2015. augusztus 20., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 20, CSÜTÖRTÖK - 1 Mózes 40

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - Jézushoz vezető út 13. fejezet 40. nap

Nem bölcs dolog, ha állandóan a múlt szomorú emlékeire gondolunk, ha az élet csalódásait és igazságtalanságait idézzük emlékezetünkbe, ha mindaddig beszélünk róluk és panaszkodunk, amíg csüggedés vesz rajtunk erőt. Az elcsüggedt lelket sötétség veszi körül, mely kizárja szívéből Isten világosságát, és mások életútjára is árnyékot vet.


Ha Isten szeretetében kételkedünk avagy ígéreteivel szemben bizalmatlankodunk, szégyent hozunk rá, és elszomorítjuk Szentlelkét. Milyen fájdalmas érzések hasogatnák az anya keblét, ha gyermekei állandóan arról panaszkodnának, hogy anyjuk rosszakarójuk, holott egész életét gyermekei javára áldozta, hogy minden kényelmet megszerezzen számukra?! Feltéve, hogy kétségbe vonják anyjuk szeretetét, az anya szíve bizonyára megszakadna. Mit érezne az az atya, akit gyermekei ilyen bánásmódban részesítenének? És mit gondoljon mennyei Atyánk, ha nem bízunk szeretetében, mely arra indította, hogy egyszülött Fiát halálra adja érettünk, hogy ezáltal örök életet nyerjünk? Az apostol így ír: "Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?"(Róm 8:32). És mégis mily sokan mondják tetteikkel, sőt szavaikkal is: "Ez nem rám vonatkozik. Talán másokat igen, de engem nem szeret az Isten."

Mindez saját lelketeknek árt, mert a kétkedésnek minden szava meghívó Sátán kísértései számára; megerősíti bennetek a kétkedés iránti hajlamot, és tovaűzi tőletek a szolgáló angyalokat. Ha Sátán kísért titeket, a kétely vagy hitetlenség egyetlen szavát se ejtsétek ki. Ha sugalmazásait meghalljátok, bizalmatlanság és lázadó gondolatok támadnak szívetekben. Ha érzelmeiteket kifejezésre juttatjátok, akkor a kétely minden egyes szava nemcsak magatoknak árt, hanem olyan magvetés lesz, mely mások szívében is gyökeret ver és mérges gyümölcsöt terem; lehetetlen lesz saját szavaitok káros hatását ellensúlyoznotok. Magatok talán kigyógyulhattok a kísértésekből, és kiszabadulhattok Sátán csapdájából, de mások, megfertőzve káros befolyástoktól, talán többé soha nem tudnak a hitetlenség tőréből kiszabadulni, melybe a ti hitetlenségetek vezették őket. Milyen fontos tehát, hogy csak olyan dolgokról beszéljünk, melyek lelki erőt és életet lehelnek.

Az angyalok figyelik, meghallgatják, milyen jelentéseket adtok a világnak mennyei Mesteretekről. Társalgástok róla folyjon, aki az Atya előtt közbenjár. Ha barátaitokat üdvözölve kezeteket nyújtjátok, legyen Isten dicsérete szívetekben és ajkatokon. Így azok gondolatai is Jézusra fognak irányulni.

Mindenkit érnek megpróbáltatások, fájdalmak és szomorúságok, melyeket nehéz elviselni; kísértések környékeznek, melyeknek nehéz ellenállni. Ne egymásnak panaszoljátok el gondjaitokat, hanem vigyétek imáitokban Isten elé! Legyen életszabályotok, hogy kétely vagy csüggedés egyetlen szavát sem ejtitek ki ajkatokon! Nagyban hozzájárulhattok mások életének felvidításához, amennyiben őket a remény és vigasz szavaival megerősítitek.

Sok derék lélek van rettenetes kísértéseknek kitéve. Gyakran közel vannak az eleséshez, az önmagukkal és Sátánnal vívott küzdelemben. Ne csüggesszétek el őket nehéz harcaikban! Bátorítsátok őket reményt keltő szavakkal, amelyek buzdítóan hatnak rájuk. Ha így cselekesztek, Krisztus fénye sugárzik szét rólatok, "mert közülünk senki sem él önmagának"(Róm 14:7). Öntudatlanul is szétáradó befolyásunk vagy buzdítani és erősíteni fog másokat, vagy pedig elcsüggeszt, és Krisztustól és igazságától tovaűz.

Sokan tévesen képzelik el Krisztus jellemét és életét. Azt hiszik, hogy nem volt életében melegség és napfény, hogy mindig komoly, szigorú és örömtelen volt. Ilyen komor nézetek gyakran az egész keresztény élettapasztalatot beárnyékolják.


A történet következő jelenetében Józsefet a börtönben látjuk. A tény, hogy Potifár bebörtönzi Józsefet, és nem végezteti ki, azt jelzi, hogy ura hitt József ártatlanságában. Potifár talán bizonyos fokig félt felsége hatalmától, és nem merte felmenteni Józsefet, de nem ölette meg, ahogy elvárható egy ilyen vád esetén. Van egy másik téma is, amely folytatódik, annak ellenére, hogy eddig a pontig keveset foglalkoztam vele, éspedig az, hogy itt Egyiptomban, amibe József belekezd, azt Isten megáldja, és ezáltal olyan vezetői szerephez jut, amilyenben most látjuk. A 39. fejezet azzal fejeződött be, hogy József a börtön felügyelője, ahol a börtönőr pontosan úgy bízik benne, mint korábban Potifár. Valami volt József jellemében, ami kiváló képességeivel kombinálva, kiváltotta a börtönőr elismerését. 

Két politikai gyanúsítottat bíztak József felügyeletére. Jelleme még ebben az élethelyzetben is arra készteti a hivatalnokokat, hogy bízzanak benne. Ahelyett, hogy támogatta volna őket jogtalan bebörtönzésük miatti önsajnálatukban, odafigyel arra, hogy ápolja érzelmi egészségüket. Miután mindketten álmot láttak, észreveszi zaklatottságukat, és érdeklődést tanúsít irántuk. Meghallgatja imájukat, és felkészül az értelmezésre. Az egyik álmot könnyű volt magyarázni, mert jó hírt tartalmazott: „kiszabadulsz és visszakapod munkádat.” A jó hírt könnyű átadni. Kivéve egy eshetőséget.

Ha József értelmezése nem válik be, jó hírneve csorbát szenvedhet, és elveszítheti pozícióját még itt a börtönben is, és talán ki is végezhetik. József nyíltan megmondja az igazat, legyen szó akár jó, akár rossz hírről. Józsefet az igazság érdekli, és nem a róla alkotott kép. Nem próbálta meg manipulálni az üzenetet azért, hogy előnyért udvaroljon. Amikor lehetőséget látott arra, hogy jóvá tegyék igazságtalan bebörtönzését, ez egy alkalmi kérés volt, nem egy mindent uraló tényező döntésében, hogy őszinte és egyenes üzenetet közvetítsen. Úgy tűnik, József felülmúlja Júdát abban, hogy nem akarja megvédeni a róla alkotott képet azzal a kísértéssel, hogy rombolja erkölcsi tisztaságát. József ezen a területen is ellentéte a fondorkodó, taktikázó Júdának, akiről a 38. fejezet ír. Járjunk el mi is olyan becsületesen mások irányában, mint József!

Stephen Bauer

5. HETI OLVASMÁNY a Jézushoz vezető út 12. és 13. fejezetéhez (augusztus  16 - 22.

A 12. fejezet elmondja, hogy teljesen rendben van, ha vannak kérdéseink, és hogy azokra az Írásban kell keresnünk a válaszokat. Mégis, néhány dolog titok fog maradni. Nem tudjuk teljes mértékig megmagyarázni a bűn világunkba való szomorú beférkőzését; nem foghatjuk fel, hogyan lett Isten Fia emberré vagy, hogy hogyan igazulhatunk meg és támadhatunk fel  majd egy nap a halálból.

Ha komolyan keressük az igazságot, jutalmunk a megnövekedett hit és Isten iránt való szeretet lesz. Ha őszintén kutatunk, a Szent Lélek fog vezetni, és segít, hogy ne változtassuk meg az Írás értelmét a saját elgondolásunkhoz igazítva. Ha tényleg tudni akarjuk, mi az igazság, és hajlandóak vagyunk neki engedelmeskedni is, akkor a Lélek fog tanítani. (Jn 6:13-14; ApCsel 5:32)

Micsoda nagyszerű kiváltság számunkra, hogy Isten levele lehetünk a világ számára! A mi életünk és jellemünk bemutathatja másoknak, hogy milyen is Krisztus, és mit is jelent szolgálni Őt. Azok a keresztények, akik panaszkodnak és boldogtalanok, rossz képet adnak Istenről és a keresztény életről. Azt gondolhatják miattuk, hogy Isten nem gyönyörködik gyermekei boldogságában. Mit mondana Isten általad kézbesített levele Róla a barátaidnak, családodnak és közösségednek? Ma beszéljenek csak azok a dolgok, amik lelki erőt és életet adnak!

                         Cindy Tutsch, DMin
az Ellen G. White hagyaték
nyugdíjas társigazgatója

Egyesült Államok

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése