Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A Gondolatok a hegyibeszédről 3. fejezet 1835. nap
3.
fejezet (5. rész) – A törvény szelleme
„Hogyha a ti igazságotok nem több az írástudók és
farizeusok igazságánál, semmiképpen sem mehettek be a mennyeknek országába” (Mt 5:20)
Jézus azt tanítja, hogy a törvény betűihez ragaszkodó
vallás gyakorlása nem elegendő ahhoz, hogy Isten és az ember között összhang
jöjjön létre. Így a farizeusok és írástudók oly nagyra becsült igazsága
teljesen értéktelen volt. Kemény és szigorú hagyománytiszteletükben sem
alázatnak, sem szeretetnek, sem gyengédségnek nem volt helye; csak
botránkoztatták a bűnösöket. Így lett belőlük ízetlen só, hiszen mennyei
kegyelem hiányában befolyásuk hatástalan, erőtlen volt ahhoz, hogy a világot a
pusztulástól megóvja. Csak a szeretet által munkálkodó igaz hit tisztíthatja
meg a lelket, mint valamiféle kovász, amely az egész jellemet átalakítja.
Izrael népe megtanulhatta volna ezt az igazságot a próféták
írásaiból. Az emberi lélek életszentséget és megigazulást óhajtó vágyára már
évszázadokkal azelőtt választ adott Mikeás próféta: „Mivel menjek eleibe az
Úrnak? Hajlongjak-é a magasságos Istennek? Égőáldozatokkal menjek-é elébe,
esztendős borjúkkal? Kedvét leli-e az Úr ezernyi kosokban, vagy tízezernyi
olajpatakokban? Elsőszülöttemet adjam-é vétkemért, vagy méhem gyümölcsét lelkem
bűnéért? Megjelentette néked, óh ember, mi légyen a jó, és mit kíván az Úr
tetőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és
hogy alázatosan járj a te Isteneddel” (Mik 6:6—8).
Hóseás próféta a farizeuskodás lényegét a következő
szavakkal jellemezte: „Buja szőlőtő az Izrael, amely termi az ő gyümölcseit.
Gyümölcsének sokasága szerint sokasította meg oltárait” (Hós 10:1). Hivalkodó
látszat-istentiszteletükkel valójában a saját vágyaikat szolgálták; vélt
igazságuk és életmódjuk annak a törekvésüknek volt a gyümölcse, hogy a törvényt
saját elképzelésük szerint tartsák meg, s így elégítették ki önzésüket. Ezért
igazságuk sem lehetett jobb, mint ők maguk, és szentségre való törekvésük is
hiábavaló kísérlet maradt csupán; ugyanis a tisztátalant akarták tisztává
varázsolni. A törvény olyan szent és tökéletes, mint Isten! Feltárja az ember
előtt Isten igazságosságát és szentségét. Az ember nem képes a törvényt saját
erejéből megtartani, mert alaptermészete megromlott és eltorzult, így Isten
jellemével ellentétben áll. Az önző szív cselekedetei nem tiszták, hisz „minden
mi igazságunk olyan, mint a szennyes ruha” (Ésa 64:5).
A törvény szent, Izrael fiai azonban mégsem igazulhattak
meg általa, mert saját erejükkel akartak megfelelni neki. Krisztus
tanítványainak más igazságra, illetve életszentségre van szükségük, mint a
farizeusoknak, ha Isten országába akarnak jutni. Isten az Ő Fiában felajánlotta
nekik a törvény tökéletes igazságát. Ha szívüket megnyitják Krisztus
befogadására, akkor bennük lakozik majd az Istenség egész élete és szeretete,
amely őket teljesen átalakítja saját képmására. Így nyerhetik el a
megigazulást, az életszentséget, amelyet a törvény megkövetel, mint Isten
ingyen ajándékát. A farizeusok azonban elvetették Krisztust, „mert az Isten
igazságát nem ismervén, az ő tulajdon igazságukat igyekezvén érvényesíteni, az
Isten igazságának nem engedelmeskedtek” (Róm 10:3).
Miközben Jézus tovább folytatta beszédét, megmagyarázta
hallgatóinak, hogy mit jelent tulajdonképpen a törvény megtartása: Krisztus
jellemének megnyilatkozását az ember mindennapi életében, miként Isten is
naponként megnyilatkozott Krisztusban.
Mai Bibliai szakasz: Példabeszédek
22
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Sok ember tartja
fontosnak, hogy nevet szerezzen magának, miközben a sikert, a gazdagságot és a
boldogságot hajszolja. A Példabeszédek könyvének 22. fejezetében azonban azt a
tanácsot kapjuk, hogy helyezzük a jó hírnevet a gazdagság elé.
Ez a fejezet végigvezet
bennünket a jó hírnév megszerzésének folyamatán, de nem önmagunk
felmagasztalására, hanem Isten dicsőségére. A 4. vers elmondja, hogyan érhetjük
el az igazi sikert és boldogságot: „Az alázatnak és az Úr félelmének jutalma
gazdagság, dicsőség és élet” (4. vers - új prot. ford.).
Figyeljük meg, hogy
Isten hogyan részesíti különleges áldásokban azokat, akik a jó hírnevet a
gazdagság fölé helyezik!
Szolgálat: „Az irgalmas szemű ember
megáldatik, mert adott az ő kenyeréből a szegénynek” (9. vers).
Alázat: „Aki szereti a szív
tisztaságát, és jóindulattal beszél, annak barátja a király” (11. vers - új
prot. ford.).
Gazdagság és tisztesség: Ha látsz ügyesen
dolgozó embert, az a királyok szolgálatába fog állani” (29. vers – új prot.
ford.).
A fejezet bölcs
tanácsai a rossz döntések következményeit is leleplezik. Milyen kedves dolog
Isten részéről, hogy a helyes irányba terel bennünket, és figyelmeztet a
veszélyzónákra is.
Nehéz idők: „Tövisek és
kelepcék vannak a görbe úton: aki vigyáz magára, messze elkerüli azokat"
(5. vers).
Baj: „Aki álnokságot
vet, bajt arat” (8. vers).
Anyagi veszteség: „Aki elnyomja a
nincstelent, hogy maga gyarapodjék, és a gazdagnak ad, egyszer majd ínségre
jut” (16. vers).
A 17-21. versek szerint
helyesen fogunk élni, ha szívünket Isten ismeretére szenteljük, és Isten bölcs
szavai lesznek ajkunkon. Így az Istenben való bizalmunk is megszilárdul. Ha ezt
elhatározzuk, megismerjük és érteni fogjuk Urunk igaz Igéjét. Isten szavai
megragadnak az elménkben, és könnyen tudunk beszélni azokról. Másokkal is
megosztjuk Isten receptjét, különösen a gyermekeinkkel, hogy a jó útra vezessük
őket.
Végül mindenki dönteni
fog, hogy a földi siker hajszolásában fog hírnevet szerezni magának, vagy a jó
hírnevet a világi gazdagság fölé emeli, és megtapasztalja Isten áldásait. Te mit
választasz ma?
„Drága Uram! Segíts,
hogy jó döntést hozzak ma, hogy jó hírnevet szerzek, nem magamnak, hanem a te
tiszteletedre és dicsőségedre! Ámen.”
Susan Marcellino
259. heti olvasmány GONDOLATOK A HEGYIBESZÉDRŐL
3/1. fejezetéhez (július 19-25.).
Amikor Jézusra szegezzük tekintetünket, akkor
elkerülhetetlen, hogy az elme összehasonlítsa az ént és a Megváltót. Úgy tűnik,
az Ő jellemének szépsége a szomorú valóságát emeli ki annak, hogy mennyire eltérünk
Tőle. Ha csak egy pillantás jut, az énünk megpróbálhatja utánozni a csodálatos
látványt, csakhogy ez olyan sokszor nem sikerül, hogy az ember ugyanarra a
következtetésre jut, mint az állhatatos szemlélő: „Jaj nékem, elvesztem, mivel
tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép közt lakom: hisz a királyt, a
seregeknek Urát látják szemeim!”
A boldogmondások nem csak átfogó magyarázatát
jelentik Krisztus igazságának és jellemének, hanem egy ingyenes ajánlatot erről
az igazságról, amit csak bizonyos feltételekkel kaphatunk meg. Az ember nem
gyakorolhatja a lelki szegénységet, és nem idézheti elő az igazságra való
éhséget; ezek az eredményei annak, ha szemléljük Őt, aki „mindenestől szép”. Ha
Krisztust helyesen szemléljük, a lelki szűkölködés nyilvánvalóvá válik, a
valóság az emberi büszkeséget a porba dönti. Mégis az, ahogyan Isten
jóakaratának nagyvonalúságát, hogy igazságot szolgáltasson, kifejti a negyedik
boldogmondásban, nem hagy teret annak, hogy elcsüggedve megtorpanjunk. A
fejezet elolvasása után nem maradhat más hátra, mint örvendeni a Lukács
12:32-ben található biztos ígéretnek: „Ne félj te kicsiny nyáj; mert tetszett a
ti Atyátoknak, hogy néktek adja az országot.”
Lucky Adams
Orvos-misszionárius, Kwa-Zulu Natal, Dél-afrikai
Köztársaság
Fordította Gősi Csaba
Jöjj szívembe most ÚrJézus, foglald el mindenestől! Szeretném helyesen látni szépségedet és Veled járni!
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés