2015. augusztus 23., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 23, VASÁRNAP - 1 Mózes 43

FIGYELEM: Ezen a héten új Ellen White könyvet kezdtünk el olvasni

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 1. fejezet 43. nap

"Példázatokban mondottam néktek"

Krisztus példázataiban ugyanaz az elv látható, mint ami földi küldetésében megmutatkozott. Magára vette természetünket, és közöttünk élt, hogy megismerhessük isteni jellemét és életét. Az Istenség az emberben tárulkozott fel, a láthatatlan dicsőség látható emberi alakban jelent meg. Az ember megismerkedhetett az ismeretlennel azáltal, amit már ismert. A mennyei dolgok földiek útján tárultak fel. Isten emberi alakban nyilatkoztatta ki önmagát. Így volt ez Krisztus tanításaiban is: az ismeretlent ismert jelenségekkel, a mennyei igazságokat az élet jól ismert dolgaival szemléltette.

Ezt mondja a Szentírás: "Mindezeket példázatokban mondá Jézus a sokaságnak, . . hogy beteljék, amit a próféta szólott, mondván: Megnyitom az én számat példázatokra; és kitárom, amik e világ alapítása óta rejtve valának" (Mt 13:34-35). Krisztus közérthető dolgok által vezette el hallgatóit a lelkiekhez. Az írott Ige igazságait összekapcsolta a természet dolgaival és hallgatói élményeivel. Így vezetnek el Krisztus példázatai a természet világából a lélek birodalmába. Ezek az igazság láncszemei, amelyek egybefűzik az embert Istennel és a földet a mennyel.

A természetből merített tanításaival Krisztus saját keze alkotásairól beszélt, amelyek tőle kapták tulajdonságaikat és képességeiket. Eredeti tökéletességében minden teremtett dolog Isten gondolatát fejezte ki. Ádámnak és Évának édeni otthonukban az egész természet Istenről beszélt, és telve volt mennyei tanítással. Szemükkel érzékelték a bölcsességet, szívükkel pedig felfogták, mert Istennel társalogtak teremtett művei által. Mihelyt azonban a szent pár áthágta a magasságos Isten törvényét, az Isten színétől sugárzó fény eltávozott a földről. A bűn megrontotta és beszennyezte a földet, de a föld megátkozott állapotában is sok szépséget őriz. Isten szemléltető oktatásai nem olvashatatlanok. Ha megértjük őket, akkor a természet Teremtőjéről tanúskodnak.


A család drámája folytatódik. Jákób nem szeretné, hogy Benjámin Egyiptomba menjen. Ezen kívül a testvérekben végbemenő változásra is látunk bizonyítékot. Egyetértenek Jákóbbal, és most úgy tűnik, Benjámin esetében támogatják a kiváltságos fiú szerepét. Talán csak a bűntudatát enyhítendő, Rúben felajánlja, hogy felelősséget vállal Benjámin biztonságáért, amennyiben azt mondja Jákóbnak, hogy az ő két fiát ölje meg, ha nem hozza vissza Benjámint épségben (1Móz 42:37). Valószínűleg Rúben is még mindig apja kegyeinek visszaszerzésén munkálkodott.
A túlélésért folytatott küzdelem azonban végül megköti Jákób kezét. Miután Jákób megfeddi a fiúkat, amiért elárulták, hogy van még egy öccsük otthon, Júda közbelép. Az ellenség Júda lassan átváltozik a társ-hős Júdává. Magát teszi meg Jákóbnál biztosítékként Benjámin biztonságáért. Ez már nem ugyanaz a Júda, akit 1Móz 37-ben láttunk, hisz’ a történetnek abban a szakaszában még a családbeli hatalom elnyerésére szőtt terveket.
A dráma tovább fokozódik, amikor Benjámin testvéreivel együtt Egyiptomba érkezik. József most testvérei Benjámin iránti féltékenységét teszi próbára azzal, hogy neki több ajándékot, nagyobb ételadagot ad. Nem tapasztalja jelét a féltékenységnek. Testvérei együtt vígadnak Józseffel, nem ismervén fel, hogy ki ő.
Stephen Bauer

6. heti olvasmány a KRISZTUS PÉLDÁZATAI 1. fejezetéhez (augusztus  23 - 29.

Nem tudok Jézus egyetlen példázatára sem gondolni, amelyen ha elmélkedünk, nem nyitja meg elménket új, szép és mély igazságokra Isten jellemével kapcsolatosan. A példázatokban Jézus általános dolgokat használ, amelyeket gyakran maguktól értetődőknek tartunk és figyelmen kívül hagyunk - vagy éppen imádunk - és olyan összefüggésekre hívja fel a figyelmünket, amelyek a gondolatainkat visszavezetik Istenre, mindenik alkalommal, amikor az a példázatban szereplő tárgy a szemük elé kerül.

Ma ugyanerre van szükségem. Majdnem minden, amivel találkozok és kapcsolatba kerülök - a házamtól és a számítóképemtől kezdve a vízig, amely a csapból folyik és a mesterséges fényig, amelyet egy kapcsoló megnyomásával hozok működésbe - az emberre mutatnak és a világ dolgaira, és nem Istenre. Olyan emlékművekkel vagyunk körülvéve, amelyek az emberre és az ember kreativitására mutatnak.    

Nem vagyok juhpásztor. Nem vagyok magvető, de naponta találkozok fizikai, látható eszközökkel, amelyek Krisztusra mutathatnak, ha megállok, figyelek és hallgatok.

Azok a dolgok, amelyek gyakran elterelik a figyelmünket Istenről, olyan eszközökké válhatnak, amelyek gondolataimat Istenre terelhetik. Ez volt Jézus célja a kétezer évvel ezelőtti példázataival. Ma ugyanolyan hatékonyak és szükségesek, mint amilyenek akkor voltak. 

Brandon Schroeder 
Fejlesztési társigazgató 
Light Bearers (Fényhordozók), www.lightbearers.org 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése