Higgyeztek az Ő prófétáinak - július 5 - PÉNTEK - 1 Sámuel 30

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 40. fejezet 1453. nap

Festus felismerte, hogy a viszály tisztára a zsidó hitpontok körül forog, és hogy alapjában véve a Pál elleni vádak, még ha bebizonyíthatók volnának is, semmi olyat nem tartalmaznak, ami halálos ítéletre vagy csak börtönbüntetésre okot szolgáltatna. Azt is tisztán látta azonban, hogy milyen vihar, milyen felháborodás törne ki, ha Pált nem ítélné el, vagy nem szolgáltatná kezeikbe. Mivel tehát "a zsidóknak kedveskedni akarván", Pálhoz fordult, megkérdezte, hajlandó-e védelme alatt Jeruzsálembe menni, hogy ott a Magas Tanács előtt kihallgassák.

Az apostol jól tudta, hogy nem várhat igazságos ítéletet attól a néptől, amely gonosztettei által Isten haragját hívja ki. Tudta, hogy Illés prófétához hasonlóan, nagyobb biztonságban van a pogányok között, mint azok között, akik elvetették a menny világosságát és megkeményedtek az evangéliummal szemben. Kifáradt már a viszálykodásban. Élénk természete nehezen tudta elviselni az ismételt huzavonát és a tárgyalások halasztgatását, valamint a bebörtönözést. Ezért elhatározta, hogy mint római polgárt megillető kiváltságával élni fog és fellebbez a császár ítélőszékéhez.

A tiszttartó kérdésére tehát Pál így felelt: "A császár ítélőszéke előtt állok, itt kell nékem megítéltetnem. A zsidóknak semmit sem vétettem, miként te is jól tudod. Mert ha vétkes vagyok és valami halálra méltót cselekedtem, nem vonakodom a haláltól; azonban semmi sincs azokban, amikkel ezek vádolnak engem, senki sem ajándékozhat oda engem azoknak. A császárra apellálok!"

Festus nem tudott a zsidók összeesküvéséről Pál ellen, ezért igen meglepte a vádlott fellebbezése a császár ítélőszékéhez. Az apostol kívánsága tehát véget vetett minden további tárgyalásnak. "Akkor Festus tanácsával értekezvén, felele: A császárra apelláltál, a császár elé fogsz menni."

Még egyszer megismétlődött, hogy Isten szolgájának, a zsidók vakbuzgóságából és önigazultságából eredő gyűlölete miatt a pogányoknál kellett védelmet keresnie. Ugyanez a gyűlölet kényszerítene Illés prófétát, hogy védelmet keressen a szareptai özvegynél.; az evangélium hírnökeit is ez késztette, hogy elforduljanak a zsidóktól és a pogányoknak hirdessék üzenetüket. Ezzel a gyűlölettel kell majd szembenéznie korunkban is Isten népének. Krisztus hitvalló követői között is ugyanolyan gőg, képmutatás, önzés, az elnyomás ugyanazon lelkülete látható, mint amely az akkor élő zsidók szívét uralta. Magukat Krisztus követőinek tartó férfiak, a jövőben ugyanazt az eljárást fogják követni, mint amelyet a papok és főemberek követtek Krisztussal és az apostolokkal szemben. A válság közelgő nagy óráját Isten hűséges szolgáinak át kell élniük; el kell szenvedniük ugyanazt a keményszívűséget, ugyanazt a kegyetlen határozottságot és ugyanazt a megátalkodott gyűlöletet.

Mai Bibliai szakasz: 1 Sámuel 30

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20S%C3%A1muel+30&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20S%C3%A1muel+30&version=NT-HU

Amikor Dávid és emberei odaérték Siklágba, rémületükre a várost felperzselve és üresen találták. A feleségeik és gyermekeik odavoltak, és ők mind sírtak. Dávid emberei keserűségükben már a király megkövezését fontolgatták.

Dávid azonban nem feledkezett el az Úrról ebben a válságban. Ebben a fejezetben az Úr neve négy versben is említésre kerül (6, 8, 23 és 28). A 6. versben így olvassuk: „Dávid azonban erőt kapott Istenétől, az Úrtól” (új prot. ford.). Most eszébe jutottak az Úr ígéretei és az a rengeteg alkalom, amikor Isten megmentette őt a múltban.

Az Úr nem hagyta magára Dávidot a harcban, így amikor a vele lévő Abjátár papon keresztül megkérdezte az Urat, ezt a választ kapta: „Üldözd, mert biztosan utoléred, és még kiszabadíthatod őket” (8. vers – új prot. ford.).

A katonák egy félholt egyiptomi rabszolgát találtak a sivatagban bolyongva, akit otthagyott az ura. Ő vezette el őket a rablócsapat táborához. Dávid a négyszáz emberével alkonyatkor támadt rájuk, és egész éjjel harcolt, egészen másnap estig. Elpusztította az amálekitákat, azt a négyszázat leszámítva, akik tevéken elmenekültek. Megmentette az összes feleséget és gyermeket, valamint igen nagy zsákmányt is szerzett.

Dávid, amikor visszatért Siklágba, megosztotta a zsákmányát tizennyolc várossal és faluval, akik támogatták őt az útja során. Két csoport azonban, a kehillaiak és a zifeusok nem kaptak semmit, mert ők megpróbálták Dávidot elárulni Saulnak.

Ha Saul elpusztította volna az amálekitákat egészen, amikor az Úr erre utasította, a siklági csata meg sem történt volna.

Ahogy később láthatjuk, a 30. fejezet Dávid sikeréről emlékezik meg, amikor bízott az Úrban; míg a 31. fejezet Saul kudarcáról és haláláról tanúskodik, mert ő nem bízott az Úrban.

Ralph Neall

204. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  39-40. fejezeteihez (június 30 – július 6.).

A zsidó vezetők gyűlölete Pál iránt nem ismert határokat. Holtan akarták őt látni, azonban nem érhettek el hozzá. Pál rab volt a római helytartó, Félix őrizete alatt. A zsidók megérkeztek, hogy bevádolják Pált a helytartó előtt, Pál azonban megvédhette magát.

Valami nagyon fontosat tanulhatunk az apostol tapasztalatából. Nem engedte, hogy a pillanatnyi igazságtalanság és gyűlölködés megmérgezze a szívét. Hanem úgy látta ezt, mint egy újabb lehetőséget, hogy kinyúljon egy lélek felé, annak megmentése érdekében Krisztus királysága számára. Pál, aki mindig készen állt az evangélium szólására, és akinek a szívét Isten szeretete fűtötte, olyan hatékonyan osztotta meg bizonyságtételét, hogy az Félix szívét is megragadta.

Mit tettél volna te? Megengedted volna, hogy betöltse a szívedet a gyűlölet a zsidók irányába? Vagy képes lettél volna a pillanatnyi helyzet fölé emelkedni és alkalmazni az értelmed erejét, hogy olyan bizonyságot tegyen, amely egy újabb lélek megnyerését célozza meg Krisztus számára?

„A nagy válságban, melyet Isten szolgáinak hamarosan át kell élniük, ugyanazzal a keményszívűséggel, ugyanazzal a gonosz szándékkal, ugyanazzal a makacs gyűlölettel találkoznak.” Készen állsz-e arra, hogy félretedd érzéseidet azért, hogy megnyerhess még egy lelket Krisztus számára? Az Isten töltsön meg minket akkora buzgalommal, mint Pálé volt, hogy lelkeket nyerjünk meg!

Armando Lopez

Biblia-oktató

Hartland Főiskola

Rapidan, Virginia, USA

Fordította Gősi Csaba