2026. november 7. SZOMBAT - Lk 2:45-52 – JÉZUS ÉLETE – A húsvéti látogatás

2026. november 7. SZOMBAT - Lk 2:45-52 – JÉZUS ÉLETE – A húsvéti látogatás

A remény itt kezdődik:

 

– JÉZUS

Az Újszövetség evangéliumi szakaszait olvassuk közösen, párhuzamosan az egyik legszebb Jézusról szóló könyvvel, a Jézus életével.

Ide kattintva olvashatod el a mai szakaszokat:

https://white-konyvtar.hu/hu/olvaso-terv/3/28/revidealt-karoli

Hívd meg barátaidat és ismerőseidet, hogy együtt olvassanak velünk és meghallják a legszebb Hangot!

Azoknak, akik a régi rendszer szerint szeretnék olvasni, itt találhatják meg és olvashatják el az adott fejezethez írt magyarázatot:

https://higgyetekazoprofetainak.blogspot.com/2020/04/higgyetek-az-o-profetainak-aprilis-26.html

A korábbi olvasmányokat itt találod meg:

https://egyhangegyszemelyjezus.blogspot.com/

 

Lk 2:45-52

Ellen White idézetek – JÉZUS ÉLETE – A húsvéti látogatás

Lk 2:45-52 45. Amikor nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, hogy ott keressék. 46. Harmadnapra meg is találták a templomban, amint a tanítómesterek körében ült, őket hallgatva és kérdezgetve. 47. Akik őt hallották, mind álmélkodtak értelmén és feleletein. 48. Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, az anyja pedig azt kérdezte: Fiam, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én aggódva kerestünk téged. 49. Ő pedig azt mondta nekik: Miért kerestetek engem? Hát nem tudjátok, hogy nekem az én Atyám dolgaival kell foglalkoznom? 50. De ők nem értették ezt a beszédet, amit nekik mondott. 51. Aztán velük tartott, visszament Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja pedig szívében tartotta mindezeket a beszédeket. 52. Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testének állapotában és az Isten és az emberek előtt való kedvességben.

Visszatértek Jeruzsálembe, folytatták a keresést. A következő napon, amint a hívők közé vegyültek a templomban, ismerős hangra lettek figyelmesek. Nem tévedhettek, egyetlen hang sem hasonlított Jézus komoly és ünnepélyes hangjához, amely mégis dallamosan csengett. {DA 81.1} A rabbik iskolájában találtak Jézusra. Örömük ellenére sem tudták elfelejteni bánatukat és aggodalmukat. Amikor ismét velük volt, anyja hangjába neheztelés vegyült: „Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Ímé, atyád és én nagy bánattal kerestünk téged.”(Luk 2,48) {DA 81.2} „Mi dolog, hogy engem kerestetek? – felelte Jézus. – Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, amelyek az én Atyámnak dolgai?” (Luk 2,49) Mivel úgy látszott, hogy nem értik szavait, felfelé mutatott. Arcán világosság ragyogott, amelyen elcsodálkoztak. Isteni mivolta átvillant emberi természetén. Amikor megtalálták a templomban, hallották, milyen beszélgetést folytat a rabbikkal, s elámultak kérdésein és válaszain. Szavai olyan gondolatokat indítottak el, amelyeket sohasem feledhettek. {DA 81.3} Hozzájuk intézett kérdésében is tanulság rejlik. „Nem tudjátok-é , hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, amelyek az én Atyámnak dolgai?” Jézus azzal a munkával volt elfoglalva, amelynek elvégzéséért jött a világra, József és Mária viszont elhanyagolták munkájukat. Isten megtisztelte őket azzal, hogy rájuk bízta Fiát. Szent angyalok irányították Józsefet, hogy megvédje Jézus életét. De egy teljes napra szem elől tévesztették Őt, akiről egy pillanatra sem feledkezhettek volna meg, s amikor aggodalmuk eloszlott, nem magukat hibáztatták, hanem Jézust. {DA 81.4} Jézus szülei számára természetes volt, hogy úgy tekintettek rá, mint saját gyermekükre. Nap mint nap velük volt, élete is sok szempontból olyan volt, mint a többi gyermeké, és nehéz volt megérteniük, hogy Ő az Isten Fia. Abban a veszélyben forogtak, hogy nem értékelik azt az áldást, hogy a világ Megváltójának jelenlétében lehetnek. A tőle való elszakadás miatt érzett bánat és a szelíd feddés, amely szavaiban rejlett, arra szolgált, hogy mélyen átérezzék megbízatásuk szentségét. {DA 81.5} Anyjának adott válaszában Jézus először mutatta ki, hogy megértette Istennel való kapcsolatát. Születése előtt az angyal azt mondta Máriának: „Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hívattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az Ő atyjának királyi székét; és uralkodik a Jákób házán mindörökké.” (Luk 1,32–33) Mária mélyen elgondolkodott ezeken a szavakon, és bár hitte, hogy gyermeke Izráel Messiása, nem értette meg küldetését. Most sem értette szavait, de látta, hogy nem ismeri el Józseffel való vérrokonságát, és kijelenti istenfiúságát. {DA 81.6} Jézus nem tagadta meg a földi szüleivel való kapcsolatát. Velük tért haza Jeruzsálemből, és segített nekik fáradságos munkájukban. Szívébe rejtette küldetése titkát, és engedelmesen várt a megjelölt időre, amikor munkáját elkezdheti. Miután felismerte, hogy Ő Isten Fia, még tizennyolc évig názáreti otthonában élt, és teljesítette kötelességét mint fiú, testvér, barát és polgár. {DA 82.1} Amint a templomban feltárult Jézus előtt küldetése, visszariadt a sokaságtól. Arra vágyott, hogy Jeruzsálemből visszatérjen a csendességbe azokkal, akik ismerték élete titkát. A húsvéti szolgálat által Isten el akarta vonni népét a világi gondoktól, és emlékeztetni akarta őket Egyiptomból való csodálatos szabadulásukra, ezáltal szerette volna megláttatni velük a bűntől való szabadulás ígéretét. Amint a levágott bárány vére megmentette Izráel otthonait, úgy védelmezi meg életüket Jézus Krisztus vére is, de Krisztus által csak úgy menekülhetnek meg, ha élete hit által a saját életükké válik. A jelképes szolgálatnak csak akkor van értelme, ha a hívőket Krisztushoz mint személyes Megváltójukhoz irányítja. Isten vágya az volt, hogy Krisztus küldetésének imádságos tanulmányozásához és az arról való elmélkedéshez vezesse őket. Ám amint a tömegek elhagyták Jeruzsálemet, az utazás izgalma és a társas érintkezés elvonta figyelmüket, és a szolgálatot, amelynek tanúi voltak, elfelejtették. Az Üdvözítőt nem vonzotta társaságuk. {DA 82.2} Minthogy József és Mária Jézussal egyedül tért vissza Jeruzsálemből, Jézus azt remélte, hogy gondolataikat a szenvedő Üdvözítőről szóló jövendölésekre irányíthatja. Arra törekedett, hogy enyhítsen anyja majdani fájdalmán, amikor a golgotai kereszt alatt áll majd. Máriára gondolt, akinek látnia kell majd végső haláltusáját, és Jézus szerette volna megértetni vele küldetését, hogy megerősödhessen, és el tudja viselni, amikor a kard átjárja lelkét. Amiképpen Jézus elszakadt Máriától, ő pedig három napig bánkódva kereste, úgy lesz akkor is, feláldozzák majd Őt a világ bűneiért, ismét elvész anyja számára három napra. És amint majd kijön a sírboltból, Mária szomorúsága ismét örömre fordul. De mennyivel könnyebben tudta volna elviselni a fia halála miatti kínt, ha megértette volna az Írásokat, amelyekre Jézus megpróbálta felhívni a figyelmét! {DA 82.3} Ha József és Mária elmélkedéssel és imában Istennél időztek volna, felismerik megbízatásuk szentséges voltát, és nem veszítik szem elől Jézust. Egyetlen nap hanyagsága miatt elvesztették az Üdvözítőt, és háromnapi aggódó keresés után találták meg. Így van ez a mi esetünkben is: komolytalan beszélgetéssel, gonosz szavakkal vagy az imádság elhanyagolásával egy nap alatt elveszíthetjük az Üdvözítő jelenlétét, és soknapi szomorú kutatásba kerülhet, hogy megtaláljuk Őt, s visszanyerjük elveszített békességünket. {DA 83.1} Amikor társaságban vagyunk, vigyázzunk, nehogy elfelejtsük Jézust, és továbbhaladjunk anélkül, hogy tudatára ébrednénk: nincs velünk. Amikor úgy belemerülünk a világi dolgokba, hogy egyáltalán nem gondolunk arra, akiben az örök élet reménysége összpontosul, elszakadunk Jézustól és a mennyei angyaloktól. Ezek a szent lények nem tudnak megmaradni ott, ahol az Üdvözítő jelenléte nemkívánatos, és hiányát észre sem veszik. Emiatt tapasztalható oly gyakran a csüggedés Krisztus állítólagos követői között. {DA 83.2} Sokan járnak vallásos együttlétekre, Isten szava felüdíti és megvigasztalja őket, de az elmélkedés és imádság vigyázatlan mellőzése miatt elvesztik az áldást, s még elhagyatottabbnak érzik magukat, mint annak előtte. Gyakran érzik úgy, hogy Isten alig törődik velük. Nem veszik észre, hogy ők a hibásak. Azáltal, hogy elszakadnak Jézustól, kirekesztik jelenlétének világosságát is. {DA 83.3} Jól tennénk, ha mindennap egy órát töltenénk azzal, hogy Jézus életéről elmélkedünk. Vegyük át pontról pontra, képzeljünk el minden jelenetet, főként a legvégsőket! Ha így időzünk értünk hozott nagy áldozatánál, egyre jobban bízunk majd Üdvözítőnkben, szeretetünk elmélyül, és Lelke egyre mélyebben hat át bennünket. Ha üdvözülni akarunk, meg kell tanulnunk a kereszt lábánál a bűnbánat és az alázat leckéjét. {DA 83.4} Egymással érintkezve áldássá lehetünk egymás számára. Ha Krisztuséi vagyunk, gondolataink nála időznek majd. Szeretünk róla beszélgetni, és amikor szeretetéről szólunk egymásnak, az isteni befolyás meglágyítja szívünket. Amint jellemének szépségét szemléljük, „ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre”(2Kor 3,18).