2026. augusztus 31. HÉTFŐ – Ezsdr 4:4-24; Agg 1; Próféták és királyok – Prófétai eligazítás a válságban
Ide kattintva olvashatod el a mai
szakaszokat: https://white-konyvtar.hu/hu/olvaso-terv/2/220/revidealt-karoli
Saját olvasótervet is készíthetsz, hogy honnan kezded el olvasni a Bibliát és vele párhuzamosan az Ellen White írásokat, de, ha velünk tartasz és együtt haladsz csoportunkkal, minden nap megkapod az adott szakaszra utaló linket.
Ha saját ütemben szeretnél olvasni, vagy egyszerűen meg szeretnéd tudni, hogy bizonyos bibliai szakaszhoz mit írt Ellen White, ezen a linken meg tudod tenni: https://white-konyvtar.hu/hu/olvaso-terv
Azoknak, akik a régi rendszer
szerint szeretnék olvasni, itt találhatják meg és olvashatják el az adott
fejezethez írt magyarázatot:
https://higgyetekazoprofetainak.blogspot.com/2020/02/higgyetek-az-o-profetainak-februar-24.html
|
Ezsdr 4:4-24; Agg 1 |
Ellen White idézetek – Próféták és
királyok Prófétai eligazítás a válságban |
|
Ezsdr 4:4-24 Ezért a föld népe arra törekedett, hogy
elbátortalanítsa Júda népét, és elrettentse őket az építéstől. Tanácsadókat béreltek föl ellenük
Círusnak, Perzsia királyának egész idejében Dárius perzsa király
uralkodásáig, hogy meghiúsítsák szándékukat. Ahasvérós uralkodása idején, uralkodása
kezdetén vádoló levelet írtak Júda és Jeruzsálem lakói ellen. Artahsasztá idején pedig Bislám,
Mitredát, Tábeél és több társuk írt Ar tahsasztá perzsa királynak. A levelet
arám betűkkel írták, arám fordításban. Rehúm helytartó és Simsaj kancellár is
írt ilyen levelet Jeruzsálem ellen Artahsasztá királynak. Jelentést tett Rehúm helytartó, Simsaj
kancellár és többi társuk: a bírók, tisztviselők, felügyelők és hivatalnokok,
az erekiek, babilóniaiak és susániak, azaz elámiak, valamint a többi nép, akiket a nagy és
dicső Asznappar vitt el és telepített le Samária városában és a többi
városban, amelyek a folyamon túl vannak. Ez a másolata annak a levélnek, amelyet
Artahsasztá királynak küldtek: „Mi, a te szolgáid, a folyamon túliak, tudtára adjuk a királynak, hogy a zsidók,
akik eljöttek tőled, megérkeztek hozzánk Jeruzsálembe. Építik a lázadó és
gonosz várost, emelik a várfalakat, és az alapokat javítgatják. Tudja meg most a király, hogy ha ezt a
várost fölépítik, és a várfalak elkészülnek, nem fognak majd adót, illetéket
és úti vámot fizetni, és megkárosítják a királyok jövedelmét. Most tehát, mivel a palota sójával
sózunk, és éppen ezért nem illik elnéznünk a király kárát, ezért küldjük e
levelet, és tudatjuk ezt a királlyal. Nézzenek csak utána atyáid történeteinek
könyvében, és meg fogod találni abban, és megtudod majd, hogy e város lázadó
és királyokat és tartományokat megkárosító város volt. Régtől fogva lázadások
törtek ki abban, ezért is rombolták le e várost. A levelet, amelyet hozzánk küldtetek,
érthetően felolvasták előttem. Agg 1 „Így szól a Seregek URa: Azt mondja ez a
nép: Nem jött még el az idő, az ÚR háza építésének ideje! Az ÚR szava pedig így szólt Haggeus
próféta által: Hát annak itt van az ideje, hogy ti
faburkolatú házakban lakjatok, holott ez a ház romokban áll? Most azért azt mondja a Seregek URa: Jól
gondoljátok meg útjaitokat! Azt mondja a Seregek URa: Jól gondoljátok
meg útjaitokat! Ezért vonta meg tőletek harmatát az ég,
és vonta meg termését a föld. a hatodik hónap huszonnegyedik napján,
Dárius király második esztendejében. |
Míg Sátán arra akarta rávenni a
médó-perzsa birodalom legmagasabb méltóságait, hogy vonják meg kegyeiket
Isten népétől, angyalok munkálkodtak a száműzöttek ügyéért. Az egész menny
érdeklődéssel kísérte ezt a küzdelmet. Dániel próféta írásaiból bepillantást
kapunk a jó és a gonosz közötti erők hatalmas harcáról. Gábriel három héten
át tusakodott a sötétség hatalmaival, hogy meghiúsítsa azok munkáját, akik
Círuszt befolyásolni akarták. Mielőtt pedig a küzdelem lezárult, maga
Krisztus jött Gábriel segítségére. „A perzsa birodalom vezére ugyan utamat
állta huszonegy napig – mondta Gábriel –, de Mikáél, az egyik legfőbb vezér,
segítségemre jött. Ezért kellett ott maradnom a perzsa birodalomban” (Dán
10:13). A menny megtett Isten népe érdekében mindent, amit tudott, és végül
győzött. Az ellenség erőit féken tartotta Círusz egész idejében és fiának,
Cambysesnek mintegy hét és fél évig tartó uralkodása alatt. {PK 571.2} Ez a csodálatos alkalmak ideje volt a
zsidók számára. A menny leghatalmasabb erői munkálkodtak a királyok szívén,
és Isten népének az volt a feladata, hogy a lehető legnagyobb buzgósággal
valósítsa meg Círusz rendeletét. Nem lett volna szabad semmilyen fáradságot
sem sajnálniuk a templom és a szolgálatok, valamint a júdeai otthonuk
helyreállítására. Sokan nem mutattak erre készséget Isten hatalma
megnyilvánulásának idején. Ellenségeik szívós kitartással helyezkedtek velük
szembe, és az építőkön egyre inkább erőt vett a csüggedés. Egyesek nem tudták
a szegletkő letételénél lejátszódó jelenetet elfelejteni, amikor sokan
kifejezték a vállalkozással szembeni bizalmatlanságukat. Amikor pedig a
samaritánusok még tolakodóbbakká lettek, a zsidók közül sokan megkérdőjelezték,
hogy egyáltalán eljött-e az újjáépítés ideje? Ez az érzés csakhamar
általánossá lett. Sok munkás csüggedten és elkedvetlenedve tért vissza
otthonába, hogy az élet hétköznapi dolgaival foglalkozzanak. {PK 572.1} Cambyses uralkodása alatt a templomépítés
munkája lassan haladt. Az ál-Smerdist, ezt a gátlástalan csalót (akit Ezsd
4:7 Artahsasztának nevez) pedig uralkodása alatt a samaritánusok rávették
arra, hogy rendelettel tiltsa meg a zsidóknak a templom és a város
újjáépítését. {PK 572.2} Több mint egy évig elhanyagolták, és
majdnem egészen abba hagyták a templomépítést. A nép otthon maradt, és
igyekezett földi jóléthez jutni, de helyzetük siralmas volt. Dolgoztak, ahogy
csak tudtak, de nem mentek semmire. Mintha a természeti erők összeesküdtek
volna ellenük. Mivel a templomot romokban hagyták, az Úr pusztító aszályt
küldött rájuk. Azelőtt termékennyé tette mezőiket és kertjeiket, jóindulata
jeleként adott nekik gabonát, szőlőt és olajat. De visszavonta áldását, mert
önzően használták e bőkezű ajándékokat. {PK 573.1} Ilyen állapotok uralkodtak Dárius
Hystaspes királysága elején. A zsidók szánalmas helyzetben voltak mind lelki,
mind földi dolgaikban. Oly sokáig zúgolódtak és kétségeskedtek, oly sokáig
helyezték előtérbe személyes érdekeiket, fásultan szemlélve az Úr templomának
romjait, hogy sokan szem elől tévesztették azt a célt, amelyért Isten
visszahozta őket Júdeába. Ez a mondás járta: „Nem jött még el az Úr háza
újjáépítésének ideje” (Hag 1:2). {PK 573.2} De Isten még ebben a sötét órában is
bátorította a benne bízókat. Elhívta Aggeus és Zakariás prófétát, hogy
megoldást hozzanak a válságban. Isten szolgái megrázó bizonyságtételekben
tárták fel a nép szenvedésének okát. Azért nem boldogulnak földi dolgaikban,
mert nem Isten ügyét teszik első helyre – mondták a próféták. Ha a zsidók
megdicsőítenék Istent, s az Őt megillető tiszteletüket és hódolatukat azzal
fejeznék ki, hogy a templom építését elsődleges feladatuknak tartják, így
biztosítanák Isten jelenlétét és áldását. {PK 573.3} Aggeus ezt a szívhez szóló kérdést
intézte a csüggedtekhez: „Hát annak itt van az ideje, hogy ti magatok
faburkolattal díszített házakban lakjatok, amikor a templom még romokban
hever? Azért így szól a Seregek Ura: Gondoljátok meg mi történik veletek!” Miért
csak ennyit végeztetek el? Miért törődtök csak saját házatokkal, az Úr
házával pedig nem? Hol van az a buzgóság, amit az Úr háza helyreállítása
iránt valamikor éreztetek? Mit nyertetek azzal, hogy magatoknak szolgáltatok?
Az Úr templomát elhanyagoljátok, mert féltek a szegénységtől; és ez a
nemtörődömség rátok hozta azt, amitől féltetek. „Sokat vetettetek, de keveset
hordtatok be; esztek, de nem fogtok jól lakni; isztok, de nem fogtok
megrészegedni; ruházkodtok, de nem fogtok megmelegedni. Aki pénzért dolgozik,
mintha lyukas erszénybe rakná a pénzét” (Hag 1:4–6). {PK 574.1} Majd félreérthetetlen szavakkal
nyilatkoztatta ki az Úr, hogy mi okozta nyomorúságukat: „Sokra számítottatok,
de csak kevés lett, és amit hazahordtatok, azt is elfújtam. Ugyan miért? –
így szól a Seregek Ura. Azért, mert az én házam romokban hever, ti meg csak a
magatok háza körül szorgoskodtok. Ezért nem adott nektek az ég harmatot, a
föld pedig nem hozta meg termését. Parancsomra szárazság sújtotta a földet, a
hegyeket, a búzát, a bort, az olajat és mindent, amit a föld terem, sőt az
embert és az állatot is, meg mindent, amiért csak dolgoznak” (Hag 1:9–11). {PK
574.2} „Gondoljátok meg, mi történik veletek!” –
kérlelte őket az Úr. „Menjetek föl a hegyre, hordjatok fát, és építsétek fel
a templomot, hogy gyönyörködjem benne és dicsőítsenek...” (Hag 1:7–8). {PK
575.1} Izráel népe és vezetői megszívlelték az
Úr tanácsát és dorgálását, amelyet Aggeus által küldött. Érezték Isten
szavának súlyát. Nem merték figyelmen kívül hagyni az ismételten kapott
eligazítást, amely szerint mind a földi, mind a lelki jólétük feltétele az
Isten parancsai iránti elvhű engedelmesség. A próféta intésére felébredve,
Zorobábel, Jósua „...és az egész megmaradt nép hallgatott Istenének, az Úrnak
a szavára” (Agg 1:12). {PK 575.2} Mihelyt Izráel elhatározta az
engedelmességet, a dorgáló szavakat a bátorítás üzenete követte. „Haggeus, az
Úr követe... mondta a népnek: Én veletek vagyok!... – így szól az Úr. És
felindította az Úr Zerubbábelnek... lelkét, meg Jósua főpapnak... a lelkét,
és az egész megmaradt népnek a lelkét, úgyhogy eljöttek, és nekifogtak a
munkának Istenüknek, a Seregek Urának a házán” (Hag 1:13–14). |

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése