2015. augusztus 3., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 3, hétfő - 1 Mózes 23

Figyelem!!! A végén új heti olvasmány található a Jézushoz vezető út 8. és 9. fejezeteihez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - Jézushoz vezető út 8. fejezet 23. nap

Sokan úgy vélik, hogy a munkának egy részét maguknak kell elvégezniük. Bíznak Krisztus bűnbocsánatában, de saját erejükből akarnak igaz életet élni. Az ilyen próbálkozások sikertelenek lesznek. Jézus mondja: "Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek" (Jn 15:5). A kegyelemben való növekedésünk, örömünk és hasznosságunk mind a Krisztussal való egyesülésünktől függ. Csak ha napról napra, sőt ha óráról órára közösségünk van vele - ha Őbenne maradunk -, növekedhetünk a kegyelemben. Ő nem csak a szerzője, hanem befejezője is hitünknek. Krisztus az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Ám nemcsak a kezdetnél és végnél, hanem minden lépésünknél legyen velünk. Fenségesen fejezik ki ezt Dávid következő szavai: "Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök"(Zsolt 16:8).

Azt kérdezed: "Hogyan maradhatok meg Krisztusban?" Azon módon, ahogy elfogadtad Őt. "Azért amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok őbenne" (Kol 2:6). "Az igaz pedig hitből él" (Zsid 10:38). Ti átadtátok magatokat Istennek és tulajdonai lettetek, hogy neki szolgáljatok és engedelmeskedjetek és vettétek Krisztust, az Üdvözítőt. Bűneitekért jóvátételt nem adhattok, önmagatok nem tudtátok volna szíveteket megváltoztatni; átadva magatokat Istennek, elhittétek, hogy Ő Krisztusért mindezt megtette érettetek. Hitben lettetek Krisztus tulajdonaivá és hit által kell benne folyton növekednetek odaadás és elfogadás folytán. Mindent oda kell adnotok: szívet, akaratot, szolgálatot és saját éneteket is, hogy parancsait mindenekben teljesíthessétek. Hasonlóképpen kell mindent vennetek: Krisztust, mint az áldások összességét, hogy szívetekben maradjon, és erősségetek, igazságotok és segítőtök legyen, hogy adjon erőt engedelmeskedni!

Minden reggel első dolgotok legyen magatokat Istennek felajánlani. Így imádkozzatok: "Fogadj el Uram, a te tulajdonodnak! Összes terveimet lábaidhoz teszem. Használj fel ma is szolgálatodra! Maradj velem s engedd, hogy minden munkámat tebenned végezzem!" Ez mindennapi kötelességetek legyen. Minden egyes reggel újból szenteljétek magatokat az Úrnak. Összes terveiteket néki rendeljétek alá, hogy megvalósítsátok vagy feladjátok, ahogy gondviselése akarja. Így adjátok át, ajánljátok fel Istennek napról napra életeteket, hogy az mindinkább átalakuljon és hasonlóvá legyen Krisztus életéhez.

A Krisztusban való élet a lelki nyugalom élete. Nem mindig az elragadtatás érzülete, de legyen állandóan békés, bizalommal tele. Reményetek nem önmagatokban, hanem Krisztusban van. Gyengeségeteket kiegészíti az Ő ereje, tudatlanságotokat az Ő tökéletessége. Azért ne magatokra, hanem Krisztusra tekintsetek! Foglalkozzanak gondolataitok az Ő szeretetével és jellemének tökéletességével! Krisztus önmegtagadása, alázatossága, tisztasága, szentsége, és leírhatatlan szeretete legyen a tárgya elmélkedéseteknek. Csak ha Őt szeretjük, ha az Ő példáit követjük és teljesen rábízzuk magunkat, akkor alakulhatunk át az Ő képmására.

Krisztus ezen szavaival: "Maradjatok énbennem...", a nyugalom, az állhatatosság és a bizalom gondolatát akarja kifejezni. Ily meghívással fordul hozzánk: "Jöjjetek énhozzám..., én megnyugosztlak titeket" (Mt 11:28). A zsoltáros szavai ugyanezen gondolatot fejezik ki: "Csillapodjál le az Úrban és várjad őt..." (Zsolt 37:7). Ésaiás próféta a következőkről biztosít bennünket: "Csöndességben és reménységben" lesz erősségetek (Ésa 30:15). Ezt a nyugalmat korántsem a tétlenségben találjuk, mert hisz magában a meghívásban bennfoglaltatik már a felszólítás a munkára: "Vegyétek fel az én igámat... és nyugalmat találtok" (Mt 11:29). A szív, amely állandóan Krisztusban leli nyugalmát, folytonosan és komolyan fog Krisztusért munkálkodni.


Figyeljük meg ebben a fejezetben, hogy Ábrahám milyen udvarias és milyen nagylelkű Khéth fiaival, a Khitteusokkal (hettitákkal), és milyen tisztelettudóan beszél velük. Viszont azt is megfigyelhetjük, hogy milyen tisztelettudóak voltak ők is Ábrahám irányában, és milyen kedvesen beszéltek vele. Milyen tanulságot vonhatunk le a fejezet első feléből? Ábrahámhoz hasonlóan nekünk is udvariasnak és tisztelettudónak kell lennünk mindenki irányába, származástól és kultúrától függetlenül. Isten mindenkit szeret, és ha egy másik országban élünk misszionáriusként, mindig szem előtt kell tartanunk, hogy mi is mint Ábrahám, látogatók és vendégek vagyunk az ott lakók között.  

Azt is megfigyelhetjük, ahogyan Ábrahám meghajol az emberek előtt és kéri őket, hogy továbbítsák kérését Efron felé – akinek a tulajdonában volt a föld és Makpelá barlangja –, hogy adja el neki tulajdonát, mert ott szeretné eltemetni feleségét, Sárát. Efron ott ülhetett a Khitteus vezetők között, mivel azonnal felszólalt, és ezt mondta Ábrahámnak: „Nem úgy uram, hallgass meg engem: azt a mezőt néked adom, s a barlangot.” Ábrahám meghajolt, megköszönte Efron kedvességét, és így válaszolt: „Ha mégis meghallgatnál engem! megadom a mezőnek árát, fogadd el tőlem.” Efron elmondta, hogy mennyi a birtok értéke, amit Ábrahám tétovázás nélkül kifizetett.

A harmadik tanulság, amit ebből a fejezetből levonhatunk, hogy Ábrahám mennyire szerette Sárát, hiszen semmi sem volt túl drága azért, hogy illő módon eltemesse. Ésaiás úgy beszél róla, mint Izrael nemzetének édesanyjáról (Ésa 51:2). Pál Isten megígért gyermeke anyjának nevezi őt (Róm 4:19; 9:9); Péter a jó feleség példájaként emeli őt magasra (1Pt 3:6); a Zsidókhoz írott levél pedig a hitét dicséri (Zsid 11:11)

Jack J. Blanco
a Southern Adventist University nyugalmazott professzora

4. HETI OLVASMÁNY a Jézushoz vezető út 8. és 9. fejezetéhez (augusztus  2 - 8.

Jellemünk megváltozása az egyik nagy előnye annak, hogy Isten családjához tartozunk, Krisztus Jézusban élő férfiakká és nőkké fejlődünk.  Újjászületünk, amikor Jézusnak adjuk szívünket és befogadjuk a tőle kapott életet.  Lelki növekedésünket szerencsére nem tudjuk folyamatos aggódásunkkal siettetni.  A kegyelemben és örömben való növekedésünk és hasznosságunk, mind a Krisztussal való egységünktől függ.

Legyen imánk a következő minden reggel, amikor teljesen Istennek ajánljuk magunkat: „Hadd legyek, ó Uram egészen a tiéd. Minden tervemet a lábad elé helyezem. Használj engem ma a te szolgálatodra. Élj ma bennem, és add, hogy minden munkámat a Te dicsőségedre tudjam végezni.”

Gondolatainknak nem szabad önmagunk körül forogni, sem megváltásunk miatt aggodalmaskodnunk. Ahogy megtanulunk Jézusról elmélkedni és beszélni, elfeledkezünk magunkról. Ha az Ő kezére bízzuk magunkat, Jézus által erőt ad a meggyőződéshez, hogy megnyerjük a csatát Sátán ellen.

Következzék egy próbája annak, hogy valóban Krisztushoz jöttünk-e, és elfogadtuk-e Őt. Ha így van, mindenkinek el akarjuk mondani, milyen drága barátra leltünk Jézusban! Ha az Ő lelke csordultig tölt örömmel, úgy érezzük, muszáj azt mindenkivel megosztanunk. Valami csodálatos dologról kell beszélnünk, mert megtapasztaltuk, milyen jóságos az Úr.
Jézus legszerényebb és legszegényebb tanítványai is nagy áldást jelenthetnek mások számára.  Talán nem is tudják, hogy segítenek, életvitelükkel mégis az áldások egyre növekvő hullámait indíthatják el.
Szóval, mi lenne, ha lelki gyakorlatként már ma önzetlenül szolgálnánk másokat?


                         Cindy Tutsch, DMin
az Ellen G. White hagyaték
nyugdíjas társigazgatója

Egyesült Államok

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése