2015. augusztus 15., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 15, SZOMBAT - 1 Mózes 35

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - Jézushoz vezető út 11. fejezet 35. nap

Ha a keresztények mindennapi érintkezésük közben többet beszélnének egymással Isten szeretetéről s a megváltás nagy igazságairól, az erősítésükre és vigasztalásukra szolgálna, és szívük felüdülne. Naponként többet tanulhatunk mennyei Atyánktól, s naponként jobban tapasztalhatjuk kegyelmét. Ha így élünk, akkor mind élénkebbé válik bennünk az a vágy, hogy beszéljünk szeretetéről, s ha így cselekszünk, szívünk felmelegszik és felbátorodik. Ha többet gondolnánk Jézusra, és többet beszélnénk róla, akkor jobban érezhetnénk jelenlétét is.

Ha annyit gondolnánk Istenre, mint ahányszor kegyelmének bizonyítékait tapasztaljuk, akkor gondolataink állandóan nála időznének; élvezetté válna róla beszélni és nevét magasztalni. Szívesen beszélünk mulandó dolgokról, mert érdekelnek minket; szívesen beszélünk barátainkról is, mert szeretjük őket; örömüket és bánatukat átérezzük. Ámde végtelenül nagyobb okunk van arra, hogy Istent jobban szeressük, mint barátainkat, és ezért a legtermészetesebb dolog az volna, hogy gondolatainkban legtöbbet vele foglalkozzunk, szeretetéről, irgalmasságáról beszéljünk, és mindenhatóságát magasztaljuk. A gazdag ajándékok, melyekkel Isten elhalmozott bennünket, ne vegyék annyira igénybe gondolatainkat és szeretetünket, hogy többé mit sem adjunk Istennek; ellenkezőleg, ezek mindennap őrá figyelmeztessenek, és a hála és a szeretet kötelékeivel fűzzenek bennünket mennyei Jótevőnkhöz. Nagyon sokat foglalkozunk a mi nyomorúságos földi életünkkel. Irányítsuk lelki szemeinket a mennyei szentély nyitott kapujára, ahonnét Krisztus arcáról Isten fénye és dicsősége tükröződik vissza, aki "mindenképpen idvezítheti is azokat, akik őáltala járulnak Istenhez"(Zsid 7:25).

Magasztaljuk Istent többet "kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért" (Zsolt 107:8). Imáink és áhítataink ne csupán kérésből álljanak! Gondolataink ne csupán saját szükségleteinkre irányuljanak, hanem gondoljunk azokra a jótéteményekre is, melyeket elvettünk. Túl sokat sohasem imádkozunk, de hálánkkal gyakran takarékoskodunk. Napról napra részesedünk Isten kegyelmének ajándékaiban, és mégis mily kevés hálát tanúsítunk iránta, mily keveset magasztaljuk és dicsőítjük azért, amit velünk cselekedett.

Régente, amikor Izráel fiai istentiszteletre gyűltek egybe, az Úr megparancsolta nékik: "És ott egyetek az Úrnak, a ti Isteneteknek színe előtt, és örvendezzetek ti és a ti házatok minden népe, kezetek minden keresményének, amelyekkel megáld téged az Úr, a te Istened" (5Móz 12:7). Amit Isten dicsőségére tettünk, azt örömteli szívvel, dicsénekekkel és hálaadással ajánljuk fel; sohase szomorúan, búsan.

A mi Istenünk szeretetteljes, irgalmas Atya. Ne essék nehezünkre neki szolgálni. Ellenkezőleg, örüljünk és ujjongjunk, hogy szolgálhatunk és részt vehetünk munkájában. Isten nem akarja, hogy gyermekei, akiket oly dicsőn megváltott, kegyetlen és zsarnok munkaadónak tekintsék. Legjobb barátjuk Ő, és mikor Őt imádják, Isten velük van, tőle vigaszt és áldást várhatnak, mely szívüket örömmel és szeretettel tölti be. Isten azt akarja, hogy gyermekei az Ő szolgálatából vigaszt merítsenek, és inkább örömnek, mint tehernek tekintsék az Ő szolgálatát. Legbensőbb vágya, hogy mindazok, akik Őt imádják, szeretetének és előrelátásának számos jelét véve, mindennapi munkájukhoz erőt merítsenek, és kegyelmet nyerve, hűségesen és becsületesen járhassanak el minden dologban.

Gyűljünk Krisztus keresztje alá! A megfeszített Krisztus legyen elmélkedésünk, beszélgetésünk és legszentebb örömünk tárgya. Gondoljunk állandóan Isten áldásaira, és ha végtelen szeretetét tapasztaljuk, örömmel tegyünk le mindent azokba a kezekbe, melyek érettünk a keresztre szegeztettek.

Szívünk az imának, hálaadásnak szárnyain jöhet közelebb az éghez. A mennyben hálával magasztalják és gyönyörű énekekkel dicsőítik Istent, és midőn mi kifejezzük szívünk háláját, istentiszteletünk mindinkább hasonlóbb lesz a mennyei seregéhez. "Aki hálával áldozik, az dicsőít engem" (Zsolt 50:23), mondja az Úr. Lépjünk tehát mindnyájan tiszteletteljes örömmel Alkotónk elé hálával és dicsénekekkel (Ésa 51:3).


Annak ellenére, hogy Jákób története folytatódik Mózes első könyvének hátralévő részében (temetésének története képezi az utolsó fejezet majdnem tejes egészét), a fókusz átirányul fiára, Józsefre. Ám mielőtt ez megtörténne, három nagy veszteségéről és az Istennel való két jelentős találkozásról olvashatunk. Az első veszteség Debóra halála, aki egész életén át Jákób családjának szeretett tagja volt (8. vers). Az utolsó veszteség Izsák halála (28-29 versek). E kettő között található Jákób legnagyobb veszteségéről szóló beszámoló: Rákhel meghal, miközben életet ad Benjáminnak (16-20 versek). Ezen kívül jön még az a szívfájdalma, hogy Ruben megerőszakolja Bilhát. A mai istenhívő emberekhez hasonlóan, Jákób azokat a csapásokat kapja, amelyek sajnos általánosak e bukott bolygó minden lakójának életében.

Azonban a szenvedések és veszteségek közepette Isten emlékezteti Jákóbot (és bennünket is) arra, hogy nem feledkezik meg gyermekéről. Isten a bétheli létrával emlékezteti Jákóbot az Ő jelenlétére, és arra hívja, hogy térjen vissza álmának színhelyére (1. vers). Útközben Jákób természetfeletti védelmet kap (5. vers), és a 34. fejezet eseményei után nem kétséges, hogy erre szüksége is van. Amikor Béthelbe érkezik, Isten újra megjelenik neki, megerősíti a családjának tett ígéreteket, és emlékezteti őt új nevére - az Izrael névre (9-12 vers).

Isten hűséges hozzánk az élet bizonytalanságai, az elszenvedett veszteségek és még bűneink ellenére is, amelyekkel fájdalmat okozunk önmagunknak és családunknak.

Douglas Tilstra


4. HETI OLVASMÁNY a Jézushoz vezető út 10. és 11. fejezetéhez (augusztus  9 - 15.

Nagyon szeretem a 10-11-es fejezeteket! Minden sora értékes és méltó arra, hogy mélységes elmélkedésünk tárgya legyen. Az alábbi részlet viszont a kedvencem! Meg is tanultam kívülről, így amikor nem tudok aludni,  megnyugtat. "Hozzátok gondotokat, örömötöket, szükségleteiteket és aggodalmaitokat s mindazt, ami nyom és kínoz Isten elé! Terheiteket sohasem találja nehezeknek, soha ki nem fáraszthatjátok Őt. Ő, aki hajatok szálát is számon tartja, nem közömbös gyermekei szükségletei iránt. "Igen irgalmas az Úr és könyörületes" (Jak 5:11). Nyomorunk és jajkiáltásunk szívéig hat. 

Vigyétek őhozzá mindazt, ami szíveteket nyomja. Senki sem oly nehéz, hogy ne bírná el, mert hisz Ő tart fenn világokat, kormányozza a világmindenség ügyeit. Békességünk feltételei közül egyik sem oly jelentéktelen, hogy ne részesítené figyelemben. Élettapasztalataink egyetlen fejezete sem oly homályos, hogy el ne olvashatná; nem lehet olyan nehéz helyzetünk, hogy meg ne oldhatná.

Legkisebb tanítványát sem érheti kár, nem kínozhatja gond szívünket, nem érhet öröm, és őszinte ima nem hagyhatja el ajkunkat, amely iránt ne viseltetne közvetlen érdeklődéssel. "Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket"(Zsolt 147:3). Isten és minden egyes lélek között oly gyengéd és bensőséges a viszony, mintha kívüle más lélek nem volna, akiért szeretett Fiának életét áldozta."

Buzdítalak titeket, hogy ti is tanuljátok meg! Segíteni fog nektek rábízni mindent, kicsiny és nagy dolgot azokra a kezekre, amelyeket ti érettetek szögeztek a keresztre.

                         Cindy Tutsch, DMin
az Ellen G. White hagyaték
nyugdíjas társigazgatója

Egyesült Államok

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése