2018. november 22., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 22 - CSÜTÖRTÖK - 1 Mózes 41


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 79. fejezet 1228. nap

A törvény megköveteli az igazságosságot - az igazságos életet, a tökéletes jellemet. Persze az emberek ezt nem tudják megadni a törvénynek. Az emberek nem tudnak eleget tenni Isten szent törvénye követelményeinek. Krisztus azonban, aki emberként jött el a földre, szent életet élt, és tökéletes jellemet fejlesztett ki, ingyen, ajándékként felajánlja ezeket mindazoknak, akik meg akarják kapni. Élete kezeskedik az emberek életéért. Így Isten béketűrése útján az övék lesz a múltban elkövetett bűneik bocsánata. Sőt még több is, mint ez. Krisztus ugyanis átitatja az embereket Isten tulajdonságaival. Az emberi jellemet az isteni jellem hasonlósága szerint építi fel, lelki erővel és szépséggel ruházza fel az embereket. Így a törvény igazi igazságossága beteljesedik a Krisztusban hívőkben. Érvényes Istennek az a szava, "hogy igaz legyen Ő és megigazítsa azt, aki a Jézus hitéből való" (Róm 3:26).

Isten szeretete nem kevésbé fejeződött ki igazságosságában, mint irgalmasságában. Isten trónjának az igazságosság az alapja, és szeretet a gyümölcse. Sátánnak az volt a szándéka, hogy elválassza az irgalmasságot az igazságtól és az igazságosságtól. Azt igyekezett bebizonyítani, hogy Isten törvényének az igazságossága egyik ellensége a békességnek. Krisztus azonban megmutatja, hogy Isten tervében ezek elválaszthatatlanul egybe kötődtek egymással. Az egyik nem létezhet a másik nélkül. "Irgalmasság és hűség összetalálkoznak, igazság és békesség csókolgatják egymást" (Zsolt 85:11).

Életével és halálával Krisztus bebizonyította, hogy Isten igazságossága nem semmisítette meg irgalmasságát. Isten megbocsáthatja a bűnt, s emellett a törvény szent, igaz és jó, és annak tökéletesen engedelmeskedhetünk. Sátán vádjai megdőltek. Isten szeretetének félre nem érthető bizonyítékát adta az embereknek.

Sátán most egy másik ámítással jött elő. Kijelentette, hogy az irgalmasság megsemmisítette az igazságosságot, és hogy Krisztus halála hatályon kívül helyezte az Atya törvényét. Azonban, ha lehetséges lett volna a törvény megváltoztatása vagy hatályon kívül való helyezése, akkor Krisztusnak nem kellett volna meghalnia. A törvény hatályon kívül helyezése halhatatlanná tenné a törvény áthágását, és a világot Sátán ellenőrzése alá helyezné. Azért, mert a törvény megváltoztathatatlan volt; azért mert az emberek csak a törvény előírásainak való engedelmesség útján menekülhettek volna meg; azért emelték fel Jézust a keresztre. Az igazi eszközt, amellyel Krisztus megerősítette a törvényt, Sátán mégis a törvény elpusztítójaként ábrázolta. Itt tör ki az utolsó küzdelem Krisztus és a Sátán között folyó nagy harcban.

Mai Bibliai szakasz: 1 Mózes 41

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

1Móz 41:16: „József így felelt a fáraónak: Nem én, hanem Isten ad választ a fáraó javára.”

Miután rabszolga lett, hamisan megvádolták és bebörtönözték, József a fáraó előtt állt, aki dicsérte őt azon képességéért, hogy álmokat tud fejteni. József azonban megalázta magát a fáraó előtt és elismerte, hogy az ő saját képességeit meghaladja az, hogy álmokat tudjon megfejteni. Isten volt az, aki meg tudta adni a fáraónak a kívánt választ. Minden próba és nehézség ellenére József nem veszítette el Istenbe vetett hitét, hanem teljes szívvel bízott benne.

Nekünk, mint emberi lényeknek, akik a bűn világában élünk, nem természetes az alázat. Gyakran megfeledkezünk arról, hogy Isten az, aki kiérdemel minden dicséretet. 1Móz 41 története megtanított engem arra, hogy a megpróbáltatások ellenére is Istenbe kell kapaszkodnunk és benne kell bíznunk. Isten megmutatta nekem József története által, hogy lehetséges teljesen Istennek szentelnünk életünket bűnös természetünk és természetes önzőségünk ellenére is.

„Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik” (Mt 23:12).

Aini Stephens

172. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  79. fejezetéhez (november 18–24.).

Elvégeztetett!

Ez a szócska meghatározta a föld valamennyi lakosának sorsát, múltját és jövőjét. Ez a szócska örökre leleplezte sátán jellemének valódi természetét. Egy szócska, amitől az öröm harangjai kongani kezdtek a mennyben.

Elvégeztetett. Krisztus munkája, amit értünk tett, elérte dicsőséges csúcspontját. Elérte azt, amiért otthagyta a menny dicsőségét. A kegyelem és az igazság tökéletes harmóniában csókolták meg egymást.

Elvégeztetett. Sátán arcáról lehullt az álarc az angyalok és az el nem bukott világok előtt, akik korábban nem voltak képesek felismerni az ő gyilkos tervét. Krisztus halálakor Sátán jelleme tisztábban feltárult. A fondorkodásai most korlátozva lettek. Miután távozott a mennyei udvarokból, már nem csúfolhatta a mennyei angyalokat. A hozzáférés megtagadva!

Elvégeztetett. Soha nem kell az emberi teremtményeknek kiérdemelni Isten elfogadását. Krisztus halála „elegendő” az egész világ számára, ha ezt választja. Krisztus helyettesítő halálos áldozata lehetővé tette a hitben és kegyelemben való életet, amely átváltoztatja a szíveket, nem az emberiség saját gyenge erőfeszítései által, hanem Krisztus áldozatának tökéletessége által, amelyet értünk tett.

Elvégeztetett. Krisztus végső áldozatával befejeződött a hiábavaló szenvedések végtelen ciklusa. Krisztus rendkívüli módon szenvedett mi értünk, hogy egy napon majd mi mind kihirdethessük: „Fájdalom. Szenvedés. Halál: elvégeztetett!”

Krisztus halálküzdelme során felnyögött: „Elvégeztetett.”, és ez nem más mint az előrevetülése annak a dicsőséges „Elvégeztetett.”-nek, amit mi mindannyian az angyalokkal és az el nem bukott világokkal elragadtatva fogunk kiáltani.

Nem most, de hamarosan!

Lori Engel
lelkész
Eugene, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba

1 megjegyzés: