Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 4. fejezet 1280. nap
4.
Pünkösd
Amikor a tanítványok az Olajfák hegyéről visszatértek
Jeruzsálembe, az emberek a bánat és levertség helyett örömet és győzelmet
olvastak le arcukról. Már nem szomorkodtak szertefoszlott reményeik miatt.
Látták a feltámadt Üdvözítőt és búcsúzása alkalmával tett ígérete állandóan
fülükbe csengett.
Krisztus parancsának engedelmeskedve, Jeruzsálemben várták
be az Atya ígéretét: a Szentlélek kiárasztását. Várakozásukat azonban nem
töltötték semmittevéssel, hanem amint a jelentés mondja: "Mindenkor a
templomban valának, dicsérvén és áldván az Istent." (Lukács, 24, 53.)
Gyakran összegyűltek és imáikat Jézus nevében küldték az Atyához. Tudták, hogy
a mennyben, Isten trónja előtt áll legfőbb Szószólójuk és Pártfogójuk.
Leborulva, szent alázattal imádkoztak és megemlékeztek ígéretéről, hogy:
"amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek.
Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben; kérjetek és
megkapjátok, hogy a ti örömötök teljes legyen." (János 16, 23. 24.) Hitük
mindjobban megerősödött abban a magasztos tudatban: "Krisztus az, aki
meghalt, sőt aki fel is támadott, aki az Isten jobbján van, aki esedezik is
érettünk." (Róma 8, 34.)
Mialatt a tanítványok az ígéret beteljesedésére vártak,
őszintén megalázták magukat és töredelmesen beismerték hitetlenségüket.
Visszaemlékeztek Krisztusnak halála előtt mondott szavaira, s azok értelme most
sokkal világosabb lett előttük. Emlékezetükben az elmosódott igazságok újból
felelevenedtek, amint erre egymást figyelmeztették. Önváddal illették magukat,
hogy az Üdvözítőt félreismerték. Csodálatos életének eseményei elevenen,
megkapóan vonultak el lelki szemeik előtt; és ha tiszta, megszentelt életére
gondoltak, úgy érezték, hogy csekélység minden fáradozásuk és minden áldozatuk,
ha életükkel bizonyságot tehetnek Krisztus drága jelleméről.
Óh, ha még egyszer átélhetnénk az utolsó három esztendőt! -
gondolták milyen másként cselekednénk! Ha a Mestert csak még egyszer
viszontláthatnánk, mennyire igyekeznénk szeretetünket kimutatni és éreztetni
Vele! Mennyire fájt a szívük, hogy hitetlenségükkel, bántó szavaikkal és
cselekedeteikkel szomorították Őt! Az a gondolat azonban vigaszt nyújtott
nekik, hogy mindezért bocsánatot nyertek. Elhatározták, hogy hitetlenségüket
jóvá teszik. Krisztust bátran és rendíthetetlenül megvallják a világ előtt.
Mai Bibliai szakasz: 3
Mózes 3
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ennek az áldozatnak a neve kapcsolatban áll a
„salom” kifejezéssel, ami „békességet” és „jólétet” jelent. Ez a rituálé
áldozattal ünnepelte meg azt, hogy a kapcsolat rendben van ember és Isten
között. Krisztus áldozatára mutatott előre, amely által az Ő népe békességnek
örvendhet Istennel (Róm 5:1) Ezt az egészséges kapcsolatot jelképezte az az
étel, amiben Isten és az áldozatot felajánló együtt részesültek. A békeáldozat
volt az egyetlen, amiből a felajánló fogyaszthatott, miután a kövérjét
elégették az oltáron Istennek, és a papnak is volt része benne (lásd: 3Móz 7).
Isten „étkezése” szimbolikus, mivel neki nincs szüksége olyan táplálékra, mint
az embernek (Zsolt 50:13).
Az ételáldozathoz hasonlóan, a béke áldozat
nem végzett engesztelést konkrét bűnökért, mindazonáltal ennek az áldozatnak a
vére váltságdíj volt az áldozatot bemutató számára (engesztelést végzett a
lélekért – 3Móz 17:11), bemutatva azt, hogy az emberi élet az Istennel Jézus
Krisztus vére által helyreállított kapcsolattól függ. Az Ő áldozata nemcsak
érettünk történt, hanem bennünk is meg kell történnie lelkileg, ahogyan Jézus
mondta: „Bizony, bizony mondom
néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem isszátok az ő vérét, nincs
élet bennetek” (Jn 6:53, magyarázata
a 63. versben). Amikor befogadjuk Jézust (részesülünk belőle) a Szentlélek
által, az Ő szeretete bennünk él (Róm 5:5; Gal 2:20) és átalakítja minden
kapcsolatunkat. Ezt érdemes megünnepelni.
Roy Gane
180. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 4. fejezetéhez (január 13-19.).
Mit árul el az arcod a
hitedről?
A jeruzsálemi tömeg a
tanítványok arcát fürkészte, amikor azok visszatértek Krisztus mennybemenetele
után. Bizonyára gyász ült ki ábrázatukra, miután búcsút mondtak szeretett
Megváltójuknak. Azonban nem így volt. Ehelyett öröm és diadal sugárzott minden
egyes tanítvány arcáról.
A tanítványok Legjobb
Barátja, aki nem régen még a parton reggelivel szolgált számukra, most Isten
trónjánál volt, és értük kezdte el közbenjárói szolgálatát. Képzeld csak el a
bizodalmat, amit ez adhat, a bizonyosságot, az örvendezést. Képzeld el az
örömöt 40 nappal később, amikor a Szentlélek leereszkedett pünkösdkor, annak
jeleként, hogy Krisztus mennyei beiktatása elvégeztetett. Minden mennyei és
földi hatalom most már a Feltámadt Urunké. A Megváltó imádkozik a
tanítványokért, és ezzel felruházza őket természetfeletti képességekkel. És ma
is imádkozik értünk!
Pünkösd után a
tanítványok arca teljes megadásról tett tanúbizonyságot. A szívek és elmék
lemondtak arról, hogy továbbra is arra vágyjanak, hogy nagyobbak vagy másnál
előrébb legyenek. Többé már nem állt konfliktus a tanítványok között, nem
hasonlottak meg egymással a nézeteltérések miatt. Arcuk és életük gyökeres
átalakulásról tett tanúbizonyságot.
Az arcunk visszatükrözi
azt, ami a szívünkben van. Ha átalakultunk és a Feltámadt Urunk ruházott fel
minket, akkor az arcunkról látszik, hogy a lelkünk jól van. Ha azonban
elveszünk a saját sértődöttségünkben és fájdalmunkban, az arcunk nem mást árul
el, mint dühöt, kétségbeesést, szégyent és a bűnös szív valamennyi kellékét.
Az arcod a hitedet
árulja el.
Az emberek minden egyes
napon arcokat fürkésznek, és keresik az átalakított szív bizonyítékát. Mit
fognak rajtad meglátni?
Lori Engel
Lelkész (jelenleg
munkaképtelen)
Eugene, Oregon, USA
Fordította: Gősi Csaba
Ámen
VálaszTörlés