Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 34. fejezet 1747. nap
34.
A spiritizmus
Krisztus követői számára végtelenül fontos és vigasztaló az
a szentírási igazság, amely a szent angyalok szolgálatát érinti. A népszerű
teológia tévelygései azonban elhomályosították és eltorzították ezt a bibliai
tanítást. A lélek halhatatlanságának tanát a kereszténység először csak kölcsön
vette a pogány filozófiától. Ez a tan később a hitehagyás sűrű sötétségében
keresztény hittétellé vált, és kiszorította azt a világos szentírási igazságot,
hogy "a halottak semmit nem tudnak". Tömegek hiszik el, hogy azok
"a szolgáló lelkek", akiket Isten az üdvösség örököseinek szolgálatába
állított, meghalt emberek lelkei. Pedig a Szentírás bizonyságot tesz a mennyei
angyalok létezéséről és arról, hogy mielőtt még egy ember is meghalt volna, az
angyalok már kapcsolatban voltak az emberi történelemmel.
Az a dogma, hogy az ember a halálban is megőrzi öntudatát,
különösen pedig az a hiedelem, hogy a halott lelke visszatér szolgálni az
élőknek, készítette el a modern spiritizmus útját. Ha a halottak Isten és a
szent angyalok társaságába kerülnek, és sokkal többet tudnak, mint korábban,
miért ne térnének vissza a földre, hogy eligazítsák és oktassák az élőket?
Hogyha a halottak lelke földi barátaik körül lebeg - miként azt neves
teológusok tanítják -, miért ne beszélhetnének velük, hogy óvják őket a
vétkezéstől, vagy vigaszt nyújtsanak a gyászban? Hogyan utasíthatnák el a
megdicsőült lelkek által küldött mennyei tanítást azok, akik hisznek a halottak
öntudatos állapotában? E szentnek tartott kapcsolatot Sátán felhasználja
szándékai megvalósítására. A bukott angyalok, akik teljesítik parancsait, a
szellemvilág követeiként jelennek meg. A gonoszság fejedelme, azt állítva, hogy
kapcsolatba hozza az élőket a holtakkal, bűvkörébe vonja az embereket.
Sátán az emberek elé tudja idézni meghalt barátaik
hasonmását. Bámulatos pontossággal utánozza az ismerős tekintetet, a jól ismert
szavakat, a hanghordozást. A hamisítvány tökéletes. Sok ember, akit
megvigasztal az a tudat, hogy szeretteik a menny boldogságát élvezik, a veszély
gyanúja nélkül "hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira"
hallgat.
Amikor e becsapottak elhiszik, hogy a halottak ténylegesen
visszatérve érintkezhetnek velük, Sátán megidézi a halottak állítólagos
lelkeit. Ezek a lények azt állítják, hogy élvezik a mennyei boldogságot, sőt
előkelő helyet foglalnak el a mennyben. Így széltében-hosszában terjed az a
tévhit, hogy Isten nem tesz különbséget az igazak és a gonoszok között. Ezek a
látogatók, akik állítólag a szellem világából jöttek, néha helyénvalónak
bizonyuló figyelmeztetéseket és intéseket mondanak. Miután megnyerték az
emberek bizalmát, olyan tanokat hirdetnek, amelyek aláássák a Szentírásba
vetett hitet. Azt a látszatot keltik, hogy érdeklődnek földi barátaik iránt, és
közben elfogadtatják velük a legveszélyesebb tévedéseket. Az a tény, hogy
igazat is mondanak, és olykor bekövetkező eseményeket is meg tudnak jövendölni,
a megbízhatóság látszatát keltik. Hamis tanításaikat tömegek fogadják szívesen,
és fenntartás nélkül el is hiszik, mintha azok a Biblia legszentebb igazságai
lennének. Isten törvényét elvetik, a kegyelem Lelkét semmibe veszik, és a
szövetség vérét szentségtelen dolognak tartják. E látogatók tagadják Krisztus
istenségét, sőt a Teremtőt is önmagukkal egy szintre helyezik. A nagy lázadó
tehát új köntösben folytatja Isten elleni harcát, amely a mennyben kezdődött,
és a földön közel hatezer éve tart.
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
84
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Szinte fülünkbe cseng a
zsoltár zenei kísérete, amikor e sorokat olvassuk: „Mily szerelmetesek a te
hajlékaid, Seregeknek Ura!”
A kórusok és a
zenészek, akiket Dávid vezetett, boldogan éltek és szolgáltak a szentély
udvarán. Ezt a zsoltárt Kórah fiainak zsoltáraként ismerjük.
Milyen csodálatos, hogy a nagy lázadó családja nem lépett Kórah lábnyomába!
Éppen ellenkezőleg, szerették szolgálatukat Isten templomában. Úgy tekintettek
a szentély-templomra, mint Isten lakhelyére, és vágyakoztak megpillantani Isten
arcát. Salamon így tűnődött: „Vajjon gondolható-é, hogy lakozhatnék az
Isten a földön? Ímé az ég, és az egeknek egei be nem foghatnak téged; mennyivel
kevésbbé e ház, a melyet én építettem." (1Kir 8:27).
Habár ez a zsoltár Kórah
fiainak érzéseit tükrözi, ugyanakkor Dávid gondolatait is kifejezi. Ezt
olvassuk a 10. versben: „Tekints alá, oh
Isten, és lásd meg a te felkented orczáját!” Dávid szeretett az Úr házában
időzni egész életében (Zsolt. 23:6). Meglehet, hogy néha távol volt Isten
házától, amikor harcba vonult, de akkor is arra vágyakozott, hogy a szent
sátorhoz járulhasson. Még amikor a „Baca”, azaz a Siralom völgyén vonult
is át, Istennek mondott hálát a frissítő esőért. Így kiáltott fel: „Mert
jobb egy nap a te tornácaidban, hogysem ezer másutt; inkább akarnék az én
Istenem házának küszöbén ülni, hogysem lakni a gonosznak sátorában!” (11.
vers). Túláradó volt a hála Dávid szívében Isten iránt, Aki olyan bőségesen
megáldotta. „… nem vonja meg a jót azoktól, a kik ártatlanul élnek.”
(12. vers).
Ima: Urunk, szeretjük
szombatjaid bőséges áldásait, ahogy összegyűlünk az Úr házában, ahol a
szombatiskolán bőséges lelki táplálékban van részünk; ahol missziós
történetekkel, a zene és a prédikáció áldásaival gazdagodhatunk, miközben
együtt dicsőíthetünk Téged hittestvéreinkkel. Add meg, hogy szívünk egészen
összhangba kerüljön Veled, és örömmel énekeljünk majd házadban a szombatnap
áldásairól, ahol jelenlétedbe jöhetünk, és megpillanthatjuk arcodat lelki
szemeinkkel. Semmi jót nem vonsz meg tőlünk amíg Tebenned bízunk. Ámen.
Beatrice Neall
247. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
34. fejezetéhez (április 26 –május 2.).
Sátán kegyes és természetfölötti álruhába
öltöztette a spiritizmust, hogy becsapja az emberiséget, éppen úgy, ahogyan a
kígyóval megtévesztette Évát. Pusztító célját elfedve az elővigyázatlan
lelkeket engedelmetlenségre csábítja, hogy csillapítsa azokat a vágyakat,
amelyeket a Szentírás elítél.
Sátán felfigyel minden olyan bűnre, amit az
ember hajlamos elkövetni, és rengeteg alkalmat kínál számára, hogy kielégítse
gonosz hajlamait. Ezreket pusztított már el szenvedélyek és nagyratörő önfelmagasztalás
révén. Arra ösztönzi az embert, hogy mérték nélkül áthágja a törvényeket,
eltompítva az elméjét, és figyelmét eltereli Krisztus művéről. Az ellenség
terve az egész világot félrevezetni, ami az Évának tett ígéretén alapszik:
„Bizony nem haltok meg.”
A bukott angyalok, akik a szellemvilág
hírnökeinek mutatják magukat, halott szeretteinket utánozzák, és ezzel sokaknál
elérték már, hogy megtagadják a Szentírás azon igazságát, hogy a „a halottak
semmit nem tudnak.” (Prédikátor 9:5) A hit pajzsát tartva és a „a Lélek kardját
[forgatva], amely az Isten beszéde, minden imádsággal és könyörgéssel
imádkozván minden időben” (Efézusbeliekhez írt levél 6:17–18), Isten népének
hűen kell betöltenie küldetését és kiszabadítani azokat, akik a gonosz fogságába
estek.
Sátán hamarosan
komolyan próbára teszi hitünket utolsó erőfeszítésével, és csak azok,
akiknek jelleme a Szentíráson edződött, „fognak menedékre lelni Isten
igazságában”. Legyünk éberek és imádkozzunk!
Rosana Barros
Brazília
Fordította Gősi Csaba
Ámen 🛐✝️🙏
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés