Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 77. fejezet 1212. nap
Pilátus átadta Jézust a katonáknak és azok a csőcselék
csúfolódása és sértegetése közepette sietve hurcolták magukkal Pilátus
palotájától Heródeshez. "Heródes pedig Jézust látván igen megörüle; mert
sok időtől fogva kívánta őt látni, mivelhogy sokat hallott őfelőle és reménylé,
hogy majd valami csodát lát, melyet ő tesz" (Lk 23:8). Ez a Heródes volt
az, akinek a lelkén Keresztelő János vére száradt. Mikor Heródes először hallott
Jézusról, nagyon megrémült, halálra ijedt, mert azt hitte, hogy János támadott
fel és tért vissza hozzá, hogy bosszút álljon rajta. Akkor ezt mondta:
"Akinek én fejét vétetém, az a János ez; ő támadt fel a halálból" (Mk
6:16). "Ez ama Keresztelő János; ő támadt fel a halálból és azért működnek
benne az erők" (Mt 14:2). Heródes mégis látni szerette volna Jézust. Most
megvolt rá a jó alkalma, hogy megmentse egy próféta életét. Heródes azt
remélte, hogy ezzel a tettével örökre száműzi annak a véres fejnek az emlékét,
amelyet egy tálon eléje nyújtottak. A kíváncsiságát is ki szerette volna
elégíteni. Ha Krisztus szabadon bocsátására bármiféle kilátás adódnék, -
gondolta Heródes -, akkor ő bizonyára kész lenne mindent megtenni, amire őt
kérnék.
A papok és a vének nagy serege kísérte Krisztust
Heródeshez. Mikor az Üdvözítőt bevitték Heródes palotájába, ezek az előkelő
tisztséget viselő emberek mind izgatottan beszéltek és szenvedélyesen vádolták
Krisztust. Heródes azonban nem sok figyelmet fordított vádaskodásaikra.
Megparancsolta nekik, hogy maradjanak csendben, mert szeretett volna néhány
kérdést feltenni Krisztusnak. Elrendelte, hogy Krisztus kötelékeit lazítsák
meg. Ugyanakkor szemére hányta Jézus ellenségeinek, hogy nagyon durván bántak
foglyukkal. Heródes, mikor részvéttel beletekintett a világ Megváltójának
nyugodt arcába, abból csak bölcsességet és tisztaságot tudott kiolvasni. Ő is
éppen úgy, mint Pilátus, meggyőződött arról, hogy Krisztust rosszindulatból és
irigységből vették vád alá.
Heródes sokféle kérdést tett fel Krisztusnak, de az
Üdvözítő kikérdezésének egész ideje alatt mélyen hallgatott. A király
parancsára ekkor betegeket és testi fogyatékosokat hoztak elő, és Heródes
megparancsolta Krisztusnak, hogy csodatétellel bizonyítsa állítólagos hatalmát.
Azt állítják, mondotta Heródes, hogy meg tudod gyógyítani a betegeket. Nagyon
szeretném látni, hogy vajon messze elterjedt hírességed nem valami hazugságon
alapszik-e? Jézus nem válaszolt Heródes felszólítására.
Heródes azonban továbbra is egy csoda megtételére
ösztökélte. Azt mondta Krisztusnak: Ha másokért tudsz csodát tenni, most tégy
valami csodát saját magadért és saját javadra. Csodatételeddel a legjobb
szolgálatot tennéd magadnak. Heródes ismét megparancsolta Krisztusnak: Mutass
nekünk egy jelet, amely meggyőz bennünket arról, hogy valóban rendelkezel azzal
a hatalommal, amelyet a rólad szóló hírek neked tulajdonítottak. Krisztus
azonban továbbra is úgy viselkedett, mint aki nem lát és nem hall semmit. Isten
Fia akkor és ott emberi természetét öltötte magára. Azt kellett tennie, amit
minden földi, halandó embernek tennie kell hasonló körülmények között. Ezért
Heródes kérésére, sőt parancsára sem tett csodát a maga megmentése érdekében.
Nem tett csodát csak azért, hogy megkímélje Magát azoktól a fájdalmaktól és
megaláztatásoktól, amelyeket a halandó embereknek el kell hordozniuk hasonló
helyzetben.
Heródes azt ígérte, hogy ha Krisztus valami csodát tesz az
ő jelenlétében, akkor szabadon engedi. Krisztus vádolói saját szemükkel látták
azokat a hatalmas csodákat, amelyeket Krisztus isteni hatalmával tett.
Hallották, mikor megparancsolta a sírnak, hogy adja ki a halottját. Látták,
mikor a halott engedelmesen előjött a sírból Krisztus szavára. A papok és a
főemberek szívét félelem szorította össze, hogy Krisztus Heródes kérésére végül
most mégis megmutatja hatalmát. Igen, mert Krisztus erejének, hatalmának egy
ilyen kinyilatkoztatása halálos csapásnak bizonyulna terveikre, sőt talán még
az életükbe is kerülne. A papok és a főemberek nagy aggodalmukban vádjaikat
ismét nyomatékosan felhozták Krisztus ellen. Felemelt hangon ismételten
kijelentették, hogy Krisztus áruló és istenkáromló. Csodáit azzal a hatalommal
hajtja végre, amelyet Belzebub, az ördögök fejedelme adott neki. Heródes
palotájának tárgyalóterme a zűrzavar színtere lett. Egyik ember túlharsogta a
másikat. Mindenki össze-vissza kiabált.
Heródes lelkiismerete most sokkal kevésbé volt érzékeny,
mint akkor, amikor remegni kezdett a rémülettől, mert kötötte adott szava és
Heródiás kérésére le kellett vágatnia Keresztelő János fejét. Egy ideig gyötrő
lelkiismeret-furdalást érzett szörnyű tettéért, de erkölcsi érzéke egyre inkább
eltompult kicsapongó, buja, erkölcstelen életvitele következtében. Szíve
annyira megkeményedett, hogy dicsekedve tudott beszélni arról a büntetésről,
amelyet Jánosra kiszabott, mert dorgálni merészelte őt. Most pedig Jézust
fenyegette meg. Ismételten kijelentette, hogy hatalma van a szabadon
bocsátására vagy az elítélésre. Jézus azonban semmi jelét nem adta annak, hogy egy
szavát is hallotta volna Heródesnek.
Heródest bosszantotta Jézus hallgatása. Úgy látszott,
mintha Jézus hallgatásával azt akarta volna jelezni, hogy számára Heródes
hatalma, tekintélye teljesen közömbös. A hiú és nagyképű király számára egy
nyílt dorgálás Jézus részéről kevésbé lett volna bántó, mint szavainak,
kéréseinek és parancsainak ez a semmibe vevése. Haragosan ismét megfenyegette
Jézust, aki még mindig mozdulatlan és hallgatag maradt.
Krisztus küldetése nem az volt ezen a világon, hogy
kielégítse a haszontalan kíváncsiságokat. Ő azért jött, hogy meggyógyítsa a
megtört szívű embereket. Krisztus nem maradt volna csendben, ha Heródes
palotájában egy bűnétől beteg lélek sebeit kellett volna szavaival bekötöznie
és meggyógyítania. Azok számára azonban egy szava sem volt, akiket nem
bántottak bűneik. Azokra az isteni igazságokra, amelyeket Ő mondhat, az ilyen
emberek szentségtelen lábaikkal csak rátapostak volna.
Krisztus mondhatott volna olyan szavakat Heródesnek,
amelyek eljutottak volna a megkeményedett szívű király fülébe. Félelemmel és
rettegéssel verhette volna meg, ha eléje tárja élete minden bűnét és közeledő
végzete borzalmát. Krisztus hallgatása azonban a legkeményebb dorgálás volt,
amit Heródesnek adhatott. Heródes elvetette azt az igazságot, amit a próféták
közül a legnagyobb mondott neki, és semmi más mennyei üzenetet nem kaphatott
többé. A mennyei Fenségnek nem volt egy szava sem a számára. Az a fül, amely
mindig nyitva volt az emberi jajkiáltások előtt, és ma is nyitva van, csukva
maradt Heródes kérései és parancsai előtt. Azok a szemek, amelyek mindig
szánalommal és megbocsátó szeretettel nyugodtak meg a bűnbánó bűnösön, egy
pillantásra sem méltatták Heródest. Azok az ajkak, amelyek a legmélyebb
benyomást keltő isteni igazságokat jelentették ki, amelyek a leggyengédebben
könyörögtek a legbűnösebb és a legmélyebbre süllyedt emberért is, zárva
maradtak a dölyfös király előtt, aki nem érezte semmi szükségét az Üdvözítőnek.
Mai Bibliai szakasz: 1
Mózes 25
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ebben a fejezetben elköszönünk
Ábrahámtól, és megismerkedünk Jákobbal, akinek a fiai Izrael tizenkét nemzetségének
törzsi vezetői lesznek. Isten Izrael nemzetén keresztül fogja beteljesíteni az
Ábrahámnak tett ígéretét, hogy családját nagy nemzetté teszi, és megáldja
általuk az egész világot (1Móz 12:1-3). Végül Jézus fog megszületni Ábrahám
családjából, aki a legnagyobb áldás és Isten ígéretének végső beteljesülése
lesz (Mt 1:1-17; Gal 3:16-17).
Jákob fiainak, és nemzetté
formálódásuknak története előtt azonban még hallanunk kell Jákob történetét,
akinek a nevét Isten Izraelre változtatja. Meg kell tanulnunk Jákob
élettapasztalatát, és végig kell követnünk utazását ahogyan a csalóból és csalárdból (1Móz 25:29-34; 27:36) Isten
hercege lesz (1Móz 32:28). Isten átalakítja Jákob jellemét, és a végbement
változás bizonyítékául végül nevét is megváltoztatja. Jákob története Isten
minden gyermekének története. Minden férfi és nő átalakulásának története, akik
egy napon belépnek az új Jeruzsálembe a tizenkét kapu egyikén, amelyek Izrael
tizenkét fiának nevét viselik (Jelenések 21:12). Minden ember története, aki
hit által Ábrahám, Izsák és Jákob/Izrael családjának tagjává válik (Gal 3:29;
Mt 8:5-13). A következő napokban úgy olvasd Jákob történetét, mint a sajátodat!
Douglas
Tilstra
170. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
77. fejezetéhez
(november 4– 10.).
Van egy ének Jézusról,
amelynek az a címe: Kicsoda Ő? Ugyanez a kérdés nyugtalanítja Pilátust. Kicsoda
Jézus? Amikor Jézus Pilátus előtt állt, Pilátus egy alázatos, kedves férfit
látott. Ő jó volt, és nem találtatott benne gonoszság. Ellen White szavaival:
„Pilátus egy higgadt és méltóságteljes magatartású embert látott maga előtt,
akinek az arckifejezése nem egy bűnöző ismertető jegyeit, hanem a menny
pecsétjét hordozta magán.” (Jézus élete, 628-629. o.)
Ebben a történetben,
amikor Jézust letartóztatják és Pilátus elé viszik, az ott szereplő valamennyi
személynek megvan egy sajátságos képe Jézusról. A szanhedrin számára Jézus egy
lázadó. Az ő szemeikben Jézus nagyon rossz. Pilátus igaz embert lát benne – egy
jó embert. És még Heródes is, aki bár nem szereti Jézust, meglátja benne a jót,
és nem képes elítélni. Végül Pilátus megkérdezi Jézustól, hogy kicsoda Ő. Jézus
világossá teszi, hogy ő király, de a királysága nem e világból való.
Kicsoda Jézus a te
számodra és az én számomra? Ez egy olyan kérdés, amit mindenkinek fel kell
tennie magának előbb vagy utóbb. És ez egy olyan kérdés, amit nem lehet
megválaszolni úgy, hogy egyszerűen csak a lehető legtöbb tudást gyűjtjük össze
Jézusról. A vele való kapcsolatunkon keresztül, és azon keresztül, hogy egyre
jobban megismerjük Őt, tudjuk megválaszolni. Ha Jézusra gondolunk, és arra,
hogy kicsoda is Ő, az segít nekünk Őt másmilyen fényben látni, de abban is
segít, hogy egyre inkább olyanok legyünk, mint Ő. Ezért aztán arra hívlak, hogy
szánd rá az idődet ma, és gondolkodj Jézusról: Kicsoda Ő?
Kirsi Mueller
segédlelkész
Kiel, Schleswig,
Flensburg és Flensburg Hetednapi Adventista Gyülekezetek
Németország
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése