Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Ezékiel könyve 11 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ez%C3%A9kiel%2011&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ez%C3%A9kiel%2011&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten a templom. A Jeruzsálemben maradt zsidók lenézték és elítélték azokat, akiket Babilonba hurcoltak. Úgy gondolták, hogy velük minden rendben van, mert nekik Jeruzsálemben van templomuk, de azoknak, akik Babilonban vannak, nincs templomuk. Nem is gondoltak arra, hogy a jeruzsálemi templomot rövid időn belül a babilóniaiak lerombolják és nekik sem lesz. Ezen kívül Isten egy nagyon szép ígéretet tett, és azt mondta, hogy Ő maga lesz a templom azoknak, akiket elhurcoltak Jeruzsálemből. A zsidók a templomban látták a biztonságukat, így volt oltalmuk azoknak is, akik Babilonban voltak. Micsoda ígéret számunkra is! Isten a templomunk, bárhol éljünk is. Isten az oltalmunk.
2. Isten odaáll azok mellé, akiket elítélnek és megbélyegeznek. A Jeruzsálemben maradt zsidók biztonságban érezték magukat Jeruzsálemben, de nemcsak azért, mert ott volt a templom, hanem azt mondták, hogy Jeruzsálem a fazék, ők pedig a hús a fezékben. Jó helyen vannak, nem érheti őket baj, de Isten azt mondta, hogy ki fogják szedni a húst a fazékból. Nem maradnak meg Jeruzsálemben, hanem fegyver fogja utolérni őket.
3. Isten sikeres műtétet végez. Isten azt ígérte a fogságban levőknek, hogy hazahozza őket, összegyűjti őket, új szívet ad nekik. Elveszi a kőszívüket és hússzívet ad nekik. Ők pedig engedelmes életet élnek majd.
4. Isten ígéretet tett, mielőtt elhagyta volna Jeruzsálemet. Isten a hazatérés és helyreállítás ígéretét adta népének ebben a fejezetben, de a fejezet úgy végződik, hogy az Ő dicsősége elhagyta a templomot és Jeruzsálemet keleti irányban. Ez a tény nagyon csüggesztő lett volna az ígéret nélkül, ezért Isten csak utána hagyja el templomát, miután megígéri a helyreállítást. Akik Jeruzsálemben maradtak még volt templomuk, de már Isten nélkül. Akik Babilonban voltak nem volt templomuk, de az Isten ott volt velük.
5. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki megmutatta profétájának, hogy milyen utálatos dolgok történtek az Ő templomában
b. aki nem nézi el tétlenül a városban történt erőszakot és törvénytelenséget
c. aki az egyik lázadó halálával szemlélteti a helyzet komoly voltát
d. aki új és engedelmes szívet ad népének
e. aki vágyik arra, hogy újra Istenükké legyen, a nép pedig az Ő népe legyen
Ima éretted: Istenem, kérlek, segíted meg az olvasót, hogy örüljön annak a ténynek, hogy Te az ő temploma is akarsz lenni, neki is akarod nyújtani a Te közelséged áldásait és védelmező oltalmadat. Adjad, hogy elfogadja az új szívet, amit neki is adni akarsz, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 21. fejezet
21. fejezet – BETESHDA ÉS A MAGAS TANÁCS (6. rész)
És Isten "hatalmat ada néki az ítélet-tételre is, mivelhogy embernek fia" (Jn 5:27). Mivel mindenestől megízlelte az emberi szenvedést és kísértéseket, megérti az emberi gyengeségeket és bűnöket, mert érdekünkben győzelmesen ellenállt Sátán kísértéseinek, s igazságosan, szelíden bánik a lelkekkel, akiknek megmentéséért tulajdon vére folyt - emiatt az Emberfia hivatott az ítélet végrehajtására.
Azonban Krisztus küldetése nem az ítélet, hanem a megváltás volt. "Nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa (Jn 3:17). A Magas Tanács előtt Jézus kijelentette: "Aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van, és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre" (Jn 5:24).
Krisztus meghagyta tanítványainak, hogy ne csodálkozzanak, s a jövő rejtélyét még szélesebb távlatokban nyitotta meg előttük. "Eljő az óra, - mondotta - amelyben mindazok, akik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát, és kijőnek; akik a jót cselekedték, az élet feltámadására; akik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására" (Jn 5:28-29).
A jövendő életnek ez a bizonysága volt az, amelyre Izrael oly sokáig várt, s amelyről remélték, hogy a Messiás adventjekor megkapják. Az egyetlen világosság, amely beragyoghatja a sír sötétjét, rájuk ragyogott. Ám az önfejűség vak. Jézus áthágta az írástudók hagyományait, semmibe vette hatalmukat, s ők nem hittek.
Az idő, a hely, az alkalom, az egybegyűlteket átjáró érzések intenzitása mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy Jézus szavainak még mélyebb hatásuk legyen a Magas Tanács előtt. A nemzet legnagyobb vallási tekintélyei mind annak életére törtek, Aki Izrael helyreállítójának mondotta magát. A szombat Urát földi törvényszék elé hurcolták, hogy a szombattörvény megrontásának vádjára feleljen. Amikor Ő félelem nélkül jelentette ki küldetését, bírái döbbenten, fogcsikorgatva tekintettek Reá, ám szavai megválaszolhatatlanok voltak. Nem tudták elítélni. Tagadta, hogy a papoknak és írástudóknak jogában állna kikérdezni Őt, vagy beleavatkozni munkájába. Senki sem ruházta fel őket ilyen hatalommal. Ezen igényük saját gőgjükön és önteltségükön alapult. Jézus nem volt hajlandó beismerni bűnösségét, sem nem hagyta, hogy kikérdezzék.
Ahelyett, hogy mentegetőzött volna a néki felrótt cselekedetek miatt, vagy megmagyarázta volna, miért tette, Jézus a vezetőkhöz fordult, és a vádlottból vádló lett. Megfeddte őket szívük keménységéért, és az Írásokban való járatlanságukért. Kijelentette, hogy éppúgy visszautasították Isten szavát, mint ahogy elutasították Isten küldöttét is. "Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam" (Jn 5 :39).
Az Ótestamentumi Írások minden lapjáról - a történelemből, törvényekből, jövendölésekből egyaránt - Isten Fiának dicsősége sugárzik. Mivel isteni intézmény volt, a judaizmus egész rendszere egy összeszerkesztett evangéliumi próféciát alkotott. Krisztusról "a próféták mind bizonyságot tesznek" (Acs 10:43). Az Ádámnak adott ígérettől a pátriárkákon és a törvényes gazdasági rendszeren át a dicsőséges égi fény mind felismerhetőbbé tette az Üdvözítő lábnyomait. Látók szemlélték Bethlehem csillagát, az eljövendő Silót, az eljövendő dolgok titokzatos menetben vonultak el előttük. Minden áldozat Krisztus áldozatára mutatott. A tömjénfelhőben mindig az Ő igazságossága szállt fel. Minden jubileumi trombita az Ő nevét zengte. A Szentek Szentjének félelmetes titokzatosságában az Ő dicsősége lakozott.
Ámen!
VálaszTörlés