2018. november 2., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 2 - PÉNTEK - 1 Mózes 21


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 76. fejezet 1207. nap

Krisztusnak az a gyakran ismételt kijelentése, hogy az Ő országa nem e világból való, megbotránkoztatta Júdást. Neki megvolt a saját elképzelése, és ennek megvalósítását remélte Krisztustól. Júdás elképzelése szerint Jánost ki kellett volna szabadítani a tömlöcből; ehelyett lefejezték. Jézus pedig ahelyett, hogy királyi jogait érvényesítve megtorolta volna Keresztelő János halálát, tanítványaival visszavonult egy vidéki helyre. Azt gondolta, hogy ha Jézus nem akadályozná tanítványait terveik megvalósításában, munkájuk sokkal eredményesebb lenne. Felfigyelt a zsidó vezetők egyre növekvő ellenségeskedésére, és látta, hogy Krisztus teljesen figyelmen kívül hagyja azt a kívánságukat, hogy bizonyítékát adja isteni küldetésének. Júdás szíve megnyílt a hitetlenség előtt, és Sátán gondoskodott arról, hogy elvesse benne a hitetlenség magvát. A lázadás szelleme egyre nőtt Júdásban. Miért foglalkozik Jézus oly sokat, szükségtelenül borús, csüggesztő gondolatokkal, amelyek elbátortalanítanak? Miért jövendölt megpróbáltatást és üldözést maga és a tanítványai számára? Az a kilátás, hogy az új királyságban egy előkelő hely jut neki osztályrészül, késztette Júdást arra, hogy magáévá tegye Krisztus ügyét. Csalódnia kellett-e reménységében? Júdás nem azt állította, hogy Jézus nem volt Isten Fia, azonban kételkedett és igyekezett valamiféle magyarázatot találni hatalmas cselekedeteire.

Az Üdvözítő tanítása ellenére Júdás folyamatosan kifejtette és hirdette azt az elgondolását, hogy Jézus még fog királyként uralkodni Jeruzsálemben. Az ötezer megvendégelésekor szerette volna ezt megvalósítani. Ez alkalommal segített az élelem szétosztásában az éhes sokaság között, és lehetősége volt megtapasztalni, milyen jó dolog az, ha másoknak adhatunk és Isten szolgálatában tevékenykedhetünk. Segített a betegeket és a szenvedőket a sokaságból elvinni Krisztushoz. Látta, hogy milyen megkönnyebbülés, milyen öröm és boldogság költözik az emberek szívébe a Megváltó gyógyító hatalma által. Megérthette volna Krisztus módszerét. Saját önző vágyai azonban megvakították. Júdás volt az első, aki hasznot akart húzni abból a lelkesedésből, amit a kenyerek csodája váltott ki. Júdás volt az, aki előállt azzal a tervvel, hogy Jézust akár erőszakkal is tegyék meg királynak. Vágyai magas hőfokon izzottak. Kiábrándulásának, csalódásának annál keserűbbnek kellett lennie.

Amikor Krisztus a kapernaumi zsinagógában az élet kenyeréről beszélt, Júdás életében fordulat következett be. Hallván Jézus szavait: "Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek" (Jn 6:53), Júdás ekkor megértette, hogy Jézus sokkal inkább lelki, mint evilági javakat kínált az embereknek. Mivel előrelátó embernek tekintette magát, felismerni vélte azt a tényt, hogy az Úr nem szerezhet magának semmi tisztességet ezen a földön és így tanítványainak sem adhat magas rangú állásokat. Ezért elhatározta, hogy csak annyira kötődik Krisztushoz, hogy bármelyik pillanatban elszakadhasson Tőle. Eltökélte magában, hogy éber lesz, és az is volt!

Ettől az időponttól kezdve olyan kételkedéseket hangoztatott, amelyek zavart keltettek tanítványtársai lelkivilágában. Vitás kérdéseket vetett fel, félrevezető nézeteket, érzelmeket ébresztett, és azokat az érveket ismételgette, melyeket a farizeusok és az írástudók használtak Krisztus igényével szemben. Az összes kis és nagy bajokat, a kereszteket, a nehézségeket és a nyilvánvaló akadályokat, amelyek az evangélium előrehaladásának az útjába kerültek, Júdás bizonyítékokként használta fel Isten üzenetének igazságával szemben. A Szentírásból azokat a helyeket idézte, amelyek semmi kapcsolatban nem voltak azokkal az igazságokkal, amelyeket Krisztus hirdetett. Ezek az íráshelyek, kiragadva összefüggésükből, összezavarták a tanítványokat és növelték elbátortalanodásukat, amely miatt már egyre jobban szenvedtek és gyötrődtek. Mindezt azonban Júdás olyan módon cselekedte, hogy ezáltal a tanítványok szemében nagyon lelkiismeretesnek látszott. Mialatt a tanítványok bizonyítékokat kerestek a Nagy Tanító szavainak a megerősítésére, Júdás majdnem észrevétlenül egy másik ösvényre vezette őket. Látszólag nagyon kegyes és bölcs szavakkal igyekezett más megvilágításba hozni bizonyos dolgokat, mint ahogyan Jézus tárta azokat tanítványai elé, és olyan értelmet adott Jézus szavainak, amelyekre az Úr sohasem gondolt. Javaslatai folytonosan becsvágyó kívánságot ébresztettek a tanítványok szívében az ideiglenes világi nagyság után és ezáltal elfordították figyelmüket a fontos dolgokról, amelyekkel foglalkozniuk kellett volna. A viszályt azzal kapcsolatban, hogy ki legyen közöttük a nagyobb, általában Júdás keltette tanítványtársai körében.

Mikor Jézus közölte a gazdag ifjú főemberrel a tanítványság feltételét, Júdásnak nem tetszett az, amit hallott. Azt gondolta, hogy Jézus hibát követett el. Ha olyan emberek, amilyen ez a főember volt, összeköttetésbe kerülhetnének a hívőkkel, akkor segítenének előmozdítani és fenntartani Krisztus ügyét. Ha őt, Júdást tanácsosként fogadnák és hallgatnák, akkor nagyon sok tervet javasolhatna, amelyek mind a kis gyülekezetük javát szolgálnák, ha elfogadnák azokat. Júdás alapelvei és módszerei bizonyos mértékben különböznének Krisztus alapelveitől és módszereitől, de Júdás ezekben az ügyekben bölcsebbnek tartotta magát Krisztusnál.

Mindabban, amit Krisztus mondott tanítványainak, volt valami, amivel Júdás a szívében nem értett egyet. Júdás befolyása alatt az elégedetlenség kovásza gyorsan végezte munkáját. A tanítványok nem látták meg, nem ismerték fel az igazi felbujtót. Jézus azonban látta, hogy Sátán az, aki erősen sugallja Júdást, és így megnyílt az a csatorna, amelynek közvetítésével a Sátán befolyása eljuthat a többi tanítványhoz. Krisztus ezt egy évvel az elárulása előtt így jelentette ki: "Nem én választottalak-e ki titeket, a tizenkettőt? és egy közületek ördög" (Jn 6:70).

Júdás azonban nem fejtett ki nyílt ellenállást és látszólag Jézus tanításainak a helyes voltát sem vonta kétségbe. Nyíltan nem is ellenkezett a Simon házában megtartott ünnepig. Mikor Mária megkente Jézus lábát, Júdás nyilvánvalóvá tette kapzsi természetét. Jézus dorgálására úgy látszott, hogy egész lelkülete rosszindulatú lett. Megsebzett gőgje és bosszúvágya ledöntött minden korlátot, és régóta benne élő pénzsóvársága is megmutatkozott, amit eddig ellenőrzés alatt tartott, vagyis leplezett.

Mindazoknál, akik könnyelműen játszadoznak a bűnnel, hasonló tapasztalatok láthatók. Ha időben nem állunk ellent a romlottság elemeinek és nem győzzük le azokat és nem adunk megfelelő választ Sátán kísértéseire, akkor lelkünk hamarosan Sátán akaratának fogságába kerül.
Júdás szíve azonban még nem keményedett meg egészen. Még azután is, hogy már kétszer is elkötelezte magát az Üdvözítő elárulására, volt alkalma, lehetősége a bűnbánatra. A húsvéti vacsorán Jézus bebizonyította istenségét azzal, hogy leleplezte az áruló szándékát. Gyengéden Júdást is bevonta abba a szolgálatba, amelyet tanítványaival akart véghez vinni. Júdás azonban nem vette figyelembe a szeretetnek ezt az utolsó felhívását. Ekkor Júdás ügye eldőlt. Azok a lábak, amelyeket Jézus megmosott, tovább mentek az árulás felé vezető úton.

Mai Bibliai szakasz: 1 Mózes 21

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Sára megígért fia megszületett, mégpedig „abban az időben, amit megígért neki Isten” (2. vers). Vesd össze ezt Gal 4:4-gyel! Isten mindig teljesíti az ígéretét, és mindig pontos időben teszi ezt. Ábrahám is betartja a szövetség rá eső részét azzal, hogy körülmetéli Izsákot „nyolcnapos korában, ahogy megparancsolta neki Isten” (4. vers).  Izmael, aki ekkor tizennégy éves (vö. 1Móz 16:16 és 17:24-26), gúnyolódott Izsák születésén, kétségkívül feljebbvalónak tartva magát, mégis irigykedve az örömre, amelyet az öccse hozott a családba (6-8. vers) és az ígéretekre, amelyeknek Izsák által kellett teljesülniük (12. vers, vö. 1Móz 17:19). Az emberi faj az asszony magva (1Móz 3:15; 12:3; Gal 4:4-5) általi megváltásának szövetsége – az Ismáelnek és utódainak tett ígéretek (1Móz 17:20 és 21:13) ellenére – Izsák által köttetett meg (12. vers). Vesd össze ezt a helyzetet a Pál által a Gal 4:21-31-ben leírt allegóriával! Milyen tanulságok rejlenek itt számunkra?

Annak ellenére, hogy korábban Ábrahám a helyes elveket igencsak szegényesen mutatta be Abimélek előtt, a filiszteusok földjéhez tartozó Gerár királya (1Móz 20) arra a megfigyelésre jut, hogy Isten Ábrahámmal van mindenben, amit tesz (22. vers), ezért szövetségkötést sürget vele, hogy így Ábrahám viszonozni tudja azt a jóindulatot, amit ő tanúsított Ábrahámmal szemben (23. vers, vö. 1Móz 20,14). Ábrahám kész volt ezt megtenni, viszont előtte még megdorgálta Abiméleket egy vitás kút ügyében. Abimélek azonban kitartott azon álláspontja mellett, hogy ő nem tudott a dologról, így végül Ábrahám ajánlott fel neki hét bárányt ajándékul, hogy ezek tanúskodjanak arról, hogy Ábrahám ásta a kutat. Ábrahám oly módon is viszonozta Abimélek jóindulatát, hogy juhokat és marhákat ajándékozott neki (27. vers). Beérsebának neveztek el azt a helyet, ami azt jelenti: „a hét eskü kútja”. A minket figyelők vajon tudják-e azt mondani – hibáink ellenére – hogy velünk van Isten mindenben, amit teszünk? Szeretnének-e szövetségi kapcsolatba kerülni velünk azért, mert velünk van Isten?

Edwin Reynolds

169. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  75-76. fejezeteihez (október 28 – november 3.).

A legnehezebb akkor megzabolázni érzelmeinket és megfékezni nyelvünket, amikor igaztalanul gúnyolnak és vádolnak minket. A vágy, hogy válaszoljunk, hogy bebizonyítsuk, hogy a támadók rosszindulatúan tévednek, hogy rámutassunk a vádolóink hibáira, majdhogynem túl sok az emberi szív számára. Szinte elviselhetetlen. Az ártatlan áldozatok szíve, akiket igazságtalanul bántalmaztak és gyaláztak, igazságért kiált.

Képzeljük el, hogyan érezhetett a Megváltónk e felháborító látszattárgyalás alatt!

Krisztus körül volt véve Sátán által irányított hálátlan emberekkel, akiket Ő teremtett és akikért leteszi az életét, és megkísértette Őt, hogy felfedje isteni természetét. Soha nem fogjuk megérteni a kísértés erejét, sem az elszántságot, amibe került, hogy féken tartsa hatalmát a mindent elsöprő fizikai és érzelmi bántalmazással szemben.

Sok férfi és nő szenvedett már elmondhatatlan bántalmazást, amely mély sebet hagyott szívükön. Ezek a sérülések folyamatosan túlélik az utóhatásaikat napi szinten az otthonokban, iskolákban és munkahelyeken, csak úgy mint a gyülekezetekben. A legnagyobb küzdelmek egyike, amivel a bántalmazottak küzdenek az az, hogy hogyan reagáljanak a bántalmazóikra. A vágy időnként, hogy érvényesítsék a szemet szemért, fogat fogért elvet majdnem elviselhetetlen.  Az áldozat maga is válhat bántalmazóvá a puszta fájdalom és a rossz idegrendszeri beidegződések következtében. Ezeket a sérüléseket a túl sok stressz által előidézett kortizolszint-emelkedés okozza.

Krisztus megmutatta ezen a kihallgatáson, hogy mindegy, hogy mennyire kegyetlenül bánnak velünk, Isten mindig felruház minket az Ő kegyelmével.

Lori Engel
lelkész
Eugene, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba

1 megjegyzés: