Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Ezékiel könyve 20 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ez%C3%A9kiel%2020&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ez%C3%A9kiel%2020&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten a múlt tanulságai által figyelmeztet. Mózes idejében Izrael ugyanazokat a bűnöket követte el, mint Ezékiel idejében. Bálványokat imádtak, hűtlenek voltak Istenhez, de vezetőik mégis Istent akarták kérdezgetni. Isten akkor is, és most is arra figyelmeztet, hogy nem lehet az Isten tiszteletét a bálványimádással keverni. Nem lehet az egyiket imádni (bálvány) és a másiktól kérni a segítséget.
2. Isten a pusztában tanít. Isten sokszor vitte ki népét a sivatagban, mert vannak olyan dolgok, amelyeket csak ott lehet megtanulni. A sivatagban semmi sincs, amire az ember számíthat, ezért megtanulja, hogy Istenben bízzon. Akkor viszont, amikor minden az ember rendelkezésére áll (élelmiszer, építőanyag, eszközök), az ember úgy gondolja, hogy elboldogul egyedül is, Isten nélkül is, de amikor már semmi sincs, amit igénybe vehet, eszébe jut Isten és Hozzá menekül segítségért.
3. Isten szeretné, hogy közünk legyen egymáshoz. Ez a fejezet a szombatot említi meg, mint eszközt, amely megmutatja, hogy közünk van egymáshoz az Istennel. Ezért hívja fel a figyelmet a szombat megtartására, hogy közünk legyen Hozzá és Neki köze legyen hozzánk. Nincs ennél fontosabb dolog.
4. Aki népe érdekében haragszik. Ismét kiviláglik, hogy az Úr a népéért haragszik, bűneik feltárását gyógyító szándékkal teszi. Kegyelmét árasztja bűnös, de szeretett népére. A büntetés által meg akarja őket tisztítani és szövetségét ajánlja fel nekik.
5. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki fájdalommal tapasztalta, hogy népe közvetlenül a szabadulás után méltatlanná vált a szabadításra
b. aki nem hagyta magára méltatlan népét
c. aki megesküdött, hogy lázadó népét megbünteti, de ez a fejezet többször is említi azt, hogy nem tette meg
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy tanuljon a múlt hibáiból, és ne ismételje meg mások és saját tévedéseit. Adjad, hogy örülni tudjon annak a ténynek, hogy köze van Hozzád és neked is közöd van hozzá, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 24-25. fejezet
24. fejezet – „AVAGY NEM A JÓZSEF FIA-É EZ?” (1. rész)
Lukács 4:16-30.
Krisztus ragyogó galileai szolgálatának napjait csak egyvalami árnyékolta be. A názáretiek elutasították. "Avagy nem a József fia-é ez?" (Lk 4:22) - hajtogatták.
Gyermek- és ifjúkorában Jézus testvéreivel együtt vett részt az istentiszteleteken a názáreti zsinagógában. Bár szolgálatának kezdete óta nem volt velük, a rokonai tudták, mi történt azóta vele. Amikor újra megjelent közöttük, érdeklődésük és várakozásuk a legmagasabb fokra hágott. Itt voltak azok az ismerős alakok, arcok, akiket gyermekkora óta ismert. Itt voltak anyja és testvérei, s minden szem rászegeződött, amikor szombatnapon belépett a zsinagógába, és elfoglalta helyét a hívők között.
A szokásos szombatnapi szolgálat keretében a vén felolvasott a próféták könyveiből, és arra buzdította a népet, hogy reménykedjenek az Eljövendőben, aki dicső országot alapít, és eltöröl mindenféle elnyomást. Bizonyítékokat sorolt fel, hogy a Messiás eljövetele közel van, így akarta lelkesíteni hallgatóit. Leírta eljövetelének dicsőségét, s kiemelte azt a gondolatot, hogy Ő seregek élén jelenik meg Izrael szabadítására.
Ha volt jelen írástudó a zsinagógában, elvárták, hogy ő tartsa a beszédet, de a próféták könyveiből bármelyik izraelita felolvashatott. Ezen a szombaton Jézust kérték meg, hogy vegyen részt a szolgálatban. Ő "felálla olvasni, és adák néki az Ésaiás próféta könyvét" (Lk 4:16-17). A szöveget, melyet felolvasott, a Messiásra vonatkoztatták:
"Az Úrnak Lelke van énrajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyitását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat, hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét.
És behajtván a könyvet, átadá a szolgának. [...] És a zsinagógában mindenek szemei őreá valának függesztve. [...] És mindnyájan bizonyságot tőnek felőle, és elálmélkodának kedves beszédein, amelyek szájából származtak" (Lk 4:18-22).
Jézus úgy állt az emberek előtt, mint a Reá vonatkozó jövendölések élő értelmezése. Magyarázta a felolvasott igéket, beszélt a Messiásról, mint az elnyomottak, a foglyok szabadítójáról, a betegek gyógyítójáról, a vakok szemének megnyitójáról, arról, aki az igazság világosságát árasztja a világra. Megnyerő modora és szavainak csodálatos jelentősége olyan erővel ragadta meg hallgatóit, amilyet még sohasem éreztek. Az isteni befolyás hullámai minden akadályt elsöpörtek. Mózeshez hasonlóan ők is szemlélték a Láthatatlant. Amint a Szentlélek érintette szívüket, lelkes ámennel válaszoltak, és dicsérték az Urat.
Ám amikor Jézus így szólt: "Ma teljesedett be ez az Írás a ti hallástokra" (Lk 4:21), mintegy hirtelen felébredve, magukra, valamint Jézus hozzájuk intézett kijelentéseire kezdtek gondolni. Őket, izraelitákat, Ábrahám gyermekeit foglyoknak nevezte. Jézus rabokhoz szólt, akiket meg kell szabadítani a gonosz hatalmából, akik sötétségben vannak, és szükségük van az igazság világosságára. Büszkeségük csorbát szenvedett, félni kezdtek. Jézus szavai megmutatták, hogy értük végzett munkája teljesen eltér attól, amire vágytak. Tetteiket túlságosan közelről vizsgálhatja meg. Noha pontosan betartották a külső ceremóniákat, reszkettek Jézus tiszta, kutató tekintetétől, megfigyelésétől.
Kicsoda ez a Jézus? - kérdezték. Ő aki a Messiás dicsőségét igényelte, egy ács fia volt, s együtt dolgozott műhelyében atyjával, Józseffel. Látták Őt görnyedve menni hegyre föl, völgybe le, ismerték testvéreit, valamint életét és munkáját. Látták, hogyan serdül gyermekből ifjúvá, ifjúból férfivá. Bár élete szeplőtlen volt, mégsem hitték, hogy Ő a Megígért.
Milyen ellentétes az Ő új országgal kapcsolatos tanítása azzal, amit a vénektől hallottak! Jézus egy szót sem szólt arról, hogy megszabadulnak a rómaiaktól. Hallottak csodáiról, remélték, hogy hatalmát gyakorolni fogja érdekükben, ám ebbéli szándékának semmi jelét nem látták.
Ámen!
VálaszTörlés