2015. augusztus 19., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 19, SZERDA - 1 Mózes 39

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - Jézushoz vezető út 13. fejezet 39. nap

Öröm az Úrban

Isten arra hívta el gyermekeit, hogy Krisztust képviseljék, bemutassák az Úr jóságát és irgalmasságát. Miként Jézus is kinyilatkoztatta nékünk az Atya jellemét, úgy kell nékünk is kinyilatkoztatnunk a világnak, mely nem ismeri bensőséges, irgalom-teljes szeretetét. "Amiképpen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra; Én ő bennök, és te énbennem; ...hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem" (Jn 17:18, 23). Pál apostol így szól Jézus tanítványaihoz: "Akik felől nyilvánvaló, hogy Krisztusnak... levele vagytok", "amelyet ismer és olvas minden ember" (2Kor 3:3, 2). Jézus minden egyes gyermeke nyílt levél a világnak. Ha Krisztus követői vagytok, Isten annak a családnak, háznak, utcának és városnak, melyben éltek, bennetek egy levelet küld. Jézus, ki bennetek lakozik, általatok kíván szólni azokhoz, akik Őt még nem ismerik. Lehet, hogy a Bibliát nem olvassák, lapjairól a hozzájuk szóló hangot nem hallják; az Isten műveiből kiáradó szeretetet nem látják. Ha azonban Krisztus őszinte tanítványai vagytok, lehetséges, hogy általatok istenismeretre jutnak; felfogják jó voltát, megnyerhetők, hogy Istent szeressék és néki szolgáljanak.

A keresztények hivatása, hogy a menny felé vezető úton a világosság hordozói legyenek, és a Krisztusról rájuk sugárzó fényt szétárasszák az egész világra. Legyen életük és jellemük olyan, hogy általa Krisztusról és szolgálatáról az emberek helyes fogalmat alkothassanak.

Ha tényleg Krisztust képviseljük, Isten szolgálatát oly vonzónak tűntetjük fel, amilyen az a valóságban. Keresztények, akik állandóan szomorkodnak, zúgolódnak és panaszkodnak, helytelen színben tüntetik fel Istent és a keresztény életet. Azt a benyomást keltik, mintha Istennek nem tetszene gyermekeit boldognak látni, és így hamis bizonyságot tesznek mennyei Atyánkról.

Sátán ujjong, ha Isten gyermekeinek hitét megingathatja vagy őket kétségbe ejtheti. Örömére szolgál, ha bizalmatlanok vagyunk Istennel szemben, és kételkedünk abban, hogy Ő készséges és hatalmas minket megvásárolni. Örül, ha azt hisszük, hogy Isten atyai gondoskodásával kárunkat okozza. Sátán úgy tűnteti fel előttünk Istent, mintha semmi részvéttel és irgalommal nem viseltetne irántunk. Istenre vonatkozólag állandóan elferdíti az igazságot; Istenről helytelen fogalmakkal tölti be képzeletünket. Ahelyett, hogy elmélkednénk mennyei Atyánkra vonatkozó igazságokon, Sátán hamis sugalmazásaira hallgatunk, és miközben bizalmatlankodunk Isten iránt és zúgolódunk ellene, nevére szégyent hozunk. Sátán törekszik a vallásos életet komorrá, bússá tenni, hogy fáradságosnak és nehéznek tűnjék fel. Ha pedig a keresztény életében a vallást ilyen színben mutatja be, hitetlensége által Sátán csalását támogatja.

Sokan, életútjukon gyakran foglalkoznak hibáikkal, gyengeségeikkel, fogyatkozásaikkal, csalódásaikkal, és szívük csüggedt. Európai tartózkodásom alatt egy ilyen lélektől levelet kaptam, melyben kétségbeesésében vigasztalást kért tőlem. A levél vétele utáni éjjelen álmot láttam. Nagy kertben jártam, melynek tulajdonosa körülvezetett mindenfelé. Én virágokat szedtem és kellemes illatukban gyönyörködtem, amikor hittestvérem, akitől az említett levelet kaptam, és aki szintén mellettem haladt, a jelentéktelen tövisekre figyelmeztetett, melyek útját állták. Szomorúan állott ott és panaszkodott. Nem követte a vezetőt a helyes ösvényen, hanem a tövisek és csalánok között botorkált ide s tova. "Nem szomorú-e - így panaszkodott -, hogy ezt a szép kertet így elcsúfítják a tövisek és a csalánok?" A vezetőnk így felelt: "Ne vesződj a tövisekkel, melyek csak megsebeznek! Szedd inkább a rózsákat, liliomokat és szegfűket!"

Nemde ti is szereztetek már életetekben szép tapasztalatokat? Vajon nem éltetek-e már át olyan becses időszakokat, amikor szívetek örömrepesve köszöntötte Isten Lelkét? Ha visszapillantotok a múlt eseményeire, nem jut-e sok drága és fenséges tapasztalat eszetekbe? Nem állnak-e Isten ígéretei - nyíló virágokhoz hasonlóan - életetek útján mindenütt? Akarjátok-e szíveteket örömest betölteni szépségükkel és pompájukkal?

A tövisek és csalánok csak megsebeznek és fájdalmat okoznak; s ha ezeket gyűjtitek és másoknak is adjátok, megvetitek Isten javait, és másokat is távol tartotok az élet útjától.


Ez a fejezet egy másik csábítási történetre összpontosít, ami sok szempontból hasonlít a 38. fejezetben leírt eseménysorhoz. Ebben a fejezetben Onán szexuálisan kihasználja Támárt, miközben elkerüli a teljes felelősséget; és ezzel bemutatja azt a fajta szexualitást, amelynek elsődleges célja a személyes élvezet és a szexuális fogyasztás. Hogy Júda egy prostituált szolgáltatásait igénybe veszi, csak erősíti ennek a fejezetnek a hangnemét. Úgy tűnik, hogy Potifár felesége is így tekint a szexualitásra. „Szemet vet” Józsefre, mivel „szép termete és szép arca volt” (6-7. vers). A „szemet vet" kifejezés közvetlenül utal arra, hogy az asszony nyíltan igényli a szórakoztatást nyújtó szexet Józseftől. Ő egy idősebb nő, akiben emésztő vágy ébred egy fiatal férfi iránt. Arra vágyik, hogy József kielégítse vágyait, mint Júda és Onán Támárral. De miközben Potifár felesége, Júda és Onán a szexualitást a szórakoztatás oldaláról közelítik meg, Támár teljesen különbözik tőlük. Ő egy gyermeket akart, egy örököst és nem élvezetet. Ám a kizárólag gyermeknemzési célból történő szex egy egyedülálló asszony részéről, a megfelelő és mély, intim emberi kapcsolat kialakítása és fenntartása nélkül, amely csak a házasság keretén belül képzelhető el, szintén erkölcsi hiányosság.   

József – Potifár feleségének adott – válasza véleményem szerint Mózes öt könyvének, és valószínűleg az egész Szentírás szexuál-teológiájának csúcspontja. A 8. versben azt olvassuk, hogy az asszony naponta gyötörte csábító szavaival és gesztusaival Józsefet. Bizonyára ez az egyik legkorábbi feljegyzett szexuális zaklatás a történelemben. József erkölcsi érvelése meghökkentő. A 8-9. versekben azzal érvel, hogy Potifár teljesen megbízik benne. Semmit sem tartott vissza Józseftől, és feladatkörét tekintve ő maga sem volt nagyobb Józsefnél az udvartartásban. Úgy építi fel érvelését, hogy arra az erkölcsi kötelességre utal, miszerint nem élhet vissza Potifár bizalmával. Így, amikor a döntő érvhez ér, már várjuk tőle, hogy azt mondja: „Hogyan követhetném el ezt a nagy gonoszságot, és vétkezhetnék Potifár ellen?!” És ez kiváló erkölcsi érvelés lehetett volna. József azonban hirtelen gondolati síkot vált: Potifár helyett Istent említi. Milyen szempontból mondhatta, hogy ez Isten elleni bűn lenne?

A 9. versben József úgy érvel, hogy Potifár és ő egyenlők az udvarban, kivéve EGY dolgot: Potifár lefekszik feleségével, de József nem. Ez az egy dolog különbözteti meg Potifárt Józseftől. József elismeri, hogy ez Isten igazi ideálja a szexualitással kapcsolatosan. Az élvezet és a gyermek nem az elsődleges céljai a szexualitásnak. Ezek örömteli ráadások. A szexualitás célja, hogy kifejezze és megőrizze a férj és feleség közötti kizárólagos intimitást. Ha József engedne Potifárné nyomulásának, az nemcsak Potifárnak József (és felesége) iránti bizalmával való visszaélés lenne, hanem aláaknázná a szexualitás Isten által elrendelt, férj és feleség közötti kizárólagos jellegét. Hiszem azt, hogy a házassági kapcsolat intimitásának ez a teológiája vezeti oda Pál apostolt, hogy kijelentse: a férj és feleség éljen rendszeres szexuális életet egymással, hogy elkerüljék a kísértést, és ne essenek bele a szexuális erkölcstelenség bűnébe (1Kor 7:2-5). Így József erkölcsileg magasabb rendűnek bizonyul Júdánál, amikor mindketten ugyanazzal a kísértéssel néznek szembe. Az üzenet még hangsúlyosabb, ha átgondoljuk azt, hogy Júda semmit sem veszítene, ha erkölcsös lenne; a rabszolga Józsefnek viszont semmi esélye sincs a győzelemre, ha erkölcsösen viselkedik. És valóban úgy tűnik, hogy veszít, amikor hamisan megvádolják azzal a bűnnel, amely ellen olyan ékesszólóan érvel.

Stephen Bauer

5. HETI OLVASMÁNY a Jézushoz vezető út 12. és 13. fejezetéhez (augusztus  16 - 22.

A 12. fejezet elmondja, hogy teljesen rendben van, ha vannak kérdéseink, és hogy azokra az Írásban kell keresnünk a válaszokat. Mégis, néhány dolog titok fog maradni. Nem tudjuk teljes mértékig megmagyarázni a bűn világunkba való szomorú beférkőzését; nem foghatjuk fel, hogyan lett Isten Fia emberré vagy, hogy hogyan igazulhatunk meg és támadhatunk fel  majd egy nap a halálból.

Ha komolyan keressük az igazságot, jutalmunk a megnövekedett hit és Isten iránt való szeretet lesz. Ha őszintén kutatunk, a Szent Lélek fog vezetni, és segít, hogy ne változtassuk meg az Írás értelmét a saját elgondolásunkhoz igazítva. Ha tényleg tudni akarjuk, mi az igazság, és hajlandóak vagyunk neki engedelmeskedni is, akkor a Lélek fog tanítani. (Jn 6:13-14; ApCsel 5:32)

Micsoda nagyszerű kiváltság számunkra, hogy Isten levele lehetünk a világ számára! A mi életünk és jellemünk bemutathatja másoknak, hogy milyen is Krisztus, és mit is jelent szolgálni Őt. Azok a keresztények, akik panaszkodnak és boldogtalanok, rossz képet adnak Istenről és a keresztény életről. Azt gondolhatják miattuk, hogy Isten nem gyönyörködik gyermekei boldogságában. Mit mondana Isten általad kézbesített levele Róla a barátaidnak, családodnak és közösségednek? Ma beszéljenek csak azok a dolgok, amik lelki erőt és életet adnak!

                         Cindy Tutsch, DMin
az Ellen G. White hagyaték
nyugdíjas társigazgatója

Egyesült Államok

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése