2020. július 14., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 14 - KEDD - Példabeszédek 13


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A Gondolatok a hegyibeszédről 2. fejezet 1826. nap

2. fejezet (10. rész) – Kik a boldogok?  

Isten követőinek történetében hányszor igazolódott ez a tapasztalat! Amikor az ékesen szóló és nemes Istvánt a Nagytanács beleegyezésével megkövezték, az evangélium ügyének semmit sem ártott. A mennyei fény, amely arcát beragyogta, s részvéte, amely halálakor mondott imáját áthatotta, olyan éles nyílvesszők voltak, amelyek meggyőzték a Tanács álszenteskedő szolgáit, és meghódították Sault, az üldöző farizeust, aki Isten kiválasztott eszköze lett, hogy Jézus Krisztus nevét a pogányokhoz és Izrael gyermekeihez vigye. Később az idős Pál római fogságából a következőket írta: „Némelyek versengésből prédikálják a Krisztust... azt hívén, hogy fogságom nyomorúságát így megnövelik. Csakhogy minden módon, akár színből, akár szívből, a Krisztus prédikáltatik...” (Fil 1:16, 18). Pál elfogatása által annyira elterjedt az evangélium, hogy még a császár palotájából is számos lelket nyert meg Krisztusnak. Sátán fáradozásai ellenére is „a romolhatatlan mag”, Isten szava, „amely él és megmarad örökké” (1Pét 1:23), magvetésként hull az emberi szívekbe. Isten gyermekeinek üldöztetése és meggyalázása által Jézus neve megdicsőül, s lelkek menekülnek meg.

Nagy jutalom vár a mennyben azokra, akik az üldöztetés és kínzatás ellenére is bizonyságot tettek Krisztusról. Míg világi emberek földi javak után törtetnek, addig Jézus a mennyei kincsekre mutat. És a jutalmat nem kizárólag a jövőre ígéri; kiosztását már itt is megkezdi. Hajdan megjelent az Úr Ábrahámnak, és így szólt hozzá: „Én pajzsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges” (1Móz 15:1). Ez a jutalma mindazoknak, akik Krisztust hűségesen követik. Megismerik, részévé válnak Jézusnak, Immánuelnek, „Akiben van a bölcsességnek és ismeretnek minden kincse elrejtve”, s akiben „lakozik az istenségnek egész teljessége testileg” (Kol 2:3, 9). Amilyen mértékben tárul fel előtte szívünk, olyan mértékben válunk hasonlóvá hozzá. Tapasztalhattuk szeretetét és mindenhatóságát, birtokolhatjuk, felfoghatjuk Krisztus kikutathatatlan gazdagságát, hogy „mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága az Isten jóvoltának”. És megismerjük „a Krisztusnak minden ismeretet felülhaladó szeretetét, hogy ekképpen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig” (Ef 3:18—19), „...ez az Úr szolgáinak öröksége és az ő igazságuk, mely tőlem van, így szól az Úr” (Ésa 54:17).

Ez az öröm töltötte be Pálnak és Silásnak a szívét, amikor a filippibeli börtönben éjfélkor imádkoztak és Istent énekekkel magasztalták. Krisztus velük volt, és jelenlétének fénye mennyei dicsőséggel töltötte be a börtön sötétjét. Pál apostol római fogságából — bilincsei ellenére is, látva az evangélium terjedését — a következőket írta: „És én ennek örülök, sőt örülni is fogok” (Fil 1:18). Krisztusnak a hegyen elhangzott szavai visszhangra találtak Pál apostolnak az üldözött filippibeli gyülekezethez küldött üzenetében: „Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!” (Fil 4:4).

Mai Bibliai szakasz: Példabeszédek 13

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Mai tanulmányunk alapja, a Példabeszédek könyvének 13. fejezete Salamon bölcs mondásainak újabb gyűjteményét tartalmazza, amely tulajdonképpen a Példabeszédek első fejezetének 8. versétől kezdődött. Jómagam szívesen gyűjtöm az idézeteket, legfőképp az internet segítségével. Sok évvel korábban, még az internet korszaka előtt, úgy gyűjtöttem az idézeteket, ahogy éppen tudtam. A szerelemről és házasságról, szegénységről és gazdagságról, őszinteségről és becsületességről, valamint más erényekről szóló mondások voltak ezek. Mivel Salamonnak nem volt internete, valahogy meg kellett örökítenie az idézetek sokaságát, amelyekhez hozzájutott. A Példabeszédek könyvét azonban a Szentlélek ihletése által írta. Ezek az írások sokféle témát tartalmaznak, beleértve – ám nem kizárólagosan – a szorgalmat, a bölcsességet, a gyermeknevelést, az engedelmességet, a pénzkezelést, a becsületességet, az igazságosságot, a kommunikációt, és még sok egyéb tárgykört.

A szavakkal gondolatokat fejezünk ki. A szavaknak hihetetlen hatalmuk van, sebezhetnek, de gyógyíthatnak is; építhetnek, vagy rombolhatnak. Igen, a meggondolatlan beszéd sokféle kapcsolatot juttathat zátonyra: üzlettársi kapcsolatot, párkapcsolatot, barátságot, tanár-diák kapcsolatot, tulajdonosi viszonyt, stb. A hirtelen beszéd tönkreteszi a házasságokat, a családokat, a kormányokat, a hírnevet és a karriert. 

Salamon mondásaiban, többször is megjelenik a gondolat, hogy az ember beszédét Isten kell, hogy uralja: Péld 13:2-5, 15, és talán a 17. vers is erre utal (majd később a 18:21 és 21:23 is). Salamon számára ez nem volt új, bizonyára apjától, Dávidtól tanulta, hiszen már ő is feljegyezte ezt az elvet Zsolt 141:3-ban. A 39. zsoltár 2. versében pedig zabláról beszél, amivel meg kell fékezni a nyelvet. Jób is utal a beszéd hatalmára, és arra, mennyire fontos uralkodnunk a szavainkon (Jób 5:21; 15:3, 5; 20:12; 27:4). Az Újszövetség is többször tesz említést arról, milyen lényeges vigyáznunk a nyelvünkre. Jakab levelének 3. fejezete szintén ír a nyelv hatalmáról és arról, hogy Isten elvárja gyermekeitől, hogy vigyázzanak beszédükre, és mások javára szóljanak.

„Uram, azért imádkozom ma, hogy Te tégy zablát az én számra! Amikor feldühít valami, őrizd meg ajkamat! Amikor arra érzek kísértést, hogy megszóljak másokat, vagy pletykáljak, te óvj meg ettől! De ami még ennél is fontosabb, ma neked szentelem szavaimat is, Uram! Legyenek azok a te Szentlelked vezetése alatt! Használd nyelvemet a kedvesség, jóság, szeretet, irgalom és kegyelem országa építésére mindazok javára, akik körülöttem élnek! Ámen.

David A. Steen

258. heti olvasmány GONDOLATOK A HEGYIBESZÉDRŐL   2/2. fejezetéhez (július 12-18.).

Amikor először olvastam ezt a fejezetet, azon tűnődtem, mit jelent a törvény „szellemisége”. Izrael nem értette, mit jelent ez, mégis azt mondta Jézus, hogy igazabbnak kell lennünk az írástudóknál és a farizeusoknál ahhoz, hogy bejuthassunk a mennyek országába.

Sok hetednapi adventista  úgy tekint a törvényre, mint egy listára, ezeket tedd és ezeket ne tedd utasításokkal. Nem leszünk jobbak Izraelnél és a szertartásainál, mivel mi sem értjük meg a törvény lelki természetét.

Mi tehát a törvény lelki természete? A „szíveknek a magasztos szeretetnek való odaszentelése”.

A törvény Krisztus jellemének szöveges átirata. Az írástudók és a farizeusok „megtartották a törvényt”, de nem rendelkeztek Jézus jellemével.

Mindig a törvény lelki természetére akarok tekinteni. A Biblia azt mondja, hogy a törvény egy tükör. Minden nap időt akarok tölteni Jézussal, és látni, hogy hol maradok el az Ő jellemétől, és aztán odaszentelni neki naponta a szívemet.

Olykor a Bibliával való foglalkozás nem több, mint rutin, és kevés örömet nyújt. Ilyenkor nem látom többé a törvény lelki természetét.

Hallottam, amint valaki feltett olyan kérdést, ami megérintette a szívemet: „Miért is élveznénk a Jézussal való időtöltést az örökkévalóságban, amikor most nem élvezzük a vele való időtöltést?”

Imádkozom, hogy mi mindannyian élvezzük a Jézussal való együttlétet nap mint nap!


Evelyn Chua
Biblia-munkás, Kuala Lumpur, Malajzia
Fordította Gősi Csaba


2 megjegyzés: