Higgyetek az Ő prófétáinak - január 7 - Csütörtök - 5 Mózes 27

MEGHALLGATHATOD itt: http://podcastmachine.com/podcasts/19165

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 1. fejezet 179. nap

A könyörületes Teremtő Lucifert és követőit irántuk érzett szeretetében és szánalmában vissza akarta rántani a pusztulás szakadékától, amelybe már-már belebuktak. De irgalmát félremagyarázták. Lucifer Isten türelmére a saját felsőbbségének bizonyítékaként mutatott rá, annak jeleként, hogy a világegyetem

Királya még teljesíteni fogja az ő kikötéseit. Ha az angyalok szilárdan kitartanak mellette - mondotta - még megkaphatják mindazt, amire vágynak. Lucifer makacsul védte saját álláspontját, és teljesen belevetette magát az alkotója elleni nagy küzdelembe. Így történt, hogy Lucifer, "a fényhordozó", Isten dicsőségének részese, trónjának őre, törvényszegés által Sátánná, Isten és a szent lények "ellenségévé", és azok megrontójává lett, akiket Isten az ő irányítása és védelme alá helyezett.

Megvetéssel utasította el a hűséges angyalok érvelését és kérlelését, rászedett rabszolgáknak bélyegezve őket. Krisztus elsőbbségét önmaga és az egész mennyei sereggel szembeni igazságtalanságnak minősítette. Nem engedi tovább - mondta -, hogy a mennyei sereg jogait megsértsék. Soha többé nem fogja elismerni Krisztus felsőbbségét. Elhatározta, hogy igényt tart a neki járó megbecsülésre, és kezébe veszi azok irányítását, akik követői lesznek. A soraiba lépőknek új és jobb kormányzást ígért, amelyben mindenki szabadságot élvez. Sok angyal jelezte, hogy elfogadja őt vezetőjének. Hízelgő volt számára, hogy ilyen helyesléssel fogadták ajánlatait, és azt remélte, hogy megnyer magának minden angyalt; hogy egyenlő lesz magával Istennel és hogy a menny egész serege engedelmeskedni fog neki.

A hűséges angyalok még mindig kérlelték Lucifert és szimpatizánsait, hogy hódoljanak meg Isten előtt. Elmondták, milyen elkerülhetetlen következményekkel jár, ha erre nem hajlandók: ő, aki teremtette őket, meg tudja dönteni hatalmukat, és súlyosan megbünteti vakmerő lázadásukat. Egy angyal sem ellenkezhet sikeresen Isten törvényével, amely oly szent, mint Isten maga. Mindnyájukat intették, hogy ne hallgassanak Lucifer megtévesztő okoskodására, és kérlelték őt és követőit, hogy késedelem nélkül lépjenek Isten elé, és vallják meg, hogy tévedtek, amikor megkérdőjelezték bölcsességét és tekintélyét.

Sokan készek voltak megfogadni ezt a tanácsot, megtérni elégedetlenségükből, és ismét keresni az Atya és a Fiú kegyét. De Lucifer tarsolyában volt egy másik megtévesztés is. Ez a tekintélyes lázadó ekkor kijelentette, hogy a hozzá csatlakozó angyalok túl messzire mentek ahhoz, hogy visszafordulhassanak; hogy ő ismeri Isten törvényét, és tudja, hogy Isten nem fog megbocsátani. Azt mondta, hogy mindazoknak, akik meghódolnak a menny tekintélye előtt, tisztségüktől megfosztottan nem lesz többé becsületük. ő maga elhatározta, hogy soha többé nem fogja elismerni Krisztus tekintélyét. Az ő és követői számára - mondta - csak egy marad: hogy követeljék ki szabadságukat, és vívják ki jogaikat, amit Isten nem volt hajlandó megadni nekik. Az igaz volt, hogy Sátán túl messzire ment ahhoz, hogy visszatérhessen. De nem így volt ez azokkal, akiket megvakított csalásaival. Számukra a hűséges angyalok tanácsaikkal és kérlelésükkel megnyitották a remény ajtaját. Az intés megfogadásával kimenekedhettek volna Sátán csapdájából. De hagyták, hogy a büszkeség, a vezetőjük iránti szeretet, és a korlátlan szabadság utáni vágy úrrá legyen rajtuk. Végül elutasították az isteni szeretettől és irgalomtól áthatott kérlelést.

Mai bibliai szakasz: 5 Mózes 27. fejezete

Hogyan tekintünk a fejezetben található átkokra? (Ebben a fejezetben nincsenek áldások felsorolva, csak átkok; az áldások a következő fejezetben találhatók). Vajon Isten bosszúvágyó, sértődékeny és kíméletlen? Vajon nem a szeretet Istene?

Úgy tűnik, mintha Isten azt mondaná, hogy ezek az átkok természetesen következnek be akkor, amikor az emberek elszakadnak az élet egyetlen forrásától – magától Istentől. Másrészről, ha népe engedelmeskedik törvényeinek, megáldja őket kegyével, termékenységgel, élelemmel és közösséggel.

Hogy teljesen világossá tegye népe számára, Isten a nép felét az egyik hegyre küldte fel, a másik felét pedig egy másik hegyre. A léviták a völgyben felolvasták az átkokat, amire az egyik hegyen levő népnek Áment kellett kiáltani. Amikor az áldásokat olvasták, a másik hegyen levő népnek kellett Áment kiáltani. A következményeket drámai módon vették tudomásul.

Másként fogalmazva, ha rendetlenül élünk Isten rendezett világegyetemében, annak közvetlen következményi vannak. Isten nem azt figyeli, hogy mikor tévedünk, hogy megátkozhasson bennünket. Isten válasza Izrael rossz viselkedésére Hóseás leírása szerint mindent elmond: „Hogyan adnálak oda, Efraim, hogyan szolgáltatnálak ki, Izráel? Hogyan adnálak oda...?” (Hós 11:8 – új prot. ford.).

John Ash   

23. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 1. fejezetéhez (január 3-9).

Megragadó az első fejezet címe: Miért engedte meg Isten a bűnt? Ez egy rejtély sok ember számára, különösképpen abban az összefüggésben, hogy "Isten a szeretet", amely kijelentéssel Ellen White ezt a fejezetet kezdi. A szeretet Istene miért engedi meg a bűnt, a szenvedést, a rosszat és a halált teremtett világában? Ha Isten mindenható, mindentudó, végtelenül szerető, miért engedi meg azt, hogy teremtett világát megzavarja és szétrombolja egy olyan teremtmény, aki a létét is Istennek köszönheti?  

A Biblia alapján Ellen White megmutatja azt ahogyan a bűn és az Isten elleni lázadás a mennyben Luciferrel a felmagasztalt angyallal elkezdődött. Irigy volt Jézusra és Istennel egyenlő akart lenni. Ellen White ezt írja: "Lucifer lassanként helyt adott az önfelmagasztalás vágyának"(PP 9. oldal). Ez indította el azt, amit Ellen White Krisztus és Sátán közötti nagy küzdelemnek nevez. Ennek a fejezetnek az olvasása segített meglátnom azt, hogy Lucifernek semmi oka nem volt az Isten kormányzata elleni lázadásra. A fejezet elmagyarázza azt, hogy Isten miért nem pusztította el azonnal Sátánt, hanem megengedte neki, hogy kifejtse igazi szándékát, hogy minden értelmes lény láthassa a szeretet Istene szuverén uralma elutasításának borzasztó következményeit. Hálásak lehetünk Istennek azért, hogy Krisztus feláldozta önmagát, nem csupán az elbukott emberiség megmentéséért, hanem azért is, hogy Sátán igazi jelleme teljesen lelepleződjön az egész világmindenség előtt.  

Peter van Bemmelen 

Andrews University Theological Seminary 

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 6 - SZERDA - 5 Mózes 26

MEGHALLGATHATOD itt: http://podcastmachine.com/podcasts/19165

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 1. fejezet 178. nap

Krisztus helyzetében és tekintélyében nem történt változás. Lucifer irigysége, megtévesztése és a Krisztuséval azonos helyre való igénye szükségessé tette Isten Fia valódi helyének meghatározását. De ez a hely kezdettől fogva ugyanaz volt. Sok angyalt azonban elvakítottak Lucifer félrevezető állításai.

Kihasználva a hozzá beosztott szent lények iránta való szeretetét, hűségét és bizalmát, olyan ravaszul csepegtette lelkükbe a saját bizalmatlanságát és elégedetlenségét, hogy mesterkedését nem ismerték fel. Lucifer Isten szándékait hamis megvilágításban mutatta be - félremagyarázva és eltorzítva őket, hogy viszályt és elégedetlenséget keltsen. Alattomosan rávette hallgatóit, hogy adjanak hangot érzéseiknek; majd szavaikat ismételgette, amikor ez szolgálta célját. Így akarta bebizonyítani, hogy az angyalok nem teljesen értenek egyet Isten kormányzásával. Míg az Isten iránti teljes hűséget színlelte, azt hangsúlyozta, hogy a menny rendjén és törvényein változtatni kell Isten kormányzatának állandósága érdekében. Míg azon dolgozott, hogy az Isten törvényével szemben elégedetlenséget keltsen, és a saját elégedetlenségét becsepegtesse a hozzá beosztott angyalok lelkébe, látszólag az elégedetlenséget igyekezett megszüntetni, és az elégedetlen angyalokat a menny rendjével megbékíteni. Míg titokban viszályt és lázadást szított, a legnagyobb furfanggal azt a látszatot keltette, mintha egyedüli célja az lenne, hogy elmélyítse a hűséget, és megőrizze az összhangot és békét.

Az elégedetlenség ily módon felszított szelleme elvégezte a maga átkos munkáját. Jóllehet nem volt nyílt zendülés, a megosztó érzések észrevétlenül kialakultak az angyalok között. Egyeseknek tetszettek Lucifer célozgatásai Isten kormányzata ellen. Bár mindeddig tökéletes összhangban éltek az Isten által létrehozott renddel, most elégedetlenek és boldogtalanok voltak, mert nem tudták átlátni Isten kikutathatatlan szándékait. Kifogásolták, hogy felmagasztalja Krisztust. Készek voltak Lucifert támogatni, amikor Isten fiáéval azonos hatalmat követelt magának. De a hűséges és igaz angyalok Isten rendelkezéseit bölcseknek és igazságosaknak tartották, és a hűtlen lényt igyekeztek Isten akaratára ráhangolni. Krisztus Isten Fia volt; egy volt vele már az angyalok életre hívása előtt is. Örökké az Atya jobbján volt; eddig soha senki nem kérdőjelezte meg elsőbbségét, ami annyi áldást jelentett mindenkinek, aki jóságos uralma alá került. A menny harmóniáját soha nem zavarta meg semmi. Miért lenne most viszály? A hű angyalok ennek a viszálynak csak a rettenetes következményeit látták, és könyörögve tanácsolták az elégedetleneknek, hogy mondjanak le szándékukról, és a menny kormányzatához való ragaszkodásukkal tegyenek bizonyságot Isten iránti hűségükről.

Jelleméhez méltó nagy irgalmában Isten sokáig eltűrte Lucifert és követőit. Mindeddig ismeretlen volt a mennyben az elégedetlenség és lázadás szelleme. Ez új dolog volt - furcsa, titokzatos, megmagyarázhatatlan. Lucifer maga sem ismerte fel először érzéseinek valódi jellegét. Egy ideig félt is kifejezni képzelődéseit, és azt ami lelkében végbement. Mégsem hessegette el. Nem látta, merre sodródik. Isten pedig mindazt megtette, amit a végtelen szeretet és bölcsesség csak ki tud gondolni, hogy meggyőzze őt tévedéséről. Bebizonyosodott, hogy elégedetlenségének nincs semmi oka, és Isten megláttatta vele, mi lesz a következménye, ha kitart a lázadásban. Lucifer meggyőződött arról, hogy nincs igaza. Látta, hogy "igaz az Úr minden ő utában, és minden dolgában kegyelmes" (Zsolt 145:17); hogy az isteni törvények igazságosak, és tudta, hogy ezt az egész menny előtt el kell ismernie. Ha ezt megtette volna, megmenthette volna önmagát, és megmenthetett volna sok angyalt. Ekkor még nem dobta el teljesen Isten iránti hűségét. Habár elhagyta oltalmazó kérubként elfoglalt helyét, de ha kész lett volna visszatérni Istenhez, elismerve a Teremtő bölcsességét, és megelégedett volna azzal a hellyel, amelyet Isten a maga csodálatos tervében neki szánt, visszakapta volna hivatalát. Eljött a végső döntés ideje: vagy teljesen meghódol Isten korlátlan uralma előtt, vagy nyíltan lázad. Már-már majdnem úgy döntött, hogy visszatér, de büszkesége nem engedte. Annak, akit Isten oly nagyon kitüntetett, túl nagy áldozat lett volna beismerni, hogy tévedett, hogy csak képzelgett. Túl nagy áldozat lett volna meghódolnia egy olyan tekintély előtt, akiről azt akarta bebizonyítani, hogy igazságtalan.

Mai bibliai szakasz: 5 Mózes 26. fejezete

A „zsenge” a learatott gabona első adagjára vonatkozik, amelyet Istennek adtak. Érdekes az, hogy az első zsengék ünnepét akkor vezették be, amikor még Izrael népe a pusztában vándorolt, ahol nem volt termőföld, így termés sem. Abban a hitben ünnepelték meg, hogy Isten be fogja vezetni az Ő népét arra a földre, amit megígért.

Lelki értelemben az, hogy valaki az első zsengét Istennek adta, azt jelentette, hogy elismeri, minden jó dolog Istentől van és minden az Istené. Az első zsenge felajánlása az isteni gondviselésben való bizalom kifejezője is volt; ahogy az első terményekről gondoskodott, úgy fog gondoskodni a többiről is, amire szükségük van.

Az első zsenge felajánlását mind a három fő zsidó ünneppel kapcsolatosan megemlíti a Biblia (4Móz 28:26; 2Móz 23:16; 3Móz 23:10). Isten azt akarta, hogy gyermekei évente ne csak egyszer, hanem többször is kifejezzék hálájukat az Ő bőséges áldásaiért. Hálás lelkületet kell tanúsítanunk Isten áldásainak bőséges és állandó záporáért.

Az Újtestamentum hét alkalommal említi az első zsengét, és mindig jelképesen. Noha az Újtestamentumban nincs parancs az első zsengével kapcsolatosan, tudjuk, hogy Isten szereti a jókedvű adakozót. A keresztényeknek adniuk kell javaikból az egyház munkájának és missziójának támogatására. Az izraelitákhoz hasonlóan nekünk is adnunk kell. „Adjatok, néktek is adatik” (Lk 6:38).

„Drága Istenem, adj ma lehetőséget arra, hogy adakozhassak és segíts, hogy jó kedvvel tegyem ezt.”

John Ash  

23. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 1. fejezetéhez (január 3-9).

Megragadó az első fejezet címe: Miért engedte meg Isten a bűnt? Ez egy rejtély sok ember számára, különösképpen abban az összefüggésben, hogy "Isten a szeretet", amely kijelentéssel Ellen White ezt a fejezetet kezdi. A szeretet Istene miért engedi meg a bűnt, a szenvedést, a rosszat és a halált teremtett világában? Ha Isten mindenható, mindentudó, végtelenül szerető, miért engedi meg azt, hogy teremtett világát megzavarja és szétrombolja egy olyan teremtmény, aki a létét is Istennek köszönheti?  

A Biblia alapján Ellen White megmutatja azt ahogyan a bűn és az Isten elleni lázadás a mennyben Luciferrel a felmagasztalt angyallal elkezdődött. Irigy volt Jézusra és Istennel egyenlő akart lenni. Ellen White ezt írja: "Lucifer lassanként helyt adott az önfelmagasztalás vágyának"(PP 9. oldal). Ez indította el azt, amit Ellen White Krisztus és Sátán közötti nagy küzdelemnek nevez. Ennek a fejezetnek az olvasása segített meglátnom azt, hogy Lucifernek semmi oka nem volt az Isten kormányzata elleni lázadásra. A fejezet elmagyarázza azt, hogy Isten miért nem pusztította el azonnal Sátánt, hanem megengedte neki, hogy kifejtse igazi szándékát, hogy minden értelmes lény láthassa a szeretet Istene szuverén uralma elutasításának borzasztó következményeit. Hálásak lehetünk Istennek azért, hogy Krisztus feláldozta önmagát, nem csupán az elbukott emberiség megmentéséért, hanem azért is, hogy Sátán igazi jelleme teljesen lelepleződjön az egész világmindenség előtt.  

Peter van Bemmelen 

Andrews University Theological Seminary 

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 5 - KEDD - 5 Mózes 25

MEGHALLGATHATOD itt: http://podcastmachine.com/podcasts/19165

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 1. fejezet 177. nap

Ez az angyalfejedelem el akarta vitatni Krisztus felsőbbségét, és ezzel megkérdőjelezte Isten bölcsességét és szeretetét. E cél érdekében ez a nagy koponya, aki seregeiben első volt Krisztus után, kész volt erejét latba vetni. De ő, aki szabad akaratot adott minden teremtményének, senkit sem hagyott védtelenül e megzavaró álokoskodással szemben, amellyel a lázadás megpróbálta igazolni önmagát. A nagy küzdelem elindulása előtt mindenkinek világosan kellett látnia annak akaratát, akinek a bölcsessége és jósága minden örömük forrása volt.

A Világegyetem Királya összehívta a menny seregeit, hogy jelenlétükben mondja el, milyen helyet tölt be valójában Fia, és hogy milyen viszonyban van a teremtett lényekkel. Isten megosztotta trónját Fiával, és az örökkévaló, önmagában létező Lény dicsősége körülövezte mindkettőjüket. A szent angyalok a trón köré gyűltek - egy hatalmas, megszámlálhatatlan sokaság -, "[...] tízezerszer tízezer és ezerszer ezer" (Jel 5:11); a legdicsőbb angyalok mint szolgák és alattvalók, akik örvendeztek az Istenségtől reájuk hulló fényben. A Király a menny egybesereglett lakói előtt kijelentette, hogy senki más, csak Krisztus, Isten egyszülöttje értheti meg teljes szándékait. És az Atya őt bízta meg akaratának végrehajtásával. Isten Fia a menny összes seregének teremtésében megvalósította az Atya akaratát. őt és Istent illeti meg hódolatuk és hűségük. Krisztus később is - a föld és lakói megteremtésében is - gyakorolta isteni hatalmát. De soha nem akart saját magának hatalmat vagy felmagasztalást Isten terve ellenében, hanem az Atya dicsőségét magasztalta fel, és az ő jóságos és szeretettel teljes szándékát hajtja végre.

Az angyalok örömmel ismerték el Krisztus felsőbbségét, és leborulva előtte szabad folyást engedtek szeretetüknek és imádatuknak. Lucifer is meghajolt velük, de szívében valami furcsa, vad küzdelem dúlt. Igazság, méltányosság és hűség küzdött az irigység és féltékenység ellen. Mintha a szent angyalok egy ideig magukkal ragadták volna befolyásukkal. Amikor a dicsőítő ének dallamos melódiája sokezer boldog hangtól felerősödve szárnyra kelt, mintha elfojtotta volna a gonoszság szellemét. Kimondhatatlan szeretet vibrált át egész lényén; szíve együtt dobbant Isten bűntelen tisztelői szívével, ő is szerette és imádta az Atyát és a Fiút. De saját dicsősége újra gőggel töltötte el. Felsőbbség utáni vágya visszatért, és féltékenysége újra feltámadt Krisztussal szemben. A nagy megbecsülést, amelyben részesült, nem Isten különleges ajándékaként értékelte, és ezért az nem keltett benne hálát Teremtője iránt. Sütkérezett szépségének és dicsőségének fényében, és Istennel egyenlő méltóságra pályázott. A mennyei sereg szerette és tisztelte Lucifert. Az angyalok örömmel végrehajtották parancsait. ő mindegyiknél bölcsebb és dicsőbb volt. de Isten Fia az Atyával azonos hatalmával és tekintélyével őfelette állt. Osztozott az Atya szándékaiban, míg Lucifer nem volt ennyire beavatva terveibe. "Miért Krisztus a felsőbbrendű - kérdezte ez a hatalmas angyal -. Miért tünteti ki Isten őt jobban, mint Lucifert?"

Elhagyva az Atya közelében elfoglalt helyét, Lucifer elment, hogy széthintse az elégedetlenség szellemét az angyalok között. Titokban dolgozott, és valódi szándékát egy ideig az Isten iránti tisztelet látszata alá rejtette. A mennyei lényeket kormányzó törvényekkel kapcsolatban kezdett kételyeket sejtetni. Arra célozgatott, hogy bár törvények szükségesek a világ lakóinak, de az angyaloknak, akik magasabban állnak, nem kell ilyen korlátokat szabni, mert a saját bölcsességük elegendő vezető. Az angyalok nem olyan lények, akik szégyent hozhatnának Istenre; minden gondolatuk szent; ők sem tévedhetnek inkább, mint Isten maga. Luciferrel szemben igazságtalanság - állította-, hogy Isten Fiának az Atyával egyenlő helye van. Hiszen őt is tisztelet és megbecsülés illeti meg. Ha ez az angyalfejedelem elfoglalhatná igazi, magasztos helyét nagyon jó származna ebből az egész mennyei seregnek; mert ő szabadságot akar mindnyájuknak biztosítani. Most még eddigi szabadságuk is véget ért, mert Isten egy abszolút Uralkodót helyezett föléjük, akinek tekintélye előtt mindenkinek hódolattal kell adóznia. Ezek voltak azok a ravasz megtévesztések, amelyek Lucifer mesterkedései folytán gyorsan tért hódítottak a mennyben.

Mai bibliai szakasz: 5 Mózes 25. fejezete

„Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!” A szájkosár megakadályozta az állatot abban, hogy munkavégzés közben táplálkozzon. Ez a törvény kedvességre és figyelmességre bátorít az állatok irányába. Később Pál apostol ezt a törvényt analógiaként használta az evangélium szolgálatának támogatására (lásd: 1Tim 5:17-18). „Ne legyen tarsolyodban kétféle súlymérték, nagyobb és kisebb” (13. vers - új prot. ford.). „A kétféle súlyt és a kétféle vékát egyaránt utálja az Úr” (Péld 20:10 - új prot. ford.).

Az idők megváltoztak, de a kérdés maradt: Használunk-e különböző mértékeket életünkben? Más megfogalmazásban: Kétféle mércét használunk-e az emberekkel való bánásmódunkban?

Van-e kétszínűség bennünk? Megpróbálunk egy bizonyos életszínvonalon élni anyagi korlátaink ellenére azért, hogy az emberekben egy bizonyos benyomást keltsünk? Gyakran figyeljük a szálkát a másik szemében, miközben a gerendát a sajátunkban nem vesszük észre?

Vizsgáljuk meg a szívünket, hogy meglássuk, rendelkezünk-e kétféle mércével! Igyekezzünk őszintén megszabadulni a kétféle mércétől, amiket esetleg évek hosszú során át alkalmaztunk! Kapcsolatainkban használjunk becsületes mércét! Urunk örömét leli bennünk, ha így teszünk.

John Ash 

23. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 1. fejezetéhez (január 3-9).

Megragadó az első fejezet címe: Miért engedte meg Isten a bűnt? Ez egy rejtély sok ember számára, különösképpen abban az összefüggésben, hogy "Isten a szeretet", amely kijelentéssel Ellen White ezt a fejezetet kezdi. A szeretet Istene miért engedi meg a bűnt, a szenvedést, a rosszat és a halált teremtett világában? Ha Isten mindenható, mindentudó, végtelenül szerető, miért engedi meg azt, hogy teremtett világát megzavarja és szétrombolja egy olyan teremtmény, aki a létét is Istennek köszönheti?  

A Biblia alapján Ellen White megmutatja azt ahogyan a bűn és az Isten elleni lázadás a mennyben Luciferrel a felmagasztalt angyallal elkezdődött. Irigy volt Jézusra és Istennel egyenlő akart lenni. Ellen White ezt írja: "Lucifer lassanként helyt adott az önfelmagasztalás vágyának"(PP 9. oldal). Ez indította el azt, amit Ellen White Krisztus és Sátán közötti nagy küzdelemnek nevez. Ennek a fejezetnek az olvasása segített meglátnom azt, hogy Lucifernek semmi oka nem volt az Isten kormányzata elleni lázadásra. A fejezet elmagyarázza azt, hogy Isten miért nem pusztította el azonnal Sátánt, hanem megengedte neki, hogy kifejtse igazi szándékát, hogy minden értelmes lény láthassa a szeretet Istene szuverén uralma elutasításának borzasztó következményeit. Hálásak lehetünk Istennek azért, hogy Krisztus feláldozta önmagát, nem csupán az elbukott emberiség megmentéséért, hanem azért is, hogy Sátán igazi jelleme teljesen lelepleződjön az egész világmindenség előtt.  

Peter van Bemmelen 

Andrews University Theological Seminary 

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 4 - HÉTFŐ - 5 Mózes 24

MEGHALLGATHATOD itt: http://podcastmachine.com/podcasts/19165

Új olvasmány a fejezet végén a Pátriárkák és próféták 1. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 1. fejezet 176. nap

Ameddig minden teremtett lény szeretetből engedelmeskedett, mert szerette Istent, az egész világegyetemben tökéletes összhang uralkodott. A mennyei sereg boldogan teljesítette Teremtője akaratát. Örültek, hogy dicsőségét tükrözhették és őt dicsőíthették. És amíg az Isten iránti szeretet mindennél fontosabb volt, az egymás iránti szeretetet bizalom és önzetlenség jellemezte. Semmiféle disszonáns hang nem zavarta meg a menny harmóniáját. De ez a boldog állapot megváltozott.

Volt valaki, aki visszaélt azzal a szabadsággal, amelyet Isten adott teremtményeinek. Tőle származik a bűn, aki Krisztus után az első volt, akit Isten a legjobban kitüntetett, és aki a leghatalmasabb és legdicsőségesebb volt a menny lakói között. Lucifer, a "hajnal fia", a szent és makulátlan, volt az első oltalmazó kérub. A hatalmas Teremtő mellett volt, és az örökkévaló Istent elborító dicsőség szakadatlanul hulló fénysugarai megnyugodtak rajta. "Így szól az Úr Isten: Te valál az arányosság pecsétgyűrűje, teljes bölcsességgel, tökéletes szépségben. Édenben, Isten kertjében voltál; rakva valál mindenféle drágakövekkel [...] Valál felkent oltalmazó Kérub; és úgy állattalak téged, hogy Isten szent hegyén valál, tüzes kövek közt jártál. Feddhetetlen valál utaidban attól a naptól fogva, melyen teremtettél, míg gonoszság nem találtaték benned" (Ez 28:12-15).

Lucifer lassanként helyt adott az önfelmagasztalás vágyának. A Szentírás ezt mondja: "Szíved felfuvalkodott szépséged miatt; megrontottad bölcsességedet fényességedben" (Ez 28:17)."Ezt mondád szívedben: [...] hasonló leszek a Magasságoshoz" (Ésa 14:13-14). Ez a hatalmas angyal, aki minden dicsőségét Istentől kapta, eljutott oda, hogy ezt magának tulajdonította. Nem volt megelégedve pozíciójával, pedig nagyobb megbecsülésben részesült, mint a mennyei sereg. Merészkedett a csakis a Teremtőnek kijáró hódolatot magának kívánni. Nem arra tanította a teremtett lényeket, hogy mindenek felett Istent szeressék, és neki engedelmeskedjenek. Szolgálatukat és hűségüket inkább magának akarta biztosítani. Megkívánta azt a dicsőséget, amellyel a végtelen Atya a Fiát ruházta fel, ez az angyalfejedelem arra a hatalomra pályázott, amelyre egyedül Krisztusnak volt joga.

Ekkor megbomlott a menny tökéletes harmóniája. Lucifer a Teremtő helyett önmagát akarta szolgálni. Ezt látva, balsejtelem támadt azokban, akik Isten dicsőségét a legfontosabbnak tartották. A mennyei tanácsban az angyalok kérlelték Lucifert. Isten Fia felhívta figyelmét a Teremtő nagyságára, jóságára és igazságos voltára, törvényének szentségére és változhatatlanságára. Isten maga hozta létre a menny rendjét; és ha Lucifer eltér attól, meggyalázza alkotóját, és romlást hoz önmagára. De a végtelen szeretettel és irgalommal adott figyelmeztetés csak ellenállást váltott ki Luciferből. Engedte, hogy a Krisztussal szembeni féltékenysége eluralkodjék benne, és még elszántabb lett.

Mai bibliai szakasz: 5 Mózes 24. fejezete

Isten azt mondja Malakiás 2:16-ban: „Gyűlölöm azt, aki elválik feleségétől” (új. prot. ford.). És Jézus is rámutatott, hogy Mózes engedélye, ami lehetővé tette, hogy válással vessenek véget a házassági kapcsolatnak, csakis „szívetek keménysége” miatt adatott, majd hozzátette:  „de kezdettől fogva nem így volt”.  Valójában vannak más jogos válóokok is a hűtlenségen kívül (ld. 1Kor 7:15, 2Móz 21:10-11). De amit a legfontosabb észben tartani, hogy mind Mózes, mind Jézus szerint az Istennel való kapcsolat hiánya eredményezi a válást.

A legszembetűnőbb a fejezet hátralevő részében olvasható rendelkezésekkel kapcsolatban az, hogy Isten mennyire komolyan foglalkozik a társadalom számkivetettjeivel, különösen a szegényekkel, idegenekkel és jövevényekkel, árvákkal és özvegyekkel.

A gyűjtögetés törvénye a Biblia szerinti (köz)jólétet írja le: adj a szegényeknek lehetőséget, hogy dolgozzanak, hagyd meg a kimaradt, lehullott gabonaszálakat nekik; ne végy el mindent még akkor sem, ha az jogosan téged illet, hanem hagyj valamit a szegényeknek és a jövevényeknek. Ezzel, az ott jelentéktelennek tűnő törvénnyel először 3Móz 19:9-10-ben találkozunk. Magyarázata pedig így hangzott: mert „Én az Úr vagyok, a ti Istenetek”. Az Ő természete jó szívvel adni bőséges tárházából másoknak, még azoknak is, akik talán nem érdemlik meg. Adj valakinek lehetőséget rá, hogy dolgozzon (összeszedje a lehullott búzát), és ez képessé teszi arra, hogy megőrizze a méltóságát.

„Szerető Istenünk, a legtöbbünknek nincs földje vagy szőlője manapság, ezért kérünk, segíts, hogy megtalálhassuk a módját, hogy gyakorolhatjuk a nagylelkűséget!”

John Ash

23. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 1. fejezetéhez (január 3-9).

Megragadó az első fejezet címe: Miért engedte meg Isten a bűnt? Ez egy rejtély sok ember számára, különösképpen abban az összefüggésben, hogy "Isten a szeretet", amely kijelentéssel Ellen White ezt a fejezetet kezdi. A szeretet Istene miért engedi meg a bűnt, a szenvedést, a rosszat és a halált teremtett világában? Ha Isten mindenható, mindentudó, végtelenül szerető, miért engedi meg azt, hogy teremtett világát megzavarja és szétrombolja egy olyan teremtmény, aki a létét is Istennek köszönheti?  

A Biblia alapján Ellen White megmutatja azt ahogyan a bűn és az Isten elleni lázadás a mennyben Luciferrel a felmagasztalt angyallal elkezdődött. Irigy volt Jézusra és Istennel egyenlő akart lenni. Ellen White ezt írja: "Lucifer lassanként helyt adott az önfelmagasztalás vágyának"(PP 9. oldal). Ez indította el azt, amit Ellen White Krisztus és Sátán közötti nagy küzdelemnek nevez. Ennek a fejezetnek az olvasása segített meglátnom azt, hogy Lucifernek semmi oka nem volt az Isten kormányzata elleni lázadásra. A fejezet elmagyarázza azt, hogy Isten miért nem pusztította el azonnal Sátánt, hanem megengedte neki, hogy kifejtse igazi szándékát, hogy minden értelmes lény láthassa a szeretet Istene szuverén uralma elutasításának borzasztó következményeit. Hálásak lehetünk Istennek azért, hogy Krisztus feláldozta önmagát, nem csupán az elbukott emberiség megmentéséért, hanem azért is, hogy Sátán igazi jelleme teljesen lelepleződjön az egész világmindenség előtt.  

Peter van Bemmelen 

Andrews University Theological Seminary 

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 3 - VASÁRNAP - 5 Mózes 23

MEGHALLGATHATOD itt: http://podcastmachine.com/podcasts/19165

Új olvasmány a fejezet végén a Pátriárkák és próféták 1. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 1. fejezet 175. nap

1. Miért engedte meg Isten a bűnt?

"Az Isten szeretet" (1 János 4: 16). Lénye, törvénye - szeretet. Ez mindig így volt, és mindig így is lesz. "[...] a magasságos és felséges, aki örökké lakozik", akinek "[...] ösvényei örökkévalók", nem változik. Nála "[...] nincsen változás, vagy változásnak árnyéka" (Ésaiás 57: 15; Habakuk 3: 6; Jakab 1: 17).

A teremtő erő minden megnyilvánulása a végtelen szeretet egy-egy kifejeződése. Isten korlátlan uralma együtt jár az áldások teljességével, amelyet minden teremtett lénynek felkínál. A zsoltáros ezt mondja:

   "A te karod hatalommal teljes,

   a te karod erős, a te jobbod méltóságos.

Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja;

   kegyelem és hűség jár a te orcád előtt.

Boldog nép az, amely megérti a kürt szavát;

   a te orcádnak világosságánál jár ez, óh Uram!

A te nevednek örvendeznek egész nap;

   és a te igazságodban felmagasztaltatnak.

Mert az ő erejöknek ékessége te vagy; [...]

Mert az Úr a mi paizsunk,

   és Izráelnek Szentje a mi királyunk."

                                                            (Zsoltár 89: 14-19.)

A jó és gonosz közötti nagy küzdelem története - attól kezdve, hogy a mennyben elkezdődött, a lázadás végleges legyőzéséig, és a bűn tökéletes kiirtásáig - szintén Isten változatlan szeretetéről tesz bizonyságot.

A világegyetem Ura nem egyedül végezte jóságos munkáját. Volt egy társa - munkatársa, aki meg tudta érteni szándékait, és vele tudott örülni a teremtett lények boldogításában. "Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige. Ez kezdetben az Istennél vala" (Jn 1:1-2). Krisztus, az Ige, Isten egyszülöttje azonosult az örökkévaló Atyával - természetével, jellemével, szándékával. Ő volt az egyetlen olyan lény, aki tanácskozni tudott Istennel, és osztozni szándékában. "Hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének" (Ésa 9:6). "Származása eleitől fogva, öröktől fogva van" (Mik 5:2). És az Isten Fia ezt mondja önmagáról: "Az Úr az ő utának kezdetéül szerzett engem az ő munkái előtt régen. Öröktől fogva felkenettem [...] mikor megállapítá e földnek fundamentumait: mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben" (Péld 8:22-30).

Az Atya a Fiú által teremtett minden mennyei lényt. Ő benne teremtetett minden [...] akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden ő általa és ő reá nézve teremtettek" (Kol 1:16). Az angyalok Isten szolgái, akik a tőle állandóan áradó fényben ragyognak, és gyors szárnyakon sietnek, hogy véghezvigyék akaratát. De a Fiú, a felkent Isten, "[...] az ő valóságának képmása," "dicsőségének visszatükröződése [...] aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget", magasabb rendű az angyaloknál (Zsid 1:3). "Óh dicsőség trónja, kezdettől fogva magasságos" volt szentségének helye (Jer 17:12), "[...] Igazságnak pálcája" országának pálcája. (Zsid 1:8). "Ékesség és szentség van előtte; tisztesség és méltóság az ő szent helyén" (Zsolt 96:6).

Mivel Isten kormányzásának alapja a szeretet törvénye, az értelmes lények csak akkor lehetnek boldogok, ha tökéletes összhangban élnek a törvény, az igaz élet nagyszerű elveivel. Isten minden teremtményétől azt kívánja, hogy szeretetből szolgálja - amely szolgálat jellemének értékeléséből fakad. Nem örül a kikényszerített szolgálatnak. ő mindenkinek szabad akaratot ad, hogy önként szolgálhassa Őt.

Mai bibliai szakasz: 5 Mózes 23. fejezete

A katonaságban megfigyelhető volt a hanyagság a higiénia és a tisztaság kérdéseiben. Az itt leírtak kiegészítik az 3Móz 15-ben adott higiéniai és tisztasági törvényeket. Észrevetted azonban, hogy Mózes miért adja ezeket a szabályokat? „Mert Istened, az ÚR veled jár a táborban, hogy segítségedre legyen, és kezedbe adja ellenségeidet; legyen azért a táborod szent” (15. vers - új prot. ford.).

Az Úr Isten, az ég és Föld Teremtője, közöttük szeretett volna járni (lásd még: 3Móz 26:12). Isten ugyanúgy velünk is együtt szeretne járni. Énokot gyakran emlegetjük úgy, mint azt a személyt, aki Istennel járt, és ez valóban így is volt. Arról azonban csak ritkán beszélünk, hogy a világmindenség hatalmas Istene is kész volt Énokkal járni. Isten pedig nem is tudta volna egyértelműbben kifejezni ezt a szándékát, mint úgy, hogy Jézust küldte el Földünkre Immánuelként - „ami azt jeletni: velünk az Isten” (Mt 1:23).

Megfigyelted, hogy amikor két ember rendszeresen együtt jár, akkor éppen felépítenek vagy ápolnak egy csodálatos kapcsolatot? Énok „határozott céllal tanulmányozta Isten jellemét. Ő nem a saját útját követte, hanem igyekezett saját jellemét a mennyeihez illeszteni.” (E.G. White megjegyzése. SDA Bible Commentary, 1. kötet, 1087 o.)

„Drága Istenem, Mózeshez hasonlóan az én egyetlen kérésem is ez: Mutasd meg a te dicsőségedet [jellemedet]”, és segíts megtisztítani az életem rendetlen és tisztátalan területeit!”

John Ash

Kínai Misszió Unió
Hong Kong

23. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 1. fejezetéhez (január 3-9).

Megragadó az első fejezet címe: Miért engedte meg Isten a bűnt? Ez egy rejtély sok ember számára, különösképpen abban az összefüggésben, hogy "Isten a szeretet", amely kijelentéssel Ellen White ezt a fejezetet kezdi. A szeretet Istene miért engedi meg a bűnt, a szenvedést, a rosszat és a halált teremtett világában? Ha Isten mindenható, mindentudó, végtelenül szerető, miért engedi meg azt, hogy teremtett világát megzavarja és szétrombolja egy olyan teremtmény, aki a létét is Istennek köszönheti?  

A Biblia alapján Ellen White megmutatja azt ahogyan a bűn és az Isten elleni lázadás a mennyben Luciferrel a felmagasztalt angyallal elkezdődött. Irigy volt Jézusra és Istennel egyenlő akart lenni. Ellen White ezt írja: "Lucifer lassanként helyt adott az önfelmagasztalás vágyának"(PP 9. oldal). Ez indította el azt, amit Ellen White Krisztus és Sátán közötti nagy küzdelemnek nevez. Ennek a fejezetnek az olvasása segített meglátnom azt, hogy Lucifernek semmi oka nem volt az Isten kormányzata elleni lázadásra. A fejezet elmagyarázza azt, hogy Isten miért nem pusztította el azonnal Sátánt, hanem megengedte neki, hogy kifejtse igazi szándékát, hogy minden értelmes lény láthassa a szeretet Istene szuverén uralma elutasításának borzasztó következményeit. Hálásak lehetünk Istennek azért, hogy Krisztus feláldozta önmagát, nem csupán az elbukott emberiség megmentéséért, hanem azért is, hogy Sátán igazi jelleme teljesen lelepleződjön az egész világmindenség előtt.  

Peter van Bemmelen 

Andrews University Theological Seminary 

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 2 - SZOMBAT - 5 Mózes 22

MEGHALLGATHATOD itt: http://podcastmachine.com/podcasts/19165

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 29. fejezet 174. nap

Krisztus nem azt mondja követőinek, hogy igyekezzenek világítani; hanem így szól: "Fényljék a ti világosságtok!" (Mt 5 :16.) Ha Isten kegyelmében részesültetek, fénye bennetek van. Távolítsátok el az akadályokat, és az Úr dicsősége megmutatkozik. Akkor árad a fény, hogy áttörje és eloszlassa a sötétséget. Önkéntelenül is világíttok magatok körül.

Amikor Krisztus kinyilatkoztatja dicsőségét az ember lénye által, olyan közel hozza a mennyet az emberekhez, hogy a szentek szentjének szépsége láthatóvá lesz mindazokban, akikben Krisztus lakik. A bennük lakozó Krisztus dicsősége foglyul ejt másokat is. E kitárulkozás nyomán pedig megtért lelkek magasztaló és hálaadó énekükkel megdicsőítik Istent, aki minden jó ajándék Forrása.

"Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt" (Ésa 60:1). A Vőlegény fogadására készülőknek szól ez az üzenet. Krisztus eljön hatalommal és nagy dicsőséggel; a maga dicsőségével és az Atya dicsőségével. Vele jönnek a szent angyalok. Miközben az egész világot sötétség borítja, Krisztus szentjeinek lakhelyén világosság lesz, és felfogják második eljövetelének első fénysugarát. A makulátlan tiszta fény az Ő tündöklő lényéből sugárzik, és imádják mindazok, akik szolgálták. Míg a gonoszok menekülnek közeléből, követői örvendeznek. Jób pátriárka, átfogva tekintetével az időt Krisztus második adventjéig, így szólt: "Akit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más" (Jób 19: 27). Krisztus mindennapi társa és meghitt barátja hűséges követőinek, akik Istennel szoros kapcsolatban és állandó közösségben élnek. Rajtuk támad fel az Úr dicsősége. Visszatükrözik Isten dicsőségének fényét, amelyet Jézusban látnak. És amikor a Király eljön a maga fenségében, örvendeznek dicsőségének és ragyogásának fényes sugaraiban. Alkalmasak a mennyei lények társaságára, mert a menny szívükben él.

Felemelt fejjel, az Igazság Napjának rájuk hulló fényes sugaraiban, megváltásuk elérkeztén örvendezve, e szavakkal fogadják a Vőlegényt: "Ímé Istenünk, akit mi vártunk és aki megtart minket" (Ésa 25:9).

"És hallám mintegy nagy sokaság szavát, és mintegy sok vizek zúgását, és mintegy erős mennydörgések szavát, mondván: Alleluja! mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható. Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget néki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az Ő felesége felkészítette magát ... és monda nékem: Írd meg: Boldogok azok, akik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak." Ő "uraknak Ura és királyoknak Királya; és akik vele vannak: "hivatalosak és választottak és hívek." (Jel 19: 6-9; 17:14).

Mai bibliai szakasz: 5 Mózes 22. fejezete

Nagyon sokan illetik erős kritikával a Mózes ötödik könyve 22. fejezetét, mint ami, úgymond, egy elrémisztő példája az ószövetségi törvény érzéketlenségének, amit a nemi erőszak áldozatai iránt tanúsított. Ugyanakkor, ha közelebbről megvizsgáljuk a szövegkörnyezetet, akkor ennek éppen az ellenkezője derül ki.

Ez a szakasz két olyan főbb helyet nevez meg, ahol a még érintetlen lányokat az ókori Izraelben szexuális erőszak érhetett: a falvakat, illetve a városokon kívüli elhagyatott területeket. Fontos megfigyelnünk, hogy ezt a kettőt milyen döntő mértékben megkülönbözteti ez a törvény.  

Ha egy nő egy városban vagy faluban élt illetve tartózkodott, a környezetében sok férfi volt, akik a segítségére siethettek. Ez sokat elmond nekünk arról, hogy milyen komolyan felkészültek Izraelben a férfiak és a felnőtt fiúk arra, hogy őrködjenek a nők erényei felett, és szükség esetén ott teremjenek, és megvédelmezzék őket bármi áron. Ne feledjük, hogy olyan településekről van szó, ahol az ablakokban nem volt üvegezés, a lakóépületek inkább csak kis kunyhószerű házikók voltak, gyakran közös falakkal. Ebből arra következtethetünk, hogy egy nőtől gyakorlatilag minden pillanatban mindössze néhány méterre volt a segítség. Továbbá, ez a törvény, amely ebben a kultúrában együtt járt a férfiak őrködő gondnokságával, azt az állandó biztonságérzetet adta a nőknek, hogy csak kiáltaniuk kell, és ott a segítség. Ezen a háttéren, ha egy nő csendben maradt, akkor ez azt jelentette mindazok számára, akik felelősek voltak érte, hogy készségesen belegyezett az aktusba.

Ez az eset szöges ellentéte annak a törvénynek, ami azokra a nőkre vonatkozik, akiket egy elhagyatott helyen ért szexuális erőszak. Hogyha feltételezhető volt, hogy senki sem hallhatta a segélykiáltását, az illető nőt automatikusan ártatlannak tekintették, és felmentették a büntetés alól. Ellentétben sok korabeli törvénnyel, a nemi erőszakra vonatkozó izraelita törvény nem írta elő, hogy tanúk igazolják az ártatlanságot.

Habár nehéz megértenünk mai kultúránk hátterén, mégis sok nő (mint pl. Támár a 2. Sámuel 13. fejezetében) inkább feleségül ment ahhoz, aki erőszakot vett rajta, minthogy férjezetlen maradjon, és következésképpen gyermektelen is egész életében.

Isten igazságos, és gondosan őrködik életünk minden apró részlete felett. Mint oly sok más szabály és törvény az Ószövetség fejezeteiben, ez a fejezet is igazolja Atyánk jellemét, aki hajunk szálát is számon tartja. Annak a kultúrának a sötétsége közepette, amely nem igazán tulajdonított a nőknek olyan értéket, amilyet Isten a teremtéskor nekik szánt, a Teremtő a nők védelmére kelt és megparancsolta, hogy védelmezzék őket, és higgyenek szavuknak.                                         

Nicole Parker 
Southern Adventist University     

22. heti olvasmány a KRISZTUS PÉLDÁZATAI 29. fejezeteihez (december 27-jan 2).

Jézus jön! Jézus jön! Ez volt a himnusza Jézus sok követőjének. És ez is kell hogy legyen. Jézus ígéretei biztosak; bízhatunk bennük. Ő megígérte: "Újra eljövök és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek" (Jn 14:3). Ez egy bátorító és motiváló ígéret.

De... mi történik ha nem elég hamar jön? Hogyan jövünk helyre, amikor rekedtre kiabáltuk magunkat abban a reményben, hogy a vég közel van, hogy aztán rájöjjünk, hogy "a vőlegény késik" (Mt 25:5)? 

A szüzekről szóló példázatában Jézus kiválóan szemléltette azt a kihívást, ahogyan keresztények az Ő eljövetelének késéséhez viszonyulnak. Ez egy kettős üzenet: meg kell őriznünk a sürgetés érzetét, ugyanakkor vigyáznunk kell arra is, hogy ne haladjunk el az Isten-adta jelen lehetőségei mellett amiatt a várakozásunk miatt, hogy a vég közel. A kiegyensúlyozatlan hozzáállás gyakran vezetett ahhoz a vádhoz, hogy a keresztények annyira mennyei gondolkozásúak, hogy a földi jó dolgokat észre sem veszik.  

Bibliai szempontból a második advent közelsége késztet bennünket arra, hogy áldás legyünk a jelen világban.

Jeffrey Rosario

a Light Bearers szónoka

Light Bearers

USA

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 1 - PÉNTEK - 5 Mózes 21

MEGHALLGATHATOD itt: http://podcastmachine.com/podcasts/19165

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 29. fejezet 173. nap

De nincs ember, aki tudna olyat adni, ami neki sincs. Isten művében nem lehet semmi ember kezdeményezte dolog. Senki nem lehet a saját erőfeszítéséből Isten fényhordozója. Az aranyolaj, amelyet a mennyei követek öntöttek az aranycsövekbe, továbbfolyt a templom lámpáiba, és lehetővé tette, hogy állandóan nagy fénnyel égjenek. Az ember is az állandóan reá áradó isteni szeretet nyomán tud fényt árasztani. Mindazok szívébe, akik hitben Istennel egyesültek, a szeretet aranyolaja bőven ömlik, hogy jó cselekedetekkel és az Isten iránti igazi, őszinte szolgálattal továbbítsák a fényt.

A Szentlélek magasztos és felmérhetetlen ajándékai a menny minden kincsét magukban foglalják. Nem Istenen múlik, hogy kegyelmének gazdagsága nem árad a föld lakóira. Ha mindenki meg akarná kapni ezeket az ajándékokat, mindenki beteljesedne Szentlélekkel.

Minden léleknek kiváltsága, hogy élő csatornaként továbbítsa a világnak Isten kegyelmének kincseit, Krisztus kimeríthetetlen gazdagságát. Krisztus mindennél jobban vágyik olyan eszközökre, akik megismertetik a világgal Lelkét és jellemét. A világnak pedig mindennél nagyobb szüksége van arra, hogy emberek bemutassák a Megváltó szeretetét. Az egész menny olyan eszközökre vár, akik által az emberek örömét és áldását szolgáló szent olajat áraszthatja.

Krisztus mindent megtett azért, hogy egyháza a világ Világosságától fénylő, Immánuel dicsőségét hordozó, átalakult közösség legyen. Azt akarja, hogy minden keresztényt lelki légkör - világosságot és békességet árasztó légkör - vegyen körül. Vágyik arra, hogy életünkkel bizonyságot tegyünk a menny öröméről.

A menny szeretetének közvetítésével mutatjuk meg, hogy Isten Lelke bennünk lakik. A menny gazdagsága odaszentelt emberi eszközök által eljut másokhoz.

Az Igazság Napjának "szárnyai alatt" gyógyulás van (Mal 4-2). Minden igaz tanítvány továbbítja a fényt, amely éltet, bátorít, segít és gyógyít.

Krisztus vallása több, mint bűnbocsánat. Krisztus vallása elveszi bűneinket, és helyüket betölti azokkal a jellemvonásokkal, amelyek a Szentlélek ajándékai. Krisztus vallása mennyei világosságot jelent, és örvendezést Istenben; énünktől megüresített szívet jelent, és Krisztus állandó jelenlétének áldásait. Akinek szívében Krisztus az úr, ott tisztaság van, ott nincs bűn, ott az evangélium programja a maga dicsőségében, teljességében és tökéletességében megvalósult. A Megváltó elfogadásával tökéletes béke, tökéletes szeretet, tökéletes biztonságérzet jár együtt. Krisztus jellemének szépsége és jóillata megmutatkozik az ember életében, és tanúsítja, hogy Isten valóban elküldte Fiát Megváltóként a világnak.

Mai bibliai szakasz: 5 Mózes 21. fejezete

Mózes ötödik könyvében időről-időre azt látjuk, hogy Mózes látszólag jelentéktelen részletekkel hozakodik elő. De az élet a részletekből tevődik össze. Ha Isten (Mózesen keresztül) nem foglakozott volna ezekkel a kérdésekkel, az emberek vagy a nagyszüleik által Egyiptomból hozott szokásokat honosították volna meg, vagy pedig a környező népek gyakorlatát. Isten azt akarta, hogy népe szent legyen és még ma is ugyanezt akarja (1Pt 1:15-16).

A szentséget jelentő héber és görög szavak arra utalnak, hogy valaki vagy valami „elkülönített”. Mitől elkülönített? Természetesen a világtól. Jézus azt mondja rólunk, hogy „a világban vagyunk” (Jn 17:11), de „nem a világból valók” (Jn 17:16). Ezért nem csoda, hogy Istent még mindig érdeklik életünk apró részletei. Az bizonyos, hogy az élet megváltozott az elmúlt 3000 év alatt, amióta Mózes felsorolta az élet részleteit, de vannak elvek, amelyeket alkalmazni lehet napjainkban is. Szentek lehetünk, és azoknak is kell lennünk.

Például a háborúból származó szép nőket meg lehetett tartani és feleségül lehetett venni, de nem lehettek az ígéret földjének eredeti lakói közül. A szabályok azt mutatták, hogy a háborúból származó nőknek be kellett illeszkedni a zsidó társadalomba és tisztességgel és méltósággal kellett velük bánni.

„Drága Istenem, segíts ma engem, hogy minden emberhez tisztességesen és méltóságteljesen viszonyuljak, megengedve azt, hogy szabadon kifejezhessék személyiségüket!”

John Ash     

22. heti olvasmány a KRISZTUS PÉLDÁZATAI 29. fejezeteihez (december 27-jan 2).

Jézus jön! Jézus jön! Ez volt a himnusza Jézus sok követőjének. És ez is kell hogy legyen. Jézus ígéretei biztosak; bízhatunk bennük. Ő megígérte: "Újra eljövök és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek" (Jn 14:3). Ez egy bátorító és motiváló ígéret.

De... mi történik ha nem elég hamar jön? Hogyan jövünk helyre, amikor rekedtre kiabáltuk magunkat abban a reményben, hogy a vég közel van, hogy aztán rájöjjünk, hogy "a vőlegény késik" (Mt 25:5)? 

A szüzekről szóló példázatában Jézus kiválóan szemléltette azt a kihívást, ahogyan keresztények az Ő eljövetelének késéséhez viszonyulnak. Ez egy kettős üzenet: meg kell őriznünk a sürgetés érzetét, ugyanakkor vigyáznunk kell arra is, hogy ne haladjunk el az Isten-adta jelen lehetőségei mellett amiatt a várakozásunk miatt, hogy a vég közel. A kiegyensúlyozatlan hozzáállás gyakran vezetett ahhoz a vádhoz, hogy a keresztények annyira mennyei gondolkozásúak, hogy a földi jó dolgokat észre sem veszik.  

Bibliai szempontból a második advent közelsége késztet bennünket arra, hogy áldás legyünk a jelen világban.

Jeffrey Rosario

a Light Bearers szónoka

Light Bearers

USA