2020. július 26., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 26 - VASÁRNAP - Példabeszédek 25


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A Gondolatok a hegyibeszédről 3. fejezet 1838. nap

3. fejezet (8. rész) – A törvény szelleme  

„És ha a te jobb kezed botránkoztat meg téged, vágd le azt, és vesd el magadtól” (Mt 5:29—30)

Az emberek még a jobb kezüket is levágatnák, ha ezzel megakadályozhatnák, hogy valamilyen halálos betegség az egész testükben elterjedjen. Mennyivel inkább hajlandónak kellene lenni a lemondásra az miatt, ami lelki életünket veszélyezteti!

Sátán rabságába süllyedt lelkek csak az evangélium útján menekülhetnek meg, és lehetnek Isten gyermekei, a mennyei szabadság részesei. Isten nem csupán a bűn elmaradhatatlan következményeitől, a szenvedésektől akarja gyermekeit megóvni, hanem magától a bűntől is. A romlott és a bűntől eltorzult léleknek meg kell tisztulnia, át kell alakulnia, hogy magára ölthesse Isten dicsőségét és Fiának hasonlatosságát. „Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek” (1Kor 2:9). Csak az örökkévalóság lesz képes feltárni előttünk azt a nagyszerű életet, amelyet az Istenhez hasonló ember elérhet.

E nagyszerű ideál elérése érdekében mindent, ami lelki életünket akadályozza, fel kell áldoznunk. Nagyrészt rajtunk múlik, hogy a bűn uralkodik-e felettünk. Akaratunk odaadását szemünk kivájásához vagy kezünk levágásához hasonlítja az Írás. Sokszor úgy véljük, Isten akaratának követése annyit jelent, hogy megcsonkítva és megnyomorítva haladunk végig az életen. Azonban Krisztus azt mondta, hogy még mindig jobb, ha megcsonkítjuk, megnyomorítjuk és megsebezzük saját, önző énünket, ha ezáltal örök életet nyerünk. Amit gyakran nagy szerencsétlenségnek tartunk, legfőbb boldogságunk forrása lehet.

Az élet forrása: Isten, s ezért csak úgy nyerhetünk életet, ha vele összekapcsolódunk. „A bujálkodó pedig élvén megholt” (1Tim 5:6). Istentől csak akkor nyerhetünk életet, ha akaratunkat teljesen alárendeljük neki. Ha odaadó szívvel teljesítjük akaratát, minden titkos bűn felett győzedelmeskedhetünk. A szív mélyén az emberek szeme elől mélyen elrejthetjük a gonosz indulatokat, de vajon hogyan állunk meg Isten előtt?

Ha az ember saját elgondolásához ragaszkodik, és vonakodik akaratát Istennek alárendelni, a halált választja, mert a bűnnel és bűnössel szemben Isten „megemésztő tűz”. Ha valaki a bűnt választja, és attól nem akar elszakadni, Isten jelenléte, amely emésztő tűz a bűn számára, elhamvasztja a bűnöst is.  

Az Istennek odaszentelt élet: áldozatos élet. Fel kell áldozni az alacsonyabb rendűt a magasabb rendűért; a földit a lelkiért; a mulandót az örökkévalóért. Isten nem kívánja akaratunkat megsemmisíteni, mivel éppen ezt felhasználva teljesíthetjük az Ő akaratát. Adjuk át neki akaratunkat, hogy megtisztítva, nemesebben adhassa vissza nekünk; így jutunk összhangba a mennyel, s általunk szeretetének és hatalmának gazdagságát áraszthatja szét az emberiségre. Ha az önfejűnek és a keménynyakúnak annyira fájdalmas is ez az átadás, az Ige szerint mégis „jobb tenéked”.  

Jákob sem tapasztalhatta mindaddig a győzelmes hit diadalát, amíg tehetetlenül, bénán nem borult a szövetség Angyalának keblére; csak ekkor lett „Isten fejedelme”. Ézsau fegyveres csapata tisztelettel megállt Jákob előtt, amikor az „sántított csípőjén” (1Móz 32:31). A királyok büszke leszármazottja, a fáraó meghajolt előtte, és áldását kérte. Hasonlóképpen „üdvösségünk Fejedelmét” is a szenvedések tették tökéletessé (Zsid 2:10). A hitnek fiai „felerősödtek a betegségből... és megszalasztották az idegenek táborát” (Zsid 11:34). Akkor a „sánták is zsákmányt vetnek”, a gyengék olyanok lesznek, mint „Dávid”, és „Dávid háza, mint az Úrnak angyala” (Ésa 33:23; Zak 12:8).

Mai Bibliai szakasz: Példabeszédek 25

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Örülnék annak, ha a Példabeszédek könyve témák szerint lenne rendszerezve. Csodálatos lenne, ha egy helyen tudnánk olvasni mindenről, amit Salamon az igazságosságról, a gonoszságról, a jószívűségről, együttérzésről, kedvességről, szeretetről és egyéb témákról mondott. Ha például az igazságosságról szóló mondásai egy helyre lennének csoportosítva, egy párbeszéddel kezdődne arról, hogy mit ért azon, hogy az igaz ember olyan bátor, mint az oroszlán, vagy ha a bűn elkövetéséről lenne egy rész, az tartalmazná például azt, hogy mennyire nem helyes valakinek kirabolni a szüleit. Ez megkönnyítené a dolgunkat, amikor valakinek Salamon bölcsességéről szeretnénk bizonyságot tenni.

Ebben a fejezetben találjuk az egyik legösszefüggőbb gondolatsort. Mindegyik mondás azokról a döntéseinkről szól, amelyek egy mérsékelt, kiegyensúlyozott életet tükröznek, vagy azokról a tetteinkről, amelyekkel valakin segítettünk. Más szóval ez a fejezet arról szól, hogy személyes életünk legyen összeszedett, és segítsünk másoknak is okosan szervezett életet élni. Egy útmutató, hogyan kerülhetjük el azt, hogy csak a saját életünkre összpontosítsunk. 

Mindennél jobban tetszik nekem az utolsó vers, amely összefoglalja az egész fejezetet: „Mint a város, amelynek csupa rés a kőfala, olyan az az ember, akinek nincs önuralma.” (új prot. ford.) A fejezet azt mondja, hogy legyen bár szó arról, hogy mennyi mézet eszel (16. vers), vagy hogy mennyi fölösleges időt töltesz a szomszédodnál (17. vers), a legjobb az, ha nem sodródsz semmilyen szélsőségbe. Gyakran a jó dologból is megárt a sok.

Nagyon hasznos, amit a bölcs ebben a fejezetben mond: a mértékletesség az életem kulcsfontosságú elve.

„Drága Uram! Segíts, hogy Salamon szavain keresztül Rád hallgassak, mert ezek a Te szavaid! Segíts megszívlelnem, és adj bölcsességet, hogy jól tudjam irányítani az életemet, hogy sokkal kiegyensúlyozottabb legyek mindenben, amit teszek! Ámen.”

Fylvia Fowler Kline

260. heti olvasmány GONDOLATOK A HEGYIBESZÉDRŐL   3/2. fejezetéhez (július 26 – augusztus 1.).

Tartsd távol magad a bűntől, és hagyd, hogy Jézus ereje megváltoztasson. Át kell engednünk az akaratunkat Jézusnak. Ő akaraterőt adott nekünk, és nekünk vissza kell neki adni. Naponta szükséges, hogy a bűn hatalmát megtörjük magunk felett. Minden reggel hívd Jézust, hogy benned éljen és veled járjon a nap során. Add át neki az irányítást az egész lényed felett. Lehet, hogy a nap során gyakran vissza kell hívnod Jézust a szívedbe. Nem remélhetjük, hogy Isten előtt megálljunk és éljünk, amíg bűnnel telve vagyunk önző énünkkel.

„A megadásunk során úgy kell átadjuk magunkat Istennek, mint ahogyan Ő adta magát nekünk – teljesen, feltétel és fenntartás nélkül.” (Oswald Chambers) Az akaratunkat át kell adnunk Jézusnak, hiszen Ő arra vágyik, hogy megtisztítson minket, és felkészítse a jellemünket a mennyei otthonunkra. Kérd meg Jézust, hogy nyissa fel a szemedet minden nap!

A házassági köteléket a férfi és nő között Isten rendelte el és áldotta meg. Naponta kell imádkoznunk Istenhez, hogy védje meg és áldja meg a házasságokat!

„A Krisztustól eredő isteni szeretet sohasem semmisíti meg az emberi szeretetet, hanem magában foglalja azt. Általa az emberi szeretet kifinomul, megtisztul, felemelkedik és nemessé válik. Az emberi szeretet addig sohasem tudja megteremni értékes gyümölcsét, amíg nem egyesül az isteni természettel és nem nevelik arra, hogy a menny felé nőjön. Jézus boldog házasságokat, boldog családi tűzhelyeket akar látni.” (Boldog otthon 99.4) Önmagunk szeretete és az élvhajhászás sok kapcsolatot tett már tönkre. Ha Istennek adjuk át akaratunkat minden reggel, Ő megerősítheti a házasságunkat azzal, hogy a szívünkben dolgozik!

Cheri Holmes
Ápoló, Lynden, Washington állam, USA
Fordította Gősi Csaba


2 megjegyzés: