Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 33. fejezet 1746. nap
Mielőtt bárki beléphetne az üdvözültek honába, életét -
jellemét és cselekedeteit - Isten megvizsgálja. Mindenkit megítél a könyvek
feljegyzései alapján, és mindenkit cselekedetei szerint jutalmaz. Ez az ítélet
nem a halálkor történik. Figyeljük meg Pál szavait: Isten "rendelt egy
napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit
arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek az által, hogy feltámasztá őt
halottaiból" (Acs 17:31). Az apostol itt világosan kijelentette, hogy
Isten egy meghatározott időben ítéli meg a világot. Pál úgy látta, hogy ez a
jövőben fog teljesedni.
Júdás ugyanerre az időszakra utal: "Az angyalokat is,
akik nem tartották meg fejedelemségüket, hanem elhagyták az ő lakhelyüket, a
nagy nap ítéletére örök bilincseken, sötétségben tartotta. " Majd Énok
szavait idézi: "Imé eljött az Úr az Ő sok ezer szentjével, hogy ítéletet
tartson mindenek felett" (Jud 6.14-15). János kijelenti, hogy látta
"a halottakat, nagyokat és kicsinyeket; és könyvek nyittatának meg... és
megítéltetének a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva" (Jel
20:12).
De amennyiben a halottak már most élvezik a menny
boldogságát, illetve a pokol lángjai közt gyötrődnek, mi szükség van a későbbi
ítéletre? Isten Igéjének e fontos dolgokról szóló tanítása nem homályos, és nem
ellentmondó. Az egyszerű ember is megértheti. De melyik tárgyilagos ember képes
bölcsességet vagy méltányosságot felfedezni korunk elméletében? Vajon az Isten
közelében talán már századokat eltöltő igazak, miután az ítélőszék megvizsgálta
ügyüket, megkapják-e ezt a dicséretet: "Jól vagyon jó és hű szolgám...
menj be a te uradnak örömébe"? És kihívják-e a gonoszokat a gyötrelem
helyéről, hogy az egész föld Bírájától meghallják ezt az ítéletet:
"Távozzatok tőlem ti átkozottak, az örök tűzre!" (Mt 25:21.41)?
Micsoda kegyes szemfényvesztés! Isten bölcsességének és igazságosságának milyen
megszégyenítő vádja!
A lélek halhatatlanságának elmélete volt egyike azoknak a
hamis tanoknak, amelyeket Róma a pogányságtól vett át és beépített a keresztény
vallásba. Luther Márton ezeket a tanításokat a "szörnyszülött
mesék"-hez sorolja, "amelyek Róma dekrétumainak szemétdombján
teremnek". Luther magyarázatot fűz e salamoni szavakhoz, amelyeket a
Prédikátorok könyve így örökít meg: "A halottak semmit nem tudnak". A
reformátor ezt mondja: "Ez az ige is azt bizonyítja, hogy a holtaknak
nincsenek ... érzéseik. Ott nincs semmi kötelesség, tudomány, ismeret,
bölcsesség. Salamon azt mondja, hogy a halottak alszanak, és egyáltalán semmit
nem éreznek. Mert a halottak fekszenek, nem számlálva sem a napokat, sem az éveket,
de ha felébrednek, úgy fog tűnni nekik, mintha szűken egy percet aludtak volna.
"
A Szentírásban nem találunk olyan kijelentést, hogy az
igazak jutalmukat, a gonoszok pedig büntetésüket a halálukkor kapják meg. A
pátriárkáktól és a prófétáktól nem maradt fenn ilyen kijelentés. Krisztus és
apostolai még csak nem is céloztak erre. A Biblia világosan tanítja, hogy a
halottak nem mennek azonnal a mennybe. Azt olvassuk róluk, hogy alszanak a
feltámadásig (lThessz 4:14; Jób 14:10-12). Azon a napon, amikor elszakad az
ezüstkötél és összetörik az aranypalack (Préd 12:8), az ember nem tervez többé.
Akik alászállnak a sírba, a csendességben vannak. Többé nem tudnak semmit
arról, ami a nap alatt történik (Jób 14:21). Áldott pihenés ez a megfáradt
igazaknak! Az idő, akár hosszú, akár rövid, számukra egy pillanat csupán.
Alszanak, és a mennyei harsonák hangjára dicső halhatatlanságra ébrednek.
"Mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak
romolhatatlanságban... Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba
öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely
meg vagyon írva: elnyeletett a halál diadalra" (lKor 15:52-54). Amikor
Isten előhívja e halottakat mély álmukból, gondolatuk fonalát ott veszik fel,
ahol elejtették. Utoljára a halállal tusakodtak; utoljára arra gondoltak, hogy
a sír fogságába esnek. Amikor előjönnek a sírból, első boldog gondolatuk e
győzelmes kiáltásban fejeződik ki: "Halál! Hol a te fullánkod? Pokol! hol
a te diadalmad?" (lKor 15:55).
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
83
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Isten népének
ellenségei összegyűltek, hogy szövetségre lépjenek az izraeliták ellen. Közülük
néhányan Ábrahám unokaöccsének, Lótnak, és Ábrahám fiának, Izmáelnek a családtagjai,
leszármazottjai voltak, és más népekkel szövetkezve, el akarták nyomni az
izraelitákat. A céljuk az volt, hogy örökre elnémítsák Isten népének tagjait;
megsemmisítsék őket, hogy még az emlékük se maradjon fenn.
A Hetednapi Adventista
Bibliakommentár szerint ez a zsoltár Jósafát nehézségére utal, amellyel akkor
nézett szembe, amikor az ellenfelei összefogtak ellene. Mi volt Jósafát válasza
e támadásra? A Krónikák második könyvének
20. fejezetéből megismerhetjük a történetet. A király és az emberei térdre
borultak az Úr előtt, elismerték a szuverenitását, előadták az ügyüket, és
kérték Isten beavatkozását az oldalukon. Majd Isten áldásával felvonultak, és
szembenéztek az ellenséggel, miközben a Mindenhatót magasztalva ezt énekelték: „Az Urat dicsérjétek, mert az Ő irgalmassága
örökkévaló!” Amikor Jósafát serege elérte az ellenség táborát, mindenkit
holtan talált, mivel egymást gyilkolták meg. Az ellenség anélkül bukott el,
hogy Isten népének bármit is tennie kellett volna.
Érezted már úgy valaha,
hogy az egész világ ellened van? Valószínűleg már a szeretett családtagjaink és
legkedvesebb barátaink miatt is bánkódtunk az életben. Vagy talán maga az élet
kezd összedőlni a fejünk felett, és már csak levegő után tudunk kapkodni a
romok súlya alatt.
Ahogy Isten az
izraelitákért harcolt, úgy fog értünk is harcolni ma. Add át magadat neki,
dicsérete legyen ajkadon, és meglátod az Úr szabadítását!
Kimberly Bobenhausen
246. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
33. fejezetéhez (április 19-25.).
Sátán, ravasz eszközei segítségével, ugyanazokat
a megtévesztő módszereket alkalmazza meggyőzően, mint amelyek az ősszüleink
bukását eredményezték. Az Édenkert óta sokakat belegabalyított a lélek halhatatlanságának
hamis tanításába a kígyó visszhangja. Ugyanazzal az éles eszével, amivel Évát
becsapta, elhomályosítja az ember értelmét a bűn zsoldjára vonatkozólag,
miközben ezt a tanítását igazságosabbnak és vonzóbbnak tünteti fel.
„Nem akarom továbbá, atyámfiai, hogy
tudatlanságban legyetek azok felől, akik elaludtak.” (1Thessz 4:13) A végső
nagy próba közeleg, és csak buzgó felkészülés által tudunk megállni benne. Akik
azonban nem készülnek, és alszik a lelkiismeretük, elcserélik az igazságot a tévhitre,
hogy hamis biztonságot élvezhessenek, amely ugyanazon alapszik, mint az első
csalás: „Bizony nem haltok meg.” (1Móz 3:4)
Azok a tanítások, amelyek szerint létezik egy
mennyország, amely mindenkit befogad, illetve hogy Isten örvendezik a pokolban
való örökkévaló szenvedés felett, semmivé teszik Krisztus áldozatát, és
lerombolják a Szentírás azon értékes igazságait, amelyek az isteni szereteten
és igazságon alapszanak. Az ítélet órája valós és közeleg. A mi reményünket
Jézus szavaira kell, hogy alapozzuk, aki az Ő szavának bizonyosságával
jelentette ki: „eljő az óra, amelyben mindazok, akik a koporsókban vannak,
meghallják az ő szavát, és kijőnek; akik a jót cselekedték, az élet
feltámadására; akik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására.” (Ján
5:28–29) Legyünk éberek és imádkozzunk!
Rosana Barros
Brazília
Fordította Gősi Csaba
Ámen🛐✝️🙏
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés