Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 42. fejezet 1458. nap
42.
Róma felé! - A hajótörés
Végre! Útban Rómába! "Midőn pedig elvégeztetett"
- írja Lukács "hogy mi Itáliába hajózzunk, átadák Pált, mint némely egyéb
foglyokat egy Julius nevű századosnak a császári seregből. Beülvén azért egy
Adramittiumból való hajóba, az Ázsia mentében fekvő helyeket akarván behajózni,
elindulánk, velünk lévén a maczedóniai Aristárkhus, ki Thessalonikából
való."
Pál apostol, mint láncokba vert fogoly állott a hosszú,
fáradságos itáliai hajóút előtt. Az a körülmény azonban jelentékenyen enyhített
sorsán, hogy Lukács és Aristárkhus elkísérhették. Pál később felemlíti a
Kolossébeliekhez írt levelében Aristárkhust, mint fogolytársát (Kol. 4, 10.),
aki azonban szabad akaratból osztozott Pál fogságában, hogy nyomorúságában
szolgálatára lehessen.
Az út eleinte kellemes volt. Következő nap kikötöttek
Sidonban. Julius százados "emberséggel bánván Pállal, megengedé",
miután megtudta, hogy ott keresztyének laknak, "hogy barátaihoz elmenve,
gondoskodásukban részesüljön." Az apostol ezt az engedélyt igen nagyra
értékelte, miután egészségi állapota nagyon leromlott.
Miután a hajó Sidont elhagyta, ellenkező széliránnyal
kellett küzdenie, és mivel ez a helyes irányból elsodorta, csak igen lassan
haladt előre. A százados tehát, amikor a licziai Mirában egy nagy alexandriai
hajóval találkozott, mely útban volt az itáliai partok felé, foglyait azonnal
átszállította erre a hajóra. Azonban még mindig ellenszelet kaptak, ami igen
megnehezítette a hajó haladását. Lukács így emlékezik meg erről: "Több
napon át azonban lassan hajózván és nehezen érkezvén Knidushoz, mivel nem enged
vala bennünket odajutni a szél, elhajózánk Kréta alatt Salmóné mellett. És nagy
üggyel-bajjal elhajózván mellette, jutánk egy helyre, melyet Szépkikötőnek
neveznek."
Itt, hogy a kedvező szelet bevárják, rövid ideig vesztegelniük
kellett. Mivel a tél már "gyorsan közelgett és a hajózás már veszedelmes
vala", a hajósok feladták a reményt, hogy az évi hajózási idény vége előtt
érkezzenek rendeltetési helyükre. Egyetlen kérdés felett kellett még
határozniuk, hogy Szépkikötőben maradjanak-e, avagy alkalmasabb helyet
keressenek a telelésre.
Ezt a kérdést, melyet komolyan fontolgattak, a százados
végül Pál elé is terjesztette, aki megnyerte mind a hajósok, mind a katonák
tiszteletét. Az apostol azonnal azt ajánlotta, hogy maradjanak helyükön.
"Látom, hogy nemcsak a terhének és a hajónak, hanem a mi életünknek is
bántódásával és nagy kárával fog történni e hajózás." Azonban a kormányos
és a hajótulajdonos, de az utasok és a hajósok többsége sem volt hajlandó
tanácsát megfogadni, mivel a part, amelyen kikötöttek, "telelésre nem volt
alkalmas. A többség azt határozta, hogy hajózzanak el onnan is, ha valami módon
eljutva Fénixba, Kréta kikötőjébe, mely délnyugat és északnyugat felé néz,
kitelelhetnének."
Mai Bibliai szakasz: 2
Sámuel 4
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Az előző fejezet már
felfedte előttünk, hogy Dávid megnyerte az emberek szívét, ahogyan megsiratta
Abner elvesztését. Most eljött az idő, hogy helyreállítsa Izrael királyságát.
A Beerótból származó
Rimmon két fia meggyilkolta Isbósetet álmában, majd lefejezték. A fejet
elvitték Dávidnak, gondolván, hogy jó hírt visznek. De Dávid nem jutalmazhatta
meg őket egy ilyen árulásért, ami ráadásul Izrael trónjához segíti őt.
Elrendelte, hogy a két gyilkos vezért végezzék ki. Ennek során Dávid
megmutatta, hogy Isbósetet igaz embernek tartotta, és tisztelettel temetette
el. Isbóset halála és temetése volt az utolsó lökés az északi királyság
összeomlásában, valamint Dávid trónra lépése Izráel és Júda felett is a
küszöbön volt.
Észrevehetjük a
következetlenséget Dávid viselkedésében, amikor Isbóset gyilkosaival tárgyalt,
és amikor a saját unokaöccsével, Joábbal, aki Abner gyilkosa volt. Úgy tűnik,
hogy Dávid gyenge volt, amikor a saját családtagjaival kellett tisztességesen
és nyíltan beszélnie. Ez a tendencia a későbbiek során is megfigyelhető saját
fiának, Absolonnak a lázadásánál és halálánál. Az sosem becsületes, ha
különbözőképp kezeljük a családunkhoz tartozó bűnös embereket, mint azokat,
akikhez nem fűz minket rokoni kötelék.
Samuel Wang
205. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 41-42. fejezeteihez (július 7-13.).
Ennél tragikusabb
szavak nem hangoztak még el, mint Agrippa király kijelentése: „Majdnem ráveszel
engem, hogy keresztyénné legyek.” Pál lelkiismeretesen bemutatta az
evangéliumot, és azzal zárta mondandóját, hogy megkérte a királyt: döntsön
Jézus mellett. Agrippa, Bereniké és
Fesztusz azonban a hatalmat és a tekintélyt választották a szelíd és alázatos
Megváltó helyett, aki mindent nekik adott, hogy megmentse őket, és ezzel
megpecsételték örök sorsukat.
Bár a Biblia nem beszél
erről, de én eltűnődtem, hogy vajon Pál szavai a palotában nem fognak-e
valamikor beérni és gyümölcsöt teremni. Talán voltak ott más hallgatói is Pál
tiszta és erőteljes elbeszélésének, amely a Krisztus földi életével kapcsolatos
legfontosabb eseményekről szólt. Bizonyságot tett arról, hogy a próféciák
Messiása már megjelent a Názáreti Jézus személyében. Bemutatta, hogy a
Szentírás leírásának megfelelően Jézus betöltött minden jellegzetességet,
amiket Mózes és a próféták adtak meg a Messiás azonosítására.
Sok-sok évvel később a
mi számunkra ugyanolyan bizonyos a Szentlélek felhívása, hogy teljes egészében
Krisztusnak éljünk, mint Pál felhívása volt Agrippának. Számtalan
prédikációban, tanulmányozás során és a Bibliánk lapjain találkoztunk mi is a
rendkívül értékes evangéliumi történetekkel. Az kívánom, hogy egyikünket se
csupán „majdnem rávegyen”, hanem szilárd döntést hozzunk mindannyian, hogy
Jézusért éljünk minden egyes nap, amíg csak el nem jön!
Cindy Tutsch
nyugalmazott
igazgatóhelyettes
Ellen G. White Intézet
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen
VálaszTörlés