2026. augusztus 30. VASÁRNAP – Ezsdr 4:1-3; Próféták és királyok – Prófétai eligazítás a válságban

2026. augusztus 30. VASÁRNAP – Ezsdr 4:1-3; Próféták és királyok – Prófétai eligazítás a válságban

Ide kattintva olvashatod el a mai szakaszokat: https://white-konyvtar.hu/hu/olvaso-terv/2/219/revidealt-karoli

Saját olvasótervet is készíthetsz, hogy honnan kezded el olvasni a Bibliát és vele párhuzamosan az Ellen White írásokat, de, ha velünk tartasz és együtt haladsz csoportunkkal, minden nap megkapod az adott szakaszra utaló linket.

Ha saját ütemben szeretnél olvasni, vagy egyszerűen meg szeretnéd tudni, hogy bizonyos bibliai szakaszhoz mit írt Ellen White, ezen a linken meg tudod tenni: https://white-konyvtar.hu/hu/olvaso-terv

Azoknak, akik a régi rendszer szerint szeretnék olvasni, itt találhatják meg és olvashatják el az adott fejezethez írt magyarázatot:

https://higgyetekazoprofetainak.blogspot.com/2020/02/higgyetek-az-o-profetainak-februar-23.html

 

Ezsdr 4:1-3

Ellen White idézetek – Próféták és királyok Prófétai eligazítás a válságban

Ezsdr 4:1-3 Meghallották azonban Júda és Benjámin ellenségei, hogy akik a fogságból visszatértek, templomot építenek az ÚRnak, Izráel Istenének, 2 ezért elmentek Zerubbábelhez és a családfőkhöz, és azt mondták nekik: Hadd építsünk veletek együtt, mert mi is a ti Istenetekhez folyamodunk, mint ti, és neki áldozunk Észarhaddón asszír király idejétől fogva, aki ide fölhozott minket! 3 Zerubbábel, Jésúa és Izráel többi családfője azonban azt mondta nekik: Nem építhettek velünk együtt templomot Istenünknek, hanem mi magunk fogjuk azt megépíteni az ÚRnak, Izráel Istenének, ahogy megparancsolta nekünk Círus király, Perzsia királya.

A templom újjáépítésére vállalkozó zsidók közelében laktak a samaritánusok, akik a tíz törzs Samáriában és Galileában hagyott tagjai és az asszír tartományokból való telepesek közötti házasságokból származó pogányok voltak. Később állították, hogy az igaz Istent imádják, de szívükben és szokásaikban bálványimádók voltak. Igaz, hogy állításuk szerint bálványaik csak emlékeztették őket az élő Istenre, a világegyetem Urára, de a nép hajlamos volt a faragott képek tiszteletére. {PK 567.1} A helyreállítási munkák idején derült ki, hogy a samaritánusok „Júda és Benjámin ellenségei.” Miután meghallották, hogy „a fogságból hazatértek templomot építenek Izráel Istenének, az Úrnak,” „elmentek Zerubbabelhoz, meg a családfőkhöz, és azt mondták nekik,” hogy részt szeretnének ők is venni a templomépítésben. „Hadd építsünk veletek együtt – ajánlották –, mert mi is a ti Istenetekhez folyamodunk, ahogyan ti, és neki áldozunk Észar-Haddón asszír király idejétől fogva, aki idehozott bennünket.” De kívánságukat nem teljesítették. „Nem építhettek velünk együtt templomot a mi Istenünknek – mondták a zsidó vezetők –, hanem mi magunk akarjuk azt felépíteni Izráel Istenének, az Úrnak, ahogyan megparancsolta nekünk Círus király, Perzsia királya” (Ezsd 4:1–3). {PK 567.2} Az izráelitáknak csak egy maradéka tért vissza Babilonból; és most, amikor nekiláttak a látszólag erejüket meghaladó feladatnak, legközelebbi szomszédaik felkínálták segítségüket. A samaritánusok hivatkoztak arra, hogy az igaz Istent imádják, és kifejezték, szeretnének osztozni a templomi szolgálattal kapcsolatos kiváltságokban és áldásokban. „...mert mi is a ti Istenetekhez folyamodunk, ahogyan ti” – mondták. „Hadd építsünk veletek együtt.” Ha a zsidó vezetők elfogadják a felkínált segítséget, ajtót nyitnak a bálványimádás előtt. Felismerték, hogy a samaritánusok nem őszinték, és tudták, hogy az a segítség, amit ezekkel az emberekkel kötött szövetség útján kaphatnak, nem mérhető össze azzal az áldással, amelyre Jahve világos parancsai követése nyomán számíthatnak. {PK 568.1} Az Úr kinyilatkoztatta Mózes által, hogyan kell Izráelnek a környező népekhez viszonyulnia: „...ne köss velük szövetséget, és ne kegyelmezz nekik! Ne házasodj össze velük... mert eltérítik fiaidat tőlem, és más isteneknek fognak szolgálni. Akkor pedig haragra gerjed ellenetek az Úr, és hamar kipusztít benneteket.” „Mert az Úrnak, Istenednek a szent népe vagy te, téged választott ki az Úr, hogy az ő tulajdon népe légy mindazon népek közül, amelyek a föld szinén vannak” (5Móz 7:2–4; 14:2). {PK 568.2} Isten világosan megmondta, milyen következményekkel jár, ha szövetségre lépnek a környező népekkel. „Szétszór téged az Úr az összes népek közé, a föld egyik végétől a föld másik végéig – jelentette ki Mózes –, ott szolgálsz majd más isteneknek, akiket nem ismertél sem te, sem atyáid: fának és kőnek. De még azok közt a népek közt sem pihenhetsz meg, nem lesz egy talpalatnyi nyugvóhelyed sem. Rettegő szívet, szomorú szemet és csüggedt lelket ad neked ott az Úr. Hajszálon függ az életed, riadozni fogsz éjjel-nappal, és nem bízhatsz abban, hogy életben maradsz. Reggel azt mondod: Bárcsak este volna! Este meg azt mondod: Bárcsak reggel volna! Mert rettegés tartja fogva szívedet amiatt, amit látnod kell” (5Móz 28:64–67). „De ha keresni fogod ott az Urat, a te Istenedet, megtalálod – hangzott az ígéret –, ha teljes szívvel, lélekkel keresed” (5Móz 4:29). {PK 569.1} Zorobábel és társai jól ismerték ezeket és a hasonló szentírási kijelentéseket. Ennek teljesedését élték át nemrégen a fogságban. De most megbánták bűneiket, amelyek a Mózes által olyan világosan megjövendölt büntetéseket hozták rájuk és atyáikra. Teljes szívükkel Istenhez térve, megújították vele kötött szövetségüket, és visszatérhettek Júdeába, hogy helyreállítsák azt, ami romba dőlt. És ezek után – vállalkozásuk kezdetén – lépjenek szövetségre bálványimádókkal? {PK 569.2} „Ne köss velük szövetséget” – mondta Isten; és azok, akik a templom romjai előtt felállított oltárnál újra az Úrnak szentelték magukat, tudatában voltak annak, hogy Isten népe és a világ közötti határvonalnak mindig világosan látszania kell. Nem voltak hajlandók szövetségre lépni azokkal, akik ugyan jól ismerték Isten törvénye kívánalmait, de nem teljesítették azokat. {PK 570.1} Isten népének az idők végéig kell követnie azokat az elveket, amelyeket Mózes 5. könyve Izráel eligazítására nyilatkoztatott ki. Igazán boldogok csak akkor lehetünk, ha Istennel szövetségben maradunk. Nem köthetünk egyezséget – elveinkkel megalkudva – azokkal, akik nem félik Istent. {PK 570.2} A magukat keresztényeknek vallók számára állandó veszélyt jelent az az elképzelés, hogy bizonyos mértékig alkalmazkodni kell a világhoz, ha befolyást akarnak gyakorolni rá. Az ilyen magatartás hasznosnak tűnhet, de minden esetben lelki veszteséggel jár. Isten népének szigorúan őrizkednie kell minden olyan finoman rejtett hatástól, amelyeket az igazság ellensége hízelgéssel akar lelkükbe lopni. Isten gyermekei idegenek és vándorok ezen a világon, és veszélyekkel körülvett ösvényen járnak. Nem szabad elfogadniuk azokat az ötletes kibúvókat és csábító ajánlatokat, amelyeket Sátán kínál, hogy engedetlenségre bírja őket. {PK 570.3} Nem Isten ügyének nyílt és közismert ellenségeitől kell a legjobban félnünk. Könnyebben meg tudják téveszteni Isten gyermekeit azok, akik Júda és Benjámin ellenségeihez hasonlóan hízelgő, kecsegtető szavakat mondanak, és úgy tesznek, mintha baráti szövetségre akarnának lépni velük. Az ilyenekkel szemben mindenkinek résen kell lennie, nehogy valamilyen gondosan elrejtett és ügyes csapda észrevétlenül megfogja őket. Különösen most, a föld történelmének záró szakaszában, Isten lankadatlan éberséget kíván gyermekeitől. Bár a harc szüntelenül folyik, senki sem marad magára a küzdelemben. Angyalok segítik és védik azokat, akik alázatosan járnak Isten előtt. Urunk soha nem hagyja cserben a benne bízót. Amikor gyermekei a gonosz ellen védelemért hozzá fordulnak, az Úr szánalommal és szeretettel zászlót emel ellenségeik előtt. Ne érintsétek őket – mondja –, mert ők az enyéim! Markaimba metszettem őket. {PK 570.4} A samaritánusok fáradhatatlan ellenállása „...elcsüggesztette Júda népét, és elrettentette őket az építéstől. Tanácsadókat béreltek föl ellenük Círus perzsa király uralkodásának egész idejében, Dárius perzsa király uralkodásáig, hogy meghiúsítsák szándékukat” (Ezsd 4:4–5). Hamis hírekkel gyanút ébresztettek a gyanakvásra könnyen rászedhető elmékben. Isten azonban hosszú éveken át féken tartotta a gonoszság erőit, és Júda népe szabadon folytathatta munkáját.