Higgyetek az Ő prófétáinak - február 24 - HÉTFŐ - Zsoltárok 22

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 24. fejezet 1686. nap

A nép azonban még nem volt felkészülve arra, hogy Urával találkozzék. Még hiányzott valami a felkészülésükhöz. Világosságra volt szükségük, amely figyelmüket Isten mennyei templomára irányítja, hogy Főpapjuk szolgálatának hitben való felismerése közben új feladatokat lássanak meg. Az egyháznak további intő és eligazító üzenetet kellett kapnia.

Ezt mondja a próféta: "Kicsoda szenvedheti el az Ő eljövetelének napját? És kicsoda áll meg az Ő megjelenésekor? Hiszen olyan Ő, mint az ötvösnek tüze, és a ruhamosónak lúgja! És ül mint ötvös vagy ezüst-tisztogató és megtisztítja Lévi fiait és fényessé teszi őket, mint az aranyat és ezüstöt; és igazsággal visznek ételáldozatot az Úrnak" (Mal 3:2-3). Azoknak, akik akkor élnek a földön, amikor Krisztus befejezi közbenjárását a mennyei templomban, a szent Isten színe előtt közbenjáró nélkül kell megállniuk. Ruhájuknak hótisztának kell lennie, jellemüknek "a meghintés vére" által meg kell tisztulnia a bűntől. Isten kegyelme és kitartó emberi igyekezet által győzniük kell a bűn ellen vívott harcban. Miközben a vizsgálati ítélet folyik a mennyben, és Krisztus a bűnbánó hivők bűneit eltávolítja a templomból, a földön Isten népe között a tisztogatás, a bűntől való szabadulás különleges munkájának kell végbemennie. Ezt a munkát még világosabban megismerhetjük a Jel 14. fejezetében foglalt üzenetből.

E munka lezárulásakor Krisztus követői készen lesznek Uruk fogadására. "És kedves lesz az Úrnak a Juda és Jeruzsálem ételáldozatja, mint a régi napokban és előbbi esztendőkben" (Mal 3:4). Akkor az egyház, amelyet Urunk magához fogad eljövetelekor, dicsőséges egyház lesz, amelyen nem lesz "szeplő vagy sömörgözés, vagy valami afféle" (Ef 5:27). Akkor olyan lesz, "mint egy hajnal, szép, mint a hold, tiszta mint a nap, rettenetes, mint a zászlós tábor" (Énekek 6:7).

Arról az Úrról, aki eljön templomába, Malakiás azt is megjövendöli, hogy másodszor is eljön a földre, hogy végrehajtsa az ítéletet. Malakiás e szavakkal mondja ezt el: "Ítéletre indulok hozzátok, és gyors tanú leszek a szemfényvesztők ellen, a paráznák és hamisan esküvők ellen, és azok ellen, akik megrövidítik a munkásnak bérét, az özvegyet és árvát, és akik nyomorgatják az idegent, és nem félnek engem, azt mondja a Seregeknek Ura" (Mal 3:5). Júdás ugyanerről a jelenetről ezt mondja: "Ímé eljött az Úr az Ő sok ezer szentjével, hogy ítéletet tartson mindenek felett, és feddőzzék mindazok ellen, akik közöttük istentelenek, istentelenségüknek minden cselekedetéért" (Jud 14-15). Ez az eljövetel és az, amikor az Úr az Ő templomába jön el, két különböző és különálló esemény.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 22

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok+22&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok+22&version=NT-HU

Ennek a zsoltárnak kettős, sőt hármas alkalmazása is van: egyrészről, a képanyaga Dávidé, amelyben közli saját gyászának és fájdalmának tapasztalatát, ugyanakkor bővelkedik az Újszövetségben található, a Messiás jellemére való utalásokban, főleg a zsoltár egyes részeiben (lásd: Mt 27:35, 39, 43, 46; Mk 15:24, 34; Lk 23:34, 35; Jn 19:24, 28). 

Az elvek erőteljesek és időtállóak, mivel a ma élő hívő emberek tapasztalatáról beszél. Az összefonódó és többszörös alkalmazás könnyen észrevehető. A 22. zsoltár kétségtelenül az egyik legszemléltetőbb és legmegragadóbb messiási profetikus zsoltár.

Többféle nézőpontból is megközelíthető ez a zsoltár. Az egyik megközelítés az, hogy messiási nézőpontból vizsgáljuk és betekintést kapunk abba, hogy min ment keresztül Jézus a bűnös érdekében, és hogyan valósított meg egy lelki áttörést, amely a kereszten való győzelemhez vezetett. De racionális, tapasztalati szemszögből is tekinthető és gazdag betekintés nyerhető arról, hogyan kezeljük bonyolult kapcsolatrendszerünket. Arról is elmélkedhet az ember, hogy maga a zsoltáros milyen tapasztalatokon ment át, amikor ezt a zsoltárt megörökítette. 

A 22. zsoltárnak mélysége is és szélessége is van. Érintheti az embert érzelmileg, ha beleéli magát Krisztus szenvedéseinek tapasztalatába és belemerül Krisztus szeretetébe és önfeláldozásába. Ellen White arra bátorít, hogy gyakran foglalkozzunk Megváltónk életének záró jeleneteivel. Körülvéve kísértésekkel, ahogyan Ő is volt, tapasztalataiból értékes tanulságokat vonhatunk le. Hasznos lenne naponta egy elmélkedésre szánt órát Jézus életének tanulmányozásával tölteni – a bölcsőtől a Golgota keresztjéig. Tekintsük át pontról-pontra és hagyjuk, hogy a képzeletünk élénken megragadjon minden jelenetet, különösen földi szolgálatának utolsó jeleneteit. (Jézus élete 83. o. - az angolban)

Ha így elmélkedünk Krisztus tanításain, szenvedésein és az emberiség megmentéséért hozott áldozatán egyetemes és személyes szinten, három dolog fog megtörténni: 1) megerősödik a hitünk, 2) felébred a szeretetünk és 3) mélyen átitatódunk azzal a Lélekkel, amely Megváltónkat is segítette. Tehát minden okunk megvan arra, hogy több időt és figyelmet szenteljünk ennek a zsoltárnak.

A zsoltár két részre tagolódik: az első 21 vers a szenvedő tiltakozásával, panaszával és imájával foglalkozik, az utolsó tíz vers (22-31) spontán hálaadásba kezd a szabadítás után. Érdekes, hogy nincs átmenet a két rész között, csak egy hirtelen váltás a reménytelenségből a dicsőítésbe.

Megjegyzés: Az olvasó jobban megértheti ennek a zsoltárnak a messiási jellegét, ha elolvassa a négy evangéliumból Krisztus szenvedéseinek a leírását és a Jézus élete című könyv 741-től 757-ig terjedő oldalait.

1. Messiási alkalmazás: A 22. zsoltárt a kereszt zsoltárának nevezik, mivel az Újszövetség nyilvánvalóan utal erre a zsoltárra, amikor az írók Krisztus szenvedéseire és kereszthalálára alkalmazzák az ott leírtakat. Megérinti az ember szívét, amikor maga elé képzeli Krisztus szenvedéseit annak dacára, hogy Istenben bízott; hogy az Atya elfordult tőle a bűnösökkel való azonosulása miatt; és amiért magára vette annak a bűnnek a terhét, amely az övék volt. Emlékezzünk arra, hogy ha részesülni akarunk a megváltásban, meg kell tanulnunk a bűnbánat és a hit leckéjét a kereszt lábánál. Jézus megaláztatást szenvedett azért, hogy megváltson bennünket az örök gyalázattól. Vállalta, hogy rászakadjon a megvetés, a gúny és a durva bánásmód azért, hogy bennünket megoltalmazzon. A mi bűnünk volt az, ami a sötétség fellegét összegyűjtötte isteni lelke körül és előhívta belőle a kiáltást, mint olyanból, akit megvert és elhagyott az Isten. Ő viselte a bánatunkat; Őt érte bánat a mi bűneinkért. Önmagát bűnért való áldozatul adta, hogy Általa mi igazak lehessünk Isten előtt. Az emberben levő nemes érzések rezonálni fognak a kereszten való elmélkedésre.  

2. Lelki alkalmazás: Az olvasót arra hívjuk, hogy szakítson időt Jézus életének, tanításainak, szenvedéseinek, kereszthalálának és feltámadásának a tanulmányozására. Elmélkedjünk a témákon és aztán gondolkodj el azon, hogy ezek az események mit jelentenek számunkra miközben megküzdünk azzal a kihívással, hogy üdvösségünket munkáljuk, és mások üdvösségéért szolgálunk. Krisztus önzetlen és példás magatartása a szenvedések közepette új lendületet ad az olvasónak, hogy szembe tudjon nézni azokkal a próbákkal, amelyek keresztényi életében érik – Krisztus mindent megtett értem, én is meg tudok és meg fogok tenni mindent Érte! Az Ó, véráztatta szent fej című ének (114-es ének a Hitünk énekei énekeskönyvben) ékesen szól erről a kérdésről.

3. Tapasztalati alkalmazás: Ennek a zsoltárnak a hömpölygése segítő leírást ad arról, hogy az ember hogyan küzdhet meg az élet fájdalmas kihívásaival. Például az 1-10-ig terjedő versekben a zsoltáros elismeri, hogy küzdelmei vannak, így mi is elismerhetjük a problémák valóságos természetét, amelyek nyomasztanak bennünket. A zsoltáros elhagyatottnak érzi magát és elszakítottnak az erő és az életben maradás minden forrásától. Értéktelennek és kigúnyoltnak érzi magát, és nincs hová segítségért fordulnia. Mi is megélünk hasonló tapasztalatokat az életben. Mit tegyünk ilyenkor? A zsoltároshoz hasonlóan, a borzasztó és fájdalmas küzdelmek közepette felismerhetjük az ima hatékonyságát és Isten valóságos voltát, aki meghallgat és megsegít bennünket. Ez után Istenhez fordulunk és megkérjük, hogy az a csodálatos Személy legyen a mi társunk a próbáink közepette. A zsoltáros bölcsen ehhez a csodálatos hatalomhoz fordult, mint ahogy Jónás is Istenhez kiáltott a cethal gyomrából (Jón 2:1-9). Mi meg tudjuk ezt tenni? 

4. Ima alkalmazás: Mélységes és természetes hitelesség található ebben a zsoltárban. A gondolatainkat és az imaéletünket szólítja meg. A zsoltáros fájdalmas szavakkal kiált Istenhez. Arról beszél, mennyire szüksége van Isten közelségére, mert a bajok megfojtják és nincs emberi segítség számára. Leírja, hogy milyen nagy szükségben van és milyen fájdalmai vannak. Aztán rátér arra a felismerésre, hogy csak egy segítségforrás létezik, akihez fordulhat és ez nem más, mint maga Isten. Aztán ott vannak a borzasztó és vad ellenségei, akik annyira támadják, hogy minden energiája és életereje kiszárad. Ellenségei sokan vannak és nagy az erejük. Mit tehet ebben a helyzetben? Hová fordulhat? És mit tehetünk mi? Kihez fordulhatunk? A zsoltáros buzgón imádkozik Isten jelenlétéért és oltalmáért. Miért? Azért, mert tudja, hogy ha Isten a közelben van és beavatkozik, bármi történjék, minden rendben lesz. Hangsúlyozza a bánatát és csüggedését a spontán és talán fegyelmezettnek mondható válaszával: „De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre. Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből. Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem” (20-22. vers), majd hozzáteszi – bár még mindig a bajok közepette van –, hogy „Te meghallgattál engem.” (Ez valóban hatalmas dolog. Ha követed ezt az utat, gazdag tapasztalatban lesz részed. Én tudom, mert megtapasztaltam.)

5. Siker alkalmazás: Ez a probléma nagyszerű lezárása. Az élet gyakran ilyen. Látszólag minden kikerül az irányításunk alól, de a hívők, akik megtanulták a 22. zsoltár elveit, győzelmet hirdetnek már a győzelem tulajdonképpeni kivívása előtt. Hogyan? Hitben dicsőítik és magasztalják Istent, mivel hisznek Isten Szavában, Isten Szavának hatalmában és bíznak a Gondviselő ígértéiben. Gondolják, hisznek, mondják, hirdetik. Nekik nincs szükségük a látásra ahhoz, hogy higgyenek. Isten megmondta, és ez elég nekik. Ez a messiási példa, Krisztus példája, és az a tapasztalat, ami a mienk is lehet.

    

Debert W. Baker

238. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  24. fejezetéhez (február 23-29.).

Lesújtó csalódás! Megsemmisítő fájdalom! Gyötrő kérdések! Mit tettünk rosszul?

Imádkoztak, böjtöltek, időt, pénzt, energiát és hírnevet áldoztak fel, hiszen annyira erősen hittek, hogy boldogan oda adták volna az életüket is. És most mindez elmúlt. Eltűnt a ködben. A remények és álmok halottak. Mit tartogathat a jövő egyáltalán egy ilyen fájdalmas dolog után?

Ez történt, amikor Jézus meghalt. Ez történt ismét, amikor Jézus nem jött el 1844-ben. Ezeket az eseményeket a nagy megpróbáltatások időszaka követte, és sokan feladták hitüket, és elfordultak az imádkozástól és a Biblia tanulmányozásától.

Ez nem egy kis döntés volt! Félreértették, hogy mi történt, Isten azonban nem hagyta el az Ő népét. SOSEM tenné ezt. Azok számára, akik hűségesek maradtak, figyeltek és imádkoztak, hogy megismerjék Isten akaratát, feltárta a szentély nagyszerű igazságát, és annak a valóságát, hogy mi is történt azon az 1844-es, prófétikus napon. Krisztus bámulatos közbenjárása kezdődött el, amit értünk folytat ÉPPEN MOST! A dicsőséges remény a jövő számára!

Ami a múltban történt, egy példa számunkra ma. Krisztus még mindig közbenjár a mi nevünkben, és még mindig megvilágosítja azokat, akik keresik a világosságot. Ha azt választjuk, hogy könnyelműek leszünk, és figyelmen kívül hagyjuk a világosságot, amit adott, ha nem fogadjuk el Krisztus jellemének átformáló esküvői ruháját, akkor a legszomorúbb szavakkal fogunk szembenézni, amit csak valaha hallhatunk Jézustól: „Sohasem ismertelek titeket!” (Máté 7:23)

Fogadjuk hát meg ma, hogy hűségesek leszünk, kerül, amibe kerül.

Lisa Ward

Vidéki Élet

Hetednapi Adventista Egyház tisztviselője

Cleburne, Texas, USA

Fordította Gősi Csaba