Higgyetek az Ő prófétáinak - január 5 - SZOMBAT - 2 Mózes 35

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 2. fejezet 1272. nap

Az apostoloknak, mint Krisztus képviselőinek, kellemes és határozott benyomást kellett gyakorolniuk a világra. Az a körülmény, hogy egyszerű emberek voltak, nem csökkentette befolyásukat. Sőt emelte! Mert ezáltal a hallgatók gondolatát önmagukról Krisztusra irányították, Aki bár láthatatlanul, de mégis velük munkálkodott. Az apostolok csodálatos tanítása, a bátorító és bizalomgerjesztő szavak, mindenkit meggyőztek arról, hogy nem saját erejükkel, hanem az Üdvözítő hatalmával munkálkodtak. Magukat megalázták és úgy hirdették, hogy akit a zsidók megfeszítettek: az Élet Fejedelme, az élő Isten Fia. És hogy az Ő nevében művelték mindazt, amit Ő is cselekedett.

A keresztre feszítés előtti estén az Üdvözítő nem említette tanítványainak a már átélt szenvedéseit, sem azokat, amelyek még előtte vannak. Nem beszélt a Reá váró gyalázatról, hanem gondolataikat arra igyekezett irányítani, ami hitüket erősítette. Előrevetítette azokat az örömöket, melyek a győztesekre várnak. Örült annak a tudatnak, hogy többet tehetett és tesz követőiért, mint amennyit megígért. Boldog volt, hogy olyan szeretet és részvét árad majd Tőle, mely megtisztítja a lélek templomát és az embert jellemileg Hozzá hasonlóvá teszi; és hogy igazsága a Lélek erejével felvértezve végül diadalt arat.

"Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok; én meggyőztem e világot." (Ján. 16, 33.) Krisztus sohasem lankadt és sohasem csüggedt el. Ugyanilyen erős hitet nyilvánítsanak a tanítványok is! Úgy kellett működniük, amiként Jézus tette, az erőt azonban Tőle kérjék és bízzák Rá magukat. Az útjukat keresztező, látszólag legyőzhetetlen akadályok miatt ne essenek kétségbe, hanem bátran haladjanak tovább kegyelmében. Reményüket sohse veszítsék el.

Jézus befejezte a Reá bízott művet. Kiválasztotta azokat, akik majd folytatják munkáját az emberek között. Kijelentette: "...megdicsőíttetem ő bennök. És nem vagyok többé e világon, de ők a világon vannak, én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi." "De nemcsak ő érettük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédökre hisznek majd én bennem, hogy mindnyájan egyek legyenek... Én ő bennök és te én bennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek és, hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem és szeretted őket, amiként engem szerettél." (János 17, 10. 11. 20-23.)

Mai Bibliai szakasz: 2 Mózes 35

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://abibliamindenkie.hu/karoli/EXO/35/

Új protestáns fordítás:

https://abibliamindenkie.hu/uj/EXO/35/

Izrael hozzájárult Isten szentélyének építéséhez, és a készséges lelkület nyilvánvaló volt közöttük. A szabad akaratból való adakozás lelkülete ötször kerül említésre (2Móz 35:5, 21, 26, 29). Bár nagyon fontos kiemelni Isten törvényének fontosságát, ám Isten imádata a szabad döntésen alapul. Az engedelmes lélek a hálatelt szív gyümölcse, és ez az igazi imádat lelkülete. Az Isten törvényének való engedelmesség és a hálás szív az alapja a szentély építésével megalapított istentiszteletnek. A nép által hozott adomány szívük állapotának függvénye volt. Az értékes arany, bronz és ritka kövek szépsége csak azért kellett, hogy tetsszen a szemnek, hogy emlékeztessen az Isten és népe közötti kapcsolat szépségére. A szent sátornál alkalmazott szimbólumok nemcsak az Isten és népe közötti kapcsolatot alapozzák meg, hanem az egész emberiséggel vállalt közösséget.

Elgondolkodtató kérdések: Vajon Isten szentélyének és ábrázolásainak szépsége ellentétes-e Mózes második könyve 20. fejezetének 4. versében található paranccsal? Mi a különbség? Egy megfelelő kontextus hogyan adhat új jelentőséget az ábrázolások tartalmának?

Giselle Sarli Hasel

178. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  1-2. fejezeteihez (december 30 – január 5.).

Családi életem legnagyobb részét sivatagi körülmények között éltem. A mély kutaknak és a házunkban levő vezetékes víznek köszönhetően, nem kellett naponta többször is vizet hordanom, de elcsodálkoztam azon, hogyan boldogulnak emberek ezek nélkül a kényelmi szolgáltatások nélkül. Honnan tudják a nomádok és a keresők, hol találhatnak vizet.

Az egyik legegyszerűbb módja az, hogy fákat keresünk. A fák nem léteznek víz nélkül. Ha végigtekintesz egy puszta tájon és meglátod a zöld fák által rajzolt csíkot, amely lekígyózik a domboldalról és követi a völgy vonalát egészen a völgy aljáig, tudhatod, hogy vizet találtál. Ugyanígy a gyülekezetnek is gyógyítást hozó folyónak kell lennie, „mert ez a víz bement oda és azok meggyógyulnak és él minden, valahova e folyó bement” Az apostolok története 9. oldal

A munka, amelyre a Szentlélek felhatalmaz az, hogy az Élet vizét vigyük el egy haldokló világnak. Ezt csak akkor tudjuk megvalósítani, ha hozzákapcsolódunk az Élet forrásához. Egy naponkénti személyes kapcsolatra van szükségünk. És mi a helyzet a te gyülekezeteddel? Jelzi-e nyilvánvalóan a lakóközösségetek sivatagában, hogy ott található az Élő víz? És veled személyesen mi a helyzet?

„Akinek szívében él Krisztus szeretete, s ezt hirdeti a világnak, az munkatársa Istennek - az emberiség áldására. Miközben az Üdvözítőtől kapott kegyelmet elfogadja, hogy azt másoknak közvetítse, belőle a lelki élet forrásai áradnak” – Az apostolok története 9. oldal