Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Ezékiel könyve 7 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ez%C3%A9kiel%207&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ez%C3%A9kiel%207&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. A próba végcélja, hogy megtudjuk, Isten az Úr. Ezékiel próféta súlyos próbákról jövendöl, de elárulja azt is, hogy mindennek az a célja, hogy a nép megtudja, Isten az Úr. Lehet, hogy elsőre ijesztőnek tűnik ez a gondolat, mert mi is szoktuk használni ezt a fordulatot: „Na, majd megtudod, hogy ki az úr!” Ezzel arra szoktunk utalni, hogy kié a hatalom, ki parancsol, kitől kell félni. Viszont Isten viszonylatában ez egészen mást jelent. Azt jelenti, hogy ki gondoskodik. A zsidók áttértek bálványok és pogány istenek imádatára, mert tőlük várták a gondoskodást. Isten próbálta megértetni velük, hogy Tőle kapják az igazi gondoskodást, de amikor még mindig bálványaiknak tulajdonították, Isten megvonta tőlük a gondoskodást. Ennek eredménye volt a szenvedés és a katasztrófák, de Isten jövendölésé, hogy megtudják, hogy ki az Úr, reménységet közvetít. Azt üzeni, hogy rá fognak jönni, hogy csak Ő tud igazán gondoskodni róluk, ezért Belé fogják vetni bizalmukat. Ezzel a reménykeltő mondattal zárul a fejezet: „Akkor megtudják, hogy én vagyok az Úr.”
2. Amikor Isten nem tudja betartani szavát. Isten végső kétségbeesésében olyan dolgokat mond, amiket nem tud betartani, mint például: „Nem szánakozom rajtad, és nem leszek könyörületes; … elbánok veled haragomban”, aztán megismétli: „Nem szánakozom, és nem leszek könyörületes… Elfordítom tőlük arcomat”, mit gondolsz, hogy Isten be tudta-e ezt tartani? Be tudta tartani, hogy nem szánakozik népén, hogy nem lesz könyörületes? Nem tudom elképzelni.
3. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki meg akar győzni bennünket arról, hogy tud rólunk gondoskodni
b. aki meg akar győzni arról, hogy egyedül csak Ő tud gondoskodni
c. aki szeretné, hogy bizodalmunkat belé vessük
d. aki vágyik arra, hogy gondoskodhasson rólunk.
Ima éretted: Istenem, kérlek, értesd meg az olvasóval, hogy egyedül Te tudsz róla gondoskodni. Adjad, hogy megtudja, hogy ki az Úr, ki gondoskodik róla, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 21. fejezet
21. fejezet – BETESHDA ÉS A MAGAS TANÁCS (2. rész)
A meggyógyított béna lehajolt nyoszolyájáért, amely csak egy szőnyegből és egy takaróból állt, és amint örömmel újra felegyenesedett, kereste tekintetével a Szabadítót, de Jézus eltűnt a tömegben. A férfi megrémült, hogy nem fogja felismerni, ha legközelebb látja. Amint útjára sietett, határozottan, szabadon lépdelve Istent dicsérté, és örvendezett újonnan kapott erejének, közben találkozott néhány farizeussal, s azonnal elmondta nekik gyógyulását. Meglepődött, milyen hűvösen hallgatták történetét.
Borús arccal szakították félbe, és kérdőre vonták, miért hordja az ágyát szombatnapon. Szigorúan emlékeztették, hogy törvénytelen dolog terhet cipelni az Úr napján. A férfi örömében elfelejtette, hogy szombat van, mégsem érzett bűnbánatot, amiért engedelmeskedett Annak a parancsának, Akinek ilyen isteni ereje van. Bátran válaszolt: "Aki meggyógyított engem, az mondá nékem: Vedd fel a nyoszolyádat, és járj" (Jn 5:11). Kérdezték, ki tette ezt, de nem tudta megmondani. Ezek a vének jól tudták, hogy csak Egyvalaki képes véghezvinni ezt a csodát, de közvetlen bizonyítékot akartak Jézus személyére nézve. El akarták ítélni, mint szombatrontót. Ítéletük szerint nemcsak áthágta a törvényt a beteg szombati meggyógyításával, hanem szentségtörést is követett el azzal, hogy megparancsolta neki, vigye el nyoszolyáját.
A zsidók annyira kiforgatták a törvényt, hogy igává, kötelékké tették. Értelmetlen kívánalmaik közmondásosakká váltak más népek körében. Különösen a szombatot kerítették be mindenféle értelmetlen korlátozással. Így ez nem volt számukra sem öröm, sem tiszteletreméltó, az Úrnak szentelt idő. Zsidó nem gyújthatott tüzet, sőt még mécsest sem szombaton. Következésképp az emberek a pogányokra voltak utalva sok olyan dologban, amelyeket maguk nem tehettek meg törvényeik szerint. Nem vették észre, hogy ha ezek a cselekedetek bűnösek, akkor éppoly bűnösek azok, akik másokat bíznak meg végrehajtásukkal, mintha maguk tették volna meg. Azt hitték, hogy az üdvösség csak a zsidókra korlátozódik, és az összes többiek amúgy is reménytelen állapota már nem lehet rosszabb. De Isten nem adott olyan parancsolatokat, amelyeknek ne engedelmeskedhetne mindenki. Törvényei nem szentesítenek ésszerűtlen vagy önző megszorításokat.
A templomban Jézus találkozott a meggyógyított emberrel. Ez bűnért való és hálaáldozatot hozott a nagy kegyelemért, melyben részesült. Jézus megtalálta őt az imádkozók között, és e figyelmeztető szavakkal fedte fel kilétét: "Ímé, meggyógyultál; többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod!" (Jn 5 :14).
A gyógyult ember túlcsorduló örömmel találkozott Szabadítójával. Nem volt tudomása a Jézussal szembeni ellenségeskedésről, és megmondta az őt faggató farizeusoknak, hogy Ő gyógyította meg. "Emiatt üldözőbe vevék a zsidók Jézust, és meg akarák Őt ölni, hogy ezeket művelte szombaton" (Jn 5 :16).
Jézust a Magas Tanács elé vitték, hogy feleljen a szombatrontás vádjára. Ha a zsidóság ekkoriban független nemzet lett volna, akkor egy ilyen váddal céljukat elérhetik, és Jézust halálra ítélik. Ezt megakadályozta az, hogy Róma alá rendelt nemzet volt. A zsidóknak nem állt jogukban halálbüntetést kiróni, és a Krisztus ellen felhozott vádaknak nem volt súlyuk a római bíróságon. Voltak viszont más kifogások, melyekkel sikerre akartak jutni. A munkáját akadályozó erőfeszítések ellenére Krisztusnak nagyobb befolyása volt az emberekre még Jeruzsálemben is, mint nekik. Olyan tömegeket is vonzott Jézus tanítása, akiket a rabbik szónoklatai nem érdekeltek. Megértették az Ő szavait, szívüket melengette, vigasztalta. Jézus Istenről nem mint bosszúálló bíróról, hanem mint szelíd atyáról beszélt. Isten képmását látták benne tükröződni. Igéi balzsamként hatottak a megsebzett lélekre. Szavai és irgalmas cselekedetei által összetörte a régi hagyományok és ember alkotta parancsolatok elnyomó hatalmát, és Isten szeretetét annak kimeríthetetlen teljességében jelenítette meg.
Ámen!
VálaszTörlés