2026. november 6. PÉNTEK - Lk 2:41-44 – JÉZUS ÉLETE – A húsvéti látogatás

2026. november 6. PÉNTEK - Lk 2:41-44 – JÉZUS ÉLETE – A húsvéti látogatás

A remény itt kezdődik:

 

– JÉZUS

Az Újszövetség evangéliumi szakaszait olvassuk közösen, párhuzamosan az egyik legszebb Jézusról szóló könyvvel, a Jézus életével.

Ide kattintva olvashatod el a mai szakaszokat:

https://white-konyvtar.hu/hu/olvaso-terv/3/27/revidealt-karoli

Hívd meg barátaidat és ismerőseidet, hogy együtt olvassanak velünk és meghallják a legszebb Hangot!

Azoknak, akik a régi rendszer szerint szeretnék olvasni, itt találhatják meg és olvashatják el az adott fejezethez írt magyarázatot:

https://higgyetekazoprofetainak.blogspot.com/2020/04/higgyetek-az-o-profetainak-aprilis-25.html

A korábbi olvasmányokat itt találod meg:

https://egyhangegyszemelyjezus.blogspot.com/

 

Lk 2:41-44

Ellen White idézetek – JÉZUS ÉLETE – A húsvéti látogatás

Lk 2:41-44 41. Szülei pedig évente feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. 42. Amikor tizenkét éves lett, fölmentek Jeruzsálembe az ünnep szokása szerint. 43. Az ünnepnapok elteltével, amikor hazafelé indultak, a gyermek Jézus visszamaradt Jeruzsálemben, de ezt nem tudták a szülei. 44. Azt gondolták, hogy az úti társaságban van. Egynapi járóföldet tettek meg, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és az ismerősök között.

A zsidó nép körében a tizenkettedik év volt a választóvonal a gyermek- és ifjúkor között. Amikor egy fiú betöltötte tizenkettedik életévét, a törvény fiának és Isten fiának nevezték. Különleges lehetőségeket kapott a vallásos oktatásra, és elvárták tőle, hogy részt vegyen a szent ünnepeken és szertartásokon. E szokásnak megfelelően látogatott a gyermek Jézus is Jeruzsálembe húsvétkor. Csakúgy, mint a többi hithű izraelita, József és Mária is minden évben elmentek, hogy részt vegyenek a pászkaünnepen, és Jézust is magukkal vitték, amikor elérte az előírt életkort. {DA 75.1} Három olyan évenkénti ünnep volt, amelyen minden izraelita férfinak meg kellett jelennie az Úr előtt Jeruzsálemben: húsvétkor, pünkösdkor és a sátoros ünnep alkalmával. Ezek közül a húsvét ünnepére látogattak el a legtöbben. Sokan jöttek azokból az országokból, ahová a zsidók szétszóródtak, s nagy számban érkeztek a hívek Palesztina minden részéből. Mivel az utazás Galileából néhány napot vett igénybe, az utazók nagy csoportokban haladtak a társaság és a védelem miatt. Az asszonyok és az idősek ökrökön vagy szamarakon ültek a meredek és sziklás utakon. Az erősebb férfiak és ifjak gyalog mentek. A pászka időpontja március végére vagy április elejére esett, az egész ország virágpompába öltözött, és a madarak éneke örömet fakasztott. Az egész utat Izráel történelme szempontjából emlékezetes helyek szegélyezték, s az apák és anyák felidézték gyermekeik előtt azokat a csodadolgokat, amelyeket Isten vitt végbe népéért az elmúlt korszakokban. Útjukat kellemesen töltötték énekkel és zenével, és amikor végül eléjük tárultak Jeruzsálem tornyai, minden hang diadalmas énekben egyesült: {DA 75.2} „Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, óh Jeruzsálem! Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.” {DA 76.1} A pászka ünnepe a zsidó nemzet születésével kezdődött. Egyiptomi rabságuk utolsó éjszakáján, amikor semmi jele nem volt a szabadulásnak, Isten megparancsolta, hogy készüljenek fel az azonnali indulásra. Figyelmeztette a fáraót, hogy az egyiptomiakat végső ítélet fogja sújtani, a hébereknek pedig azt az utasítást adta, hogy gyűjtsék egybe családjukat lakóhelyükön. Miután az ajtófélfákat meghintették a levágott bárány vérével, a bárányt megsütve, kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel meg kellett enniük. „És ilyen módon egyétek azt meg: derekaitok felövezve, saruitok lábaitokon és pálcáitok kezeitekben, és nagy sietséggel egyétek azt; mert az Úr pászkája az.” (2Móz 12,11) Éjfélkor az egyiptomiak minden elsőszülöttje meghalt. Akkor a fáraó üzenetet küldött Izráelnek: „Keljetek fel, menjetek ki az én népem közül… menjetek és szolgáljatok az Úrnak, amint mondátok.” (2Móz 12,31) A zsidók független nemzetként távoztak Egyiptomból. Az Úr megparancsolta, hogy évenként ünnepeljék meg a pászkát. „Mikor pedig a ti fiaitok mondandják néktek: Micsoda ez a ti szertartástok? Akkor mondjátok: Pászkaáldozat ez az Úrnak, aki elment az Izráel fiainak házai mellett Egyiptomban, mikor megverte az egyiptombelieket.”(2Móz 12,26–27) E csodálatos szabadulás történetét így ismételgették nemzedékről nemzedékre. {DA 76.2} A pászkát a kovásztalan kenyerek hétnapos ünnepe követte. Az ünnep második napján az évi betakarítás első termését, egy kéve árpát mutattak be az Úr előtt. Az ünnep minden szertartása Krisztus művének előképe volt. Izráel Egyiptomból való szabadulása a megváltást példázta, a pászkát pedig arra szánta Isten, hogy a szabadulást megtartsa emlékezetükben. A megölt bárány, a kovásztalan kenyér, az első zsenge kévéje az Üdvözítőt mutatta be. {DA 77.1} Krisztus korában az ünnep megtartása a legtöbb résztvevő esetében puszta formasággá vált. De micsoda jelentősége volt Isten Fia számára! {DA 77.2} Jézus első alkalommal nézett fel a templomra. Látta a fehér ruhás papokat, amint ünnepélyes szolgálatukat végzik. Szemlélte az oltáron vérző áldozatot. Együtt borult le imádkozni a hívőkkel, amikor a tömjénfelhő felszállt Isten elé. Tanúja volt a húsvéti szolgálat impozáns szertartásainak. Napról napra egyre világosabban látta értelmüket. Minden részlet az Ő életéhez kapcsolódott. Új érzések ébredeztek benne. Csendesen és elmélyülten tanulmányozott egy nagy kérdést. Küldetésének titka nyiladozott az Üdvözítő előtt. {DA 78.1} E jelenetek hatása alá kerülve eltávozott szülei mellől. Egyedül akart maradni. Amikor a pászkaünnep szolgálatai véget értek, még a templom pitvarában állt, és amikor a hívők elhagyták Jeruzsálemet, otthagyták Őt. {DA 78.2} E jeruzsálemi látogatás során szülei szerették volna megismertetni Jézussal Izráel nagy tanítóit. Jézus minden tekintetben engedelmes volt Isten szava iránt, de nem alkalmazkodott a rabbik szertartásaihoz és szokásaihoz. József és Mária azt remélték, hogy talán tiszteletre ébred a művelt rabbik iránt, és odaadóbban viszonyul kívánalmaikhoz. De Jézust Isten tanította a templomban. Amit ott kapott, azt kezdte azonnal továbbadni. {DA 78.3} Abban az időben a templommal összefüggő egyik csarnokot szent iskolának használtak, a prófétaiskolák mintájára. A művelt rabbik itt gyűltek össze tanítványaikkal, és ide jött a gyermek Jézus is. Ő is a nagy, tanult férfiak lábaihoz ült, és hallgatta a tanítást. Mint aki bölcsességre vágyik, a tanítókat a próféciákról kérdezgette, és azokról a bekövetkezendő eseményekről, amelyek a Messiás eljövetelére mutattak. {DA 78.4} Jézus úgy jelent meg, mint aki szomjúhozza Isten ismeretét. Kérdései azokra a mély igazságokra emlékeztettek, amelyeket már régóta elködösítettek, és amelyek mégis oly fontosak a lelkek üdvössége szempontjából. Miközben megmutatta, mennyire korlátolt és felszínes e bölcs férfiak tudása, minden egyes kérdés isteni tanítást tárt eléjük, és az igazságot új megvilágításba helyezte. A rabbik arról a csodálatos fölemelkedésről beszéltek, amelyet a Messiás jövetele hoz el a zsidó nemzetnek; de Jézus bemutatta Ésaiás jövendölését, és megkérdezte őket azoknak az igehelyeknek az értelméről, melyek Isten Bárányának szenvedésére és halálára mutatnak. {DA 78.5} A bölcs tanítók kérdésekkel fordultak hozzá, és elálmélkodtak a válaszain. Egy gyermek alázatával ismételte az Írás szavait, és olyan mélységes jelentéstartalmat adott azoknak, melyről a bölcseknek eddig fogalmuk sem volt. Ha követik a bemutatott igazságot, amelyre rámutatott, vallási reformációt ébresztettek volna abban az időben, és mire Jézus elkezdte szolgálatát, már sokan felkészültek volna arra, hogy elfogadják Őt. {DA 78.6} A rabbik tudták, hogy Jézus nem az ő iskoláikban tanult, próféciaismerete mégis túlszárnyalta az övékét. Ebben a gondolkodó galileai fiúban nagy ígéretet sejtettek. Szerették volna tanítványuknak megnyerni, hogy tanító lehessen Izráelben. Ők akarták irányítani a nevelését, mert úgy érezték, hogy egy ilyen eredeti elmét nekik kell formálniuk és alakítaniuk. {DA 80.1} Jézus szavai úgy megindították szívüket, ahogyan emberi szavak még soha azelőtt. Isten akart világosságot adni Izráel vezetőinek, ezért azt az egyetlen eszközt használta, amellyel elérhette őket. Büszkeségükben méltóságukon alulinak tartották volna beismerni, hogy valakitől is tanítást fogadhatnának el. Ha Jézus úgy lépett volna fel, mint aki megpróbálja tanítani őket, meg sem hallgatják. De azzal hízelegtek maguknak, hogy ők tanítják Jézust, vagy legalábbis próbára teszik írásismeretét. Jézus fiatalos szerénysége és kedvessége lefegyverezte előítéleteiket. Elméjük öntudatlanul is megnyílt Isten Igéje előtt, és a Szentlélek szólt szívükhöz. {DA 80.2} Be kellett látniuk, hogy a Messiásra vonatkozó várakozásuk nem a prófécián alapul, de nem adták fel a becsvágyuknak hízelgő elméleteket. Nem akarták elismerni, hogy helytelenül értelmezték az Írásokat, amelyek tanítását maguknak igényelték. Egymástól kérdezgették: „Honnan vette ez az ifjú az ismereteit, hiszen sohasem tanították?” A világosság felragyogott a sötétségben; „de a sötétség nem fogadta be azt” (Ján 1,5). {DA 80.3} Időközben József és Mária igen tanácstalanok és szomorúak voltak. Jeruzsálemből való távozásukkor szem elől vesztették Jézust, és nem tudták, hogy a városban maradt. Az ország akkoriban sűrűn lakott volt, s igen sok karaván érkezett Galileából. Nagy volt a kavarodás, amikor elhagyták a várost. Az úton a barátokkal és ismerősökkel való találkozás öröme elvonta figyelmüket, és a rájuk köszöntő éjszakáig észre sem vették Jézus hiányát. Amint megálltak, hogy megpihenjenek, akkor hiányolták gyermekük segítő kezét. Mivel feltételezték, hogy a társaságukkal van, nem nyugtalankodtak. Bár fiatal volt, mégis feltétlenül megbíztak benne, és arra számítottak, hogy amikor szükség lesz rá, kész lesz segíteni nekik, előre kitalálva kívánságaikat, ahogy mindig is tette. Most mégis félelem ébredt bennük. Mindenütt keresték útitársaik között, de hiába. Összeborzadtak, amikor eszükbe jutott, hogy Heródes megpróbálta Jézust elpusztítani csecsemőkorában. Balsejtelem töltötte be szívüket. Keserű szemrehányásokkal illették magukat.