2026. augusztus 31. HÉTFŐ – Ezsdr 4:4-24; Agg 1; Próféták és királyok – Prófétai eligazítás a válságban

2026. augusztus 31. HÉTFŐ – Ezsdr 4:4-24; Agg 1; Próféták és királyok – Prófétai eligazítás a válságban

Ide kattintva olvashatod el a mai szakaszokat: https://white-konyvtar.hu/hu/olvaso-terv/2/220/revidealt-karoli

Saját olvasótervet is készíthetsz, hogy honnan kezded el olvasni a Bibliát és vele párhuzamosan az Ellen White írásokat, de, ha velünk tartasz és együtt haladsz csoportunkkal, minden nap megkapod az adott szakaszra utaló linket.

Ha saját ütemben szeretnél olvasni, vagy egyszerűen meg szeretnéd tudni, hogy bizonyos bibliai szakaszhoz mit írt Ellen White, ezen a linken meg tudod tenni: https://white-konyvtar.hu/hu/olvaso-terv

Azoknak, akik a régi rendszer szerint szeretnék olvasni, itt találhatják meg és olvashatják el az adott fejezethez írt magyarázatot:

https://higgyetekazoprofetainak.blogspot.com/2020/02/higgyetek-az-o-profetainak-februar-24.html

 

Ezsdr 4:4-24; Agg 1

Ellen White idézetek – Próféták és királyok Prófétai eligazítás a válságban

Ezsdr 4:4-24 Ezért a föld népe arra törekedett, hogy elbátortalanítsa Júda népét, és elrettentse őket az építéstől. 5 Tanácsadókat béreltek föl ellenük Círusnak, Perzsia királyának egész idejében Dárius perzsa király uralkodásáig, hogy meghiúsítsák szándékukat. 6 Ahasvérós uralkodása idején, uralkodása kezdetén vádoló levelet írtak Júda és Jeruzsálem lakói ellen. 7 Artahsasztá idején pedig Bislám, Mitredát, Tábeél és több társuk írt Ar tahsasztá perzsa királynak. A levelet arám betűkkel írták, arám fordításban. 8 Rehúm helytartó és Simsaj kancellár is írt ilyen levelet Jeruzsálem ellen Artahsasztá királynak. 9 Jelentést tett Rehúm helytartó, Simsaj kancellár és többi társuk: a bírók, tisztviselők, felügyelők és hivatalnokok, az erekiek, babilóniaiak és susániak, azaz elámiak, 10 valamint a többi nép, akiket a nagy és dicső Asznappar vitt el és telepített le Samária városában és a többi városban, amelyek a folyamon túl vannak. 11 Ez a másolata annak a levélnek, amelyet Artahsasztá királynak küldtek: „Mi, a te szolgáid, a folyamon túliak, 12 tudtára adjuk a királynak, hogy a zsidók, akik eljöttek tőled, megérkeztek hozzánk Jeruzsálembe. Építik a lázadó és gonosz várost, emelik a várfalakat, és az alapokat javítgatják. 13 Tudja meg most a király, hogy ha ezt a várost fölépítik, és a várfalak elkészülnek, nem fognak majd adót, illetéket és úti vámot fizetni, és megkárosítják a királyok jövedelmét. 14 Most tehát, mivel a palota sójával sózunk, és éppen ezért nem illik elnéznünk a király kárát, ezért küldjük e levelet, és tudatjuk ezt a királlyal. 15 Nézzenek csak utána atyáid történeteinek könyvében, és meg fogod találni abban, és megtudod majd, hogy e város lázadó és királyokat és tartományokat megkárosító város volt. Régtől fogva lázadások törtek ki abban, ezért is rombolták le e várost. 16 Tudatjuk a királylyal, hogy ha ez a város fölépül, és a kőfalak elkészülnek, nem lesz többé birtokod a folyamon túl.” 17 A király választ küldött Rehúm helytartónak és Simsaj kancellárnak és többi társuknak, akik Samáriában laktak, valamint a folyamon túl lakóknak: „Békesség! 18 A levelet, amelyet hozzánk küldtetek, érthetően felolvasták előttem. 19 Megparancsoltam hát, hogy nézzenek utána, és úgy találták, hogy ez a város eleitől fogva királyok ellen lázadó város volt, és hogy pártütések és lázongások törtek ki benne. 20 Hatalmas királyok voltak Jeruzsálemben, akik minden folyamon túl lakón is uralkodtak, azok pedig adót, illetéket és úti vámot fizettek nekik. 21 Most tehát adjátok parancsba, hogy akadályozzák meg e férfiakat, és ne építsék addig e várost, amíg tőlem más parancs nem jön. 22 Vigyázzatok, hogy el ne kövessetek ebben semmi mulasztást, hogy ne növekedjék a kár a királyok rovására!” 23 Mihelyt Artahsasztá király levelének másolatát fölolvasták Rehúm, Simsaj kancellár és társaik előtt, ezek nagy sietve Jeruzsálembe mentek a zsidókhoz, és fegyveres erővel megakadályozták őket az építésben. 24 Akkor félbeszakadt az Úr házának építése, amely Jeruzsálemben van, és szünetelt az Dárius, Perzsia királya uralkodásának második esztendejéig.   Agg 1 Dárius király második esztendejének hatodik hónapjában, a hónap első napján így szólt az ÚR Haggeus próféta által Zerubbábelhez, Sealtiél fiához, Júda helytartójához és Jósua főpaphoz, Jócádák fiához: 2 „Így szól a Seregek URa: Azt mondja ez a nép: Nem jött még el az idő, az ÚR háza építésének ideje! 3 Az ÚR szava pedig így szólt Haggeus próféta által: 4 Hát annak itt van az ideje, hogy ti faburkolatú házakban lakjatok, holott ez a ház romokban áll? 5 Most azért azt mondja a Seregek URa: Jól gondoljátok meg útjaitokat! 6 Sokat vetettetek, de keveset takarítotok be. Esztek, de nem elégedtek meg. Isztok, de nem részegedtek meg. Ruházkodtok, de nem melegedtek föl. A napszámos is lyukas zacskóba teszi a bérét. 7 Azt mondja a Seregek URa: Jól gondoljátok meg útjaitokat! 8 Menjetek föl a hegyre, hordjatok fát, és építsétek föl e házat, hogy gyönyörködjem benne, és megdicsőíttessem – ezt mondja az ÚR. 9 Sokat vártok, de íme, kevés lesz, s amit hazahordotok, én szétfújom! Miért? – kérdezi a Seregek URa. Az én házamért, amely íme, romokban áll, ti pedig mind a magatok háza körül sürgölődtök. 10 Ezért vonta meg tőletek harmatát az ég, és vonta meg termését a föld. 11 Szárazságot rendeltem a földre és a hegyekre, a búzára és a borra, az olajra és mindarra, amit a föld terem, sőt az emberre, állatra és minden kétkezi munkára is.” 12 Akkor hallgatott Zerubbábel, Sealtiél fia, Jósua főpap, Jócádák fia és a megmaradt nép az ÚRnak, az ő Istenüknek szavára, Haggeus próféta beszédeire, amiért elküldte őt az ÚR, az ő Istenük, és félelem fogta el a népet az ÚR előtt. 13 Akkor Haggeus, az ÚR követe így szólt a néphez az ÚR küldetésében: Én veletek vagyok! – azt mondja az ÚR. 14 És fölindította az ÚR Zerubbábelnek, Sealtiél fiának, Júda helytartójának a lelkét, Jósua főpapnak, Jócádák fiának a lelkét és az egész megmaradt nép lelkét is, úgyhogy nekiálltak, és dolgozni kezdtek a Seregek URának, az ő Istenüknek házán 15 a hatodik hónap huszonnegyedik napján, Dárius király második esztendejében.

Míg Sátán arra akarta rávenni a médó-perzsa birodalom legmagasabb méltóságait, hogy vonják meg kegyeiket Isten népétől, angyalok munkálkodtak a száműzöttek ügyéért. Az egész menny érdeklődéssel kísérte ezt a küzdelmet. Dániel próféta írásaiból bepillantást kapunk a jó és a gonosz közötti erők hatalmas harcáról. Gábriel három héten át tusakodott a sötétség hatalmaival, hogy meghiúsítsa azok munkáját, akik Círuszt befolyásolni akarták. Mielőtt pedig a küzdelem lezárult, maga Krisztus jött Gábriel segítségére. „A perzsa birodalom vezére ugyan utamat állta huszonegy napig – mondta Gábriel –, de Mikáél, az egyik legfőbb vezér, segítségemre jött. Ezért kellett ott maradnom a perzsa birodalomban” (Dán 10:13). A menny megtett Isten népe érdekében mindent, amit tudott, és végül győzött. Az ellenség erőit féken tartotta Círusz egész idejében és fiának, Cambysesnek mintegy hét és fél évig tartó uralkodása alatt. {PK 571.2} Ez a csodálatos alkalmak ideje volt a zsidók számára. A menny leghatalmasabb erői munkálkodtak a királyok szívén, és Isten népének az volt a feladata, hogy a lehető legnagyobb buzgósággal valósítsa meg Círusz rendeletét. Nem lett volna szabad semmilyen fáradságot sem sajnálniuk a templom és a szolgálatok, valamint a júdeai otthonuk helyreállítására. Sokan nem mutattak erre készséget Isten hatalma megnyilvánulásának idején. Ellenségeik szívós kitartással helyezkedtek velük szembe, és az építőkön egyre inkább erőt vett a csüggedés. Egyesek nem tudták a szegletkő letételénél lejátszódó jelenetet elfelejteni, amikor sokan kifejezték a vállalkozással szembeni bizalmatlanságukat. Amikor pedig a samaritánusok még tolakodóbbakká lettek, a zsidók közül sokan megkérdőjelezték, hogy egyáltalán eljött-e az újjáépítés ideje? Ez az érzés csakhamar általánossá lett. Sok munkás csüggedten és elkedvetlenedve tért vissza otthonába, hogy az élet hétköznapi dolgaival foglalkozzanak. {PK 572.1} Cambyses uralkodása alatt a templomépítés munkája lassan haladt. Az ál-Smerdist, ezt a gátlástalan csalót (akit Ezsd 4:7 Artahsasztának nevez) pedig uralkodása alatt a samaritánusok rávették arra, hogy rendelettel tiltsa meg a zsidóknak a templom és a város újjáépítését. {PK 572.2} Több mint egy évig elhanyagolták, és majdnem egészen abba hagyták a templomépítést. A nép otthon maradt, és igyekezett földi jóléthez jutni, de helyzetük siralmas volt. Dolgoztak, ahogy csak tudtak, de nem mentek semmire. Mintha a természeti erők összeesküdtek volna ellenük. Mivel a templomot romokban hagyták, az Úr pusztító aszályt küldött rájuk. Azelőtt termékennyé tette mezőiket és kertjeiket, jóindulata jeleként adott nekik gabonát, szőlőt és olajat. De visszavonta áldását, mert önzően használták e bőkezű ajándékokat. {PK 573.1} Ilyen állapotok uralkodtak Dárius Hystaspes királysága elején. A zsidók szánalmas helyzetben voltak mind lelki, mind földi dolgaikban. Oly sokáig zúgolódtak és kétségeskedtek, oly sokáig helyezték előtérbe személyes érdekeiket, fásultan szemlélve az Úr templomának romjait, hogy sokan szem elől tévesztették azt a célt, amelyért Isten visszahozta őket Júdeába. Ez a mondás járta: „Nem jött még el az Úr háza újjáépítésének ideje” (Hag 1:2). {PK 573.2} De Isten még ebben a sötét órában is bátorította a benne bízókat. Elhívta Aggeus és Zakariás prófétát, hogy megoldást hozzanak a válságban. Isten szolgái megrázó bizonyságtételekben tárták fel a nép szenvedésének okát. Azért nem boldogulnak földi dolgaikban, mert nem Isten ügyét teszik első helyre – mondták a próféták. Ha a zsidók megdicsőítenék Istent, s az Őt megillető tiszteletüket és hódolatukat azzal fejeznék ki, hogy a templom építését elsődleges feladatuknak tartják, így biztosítanák Isten jelenlétét és áldását. {PK 573.3} Aggeus ezt a szívhez szóló kérdést intézte a csüggedtekhez: „Hát annak itt van az ideje, hogy ti magatok faburkolattal díszített házakban lakjatok, amikor a templom még romokban hever? Azért így szól a Seregek Ura: Gondoljátok meg mi történik veletek!” Miért csak ennyit végeztetek el? Miért törődtök csak saját házatokkal, az Úr házával pedig nem? Hol van az a buzgóság, amit az Úr háza helyreállítása iránt valamikor éreztetek? Mit nyertetek azzal, hogy magatoknak szolgáltatok? Az Úr templomát elhanyagoljátok, mert féltek a szegénységtől; és ez a nemtörődömség rátok hozta azt, amitől féltetek. „Sokat vetettetek, de keveset hordtatok be; esztek, de nem fogtok jól lakni; isztok, de nem fogtok megrészegedni; ruházkodtok, de nem fogtok megmelegedni. Aki pénzért dolgozik, mintha lyukas erszénybe rakná a pénzét” (Hag 1:4–6). {PK 574.1} Majd félreérthetetlen szavakkal nyilatkoztatta ki az Úr, hogy mi okozta nyomorúságukat: „Sokra számítottatok, de csak kevés lett, és amit hazahordtatok, azt is elfújtam. Ugyan miért? – így szól a Seregek Ura. Azért, mert az én házam romokban hever, ti meg csak a magatok háza körül szorgoskodtok. Ezért nem adott nektek az ég harmatot, a föld pedig nem hozta meg termését. Parancsomra szárazság sújtotta a földet, a hegyeket, a búzát, a bort, az olajat és mindent, amit a föld terem, sőt az embert és az állatot is, meg mindent, amiért csak dolgoznak” (Hag 1:9–11). {PK 574.2} „Gondoljátok meg, mi történik veletek!” – kérlelte őket az Úr. „Menjetek föl a hegyre, hordjatok fát, és építsétek fel a templomot, hogy gyönyörködjem benne és dicsőítsenek...” (Hag 1:7–8). {PK 575.1} Izráel népe és vezetői megszívlelték az Úr tanácsát és dorgálását, amelyet Aggeus által küldött. Érezték Isten szavának súlyát. Nem merték figyelmen kívül hagyni az ismételten kapott eligazítást, amely szerint mind a földi, mind a lelki jólétük feltétele az Isten parancsai iránti elvhű engedelmesség. A próféta intésére felébredve, Zorobábel, Jósua „...és az egész megmaradt nép hallgatott Istenének, az Úrnak a szavára” (Agg 1:12). {PK 575.2} Mihelyt Izráel elhatározta az engedelmességet, a dorgáló szavakat a bátorítás üzenete követte. „Haggeus, az Úr követe... mondta a népnek: Én veletek vagyok!... – így szól az Úr. És felindította az Úr Zerubbábelnek... lelkét, meg Jósua főpapnak... a lelkét, és az egész megmaradt népnek a lelkét, úgyhogy eljöttek, és nekifogtak a munkának Istenüknek, a Seregek Urának a házán” (Hag 1:13–14).