Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Ezékiel könyve 13 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ez%C3%A9kiel%2013&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ez%C3%A9kiel%2013&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten haragszik az ámítókra. Ez a fejezet a hamis prófétákról szól, akik elámították a népet. A megmentő és figyelmeztető üzenetet tompították, a népet becsapták, hogy ne tudjanak felkészülni az elöttük álló veszélyre. A nép tette miatt ítélet alá esett, de ez a fejezet egyértelműen a prófétákat tette felelőssé ezért, akik elámították a népet
2. A hamis biztonságtudat kiépítése bűn Isten szemében. A nép a falakban bízott, amelyeket felépítettek és amelyek elég gyengének bizonyultak, de a próféták mázzal mázolták be, ami erősebbnek és biztonságosabbnak mutatta a falat, amely a mázolás után is ugyanolyan gyenge volt, mint előtte. A próféták hibája volt a hamis biztonságtudat kialakítása a népben.
3. Pásztor vagy róka. A prófétáknak a nép pásztorainak kellett volna lenniük, akik védik, oltalmazzák és táplálják a nyájat. Ehelyett prédára leselkedő rókákká váltak, akik a romok között prédát kerestek. A rókák ravaszságukról ismertek. Izrael pásztorai, akinek a biztonságot kellett volna biztosítani, ravasz rókákká váltak, aki becsapták és elámították a népet.
4. Az embereknek Istenre van szükségük nem a szerencsére. Izrael prófétái nem Istenhez vezették az embereket, hanem szerencsét ígérő tárgyakat adtak el az embereknek jó pénzért. Az embereknek ma sem kabalákra van szükségük, hanem Istenre. Mit adunk nekik?
5. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki ítéletet mond a hamis prófétákra
b. aki azt várja el a prófétától, hogy igazi védőfalat építsenek Isten népe köré, ehelyett ők maguk okozták a repedéseket és töréseket, amelyek védtelenné tették Isten népét
c. aki gyűlöli a félrevezetést és megtévesztést
d. aki nem akar fájdalmat okozni az embereknek, viszont a hamis próféták tevékenysége pontosan óriási fájdalmat okozott Isten népének
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy ne essen áldozatául az ámítóknak. Az emberek ma is szívesen hallgatnak az ámítókra, de kérlek, óvd meg ettől az olvasót, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 22-23. fejezet
22. fejezet – JÁNOS BEBÖRTÖNZÉSE ÉS HALÁLA (1. rész)
Máté 11:1-11; Máté 14:1-11; Márk 6:17-28; Lukács 7:19-28.
Keresztelő János elsőként hirdette Krisztus országát, s első volt a szenvedésben is. A puszta friss levegője, az ajkán csüggő hatalmas tömegek után most be volt zárva egy pincebörtön falai közé. Fogoly lett Heródes Antipás erődjében. János szolgálatának legnagyobb részét a Jordántól keletre fekvő területeken töltötte, ami Antipás uralma alatt állt. Maga Heródes is hallgatta Keresztelő János prédikálását. Az erkölcstelen király megremegett a megtérésre intő felhívás hallatán: "Heródes fél vala Jánostól, igaz és szent embernek ismervén őt, [...] és ráhallgatván, sok dologban követi, és örömest hallgatja vala őt" (Mk 6:20). János hűségesen foglalkozott vele, leleplezte Heródiással, testvére feleségével fenntartott gonosz viszonyát. Egy darabig Heródes erőtlenül szabadulni próbált az őt fogva tartó testi vágy láncaitól, ám Heródiás még erősebben kötözte meg hálójában, s bosszút forralt Keresztelő János ellen. Rávette Heródest, hogy vesse börtönbe a prófétát.
János élete aktív munkával telt, így börtönéletének sötétje, tehetetlensége súlyosan nehezedett rá. Amint egyik hét telt a másik után, s az idő nem hozott változást, csüggedés, kétség lett úrrá rajta. Tanítványai nem feledkeztek meg róla. Szabad bejárásuk volt a fogolyhoz, vitték neki a híreket Jézus munkálkodásáról, s elmondták, hogyan sereglenek köré az emberek. Azt is megkérdezték, hogy ha ez az új tanító a Messiás, akkor miért nem tesz valamit János kiszabadítása érdekében. Hogyan engedheti meg, hogy hűséges hírvivőjét megfosszák szabadságától, sőt talán életétől is?
E kérdések nem maradtak hatástalanok. Olyan kétségeket sugalltak Jánosnak, melyek soha fel sem merültek volna benne. Sátán örömmel hallgatta e tanítványok szavait, s látta, hogyan kavarják föl az Úr követének lelkét. Ó milyen gyakran éppen azok bizonyulnak a legveszélyesebb ellenségnek, akik egy jó ember barátainak hiszik magukat, s vágyakoznak hűségük kimutatására! De ahelyett, hogy megerősítenék barátjuk hitét, szavaik hányszor letörnek és elbátortalanítanak!
A Megváltó tanítványaihoz hasonlóan Keresztelő János sem értette meg Krisztus országának természetét. Várta, hogy Jézus elfoglalja Dávid trónját, s ahogy telt az idő, és a Megváltó nem igényelte a királyi hatalmat, János összezavarodott és aggódni kezdett. Annakidején kijelentette a népnek, hogy Ésaiás próféciájának be kell teljesednie az Úr útjának előkészítése érdekében: minden hegynek és halomnak alá kell szállnia, az egyenetlen egyenessé legyen és a bércek rónává. Arra várt, hogy az emberi büszkeség és hatalom leromboltassék. Úgy mutatta be a Messiást, mint akinek szórólapátja a kezében van, és mindenestül megtisztítja szérűjét, a gabonát csűrébe takarítja, a polyvát pedig olthatatlan tűzzel égeti meg. Illés prófétához hasonlóan, akinek lelkével és erejével jött el Izraelhez, várta, hogy az Úr kijelentse Önmagát, mint tűz által válaszoló Isten.
Küldetése során Keresztelő János a gonoszság félelem nélküli dorgálójaként állt meg magas és alacsony helyeken egyaránt, Heródes király elé mert állni, s nyíltan megfeddte a bűnt. Életét sem tekintette drágának, csak hogy kijelölt munkáját elvégezhesse. Föld alatti börtönéből most Juda törzsének Oroszlánját figyelte: mikor töri meg az elnyomó büszkeségét, s szabadítja meg a szegényt, és őt, a kiáltót. Jézus azonban látszólag megelégedett azzal, hogy tanítványokat gyűjtött maga köré, gyógyította és tanította az embereket. A vámszedők asztalánál evett, mialatt a római iga naponta súlyosabban nehezedett Izraelre, s míg Heródes király és hitvány szeretője azt tette, amit akart, a szegények és szenvedők kiáltása az égig hatolt.
Jánosnak fájdalmat okozott, hogy iránta való szeretetből tanítványai hitetlenséget táplálnak Jézussal szemben. Gyümölcstelen lett volna érettük végzett munkája? Hűtlenül végezte volna küldetését, hogy most megfosztották a munkától? Ha a megígért Szabadító megjelent, s János igazán betöltötte misszióját, vajon Jézus nem törné-e meg az elnyomó hatalmát, s nem szabadítaná-e ki követét?
Ámen!
VálaszTörlés