Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 39. fejezet 1451. nap
A zsidó hercegnő jól ismerte a törvény szentségét, azt a
törvényt, melyet oly szemérmetlenül áthágott; azonban előítélete a Golgotán
szenvedett Emberfia iránt, megkeményítette szívét az Élet Igéjével szemben.
Viszont Félix lelkiismerete felébredt, be kellett ismernie, hogy Pál igazat
beszél. A bűnnel terhelt múlt emlékei felidéződtek lelkében. Élesen, ijesztően
vonultak el lelki szemei előtt ifjúkora titkai, telve borzalmakkal és
vérontással. Látta sötét tetteinek szakadatlan láncolatát későbbi éveiben.
Felismerte, milyen kicsapongó, kegyetlen, ragadozó életet élt. Az igazság még
sohasem hatolt ennyire szívéig, lelkét még sohasem fogta el ilyen rémület. Az a
gondolat, hogy titkolt gonosztettei nyilvánvalók Isten szemei előtt, és hogy
cselekedetei szerint veszi ítéletét, rémült félelemmel töltötte el.
Ahelyett azonban, hogy meggyőződése bűnbánatra vezette
volna, inkább szabadulni igyekezet kellemetlen szemlélődéseitől. Beszélgetését
Pállal félbeszakította. "Mostan eredj el" - mondotta - "de mikor
alkalmatosságom lesz, magamhoz hívatlak téged."
Milyen nagy a különbség Fél eljárása és a filippii börtönőr
magatartása között! Az Úr szolgáit béklyókba verve vitték a börtönőrhöz, mint
most Pált is. Viselkedésük igazolta az életüket fenntartó isteni erőt:
örvendtek szenvedésük és megaláztatásuk közepette; rettenthetetlenül állottak
ott, midőn a földrengés moraja és ereje megrázta a földet. Lelkületüket
áthatotta Krisztus megbocsátó szeretete, amely meggyőzte a börtönőrt, aki
remegve vallotta meg bűneit és nyert bocsánatot. Félix is remegett, de nem
bánta meg bűneit. Míg a börtönőr Isten Lelkét örömmel fogadta szívébe és
otthonába, Félix elutasította magától Isten hírnökét. Az egyik örvendett, hogy
Isten gyermeke és a menny örököse, míg a másik, sorsát a gonosztevők sorsához
kötötte.
Két évig szünetelt minden eljárás Pál ellen; mindezek
ellenére továbbra is fogoly maradt. Félix többször meglátogatta és figyelmesen
hallgatta szavait. Látszólagos barátságának indítóoka azonban a nyereségvágy
volt. Bizalmasan közölte, hogy Pál, nagyobb összeg lefizetése ellenében,
visszanyerheti szabadságát. Az apostol azonban nemesebb jellemű volt, semhogy
szabadságát megvesztegetés árán vásárolja meg. Semmi rosszat sem követett el;
nem akart tehát igazságtalanságot sem elkövetni, hogy szabadságát visszanyerje.
Egyébként pedig túl szegény volt ahhoz, hogy ilyen magas váltságdíjat fizessen,
még ha akart volna is. Azt pedig még kevésbé óhajtotta, hogy saját érdekében a
megtért hívek részvétét és segítségét igényelje. Végül pedig érezte, hogy élete
Isten kezében van; nem akarta tehát Isten terveit keresztezni.
Végül Félixet a zsidók ellen elkövetett durva sérelmekért
Rómába idézték. Mielőtt Czézáreát elhagyta, hogy ennek az idézésnek eleget
tegyen, kedveskedni akart a zsidóknak, és így elrendelte Pál további fogva
tartását. Mindennek ellenére sem sikerült neki a zsidók bizalmát újból megnyerni.
Kegyvesztett lett és megfosztották hivatalától. Utódául Porcius Festust
nevezték ki; hivatali székhelye: Czézárea.
Midőn Pál Félixszel beszélt az életszentségről, az
önmegtartóztatásról és az eljövendő ítéletről, a mennyei világosság sugarai
világítottak be életébe. A menny módot adott neki, hogy bűneit felismerje és
elhagyja. Ő azonban így szólt Isten hírnökéhez: "Mostan eredj el; de mikor
alkalmatosságom lesz, magamhoz hívatlak." Így utasította vissza az utolsó
kegyelmi ajánlatot. Isten soha többé nem intette, nem hívta meg.
Mai Bibliai szakasz: 1
Sámuel 28
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Miután Saul király
felhagyott Dávid üldözésével, a filiszteusok kihasználták a helyzetet, és
betörtek az országba Jezréel völgyében. Saul végre összeszedte embereit, hogy
megütközzenek a filiszteusokkal, de nagyon megrémült, amikor felmérte az
ellenség haderejét és saját gyengeségét. Mivel Istentől jövő vezetést sem álom,
sem az Urim, sem próféták által nem kapott, ezért kétségbeesésében egy
halottidéző asszonyt kerestetett.
Az Úr nem adott neki
bátorítást, vagy utasítást az előtte álló csatára, mert Saul megölette a
papokat, megtagadta az engedelmességet az Úr szavának, amit az Úr Sámuelen
keresztül üzent, valamint üldözte Dávidot, és így az álnokság poharát majdnem
csordultig töltötte. A folyamat azon az éjszakán érte el csúcspontját, amikor
elment az endori halottidézőhöz. Az Úr parancsának engedelmeskedve (5Móz
18:9-14), Saul korábban elrendelte, hogy irtsák ki, vagy űzzék el a
királyságból az összes boszorkányt, halottidézőt, jövendőmondót, szellemidézőt,
és mindenki mást, aki gyakorolta a varázslást. Most azonban éppen ő keres egyet
azokból, akiket egykor elítélt.
Saul álruhát öltött, és
két másik segítővel keresztülsettenkedett a harcvonalakon a boszorkány sötét
háza felé. Az asszony ellenkezett, mert az életét kockáztatta volna, ha
varázsigéket használ, de Saul megesküdött (ráadásul az Úrra!) hogy nem fogja
kivégeztetni. Arra kérte a halottidézőt, hogy idézze meg Sámuelt (akinek sosem
engedelmeskedett, amíg a próféta élt). A halottidéző azt mondta, lát egy
palástot viselő öregembert.. Saul azt a következtetést vonta le, hogy ez Sámuel
lehet, annak ellenére, hogy csak az asszony látta őt.
A Sámuelre hasonlító
démontól érkező üzenet legtöbb részletében igaz volt, ám a gonosz szellem
hazudott, amikor azt mondta, hogy „Holnap te és a fiaid mind velem lesztek.”
Ördögien volt felépítve az üzenet, hogy Saul kétségbe essen. Nem volt remény,
segítség, sem bátorítás. Saul összeesett a boszorkány barlangjának padlóján, és
csak a boszorkány és saját két segítője unszolására tért magához annyira, hogy
némi ételt elfogadjon. A szellem szavai önbeteljesítő jóslattá váltak.
Az
ősi figyelmeztetések a szellemidézők és bárki más ellen, akik a
halottaktól kérnek információt, a mai napig érvényesek. A halott az halott.
Bárki, aki tudást kér tőlük, akár az Ouija-táblán (szellemtábla), horoszkópon,
vagy bármilyen spiritisztán keresztül, az valójában bukott angyalokkal beszél.
Csak akkor lehetünk biztonságban, ha kizárólag Istentől kérünk bölcsességet.
Ralph Neall
204. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 39-40. fejezeteihez (június 30 – július 6.).
A zsidó vezetők
gyűlölete Pál iránt nem ismert határokat. Holtan akarták őt látni, azonban nem
érhettek el hozzá. Pál rab volt a római helytartó, Félix őrizete alatt. A
zsidók megérkeztek, hogy bevádolják Pált a helytartó előtt, Pál azonban
megvédhette magát.
Valami nagyon fontosat
tanulhatunk az apostol tapasztalatából. Nem engedte, hogy a pillanatnyi
igazságtalanság és gyűlölködés megmérgezze a szívét. Hanem úgy látta ezt, mint
egy újabb lehetőséget, hogy kinyúljon egy lélek felé, annak megmentése
érdekében Krisztus királysága számára. Pál, aki mindig készen állt az
evangélium szólására, és akinek a szívét Isten szeretete fűtötte, olyan
hatékonyan osztotta meg bizonyságtételét, hogy az Félix szívét is megragadta.
Mit tettél volna te?
Megengedted volna, hogy betöltse a szívedet a gyűlölet a zsidók irányába? Vagy
képes lettél volna a pillanatnyi helyzet fölé emelkedni és alkalmazni az
értelmed erejét, hogy olyan bizonyságot tegyen, amely egy újabb lélek
megnyerését célozza meg Krisztus számára?
„A nagy válságban,
melyet Isten szolgáinak hamarosan át kell élniük, ugyanazzal a
keményszívűséggel, ugyanazzal a gonosz szándékkal, ugyanazzal a makacs
gyűlölettel találkoznak.” Készen állsz-e arra, hogy félretedd érzéseidet azért,
hogy megnyerhess még egy lelket Krisztus számára? Az Isten töltsön meg minket
akkora buzgalommal, mint Pálé volt, hogy lelkeket nyerjünk meg!
Armando Lopez
Biblia-oktató
Hartland Főiskola
Rapidan, Virginia, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés