Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Ezékiel könyve 24 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ez%C3%A9kiel%2024&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ez%C3%A9kiel%2024&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Amikor Isten nem ér el sikert. Ebben a fejezetben Isten Jeruzsálemet egy rozsdás fazékhoz hasonlítja, amelyet meg akart szabadítani a rozsdától, meg akart tisztítani, de nem sikerült Neki, mert népe nem engedte. A fazék rozsdás maradt, használhatatlan, amit csak eldobni lehet.
2. Az önigazultság visszataszító Isten szemében. A Jeruzsálemben maradtak önmagukat igaznak tekintették azokhoz mérve, akiket Babilonba hurcoltak. Azt mondták, hogy ők a hús a fazékban, aki megmaradtak Jeruzsálemben. Kitűnő minőségű hús. Isten azonban azt mondta, hogy Jeruzsálem egy rozsdás fazék, amelyben a hús is tönkrement, és rendre ki kell dobni a fazékból, de ami ottmarad, az odaég, így a fazék és a hús is haszontalanná válik. Hiába gondolták úgy, hogy ők igazak és velük rendben van minden, ha a valóság egészen más volt. Ma is nagyon sokan azt gondolják, hogy minden rendben van velük, egyházukkal és hitéletükkel, de csalódás fogja érni őket.
3. Amikor Isten erőszakot tesz saját érzelmein. Ezt Isten szemléltette is azáltal, hogy a próféta szeretett felesége meghal, de nem szabad elsiratnia és nem szabad elgyászolnia. A prófétának meg kellett erőszakolni érzelmeit, hogy ezt megvalósítsa. A próféta Istent jelképezi, aki úgy szerette Jeruzsálemet, mint a próféta a feleségét, de Ő is erőszakot tesz saját érzelmein, amikor Jeruzsálemet át kell engedni a pusztulásnak.
4. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki meg akarja tisztítani népét
b. aki meg akarja menteni népét
c. aki mélységesen szereti népét, akinek pusztulását végig kell néznie
d. aki barátjától, a prófétától nehéz, szinte elviselhetetlen dolgot kér azért, hogy megmutassa, mit érez, és hogyan gondol Jeruzsálemre
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy úgy viszonyuljon Hozzád, hogy Te eredményes lehess, amikor meg akarod tisztítani őt, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 24-25. fejezet
24. fejezet – ELHÍVÁS A TENGERNÉL (1. rész)
Máté 4:18-22; Márk 1:16-20; Lukács 5:1-11.
Hajnalodott a galileai tenger felett. A tanítványok, kimerülten az egész éjszakai eredménytelen munkától, még halászhajóikon voltak a tavon. Jézus odajött, hogy egy csendes órát töltsön el a vízparton. Kora reggel lévén, egy kis nyugalomra vágyott a nap mint nap Őt követő sokaság elől. Ám az emberek hamarosan gyülekezni kezdtek körülötte. A tömeg rohamosan nőtt, s minden oldalról szorongatták Őt. Eközben a tanítványok partot értek. Jézus, hogy mentesüljön a sokaság nyomásától, belépett Péter csónakjába, s megparancsolta neki: egy kicsit húzzon kijjebb a parttól. Így mindenki jobban láthatta és hallhatta Jézust, aki a csónakból tanította a parton álló sokaságot.
Micsoda képet szemlélhettek az angyalok! Dicső Parancsnokuk egy halászbárkában ül, amelyet ide-oda himbálnak a nyugtalan hullámok, s hirdeti az üdvösség örömüzenetét az Őt hallgató sokaságnak, amely a víz széléig nyomult! Ő akit a menny tisztelt, a szabad ég alatt ismerteti országának nagy dolgait - közönséges embereknek. Mégsem találhatott volna alkalmasabb helyet munkájához. A tó, a hegyek, az elterülő mezők, a napfényben fürdő föld mind-mind tanításait szemléltették, az emberek elméjébe írattak. Krisztus egyetlen tanítása sem maradt eredménytelen. Az ajkáról elhangzó valamennyi üzenet az örök élet igéjeként érintette az emberek lelkét.
A tömeg percről percre sokasodott a parton. Botjukra támaszkodó idős emberek, szívós hegyi parasztok, a tavon dolgozó halászok, kereskedők, írástudók, gazdagok és műveltek, öregek és fiatalok hozták el betegeiket, a szenvedőket, tolongtak, hogy hallják az isteni Tanító szavait. Ilyen jelenetekre tekintettek előre a próféták, s így énekeltek:
"Zebulonnak földje és Naftalinak földje, a tenger felé, a Jordánon túl, a pogányok Galileája, a nép, amely sötétségben ül vala, láta nagy világosságot, és akik a halálnak földében és árnyékában ülnek vala, azoknak világosság támada" (Mt 4:15-16).
Jézus, amikor a tengernél beszélt, a Genezáret partján álló tömegen kívül másokat is látott maga előtt. Végigtekintett a századokon, s látta hűséges követőit börtönben, ítélőszék előtt, kísértések között, elhagyottan szenvedve. Az öröm, a küzdelem, a kétségek minden jelenete lejátszódott előtte. A köré gyűlteknek szóló szavakkal e lelkeknek is elmondta ugyanazokat az igéket, amelyek a remény üzenetét szólják majd számukra a próbában, vigasztalást a bánatban, mennyei fényt a sötétségben. Az a hang, amely a halászbárkáról szólt a galileai tengeren, a Szentlélek által az idők végezetéig békességet fog mondani az emberi szívnek.
Beszéde végeztével Jézus Péterhez fordult, és megparancsolta neki, hogy evezzen beljebb a tengerre, s vesse ki hálóját. Péter azonban csüggedt volt. Egész éjjel semmit sem fogott. Magányos óráiban Keresztelő János sorsára gondolt, aki elhagyottan sorvadt a börtönben. Jézusnak és követőinek kilátásaira gondolt, a sikertelen júdeai küldetésre, a papok és írástudók rosszindulatára. Még foglalkozása is cserben hagyta: amint üres hálóit nézte, a jövőt sötétnek, riasztónak látta. "Mester, - mondotta - jóllehet az egész éjszaka fáradtunk, mégsem fogtunk semmit: mindazáltal a te parancsodra levetem a hálót" (Lk 5: 5).
A tó tiszta vizén az éjszaka volt az egyetlen halászásra alkalmas időszak. Miután egész éjjel hiába fáradoztak, reménytelennek tűnt, hogy hálójukat nappal vessék ki, de Jézus adta a parancsot, és a Mesterük iránti szeretet engedelmességre indította a tanítványokat. Simon és testvére leengedték a hálót. Amint megpróbálták behúzni, olyan rengeteg volt benne a hal, hogy a háló szakadozni kezdett. Kénytelenek voltak Jakabot és Jánost segítségül hívni. Mikor zsákmányuk biztonságban volt, az mindkét csónakot annyira megterhelte, hogy az elsüllyedés veszélye fenyegetett.
Péter azonban nem gondolt sem a hajóra, sem a rakományra. Ez a csoda számára minden eddiginél jobban kinyilatkoztatta az isteni hatalmat. Jézusban az egész természet irányítóját látta. Az Istenség jelenléte feltárta saját szentségtelenségét. A Mestere iránti szeretet, a hitetlensége miatti szégyen, a Krisztus leereszkedéséért érzett hála, s mindenekfelett tisztátalanságának átérzése a végtelen tisztaság színe előtt, lesújtotta őt. Mialatt társai a hálók tartalmát biztonságba helyezték, Péter a Megváltó lába elé borult, és így kiáltott: "Eredj el éntőlem, mert én bűnös ember vagyok, Uram!" (Lk 5:8)
Ámen!
VálaszTörlés