2018. november 30., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 30 - PÉNTEK - 1 Mózes 49


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 80. fejezet 1236. nap

Nikodémus, mikor Jézust a kereszten látta függeni, visszaemlékezett Jézusnak azokra a szavaira, amelyeket éjnek idején az Olajfák-hegyén mondott: "Amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképpen kell az ember Fiának felemeltetnie. Hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (Jn 3:14-15). Azon a szombaton, amikor Krisztus a sírban feküdt, Nikodémusnak alkalma volt az elmélkedésre. Most tisztább fény világosította meg elméjét, és azok a szavak, amelyeket Jézus mondott neki, nem voltak többé titokzatosak számára. Úgy érezte, sokat veszített azzal, hogy Jézussal nem volt szorosabb kapcsolatban földi élete folyamán. Most emlékezetébe idézte a Golgotán lejátszódott eseményeket. Krisztusnak az az imádsága, amelyet gyilkosaiért mondott és a haldokló tolvaj kérdésére adott válasza a szívéhez szólt ennek a tanult tanácstagnak. Lelki szemeivel ismét feltekintett a haláltusáját vívó Üdvözítőre; lelki füleivel ismét hallotta Krisztus utolsó kiáltását: "Elvégeztetett!" (Jn 19:30), s ez a Győztes szavaként hangzott el. Ismét látta a rengő, ingadozó földet, az elsötétült egeket, az elhasadt függönyt, a megremegő sziklákat, és hite örökre megerősödött. Ugyanaz az esemény, amely megsemmisítette a tanítványok reménységét, Józsefet és Nikodémust meggyőzte Jézus Istenségéről. Félelmüket legyőzte egy erős és megrendíthetetlen hit bátorsága.

Krisztus soha nem vonta úgy magára a sokaság figyelmét, mint most, amikor a sírboltban feküdt. Eddigi szokásaiknak megfelelően az emberek most is elvitték a templom udvaraiba betegeiket és szenvedő szeretteiket és azt kérdezgették: Ki tudná nékünk megmondani, hogy hol van a názáreti Jézus? Sokan messziről jöttek, hogy megtalálják Őt, aki meggyógyította a betegeket és feltámasztotta a halottakat. Mindenfelől ez a kiáltás hallatszott: Krisztust, a gyógyítót akarjuk! ez alkalommal azokat, akikről azt gondolták, hogy a lepra előjelei mutatkoztak meg rajtuk, megvizsgálták a papok. Sokaknak azt a megállapítást kellett hallaniuk, hogy férjük, feleségük vagy gyermekük leprás, és tudomásul venniük azt az ítéletet, hogy ezeknek el kell távozniuk védelmet nyújtó otthonukból és le kell mondaniuk barátaik gondoskodásáról, az idegeneket pedig ezzel a szomorú kiáltással kell figyelmeztetniük: "Tisztátalan! Tisztátalan!" A názáreti Jézus jóságos kezei azonban - amelyek sohasem tagadták meg, hogy gyógyító erővel érintsék meg a visszataszító leprást - a mellén összekulcsolva feküdtek. Azok az ajkak, amelyek mindig ezekkel a vigasztaló szavakkal feleltek a leprások kérésére: "Akarom, tisztulj meg" (Mt 8:3), most némák voltak. Sokan folyamodtak a főpapokhoz és a főemberekhez együttérzésért és szabadításért, de hiába. Nyilvánvalóan azt akarták, hogy az élő Krisztus legyen ismét közöttük. Állhatatos megfontoltsággal Őt keresték. Nem akartak ~ lemondani arról a szándékukról, hogy megtalálják Őt. A templom udvaraiból azonban kikergették őket. A kapuknál pedig katonák álltak, hogy visszatartsák a sokaságot, amely követelődzött, hogy engedjék belépni őket, mert elhozták magukkal betegeiket és haldoklóikat.

A szenvedők, akik azért jöttek, hogy meggyógyuljanak az Üdvözítő segítségével, keserűen csalódtak. Az utcák megteltek jajveszékelőkkel. Betegek haltak meg Jézus gyógyító érintésének hiánya miatt; hiába kérték az orvosok tanácsát és segítségét. Senkiben sem volt az a képesség, amellyel Krisztus rendelkezett. Ő pedig ott feküdt József sírjában.

A szenvedők jajkiáltása ezrek elméjében tudatosította azt a meggyőződést, hogy egy nagy világosság aludt ki a világból. Krisztus nélkül áthatolhatatlan sötétség volt a földön. Sokan azok közül, akik hangjukkal felduzzasztották a "Feszítsd meg! Feszítsd meg őt!" (Lk 23:21) kiáltásnak az erejét, csak most jöttek rá arra a csapásra, balsorsra, amely őket érte. Ezért most éppen olyan buzgón azt kiáltanák: Add nékünk Jézus! Bárcsak még mindig élne!

Mikor az emberek megtudták, hogy Jézust a papok halálra adták és megölették, elkezdtek kérdezősködni halála felől. A törvényszéki tárgyalás részleteit, amennyire csak lehetséges volt, titokban tartották. Azon idő alatt azonban, amíg még a sírban volt, a neve hangzott ezrek ajkán és mindenütt elterjesztették a jelentéseket a törvényszéki tárgyalásutánzatról, és a papok és a főemberek embertelenségéről. Értelmes emberek felszólították ezeket a papokat és főembereket, hogy magyarázzák meg a Messiásról szóló ótestamentumi próféciákat. Mikor ezek válaszukban valótlanságokat, hazugságokat próbáltak magyarázatul adni, akkor hasonlókká lettek a tébolyodott, a lelkileg összezavarodott emberekhez. A próféciák Krisztus szenvedéseire és halálára mutattak rá, és ezt nem tudták megmagyarázni. A kérdezősködők közül sokaknak az lett a meggyőződése, hogy az Írások beteljesedtek.

Mai Bibliai szakasz: 1 Mózes 49

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

1Mózes 49 egy komoly figyelmeztetéssel szolgál számunkra: cselekedeteink és döntéseink nagy hatást gyakorolnak saját- és leszármazottaink életére.  

Sokszor meglepődünk, amikor azt látjuk, hogy gyermekeink Christian és Giovanni hasonlóan viselkednek, mint mi és hasonló hibáik vannak, mint nekünk. Tudjuk azt, hogy saját életútjuk megrajzolása nagy küzdelmet jelent a számukra, mert meg kell erősíteniük a jó jellemtulajdonságokat és minimálisra kell csökkenteniük azt a rossz befolyást, amit tőlünk örököltek.

De 1Mózes 49 jó hírrel is szolgál: nem szükségszerű, hogy megkötözzenek bennünket a rossz örökségeink. Isten kegyelme az átkot áldássá tudja változtatni. Simeon és Lévi erőszakos jelleme törzsük szétszóratását eredményezte az egész Izraelben (7. vers). De Lévi törzsének egy bölcs döntése, hogy ellenálljanak a bálványimádásnak (2Móz 32:26), azt eredményezte, hogy Isten ezt a törzsét választotta ki, hogy papi törzs legyen Izraelben.

Ma két választásunk van: 1. hogy siránkozzunk a környezetünkből eltanult és örökölt gyengeségeinken, vagy 2. hogy alávessük magunkat a Szentlélek munkájának, aki jellemünket Jézuséhoz hasonlóvá tudja változtatni. Isten a jó döntéseinket fizikai és lelki gyermekeink javára tudja felhasználni.

Jeferson és Gisele Quimelli

173. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  80. fejezetéhez (november 25 – december 1.).

„Krisztust akarjuk, a Gyógyítót!”

Azon a tragikus Szombaton, a halál és a feltámadás közt rekedt napon, a templom azoktól a kiáltásoktól visszhangzott, amelyek Krisztus gyógyító érintését követelték. Szenvedő testek és lelkek tömege kereste a Mennyei Gyógyítót, de nem találták sehol. Teste hidegen és mozdulatlanul nyugodott a sziklasírban, és nem hallhatta az emberek könyörgését, akik a reményre és gyógyulásra vágytak.

A tömegek elkeseredetten sóvárogtak Krisztus után, a vallási vezetőktől pedig csak megvetést és visszautasítást tapasztaltak. Mégis, továbbra is könyörögtek Krisztus gyógyító kegyelméért. Végül kitiltották őket a templomból, és katonák tartották távol őket. Reményük összetört. Csalódás töltötte be szívüket.

Kétezer évvel később hasonló kiáltások visszhangzanak mindenféle rendű és rangú ember ajkáról. Az elkeseredett kiáltások talán ma nem olyan egyértelműek és kifejezettek. Valójában nagyon kell figyelned, hogy meghallhasd az álruhába bújtatott elszántságot. Mégis, a lélektelen szórakozástól való függőségben és a szüntelen hatalomvágyban a világ felfedi a megsebzettségét; azt, hogy szüksége van a Nagy Orvosra. Testben és lélekben összetört emberek ma is ugyanazt a kiáltást visszhangozzák, még ha nem is mindig tudatosan: „Krisztust akarjuk, a Gyógyítót!”

Nem ismervén az igazi Gyógyítót, a világ csalóktól vár enyhülést , akik semmi mást, mint további fájdalmat tudnak csak ajánlani. Az emberek egymással versengve keresnek, de azt sem tudják, hogy mit. 
Te és én amellett is dönthetünk, hogy a jelenkori, szívből jövő kiáltásokra az alábbi örömteli szavakkal válaszolunk: „Mi olyan Megváltót szolgálunk, aki feltámadt. Ő itt van ma is a világban.”

Krisztus a Gyógyító – még mindig Ő a válasz valamennyi megsebzett szívre.

Lori Engel
lelkész
Eugene, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba

1 megjegyzés: