Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A Gondolatok a hegyibeszédről 2. fejezet 1821. nap
2.
fejezet (5. rész) – Kik a boldogok?
„Boldogok az irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyernek” (Mt 5:7)
Az emberi szív természeténél fogva rideg, sötét és
szeretetlen. Amikor irgalmas és megbocsátó, ezt nem önmagától teszi, hanem Isten
Lelkének befolyása, munkája nyomán. „Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett
minket” (1Jn 4:19).
Isten az irgalmasság forrása. Az Ő neve: „irgalmas és
kegyelmes” (2Móz 34:6). Nem úgy bánik velünk, mint ahogy megérdemelnénk; nem
kérdezi, méltók vagyunk-e szeretetére, hanem ránk árasztja jóságának
gazdagságát. Nem bosszúálló, nem büntetni akar, hanem megváltani.
Gondviselésében megnyilatkozó szigorúsága is az elesettek üdvére szolgál.
Leghőbb vágya, hogy az emberiség szenvedéseit enyhítse, és sebeit gyógyítsa.
Isten előtt egyetlen ember sem bűntelen, Ő azonban el akarja törölni
vétkeinket.
Az irgalmas emberekben Isten részvétteljes szeretete
nyilvánul meg, mert ők az isteni természet részesei. Szívük egy ütemre dobban a
végtelen Szeretettel; menteni törekszenek, és nem kárhoztatni. Istennek bennük
való lakozása kiapadhatatlan forrássá teszi őket. Akiben Krisztus lakozik,
annak szíve túlárad a jóakarattól.
Ha a szerencsétlenek, a szűkölködők, a bűn és a hitetlenség
áldozatai segítséget kérnek, a keresztény nem azt kérdezi: vajon megérdemlike?
— hanem, hogyan segíthetek rajtuk? A legnyomorultabb és legmegvetettebb
emberben is olyan lelket lát, akiért Jézus meghalt, s akik érdekében Isten
megbízta gyermekeit, hogy a békéltetés szolgálatát végezzék.
Az irgalmasok azok, akik részvétet éreznek a szegények, a
szenvedők és elnyomottak iránt. Jób önmagáról mondja: „Mert megmentém a
kiáltozó szegényt és az árvát, akinek nem volt segítsége. A veszni indultnak
áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém. Az igazságot magamra
öltém, és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.
A vaknak én szeme valék és a sántának lába. A szűkölködőnek én atyjok valék, az
ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém” (Jób 29:12—16).
Sokan vannak, akik számára az élet csak kemény küzdelem.
Érzik kiszolgáltatottságukat, nyomorultak, hitetlenek, és nem tudják, hogy
kinek és miért is tartoznának hálával? Ezeket az embereket úgy felüdítené egy
barátságos pillantás, egy részvétteljes szó, az együttérzés kifejezése, miként
a friss víz a szomjazót. A baráti segítségnyújtás megkönnyítené a terhet, amely
oly nagy súllyal nehezedik fáradt vállaikra. Az önzetlen szeretet minden egyes
szava és megnyilvánulása Krisztus szeretetének kifejezésre juttatása az
elveszett emberiség iránt.
Az irgalmasok „irgalmasságot nyernek”. „A mással jóltevő
ember megkövéredik, és aki mást felüdít, maga is üdül” (Péld 11:25). A
részvétteljes szív édes békét, csendes megelégedettséget érez, s míg másokkal
jót tesz, önmagáról megfeledkezik. Ha Isten Lelke a szívben lakozik — ami az
életünkből egyértelmű kell, hogy legyen —, meglágyítja a kemény szívet, és
együttérzést, gyengédséget ébreszt mások iránt. Ki mint vet, úgy arat. „Boldog,
aki a nyomorultra gondol... Az Úr megőrzi azt és élteti azt; boldog lesz e
földön, és nem adhatod oda ellenségei kívánságának” (Zsolt 41:2—3).
Aki életét Istennek ajánlotta fel — az Ő gyermekei
szolgálatára —, az kapcsolatba került vele, aki az egész világ összes javainak
tulajdonosa. Életét változhatatlan ígéretek aranylánca fűzi az Örökkévalóhoz. A
szükség és bánat óráiban az Úr nem hagyja magára. „Az én Istenem pedig be fogja
tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus
Jézusban” (Fil 4:19). A végső szükség órájában védelmet talál az irgalmas ember
a részvétteljes Üdvözítő irgalmában: Isten befogadja az örökkévaló hajlékokba.
Mai Bibliai szakasz: Példabeszédek
8
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A közönséges viselkedés
és beszéd nagyon zavar.
Tiszteletlen ifjúkorom
„színes” kifejezései beleivódtak emlékezetembe, de mára már nagyon szeretném
kitörölni mindezt az elmémből. Hamar rájöttem, nem sokat tehetek az ellen, hogy
egyes emberek a jelenlétemben káromkodjanak. Viszont tehetek lépéseket annak
érdekében, hogy szabályozzam, mi jut be a fülembe az internet és a hírportálok
világából. Ez a kérdés személyes ügy lett számomra, amikor a hírügynökségnél,
ahol dolgoztam Oroszországban, a közönségesség kiszűrését szolgáló szabályzat
megfogalmazásával és felügyeletével bíztak meg.
Nagyon sok hírportálnak
semmi gondot sem okoz trágár megjegyzéseket leközölni, akár egyes szám első
személyben idézve is. Néhány újság az ocsmány kifejezések első betűjét
változtatás nélkül nyomtatja ki, amit a többi betűt „helyettesítő” jelek,
szimbólumok (Pl. @&+#*) követnek, de mindenki tudja, hogy mi a szó
valójában.
Annak a
hírügynökségnek, ahol dolgoztam, semmilyen szabályzata sem volt a trágárság
ellen. De hamar rájöttem, hogy nem voltam az egyetlen, aki azon volt, hogy
Salamon szavai szerint éljen: „Számnak minden beszéde igazság szerint való,
semmi sincs ezekben tisztességtelen, vagy romlott dolog.” (Péld. 8:8 – fordítás
a King James angol Bibla alapján). A The Washington Post című
napilap szabályzatát hívtam segítségül, amely megtiltotta a napi újságcikkekben
a vulgáris szavak használatát, és nem engedte meg a trágár szavak használatát
közvetlen idézetekben sem, még egyes betűk jelekkel való helyettesítésének
módszerével sem.
Eleinte nem volt könnyű
a szabályzatot betartatni. Néhány újságíró azt állította, hogy cikkeik sokat
veszítenek megrázó hatásukból, ha kimaradnak a csúnya szavak. De én nem
tágítottam. Aztán az Orosz Kormány is közbelépett. A gyermekek védelmében
tettek erőfeszítéseket, és egy olyan törvényi szabályozást bocsátottak ki,
amely előírta, hogy a média köteles korhatárok szerint szabályozni a megosztott
tartalmat. Olyan besorolást kaptunk, ami megkönnyítette annak elérését, hogy
törvénytelen legyen obszcén szavakat közzétenni.
Sajnos nem is olyan
nehéz megfeledkeznünk arról, hogy minden közönséges szó, pletyka, és sikamlós
tréfa a gonosztól származik. Salamon így figyelmeztet bennünket: „Az Úrnak
félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz
útat, és az álnok szájat gyűlölöm” (Péld. 8:13). Az Isten iránti szeretet a
gonosz szavaktól való megundorodást is jelenti.
Jó tudni, hogy még az
orosz állam kormánya is egyetért az én szigorúbb közönségesség ellenes
szabályzatommal. De még ennél is jobb ugyanazon az oldalon állni, ahol Isten
áll.
Andrew McChesney
257. heti olvasmány GONDOLATOK A HEGYIBESZÉDRŐL
2/1. fejezetéhez (július 5-11.).
Képzeljünk el együtt egy rémálmot. Éppen amikor
a COVID-19 járvány hanyatlóban van, a COVID-20 lép színre, még több halottal és
nagyobb fertőzőképességgel. És mielőtt az áldozatok száma eléri a véglegest, az
1918-ashoz hasonló influenzajárvány kezd el terjedni.
Most képzeld el, hogy a gazdaság összeomlik, a
kereskedelem pang, és a tizedek és adományok mélypontot érnek el. A lelkészeket
és a munkásokat világszerte elbocsátják. A nagyon eladósodott épületeket piacra
dobják, ahol nincsenek vásárlók.
Ha úgy tűnik számodra, mintha ez lenne az egyház
tönk szélére jutása, van egy áldás számodra, amiből gyarapodhatsz: az első
boldogmondás. Az egyház az iránta lévő bizalom által virágzik, nem az
utánpótlása által. Akkor növekszik, amikor a szerény ima felváltja a díszes imaoltárok
helyét, az önkéntesek pedig a fizetett alkalmazottakét.
Itt Dél-Afrikában, ahol karanténba kerültem,
hallottam, amikor az egyik egyházterületi elnök azt mondta a munkásainak, hogy
nem biztos, hogy mindig a rendelkezésükre fog állni fizetés, ha a karantén túl
sokáig tart. Arra utalt, hogy ismerkedjenek meg a vidéki lehetőségekkel, ha
lehetséges, és ültessenek zöldségeket.
Én pedig arra gondoltam, hogy ha nem lesznek
fizetések, az igazi munkások tovább fognak dolgozni. Ha az egyházon kívüli
emberek kezdik átvenni a segítés feladatát, néhány szolgálattevő elvesztése nem
fogja megállítani a missziót.
Más szavakkal, boldogok, akik szükségét érzik a
mindennapi kenyérnek, szó szerint vagy másképp, és boldogok, akik úgy érzik,
hogy Jézus nélkül nem tehetnek semmit.
Nélküle semmit sem tehetek. Vele viszont áldás
van az alázatos lelkek láthatatlan egyháza számára.
És hasonlóképpen: boldogok, akik sírnak,
szelídek, akik éhezik az igazságot. Ők megelégíttetnek.
Azok, akik hallgatták Jézust, úgy látták, a nagy
nemzetről szóló vágyukat lesöpörték az asztalról. Elcsábította őket azonban a
lelki királyság gondolata. Téged is csábít ugyanez? Vagy neked csak az egyházad
előcsarnokának újratervezéséről vannak nagy vágyaid?
Boldogok a lelki szegények. Mert ők
megelégíttetnek.
Eugene Prewitt
Malajzia
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése