2026. november 10. KEDD - Lk 1:1-25, 57-79 – JÉZUS ÉLETE – Kiáltó szó a pusztában

2026. november 10. KEDD - Lk 1:1-25, 57-79 – JÉZUS ÉLETE – Kiáltó szó a pusztában

A remény itt kezdődik:

 

– JÉZUS

Az Újszövetség evangéliumi szakaszait olvassuk közösen, párhuzamosan az egyik legszebb Jézusról szóló könyvvel, a Jézus életével.

Ide kattintva olvashatod el a mai szakaszokat:

https://white-konyvtar.hu/hu/olvaso-terv/3/31/revidealt-karoli

Hívd meg barátaidat és ismerőseidet, hogy együtt olvassanak velünk és meghallják a legszebb Hangot!

Azoknak, akik a régi rendszer szerint szeretnék olvasni, itt találhatják meg és olvashatják el az adott fejezethez írt magyarázatot:

https://higgyetekazoprofetainak.blogspot.com/2020/04/higgyetek-az-o-profetainak-aprilis-29.html

A korábbi olvasmányokat itt találod meg:

https://egyhangegyszemelyjezus.blogspot.com/

 

Lk 1:1-25, 57-79

Ellen White idézetek – JÉZUS ÉLETE – Kiáltó szó a pusztában

Lk 1:1-25, 57-79 1. Mivel sokan megkísérelték már írásba foglalni azoknak az eseményeknek az elbeszélését, amelyek közöttünk beteljesedtek, 2. ahogyan azt ránk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének, 3. magam is jónak láttam, ki eleitől fogva mindennek szorgalmasan utánajártam, hogy azokat szép rendben leírjam neked, nagyra becsült Teofilusz, 4. azért, hogy megismerd azoknak a dolgoknak kétségtelen hitelességét, amelyekre taníttattál. 5. Heródesnek, Júdea királyának idejében volt egy Zakariás nevű pap Abijá rendjéből, felesége, Erzsébet pedig Áron leányai közül való volt. 6. Mindketten igazak voltak Isten előtt, feddhetetlenül éltek, és megtartották az Úr minden parancsolatát és rendelését. 7. De nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten idős emberek voltak. 8. Történt pedig, hogy amikor Zakariás beosztásának sorrendje szerint papi szolgálatot végzett Isten előtt, 9. a papi tisztségben szokásos módon sorsolással rá került a sor, hogy bemenjen az Úr templomába, és füstölőáldozatot mutasson be. 10. A füstölőáldozat idején a nép sokasága kint imádkozott. 11. Neki pedig megjelent az Úr angyala, a füstölőoltár jobbja felől állva. 12. Ennek láttára megrettent Zakariás, és félelem vett erőt rajta. 13. De az angyal azt mondta neki: Ne félj, Zakariás, mert meghallgattatott a te könyörgésed, és feleséged, Erzsébet fiút szül neked, akit Jánosnak fogsz nevezni. 14. Örömödre és vigasságodra lesz, és születésén sokan fognak örvendezni, 15. mert nagy lesz az Úr előtt, bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva betelik Szentlélekkel. 16. Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz, 17. és őelőtte jár majd Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz, és az engedetleneket az igazak bölcsességére térítse, hogy felkészített népet állítson az Úr elé. 18. Ekkor Zakariás azt kérdezte az angyaltól: Miről tudhatom ezt meg? Mert én már öreg vagyok, és feleségem is előrehaladott korú. 19. Az angyal pedig így felelt: Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok, és azért küldettem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt. 20. De mivel nem hittél beszédemnek, amely beteljesedik a maga idejében, most azért megnémulsz, és nem szólhatsz mind ama napig, míg ezek meg nem lesznek. 21. A nép pedig várta Zakariást, és csodálkozott, hogy késik a templomban. 22. És amikor kijött, nem tudott szólni hozzájuk. Ebből megértették, hogy látomást látott a templomban. Csak integetett nekik, és néma maradt. 23. Amikor leteltek papi szolgálatának napjai, hazament. 24. E napok után pedig Erzsébet, az ő felesége fogant méhében, és elrejtőzött öt hónapig, mert ezt mondta: 25. Ezt tette velem az Úr azokban a napokban, amikor reám tekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt. 57. Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiút szült. 58. És meghallották szomszédai és rokonai, hogy az Úr milyen nagy irgalmat tanúsított iránta, és együtt örültek vele. 59. A nyolcadik napon pedig eljöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni. 60. Az anyja viszont azt mondta: Nem, hanem János legyen a neve. 61. Erre azt mondták neki: De hiszen nincs senki a te rokonságodban, akit így hívnak! – 62. és intettek apjának, hogy minek akarja neveztetni. 63. Ő pedig táblát kért, és ezt írta rá: János a neve. És mindnyájan elcsodálkoztak. 64. Ekkor azonnal megnyílt a szája, megoldódott a nyelve, és áldotta Istent. 65. A szomszédokat pedig félelem töltötte el, és Júdeának egész hegyvidékén elterjedt ennek a híre. 66. Akik hallották, mind szívükre vették, és azt mondták: Vajon mi lesz e gyermekből? Mert nyilván az Úr keze volt vele. 67. Apja, Zakariás pedig beteljesedett Szentlélekkel, és így prófétált: 68. Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta népét, és váltságot szerzett neki. 69. Felemelte nekünk az üdvösség szarvát szolgájának, Dávidnak házában, 70. ahogy kijelentette azt szent prófétái szája által, örök időktől fogva, 71. hogy megszabadít ellenségeinktől és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket, 72. hogy irgalmasságot cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségéről, 73. arról az esküvésről, amellyel megesküdött Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy megadja nekünk, 74. hogy megszabadulva ellenségeink kezéből, félelem nélkül szolgáljunk neki 75. szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján. 76. Téged pedig, kisgyermek, a magasságos Isten prófétájának hívnak majd, mert az Úr előtt jársz, hogy előkészítsd útjait, 77. és az üdvösség ismeretére megtanítsd népét, bűneik bocsánata által, 78. a mi Istenünk nagy irgalma szerint, mert meglátogatott minket a felkelő nap a magasságból, 79. hogy megjelenjék azoknak, akik a sötétségben és a halál árnyékában ülnek, hogy lábunkat a békesség útjára igazítsa!

A Messiás eljövetelét régóta váró, hűséges izraeliták közül támadt Krisztus előfutára. Zakariás, az idős pap és felesége, Erzsébet „mind a ketten igazak valának az Isten előtt” (Luk 1,6), csendes, szent életük a hit világosságát árasztotta a gonosz napok sötétjében. Ennek az istenfélő házaspárnak Isten fiúgyermeket ígért, aki „az Úr előtt jár, hogy az Ő útjait megkészítse” (Luk 1,76). {DA 97.1} Zakariás Júdea hegyvidékén lakott, de felment Jeruzsálembe, hogy egy hétig a templomban teljesítsen szolgálatot. Ilyen szolgálatot évente kétszer kívántak meg minden egyes csoport papjaitól. „Lőn pedig, hogy mikor rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten előtt, a papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az Úrnak templomába, jó illatot gerjesszen.” (Luk 1,8–9) {DA 97.2} Az aranyoltár előtt állt a szentély szent helyén. A tömjénfelhő Izráel imáival együtt emelkedett fel Isten elé. Zakariás hirtelen tudatára ébredt, hogy Isten jelen van. Az Úr egyik angyala állt „a füstölőoltár jobbja felől” (Luk 1,11). Az angyal helyzete Isten jóakaratát fejezte ki, de Zakariás ezt nem vette észre. Sok éve imádkozott a Megváltó eljöveteléért, s most a menny elküldte követét, hogy bejelentse, ezek az imák meghallgatásra találtak. Isten irgalma túl nagynak tűnt Zakariásnak ahhoz, hogy elhiggye. Telve volt félelemmel és bűntudattal. {DA 97.3} De az angyal örömteli bizonyossággal köszöntötte: „Ne félj, Zakariás, mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged, Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak. És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén, mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik, és betelik Szentlélekkel… És az Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz. És ez Őelőtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet. És monda Zakariás az angyalnak: Miről tudhatom én ezt meg? Mert én vén vagyok, és az én feleségem is igen idős.” (Luk 1,13–18) {DA 98.1} Zakariás jól tudta, hogyan kapott Ábrahám idős korában gyermeket, mert hitte, hogy hűséges az, aki megígérte. De az idős pap az emberi gyengeségre gondolt. Elfelejtette, hogy amit Isten megígért, azt véghez is tudja vinni. Micsoda ellentét van e hitetlenség és a názáreti hajadon, Mária gyermeki hite között, aki így válaszolt az angyal csodálatos bejelentésére: „Ímhol az Úrnak szolgálója, legyen nékem a te beszéded szerint!” (Luk 1,38) {DA 98.2} Zakariás fiának születése, miként Ábrahámé és Máriáé, nagy lelki igazságra tanít, olyan igazságra, amelyet lassan tanulunk meg, és készek vagyunk elfelejteni. Önmagunkban képtelenek vagyunk bármi jót tenni, de amit mi nem tudunk véghezvinni, azt az Isten hatalma elvégzi minden alázatos és hívő lélekben. Hit által adatott az ígéret gyermeke is. Hit által születik a lelki élet is, és hit által válunk képessé arra, hogy igaz tetteket vigyünk véghez. {DA 98.3} Zakariás kérdésére az angyal így felelt: „Én Gábriel vagyok, ki az Isten előtt állok; és küldettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked.”(Luk 1,19) Ötszáz évvel korábban Gábriel hozta Dániel tudomására azt a prófétikus korszakot, amely majd Krisztus eljöveteléig tart. Zakariás tudta, hogy e korszak vége közel van, és ennek ismerete indította arra, hogy a Messiás eljöveteléért imádkozzon. Most ugyanaz a követ jött el, aki által a prófécia adatott, hogy bejelentse beteljesedését. {DA 98.4} Az angyal kijelentése: „Én Gábriel vagyok, ki az Isten előtt állok” (Luk 1,19), azt mutatja, hogy a mennyei udvarban magas tisztséget tölt be. Amikor Dániel prófétának üzenetet hozott, azt mondta: „Senki sincsen, aki énvelem tartana ezek ellenében, hanem csak Mihály (Krisztus) a ti Fejedelmetek.” (Dán 10,21) Az Üdvözítő ezt mondja Gábrielről a Jelenések könyvében: „Elküldvén azt az Ő angyala által, megjelenté az Ő szolgájának, Jánosnak.” (Jel 1,1) János apostolnak pedig az angyal kijelentette: „Szolgatársad vagyok néked, és a te atyádfiainak, a prófétáknak.” (Jel 22,9) Csodálatos gondolat, hogy Isten azt az angyalt választotta ki, hogy szándékait feltárja a bűnös emberek előtt, aki rangban közvetlenül Isten Fia után következik. {DA 99.1} Zakariás kételkedett az angyal szavaiban, ezért nem beszélhetett addig, míg azok be nem teljesedtek. „Ímé – mondta az angyal – megnémulsz… mind ama napig, amelyen ezek meglesznek: mivelhogy nem hittél az én beszédimnek, amelyek beteljesednek az ő idejökben.” (Luk 1,20) Szolgálata alatt a pap feladata az volt, hogy imádkozzon a nyilvános és nemzeti bűnök bocsánatáért, és a Messiás eljöveteléért, de amikor Zakariás ezt megkísérelte, egy szót sem tudott kimondani. {DA 99.2} Kijött, hogy megáldja a népet, „csak integetett nékik, és néma maradt” (Luk 1,22). Sokáig vártak, azután félni kezdtek, hogy a papot Isten ítélete sújtotta. De amint kijött a szent helyről, arca Isten dicsőségétől ragyogott, és „eszökbe vevék, hogy látást látott a templomban” (Luk 1,22). Zakariás értésükre adta, hogy mit látott és hallott, és „mikor leteltek az ő szolgálatának napjai, elméne haza” (Luk 1,23). {DA 99.3} A megígért gyermek születése után az apa nyelve megeredt, „és szóla, áldván az Istent. És félelem szállott minden ő szomszédaikra, és Júdeának egész hegyes tartományában elhirdettetének mind e dolgok. És szívökre vevék mindenek, akik hallák, mondván: Vajon mi lesz e gyermekből?” (Luk 1,64–66) Mindez azért történt, hogy felhívják a figyelmet a Messiás eljövetelére, akinek útját Jánosnak kell készítenie. {DA 99.4} A Szentlélek megnyugodott Zakariáson, és ő e gyönyörű szavakkal jövendölt fia küldetéséről: {DA 100.1} „Te pedig, kisgyermek, a magasságos Isten prófétájának hívattatol; mert az Úr előtt jársz, hogy az Ő útjait megkészítsed; és az üdvösség ismeretére megtanítsad az Ő népét, a bűnöknek bocsánatában. A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, amellyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból, hogy megjelenjék azoknak, akik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek; hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára!” (Luk 1,76–79)