Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A Gondolatok a hegyibeszédről 1. fejezet 1817. nap
2.
fejezet (1. rész) – Kik a boldogok?
„Boldogok a lelki
szegények: mert övék a mennyeknek országa” (Mt 5:3)
A csodálkozó tömegnek különös és újszerű volt ez a beszéd.
Éppen az ellenkezője volt annak, amit eddig a papoktól és rabbiktól hallottak.
Semmit sem találtak benne, ami büszkeségüknek hízelegne, vagy ami becsvágyó
reményüket táplálná. Az új tanító mégis olyan hatalommal rendelkezett, amely
lenyűgözte őket. Az isteni szeretet jó illata úgy áradt ki egyéniségéből, mint
a virágok illata. Szavai úgy szálltak, „mint eső a rétre, mint zápor, amely
megöntözi a földet” (Zsolt 72:6). Mindnyájan ösztönösen érezték, hogy olvas
lelkük titkaiban, mégis gyengéd részvéttel közeledik feléjük. Szívük megnyílt,
s miközben Őt hallgatták, Isten Lelke kinyilatkoztatta előttük azon tanítások
értelmét, amelyekre az emberiségnek minden időben oly nagy szüksége van.
Krisztus korában a nép egyházi vezetői azt gondolták, hogy
dúskálnak a lelki javakban. A farizeus imája — „Hálát adok néked Isten, hogy
nem vagyok olyan, mint egyéb emberek...” (Lk 18:11) — az egész közösség, sőt az
egész nép érzéseit fejezte ki. Az Urat körülvevő tömegben azonban mégis akadtak
néhányan, akik lelki szegénységük tudatára ébredtek. Amikor a csodálatos
halfogás alkalmával Krisztus isteni hatalma megnyilvánult, Péter a Megváltó
lábaihoz borulva így kiáltott: „Eredj el éntőlem, mert én bűnös ember vagyok,
Uram!” (Lk 5:8). Hozzá hasonlóan, a hegyen össze-gyűlt emberek között is voltak
olyanok, akik Jézus szent jelenlétében érezték, hogy „nyomorultak, nyavalyások,
szegények, vakok és mezítelenek” (Jel 3:17), s akik Isten üdvözítő kegyelme
után vágyakoztak. Bennük Krisztus szavai reményt keltettek; látták, hogy
életükre Isten áldása árad.
Jézus azoknak is felajánlotta az áldások kelyhét, akik azt
hitték, hogy gazdagok, és „semmire sincs szükségük” (Jel 3:17); de ők
megvetéssel fordultak el ettől az értékes adománytól. Aki elég jónak tartja
magát, és lelkiállapotával elégedett, az nem törekszik arra, hogy Krisztus
kegyelmének és igazságának részesévé váljon. A büszke nem érzi szükségét, ezért
elzárkózik Krisztus elől s a felmérhetetlen áldások elől, amelyek tőle jönnek.
Az ilyen ember szívében nincs helye Krisztusnak. Akik gazdagok és tiszteletre
méltóak a saját szemükben, nem tudnak hittel kérni, így nem is kaphatják meg
Isten áldását. Akik úgy érzik, hogy jóllaktak, üresen távoznak; viszont akik érzik,
hogy önmagukat meg nem menthetik, saját erejükből meg nem igazulhatnak, azok
értékelni fogják a kegyelmet, amelyet Krisztus ajánl nekik. Ők azok a lelki
szegények, akiket Jézus boldogoknak (angolban áldottnak mondja itt is és a
többi helyen is — a szerk.) nevez.
Akiknek Krisztus megbocsát, azokat először bűnbánatra
készteti; Isten Lelkének szolgálata, hogy meggyőz bűneinkről. Akiknek szívét
Isten Lelke meggyőzi, azok rájönnek, hogy semmi jó nincs bennük. Belátják, hogy
mindaz, amit eddig tettek, önzéssel és bűnnel vegyül. A szegény vámszedőhöz
hasonlóan, távol állva, szemüket sem merik az égre emelni. Így szólnak: „Isten,
légy irgalmas nékem, bűnösnek!” — és ők boldogok (angolban áldottak — a
szerk.). A bűnbánók bocsánatot nyerhetnek Krisztustól, mert Ő „Istennek ama
Báránya, aki elveszi a világ bűneit” (Jn 1:29). Isten ígérete így hangzik: „Ha
bűneitek skarlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin,
olyanok lesznek, mint a gyapjú” (Ésa 1:18). „És adok néktek új szívet, és új
lelket adok belétek..., És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy
az én parancsolataimban járjatok... és lesztek nékem népem, s én leszek néktek
Istenetek” (Ezék 36:26—28).
„Övék a mennyeknek országa” — mondja Krisztus a lelki
szegényekről. Ez az ország nem földi, tehát nem is mulandó. Krisztus feltárta
előttük szeretetének, kegyelmének és igazságának lelki birodalmát. Hogy
Krisztus bennünket vezérel, annak egyedüli bizonyítéka, hogy hasonlítunk az
Emberfiához. Az Ő alattvalói a lelki szegények, az alázatosak és az igazságért
üldözöttek; övék a mennyeknek országa. Ha Krisztus műve még nem is egészen
tökéletes bennük, a folyamat megkezdődött, és alkalmasakká teszi őket „a
szentek örökségében való részvételre a világosságban” (Kol 1:12).
Akik beismerik lelki szegénységüket, akik érzik, hogy semmi
jó sincs bennük, azok Krisztusra tekintve erőt és igazságosságot nyerhetnek. Ő
mondta: „jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek”
(Mt 11:28). Krisztus felajánlja, hogy szegénységünket kegyelmének gazdagságával
cseréljük fel. Bár nem vagyunk méltók Isten szeretetére; azonban kezesünk,
Krisztus, méltó rá, és teljesen üdvözítheti is mindazokat, akik hozzá
közelednek. Lehet, hogy múltunk rendkívül szomorú, a jelenlegi helyzetünk pedig
még csüggesztőbb, de ha úgy megyünk Krisztushoz, ahogy vagyunk — gyengén,
elhagyottan és nyomorult állapotban —, a mi részvétteljes Megváltónk elénk jön,
átölel bennünket, igazságának fehér ruháját adja ránk, és így vezet bennünket
az Atyához. Istennél értünk könyörög: „Kérlek, ne erre a tévelygő gyermekre
tekints, hanem énrám! Én vettem át a bűnös helyét.” Bárhogy harcol is Sátán
lelkünk ellen, és ha bűneinkre mutatva igényt tart is ránk mint zsákmányra,
Krisztus vére nagyobb hatalommal nyilatkozik meg.
„Csak az Úrban van igazság és erő... Az Úrban igazul meg és
dicsekszik Izraelnek egész magva” (Ésa 45:24—25).
Mai Bibliai szakasz: Példabeszédek
4
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Salamon folytatja
beszélgetését a fiával a bölcsesség jellemzőiről és hasznáról. A 4. fejezetben
Salamon még nyíltabban beszél, amikor gyermekkorára gondol, és megosztja azt,
amit édesapjától tanult:
„Támaszkodjék szavaimra szíved,
Tartsd meg
parancsaimat, és élni fogsz! (4. vers - új prot. ford.).
Szerezz bölcsességet,
szerezz értelmet... (5. vers)
Ne hagyd el,
és megőriz téged, szeresd, és megoltalmaz téged (6. vers)
A bölcsesség mindenek
felett való, ezért szerezz bölcsességet!” (7. vers - angol NET fordítás)
Nem tudjuk, hogy
Salamon ezeket az első fejezeteket egy ültő helyében mondta el a fiának vagy
több hónapon át, de egy dolog biztos: Salamon fia áldott haszonélvezője volt
apja bölcs tanácsainak. Elgondolkodhatunk azon is, hogy a gyermek fel tudta-e
fogni mindazt, amit Salamon fontosnak tartott megosztani vele.
Fia tanácsolásán túl,
hogy ragadja meg a bölcsességet, más témákat is felhoz: a bölcsesség védelmet,
értelmet, igazi nagyságot, hosszú életet és útbaigazítást eredményez
(6,7,9,10,11. vers); ne egyél bűnnel szerzett kenyeret (17. vers), féltve őrizd
szívedet, az élet forrását (23. vers), és tartsd távol a szádtól a csalárdságot
(24. vers).
Bizodalmát a Bölcsesség
(vagy Isten) áldásában a következő ígéret írja le:
„Jártodban
semmi sem gátolja lépteidet,
és
ha futsz, nem botlasz el.
Ragaszkodj
az intelemhez, ne térj el tőle,
vigyázz
reá, mert ez a te életed!” (12-13. vers).
Ha Salamon komolyan
vette volna saját tanácsait, sohasem botlott volna meg az Istennel járt útján
(lásd: 1Kir 11:1-13).
Isten vezesse ma
lépteidet és őrizzen meg az eleséstől!
Jackie Ordelheide Smith
257. heti olvasmány GONDOLATOK A HEGYIBESZÉDRŐL
2/1. fejezetéhez (július 5-11.).
Képzeljünk el együtt egy rémálmot. Éppen amikor
a COVID-19 járvány hanyatlóban van, a COVID-20 lép színre, még több halottal és
nagyobb fertőzőképességgel. És mielőtt az áldozatok száma eléri a véglegest, az
1918-ashoz hasonló influenzajárvány kezd el terjedni.
Most képzeld el, hogy a gazdaság összeomlik, a
kereskedelem pang, és a tizedek és adományok mélypontot érnek el. A lelkészeket
és a munkásokat világszerte elbocsátják. A nagyon eladósodott épületeket piacra
dobják, ahol nincsenek vásárlók.
Ha úgy tűnik számodra, mintha ez lenne az egyház
tönk szélére jutása, van egy áldás számodra, amiből gyarapodhatsz: az első
boldogmondás. Az egyház az iránta lévő bizalom által virágzik, nem az
utánpótlása által. Akkor növekszik, amikor a szerény ima felváltja a díszes
imaoltárok helyét, az önkéntesek pedig a fizetett alkalmazottakét.
Itt Dél-Afrikában, ahol karanténba kerültem,
hallottam, amikor az egyik egyházterületi elnök azt mondta a munkásainak, hogy
nem biztos, hogy mindig a rendelkezésükre fog állni fizetés, ha a karantén túl
sokáig tart. Arra utalt, hogy ismerkedjenek meg a vidéki lehetőségekkel, ha
lehetséges, és ültessenek zöldségeket.
Én pedig arra gondoltam, hogy ha nem lesznek
fizetések, az igazi munkások tovább fognak dolgozni. Ha az egyházon kívüli
emberek kezdik átvenni a segítés feladatát, néhány szolgálattevő elvesztése nem
fogja megállítani a missziót.
Más szavakkal, boldogok, akik szükségét érzik a
mindennapi kenyérnek, szó szerint vagy másképp, és boldogok, akik úgy érzik,
hogy Jézus nélkül nem tehetnek semmit.
Nélküle semmit sem tehetek. Vele viszont áldás
van az alázatos lelkek láthatatlan egyháza számára.
És hasonlóképpen: boldogok, akik sírnak,
szelídek, akik éhezik az igazságot. Ők megelégíttetnek.
Azok, akik hallgatták Jézust, úgy látták, a nagy
nemzetről szóló vágyukat lesöpörték az asztalról. Elcsábította őket azonban a
lelki királyság gondolata. Téged is csábít ugyanez? Vagy neked csak az egyházad
előcsarnokának újratervezéséről vannak nagy vágyaid?
Boldogok a lelki szegények. Mert ők
megelégíttetnek.
Eugene Prewitt
Malajzia
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen ✝️🛐🙏🕊
VálaszTörlés