oly módon is viszonozta Abimélek
jóindulatát, hogy juhokat és marhákat ajándékozott neki (27. vers). Beérsebának
neveztek el azt a helyet, ami azt jelenti: „a
hét eskü kútja”. A minket figyelők vajon tudják-e azt mondani – hibáink
ellenére – hogy velünk van Isten mindenben, amit teszünk? Szeretnének-e
szövetségi kapcsolatba kerülni velünk azért, mert velünk van Isten?
Edwin Reynolds
3. heti olvasmány a Jézushoz vezető út
6. és 7. fejezetéhez (július 26- augusztus 1.
Az egyik kedvenc énekem, amit áhítatokhoz
szoktam énekelni, arról szól, hogy többet szeretnék megtudni Istenről, és ez az
ének kifejezi szívem legbelsőbb érzését. Valóban ez a szívem vágya, hogy
egységre jussak Istennel, és mélyebb közösséget tapasztaljak meg Vele.
A hatodik fejezet szívünkhöz szól, amely arra
vágyik, hogy jobban megismerje Istent, elmerüljön abban a békességben, amelyet
csak Isten adhat, és megtapasztalja a megbocsátást. Mit kell tennünk ahhoz,
hogy egységre jussunk Istennel és hogy olyanok legyünk, mint Ő?
Tegyük fel, hogy megvallottad bűneidet, és
úgy döntöttél, hogy életedben már nincs helye azoknak. Eldöntötted, hogy átadod
magad Istennek. És most hozzá mész és megkéred, hogy mossa le bűneidet. Kéred,
hogy adjon neked új szívet és új elmét. És aztán elhiszed, hogy Ő meg is teszi
ezt - mert megígérte.
Ez a fejezet újra és újra arra a gyönyörű
igazságra emlékeztet, hogy Isten azt akarja, hogy higgyünk az Ő ígéreteiben,
hogy megbocsátja bűneinket, hogy ezek az ígéretek valóságosak, igazak és a
mieink. Nem kell arra várnunk, hogy érezzük, hogy megváltásban részesültünk.
Mondd ezt magadnak: "Hiszem. Ez így van, de nem azért, mert így érzem,
hanem azért, mert Isten megígérte" (Mk 11:24). Te gyermekként beleszülettél
Isten családjába, és Ő úgy szeret téged, mint tulajdon Fiát.
A hetedik fejezetben egy kis kérdőívet
találunk, amely segít megtudnunk azt, hogy rendben van-e a kapcsolatunk
Istennel: Kié a szívünk? Kiről gondolkodunk? Kiről szeretünk beszélni? Kié
legforróbb szeretetünk és legjobb szolgálatunk? Ha valóban Krisztusé vagyunk,
gyakran gondolunk Rá. Ő a tárgya legszebb gondolatainknak. A lábai elé tettünk
mindent, amink van és amik vagyunk. Olyanok akarunk lenni, mint Ő, és
rendelkezni akarunk az Ő Lelkével. Vágyunk arra, hogy kövessük az Ő nyomdokát,
és arra, hogy tetsszünk Neki mindenben.
És még így is hit által és egyedül csak hit
által részesülünk Krisztus kegyelmében. A kegyelem teszi lehetővé azt, hogy
engedelmeskedjünk törvényének. Noha az engedelmesség lényeges ahhoz, hogy egyek
legyünk Istennel, ennek egy szeretetből fakadó szolgálatnak kell lennie, a
kegyelemre adott válasznak, és nem olyan eszköznek, amely által kiérdemeljük
saját üdvösségünket.
Eleshetünk, de Isten nem fordul el tőlünk és
nem hagy el bennünket. Halleluja! Micsoda Istenünk van!
Cindy Tutsch, DMin
Ellen White Intézet
nyugalmazott társigazgatója
Amerikai Egyesült
Államok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése